Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-02 / 27. szám
1987.február 2. Kelet-Magyarország 7 Alpesi sí VB A 23 éves srvájci Maria Waliii- ser vasárnap a Crans Montana-i alpesi sí VB-n visszavágott homfä- tánsnőjenek, Michela Figininek, aki 1984-ben, a szarajevói téli olimpián öt századnyi különbséggel előzte meg a női műlesiklásban. A női lesikló pálya szintkülönbsége 665 méter volt, hosszúsága 40 kapuval 2451 méter. Női lesikló világbajnok: Maria Walliser (Svájc) 1:4>3,80 p, 2. Michela Figim (Svájc) 1:44,11 p, 3. Regine Mösenleehner (NSZK) 1:44,86 p. Vasárnap délután már a negyedik számban avattak győztest. Az összetettben a 23 éves luxemburgi Manc' Qirardelili szerzett aranyérmet, ezzel megszakadt a házigazdáik győzelmi souxxzaita. Kombinációs lesiklás eredményei: 1, Pirmin Zurbmggen (svájci) 1:53,16 p, 2. Daniel Mahner (svájci) 1:53,20 p, 3. Marc Ginardelli (luxemburgi) 1:53,67 p. Az alpesi összetett világbajnoka: Marc Girardelli (Luxemburg) 28,27 pont. 2. Pirmin Zuibriggien (Svájc) 30,54 pont, 3. Günther Mader (Ausztria) 41,96 pont. „Az úszásoktatás sportprogramunk egyik legfontosabb része” Az első karcsapás... „írni, olvasni, úszni nem tud — tehát analfabéta.” A görög mondás igazsága vitathatatlan. Sajnos manapság mi csak az írásra és az olvasásra vonatkoztatjuk. Űszni? Ha tud valaki, akkor jó, ha nem, akkor ne menjen víz közelébe. A vízbe fúlások magas száma nem az utóbbit bizonyítja. Felelőtlenség, virtuskodás, de a legfőbb ok: az úszástudás hiánya. S közöttük fs a 20 éven aluliak száma riasztó. — A gyerekeknek óriási energiatartalékuk van, állandóan mozoghatnának — mondta erről dr. Bodnár Ákos, aki munkája mellett a megyei úszó szakszövetség elnökségi tagja. — Általános iskolában még nem alkalmasak arra, hogy komolyabban sportoljanak. Az úszásban nincs ilyen megkötöttség. Ráadásul segít a környezetbe való beilleszkedéshez. De ahhoz, hogy megyénk folyóiban, állóvizeiben, uszodáiban biztonságosan ússzanak a gyerekek, az kell, hogy ne a félelmet tápláljuk beléjük, hanem segítsük megtanítani úszni őket. Az úszás segíti a gyereket a mindennapos ránehezedő feladatok megoldására. Az iskolában hat órán keresztül képtelen figyelni. Ha a negyedik óra után beiktatnának egy úszásórát, utána kipihenten Képünkön: általános iskolás korban szervezetten csak kevés gyermek tanul meg úszni. újra teljes értékű „harcosként” dolgozhatna a többi órán. Az úszás együtt jár a tisztaság igényével. A szervezetben elősegíti az anyagcserét, javul a vérkeringés, az izommunka után felszabaduló energia órákig melegíti a testet, ami főleg télen hasznos. Én szeretném, ha nem nyugodnánk bele abba, hogy fedett létesítmények csak a megyeszékhelyen vannak. Nyíregyházán a sóstói, a Malom utcai, a tanárképző és a 9-es iskola uszodája fedett. A megye többi településén májustól szeptemberig strandokon lehet úszni tanulni. Lehet, hiszen kötelező előírás az úszásoktatásra, az uszodahiány miatt, csak a testnevelés tagozatos osztályokban valósul meg. A megyeszékhelyen kívül a nyírbátori 1-es, a kisvárdai 4-es, a fehér- gyarmati 2-es és a mátészalkai 4-es iskola, ahol ilyen osztályokat indítanak, testnevelői májusban szinte kiköltöznek a fürdőkbe, s akkor valamennyi testnevelés óra úszásoktatás. Többségük negyedikes korukra megtanul úszni. A nem testnevelés tagozatosoknak az egyetlen lehetőség a nyári pénzes úszás- oktatás, ami az alapokat adja meg a gyerekek számára. Ehhez kellene a szülők segítsége, de ha ők sem merészkednek be a vízbe, mert nem tudnak úszni, akkor szinte öröklődik a víziszony. Ezért nem csodálkozhatunk, hogy az általános iskolások 89 százaléka nem tanul meg úszni. Néhány példa követendő lehetne: a vásárosnaményiak, tiszavasváriak, érpatakiak megoldották, hogy a gyerekeket beszállították a megyeszékhelyre úszásoktatásra. Ehhez viszont kevés az általános iskola egymaga, a sokat hangoztatott összefogás szükséges. Nyíregyházán a legkedvezőbb helyzetben a 9-es iskola van, amelynek fedett uszodájában valamennyi tanuló (kivétel a szervi hibások) nyolcadikra (sőt korábban) megtanul úszni. Az iskola ezenkívül helyet biztosít a 2-es, 6-os és 14-es iskola elsős, másodikos testnevelés tagozatosainak, valamint a Váci diákotthon, a 4-es és 12-es iskola tanulóinak is. Városi szervezésben az iskoláknak a fele a 9-esbe jár úszni tanulni. Náluk reggel 6-tól este 8- ig oktatnak egyfolytában, de még ez is kevés. A sóstói uszoda a versenyzőké, a nagyközönség előtt hét végén van nyitva. Megkérdeztük a közeli sóstóhegyi iskolát, az ő gyerekeik jár- nak-e uszodába? A szállítási gondok miatt nem, hangzott a válasz. Nem tudják megoldani az utaztatást. A Malom utca a Szavicsav kezelésében van, a közelében levő iskolák szeretnének az uszodába járni, de ... — ... csak ingyen — mondta Jeszenszki István, a vállalat igazgatója. — Az iskolának nincs erre pénze, a szülő azt mondja, hogy ha az oktatás ingyenes, akkor ezt is fizesse az állam. Délelőtt nincs zsúfoltság az uszodában, két pályát tudnánk számukra biztosítani. Ha kb. ezer jegyet vennének, kedvezményesen adnánk. A diákság úszásoktatása sportprogramunk egyik legfontosabb része. Lehetőségeinket egyelőre próbálgatjuk kihasználni, de még mindig nem működik teljes kapacitással a megye úszás- oktatása. Addig pedig szomorúan lapozgatjuk a vízbe fúlások statisztikáit. (máthé) Nemcsak a jég árt a kajaknak Kiáltás Tiszaszalkáért Sport és orvosi munka — egymás nélkül el sem képzelhető. A majdnem 10 évvel ezelőtt indult szabolcsi intenzív sportorvoslás iskolát teremtett. Három sportszakorvos dolgozik a megye területén, számuk hamarosan négyre emelkedik. A megyében 29 orvos a szakrendelőben, illetve az egyesületeknél végez sportorvosi munkát. A megyei szakrendelés módszertani levelekkel látja el a rendelő orvosokat, irányítja és tudományos szinten segíti az edzők munkáját. Hogyan dolgozik a szervezet? Erről beszélgettünk dr. Árkosy Ferenc, megyei szakfelügyelő főorvossal. — Közel tíz esztendeje, 1977 szeptemberben bíztak meg a Megyei Sportorvosi Szakrendelés szervezésével — mondja a főorvos. — Képletesen és valóságban is mélyről indultunk: alagsori, egészségtelen helyen folyt a rendelés, a műszerezettség egy vérnyomásmérőből és egy fo- nendoszkópból állt. Egy év után már több helyiségből álló, méltó helyre került a szakrendelés. Közben folyamatosan szerveztük a megye városaiban, nagyközségeiben a sportorvosi munkát. A megyeszékhelyen, három sportorvosi rendelő működik: a megyei, a városi stadionbeli és a tanárképző főiskolán lévő. — Kezdetben, vett-e alapul valamilyen modellt, bel-, vagy külföldi példát? — Nem önszántamból lettem sportorvos. Klinikusként dolgoztam, szerettem a traumatológiát, a sebészetet, az orthopaediát. Alapelvem volt: amit rám bíztak, legjobb tudásom szerint kell teljesíteni. „Idős fejjel” — hogy jobban tudjam végezni ezt a munkát — sportorvosiamból szakvizsgáztam. Megnéztem az ország nagyobb sportorvo'vmdelőit, voltam Budapesten, Pécsett, Miskolcon, Debrecenben, a látottakat felhasználtam munkámban. A sportolóknak, edzőknek, tanároknak eleinte szokatlan volt, hogy már nemcsak „pecsétel” a sportorvos, hanem mindenre kiterjedő alapos vizsgálat után adja meg a versenyzési engedélyt. — Kap-e megfelelő segítséget a munkához? — Az úgynevezett integrációt sikerült élővé tenni a kórház-rendelőintézettel. Jó kapcsolatot valósítottunk meg a társ-szakrendelésekkel és a kórház osztályaival. — Érzik a sportorvoslás jelentőségét, sportolók, edzők, tanárok? — Az eltelt idő alatt a sportolók, testnevelők megszerették szakrendelésünket, bizalommal fordulnak hozzánk. Mindenütt adottak a lehetőségek az alapsportorvosi munka elvégzéséhez. Napi kapcsolatot tartok ezekkel a rendelőkkel, szükség esetén segítünk. A jelenleg is folyó decentralizálással szeretnénk elérni, hogy 15 kilométeren belül mindenki eljuthasson a sportorvoshoz. — A tehetségkutatás terén, mennyire veszik igénybe a sportorvos munkáját? ■— A sportágak kiválasztott fiataljai hozzánk kerülnek, alapos vizsgálattal kezdjük és később is folyamatosan figyeljük pályafutásukat. — Milyen az együttműködés a sportegyesületekkel? — Részünkről jónak értékelem. Az NYVSSC versenyzőit nagy tapasztalattal rendelkező szakorvosok látják el, esetenként közösen beszéljük meg a problémákat. De nemcsak a nyíregyháziakkal, a megye valamennyi sportegyesületével jó kapcsolatot tartunk. — Évente, hány vizsgálatot végeznek? — Az elmúlt tíz év alatt emelkedő tendenciával, a megyeszékhelyen működő három szakrendelés forgalma fokozatosan emelkedett, de napjainkban már megállapodott a létszám. Évenként 24—26 ezer ember keresi fel szak- rendelésünket. A vizsgálatok száma ettől lényegesen magasabb. Ezt a munkát csak fegyelemmel, hivatásszeretettel lehet végezni. A kórház vezetése mind óraszám, mind pedig asszisztensi létszámban biztosítja a lehetőséget ehhez a munkához. — Vannak-e jellegzetes sportági sérülések? — Közismert, hogy a legtöbb sérültet a labdarúgás köréből kapjuk. Térdizületi porcsérülés, szalagsérülés, izomszakadás a leggyakoribb. A kézi- és a kosárlabdázók körében az ujj- és a bokasérülések gyakoriak. Ezeknél a sportágaknál nagy türelemmel kell lenni az edzőknek és a sportolóknak egyaránt a gyógyulás érdekében. — Végezetül: előfordult már dopping, észleltek-e ilyent Nyíregyházán? — A magam részéről a sport eszméivel összeegyeztethetetlennek tartom a doppingot. Ebben a kérdésben már 10 éve kialakult véleményem van. Orvosi szempontból elítéltem mindig, ilyesmit sohasem írtam fel senkinek. Sajnos, Nyíregyházán már észleltem ilyesmit, atlétákon, súlyemelőkön vettem észre, hogy doppingszert használnak. Kovács György A telefonvonal recsegett, alig értettem a szavakat. — Az iskolánkban két és fél éve alakult vízi úttörőraj hajói a szabadban telelnek — hallatszott a „világ végéről” Orosz Miklós tiszaszalkai testnevelő szavai. — Mire jön az idény, teljesen szétfagynak. A gyerekeknek szeptember óta nem fizették ki a versenyek útiköltségét. Az iskolában nincs fűtés, 8—10 fok a hőmérséklet. Tiszaszalkán az iskola kéményfüstje már messziről látszott. A kazán elé akkor rakták le a szenet, amelyet a Gamesz aznap szállított a régi, fűthetetlen helyett. Az igazgatói irodában Kálmán Sámuel, és a község tanácselnöke, Petróczki Lajos fogadott. — Az országos hulladék- gyűjtési akciót háromszor az iskolánk nyerte — kezdte az intézmény vezetője a vízi úttörőraj történetét. — A jutalomból, testnevelőnk kezdeményezésére öt két-, és két egybeülős kajakot és egy motorcsónakot vásároltunk. Ezenkívül a megyei szakszövetségtől négy kenut és egy kajakot kaptunk. A hajókat, szívességből nyáron a révész- ház alsó részében tartjuk. Köré a Magyar Acélárugyár itteni gyáregységének segítségével vasrácsot készítettünk. Az áradás miatt a tsz vezetőivel megbeszéltük, hogy tehergépkocsikkal elszállítják a kajakokat Tiszavidre egy szabad tanterembe. A havas idő miatt ez eddig nem sikerült. — Bár ez lenne a legnagyobb gond — sóhajtott fel Orosz Miklós. — Megépült a fáskamra, ahol elférnek a csónakok. A felét a héten a gyerekekkel húztuk együtt a havon a fedett helyre. Biztos, hogy nem tett jót nekik, de ha tovább várunk, még jobban széjjelfagynak. így se tudom, a másik felét hogy szállítjuk el. Inkább az a baj, hogy az iskola a szűkös anyagiak miatt nem tud segíteni, de rajtuk kívül nincs kihez segítségért fordulnom — csak a szülőkhöz. Amennyire belevetettem magam a munkába, annyira elment most a kedvem tőle. Abba kellene hagyni az egészet. Egyedül a gyerekek és Kökény Zoltán (a megyei kajak-kenu szakszövetség főtitkára) tartják bennem a lelket. — A motorcsónakért egyedül mentem Törökbálintra. A gyerekeket nyáron hajnalban a saját Trabantommal vittem Vásárosnaményba úszni tanulni. Háromnapos vízi túrát szerveztem nekik a Tiszán, a szállás a barátomnál volt. Részt vettünk az augusztus 20-i vízi felvonuláson. A teherautó elvitt minket, de elfelejtett értünk jönni. Kénytelenek voltunk vizen lecsorogni. Közben elkapott egy hatalmas vihar, a gyerekek remegtek a félelemtől. A szülők pedig, képzelhetik milyen állapotban, estig vártak a mólón, mire hazaértünk. A motorost járattam be a Tiszán, másnap már jött a letiltás, hogy magáncélra tilos használni. Már nem tudok a gyerekeknek mit mondani, amikor a körzeti versenyek útiköltségét kérik. Az, hogy az enyém is közte van, nem nagyon érdekel. A szakköri díj, kéthetente 120 forint, jelképes. — A Gamesznál lévő hiányosságok miatt folyamatosan pótoljuk az elmaradottakat — szólt közbe a tanácselnök. — A leváltott vezető utódja januártól gondoskodik a kifizetésekről. — Nem érzem, hogy az új Gamesz-vezetővel változott volna valami — jegyezte meg Szemján Zoltán igazgatóhelyettes. — Több mint egyéves számláinkkal adósak. Emiatt a gyerekek által fizetett tagsági díjat, 24 ezer forintot Orosz Miklós: „Nincs kihez segítségért fordulnom.” nem sportfelszerelésekre, hajók javítására, fenntartásé fordítjuk, hanem állagrr óvásra. A múlt évben pék összesen 7 kézilabdát tud vásárolni a szertár bővít re. Mi beinvesztáltunk ezer forintot abba, hogy nulóink és a község fiatal., szabad idejüket a vizen sportolással, túrázással tölthessék. Ehhez pedig az eddigi minimális segítség helyett többet várunk a község vezetőitől. Ezután a testnevelővel megnéztük a Tisza partján az elszállításra váró kajakokat. — Ha ez a hó elolvad, itt akkora áradás lesz, hogy nemcsak a hajókat, de a révészházat is elviszi a víz — mondta Orosz Miklós. — Mindenki a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozik, nincs pénz, mondják. A hulladékgyűjtésért kapott 500 ezer forintból csak 50 ezret kapott az iskola, hogy a többi hova került, nem tudom. Én már lassan beleőszülök a szélmalomharcba, legszívesebben elköltöznék innen ... Máthé Csaba A hajópark egyik fele a íagy halállal küzd. Beszélgetés dr. Árkosy Ferenccel Sportorvos a teljesítményért
