Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-07 / 32. szám

1987. február 7.

Kelet-Magyarország

3-----------------------------------------------------------------------Szomszédolás

NEM KELL AZÉRT A VILÁGBA MENNI, hogy egy jó technológiára, bérezési módra, avagy szervezési sémára rátaláljunk. Könnyen megtörténhet, hogy miközben Amerikában, Angliában a tapasztalatcserén járó szakember rácsodálkozik valamire, olyan dologra, ami számára új, addig a szomszédos gazdaságban már vígan termelnek a külhonban, tapasztalt módszerrel. Volt már ilyenre példa, sőt az is megesett, hogy a nyugatinál korszerűbb és hatékonyabb, a helyi sajátosságoknak megfelelőbb termesztési eljárást alkalmazták. Mindezt tudva jogos a kérdés, ha a gazdálkodás hatékonyságnövelő tartalékai helyben vannak, köny- nyen elérhetőek, akkor miért nem élnek vele szakembereink?

Pásztor István, a tisza- vasvári városi pártbizottság gazdaságpolitikai titkára mondta; hogy ritka az olyan eset, amikor a gazdasági vezetők olyan szándékkal keresnék egymás társaságát, amelynek célja a tapasztalatszerzés, az együttműködés. Más szóval nincs meg az a jószándékú és hasznot hajtó szomszédolás. amelynek hatásaként terjednének a jobbnál is jobb termelési módok. Hiányzik az olyan kooperáció is, amely kölcsönösségi alapon eszközök és gépek cseréjével, az itt-ott fellelhető fölösleges kapacitások átengedésével és hasznosításával komolyabb beruházások nélkül fellendítené a gazdálkodást. Példaként az ösztönző bérrendszert említette a gazdaságpolitikai titkár. A térség hét terme-, lőszövetkezetében különböző, egymástól lényegesen eltérő anyagi ösztönzést, érdekeltségi rendszert alkalmaznak. Nyilvánvaló, hogy egyik, másik helyen van olyan jó módszer — ezt az érintett tsz eredménye is igazolja —, amelynek alkalmazásával másutt is sikeresebb lenne a gazdálkodás. Viszont ezért a módszerért érte kellene menni, tanulmányozni kellene, majd a kölcsönkérésre és adaptálásra lenne szükség.

ÉRTEMENNI ÉS TANULMÁNYOZNI. Ügy tűnik ma ez a nehéz. Másrészt a leghosszabb út manapság mindig az, ami a szomszéd faluba. a szomszédos gazdaságba vezet, még akkor is, ha csupán néhány kilométerről van szó. Valami meg nem magyarázható babona és álrivalizálás, ami a szomszédokat egymástól visszatartja. Létezik egy olyan magatartás, miszerint ki-ki saját maga akarja megmutatni, hogy mire képes, hogy többre képes, de ha ez nem megy, akkor mindenki máshoz fordul segítségért és tanácsért, csak a szomszédhoz nem.

Lehet, hogy túlzó kissé a példa, de aratás idején számtalanszor előfordult már, hogy Csehszlovákiából, avagy a Dunántúlról érkezett hozzánk néhány kombájn besegíteni. Vágtak néhány rendet, jöttek és mentek és történt mindez úgy. hogy a megyében, a szomszédban is lett volna már olyan szabad kapacitás, felszabadult kombájn, amely- lyel gyorsabban és olcsóbban valósul meg a segítség. (Félreértés ne essék, kell a barátkozás, szükség van a távolabbi vidékek gazdaságaival meglévő kapcsolatokra is, de az ebből eredő alkalomszerű túlzásoknak kevés a haszna.)

Egyszóval — és erről már termelőszövetkezeti elnökök is egyetértőén nyilatkoztak — létezik egy kevésbé becsült és hasznosított tartalék, a szomszédoknál meglévő kapacitás, termelési tapasztalat, termelési és üzemszervezési mód, amely tálcán kínálja magát.

NEM KELL, VAGY KELLENE MESSZIRE MENNI

azért, hogy olcsón és köny- nyen szerezzünk gazdálkodást javító tapasztalatokat. Nézzünk be néha a szomszédokhoz is. A megye valamennyi üzeme hasznát látná, ha térségenként, tájegységenként kialakulna a jószomszédi együttműködés. Valószínű, hogy így csökkennének az óriási különbözőségek, az azonos feltételekkel és körülmények között gazdálkodók eredménye közelítene egymáshoz.

Seres Ernő

ttoßif mik vannak!

E

l sem merem mondani mit láttam egy tanácselnöknő szobájában. Fehér volt, mint a frissen hullott hó, műanyag volt (mint amiből Hofi Géza az éjjeliket fröccsöntötte néhány éve a szilveszteri műsorban), itt-ott kidomborodott és a falon lógott. Ha nem magyar lennék, soha az életben nem jöttem volna rá, hogy ez a falon lógó fehér műanyag a Magyar Nép- köztársaság címere. A külföldi úgy tudja, hogy a mi címerünk kétoldalt búzakoszorúval egybefogott világoskék mezőben álló, ívelt oldalú, piros-fehér-zöld színű pajzs. A búzakoszorút balról piros- fehér-zöld, jobbról vörös színű szalag fonja át. A pajzs fölött középen elhelyezett ötágú vörös csillag aranyszínű sugarakat bocsát a mezőre. Amit én láttam azon nem volt se piros, se zöld, a vörös csillagot .is összehozták fehérre. Azóta azon töprengek: vajon ki ad ilyen címer- fröccsöntésre engedélyt? És ha már ezt megoldották, hasonló módon lehetne fröccs- önteni zászlót is. Erről a fehérről is rögtön tudnák, hogy piros, és bele lehetne mintázni azt is, hogy lobog. Legfeljebb akkor lenne furcsa látvány, ha nem arról fújna a szél.

O

lvasom az újságban, hogy egy nagykállói fiatalember alaposan felöntött a garatra, aztán teherautóra szállt, majd elgázolt két gyalogost, akik a helyszínen meghaltak. Sajnos már-már nem szokatlan az ilyen történet — évente het- ven-nyolcvan ember hal meg így megyénkben — az azonban ami a négy év és a négy hónap szabadságvesztés kiszabása után esett meg, szerencsére még nem mindennapos. Történt, hogy a gázoló és védője fellebbezést nyújtott be — írja az újság —, de nem ám csak azért, hogy enyhítsenek a hosszú szabadságvesztés idején, hanem hogy felmentő ítélet szülessen. Ügy elgondolkodhat rajta az ember: vajon mi az,

amiért ártatlannak érezte magát a fiú, illetve amiért védője ezt szerette volna elérni? Nem volt tán ittas és öngyilkossági szándékkal elé- vetették magukat ketten is? Netán nem ő vezette a kocsit? De akkor miért őt találta bűnösnek a bíróság? Talán kevesebben próbálkoznának ilyesmivel, ha arról is olvashatnánk, hogy valakit elmarasztaltak, mert félre

Az export minőséget takar, s mutatója annak, hogyan sikerült előbbre jutni egyikmásik gyárunkban, vállalatunknál a műszaki, a gyártmány- és gyártásfejlesztésben, korszerű, keresett áruval piacra kerülni. E kérdéskörben tartottunk szerkesztő- , ségi kerekasztal-beszélgetést, amelyen részt vett: Buglyó

Tibor, a Nyírség Konzervipari Vállalat termelési igazgatója, Huszár István, a Hun- niacoop Baromfifeldolgozó Közös Vállalat termelési és kereskedelmi osztályvezetője és Karajz Péter, a Hajtóművek és Festőberendezések nyíregyházi gyárának főmérnöke. Lapunkat Farkas Kálmán képviselte.

Megfelelni

magas

követelményeknek

— Az exportra termelés elsősorban azt feltételezi, hogy a gyártó alaposan ismeri a piacot, az igényeket, számol a versenytársakkal. Vajon ezekre megfelelően felkészültek vállalataink?

Buglyó T.: A piaci helyzet állandó mozgásban van, változik, s ez arra kényszerít bennünket, hogy törekedjünk minden szükséges információ megszerzésére. Különösen a vállalati önállóság követelte meg, hogy ismerjük a piacot, a vevőket, a versenytársakat, igényeiket, áraikat, mozgásterüket. Egy példát: vállalatunk kijutott az amerikai piacra. Ehhez olyan dolgokat is meg kellett ismerni, mint az amerikai élelmiszer- törvény, melynek előírásait nem szabad áthágni. Meg kellett tanulnunk új szállítási, lebonyolítási formákat. Így a korábban igényelt 300 tonna almasűrítmény helyett 4 ezer tonnát vesznek, de a megrendelő már nem magyar, hanem nyíregyházi terméket óhajt, s. így is tárgyal a külkereskedelmi vállalatunkkal. Idáig eljutni nehéz, megtartani még inkább, de mindenesetre rang.

Huszár I.: Ha egy élelmi- szeripari üzem exportálni akar, azt már a létesítésekor

akarta vezetni a bíróságot. Elemi joga mindenkinek, hogy védje magát. De nem mások megrágalmazásával.

I

gazán kitett magáért az idén a tél. Volt hó ás rekordlpdeg, volt ónos eső és baleset, készült jégpálya a jósavárosi iskolában, szórtak elég sót és homokot, egy magánkereskedő még hólapátot is árult, elkezdődött a ■téli vásár, úgyhogy épp ideje lenne elfelejteni az egészet. A baj, hogy még nem lehet. A nagy hóesés idején tolták, vitték a havat, a főbb utakon nincs is már, csak az út szélén, aztán ahogy alábbhagyott a csapadékhullás, úgy szűnt meg az eltüntetési kedv is. És a megmaradt hótól nem férnek el egymás mellett a kocsik a több sávos útkereszteződésben, a kevésbé forgalmas utakon jéggé dermedt hóbuckák dobálják a járműveket, a Vasvári Pál utcán pedig nyugodtan meg lehetne rendezni az autós jégtánc Európa-bajnokságot. Csak kordont kellene köré vonni, még mindig olcsóbb azt kidönteni, mint a házak falának csúszni.

Balogh József

II hűség parancsa a piacon

A beszélgetés résztvevői (balról jobbra): Huszár István, Karajz Péter, Buglyó Tibor és Farkas Kálmán.

el kell dönteni! Ugyanis olyan magas higiéniai, műszaki, technikai és technológiai követelményeket szab a tőkés piac, amelynek csak így lehet megfelelni. Itt gondolok hőkezelési eljárásokra, csomagolásra. Különösen a rangos nyugati piacokon érezzük igazán a kereslet-kínálat törvényét, amelyet figyelemmel kísérünk, mert előfordul, hogy a vevő jön hozzánk, de megesik az is, nagy piaci munkát igényel, hogy eladjuk termékeinket. Említek egy esetet: az egyik NSZK-beli cég 1985-ben rendelt tőlünk ezer tonna csirkecombot, csirkemelleit. Szerződés szerint kiszállítottuk. Tavaly a megváltozott feltételei miatt csak 350 tonnát tudtunk eladni nekik, ugyanis a kinti kereslet csökkent. Mégis, még bizonyos anyagi áldozatok (!) árán is biztosítottuk jelenlétünket.

„Öngólt rógtunk”

Karajz P.: Gyárunk helyzetéből ered, hogy a piac igényeiről, a versenytársak fel- készültségéről és sok egyéb fontos tényről csak közvetett információkkal rendelkezünk. Ez negatív irányban befolyásoló tényező, ugyanis a külföldi partnerekkel az anyagyár tartja a kapcsolatot, ők vannak jelen a tárgyalásokon. Bár kétségtelen vállalati szinten a szükséges információk megvannak, s nekünk az a feladatunk, a termékek jó minőségben készüljenek el.

Huszár I.: Korábban sok csatornán keresztül értékesítettük termékeinket exportra. Ez a módszer az esetek többségében nem vált be, öngólt rúgtunk magunknak, ugyanis a külkereskedelmi vállalatok önmaguk konkurenseivé váltak kinn. Idén január elsején a baromfifeldolgozó vállalatok HUNGAVIS néven megalapították külkereskedelmi közös vállalatukat. Abban bízunk, hogy e szervezeti forma gyorsabban és jól szerez partnereket, s a vállalatunk az igényeknek megfelelően állja majd a kihívást.

Buglyó T.: Partnerré válni olyan folyamat, amit évek során lehet megalapozni, mely a részünkről kötelezettségekkel jár. Ugyanis a hűséges partner elvárja — és joggal! —, hogy szélsőséges esetekben is, amikor „nincs" meggy, vagy uborka, ő akkor is megkapja a lehetőségekhez mérten az igényelt áruját, mert ő mindig tisztességesen fizetett, s ezért számára biztonságot kell nyújtanunk!

Karajz P.: Esetünkben is igaz, hogy a piacot megtartani nehezebb. Elengedhetetlen hozzá, hogy a már korábban gyártott termékeink, konvejorok, festőberendezések áll- ják-e a „sarat", legyenek biztonságosak hosszú távon. Az előrelépés pedig gyártmány- fejlesztésből következhet. Ez most került nálunk terítékre. Hamarosan új, az úgynevezett kataforetikus festési eljárást vezetjük be, s a gyártásban robottechnikát is alkalmazunk, mely megfelel a környezetvédelmi előírásoknak is.

Számítógépes

irányítás

— Milyen tényezők, jelenségek akadályozzák vagy segítik az export növelését?

Karajz P.: A jelenleg érvényben levő szabályozók miatt nem vagyunk megfelelően érdekeltek az export minden határon túli növelésében. Szerintem csak akkor lehetne növelni esetünkben az exportot, ha a bázisszemlélet megszűnne. Addig lehetetlen.

MIHAIL VESIM

I — Áál A tudósító! Fáradjon beljebb. Minden tiszte- 1 letem a sajtóé. Foglaljon he- I lyet — fogadott az igazgató, mikor benyitottam a i párnázott ajtón.

I Az igazgatói iroda akkora lehetett, mint öt ökölví- vó-szorító. Minden masszív volt benne: az asztal, a fo- ' telek-, a könyvszekrények.

És masszív volt az iroda 1 ura is.

' A titkárnő finom kávét és osztályon felüli bonbont ho- I zott be. A titkárnő is osz- I tályon felüli volt.

Elővettem a noteszem, ám ekkor megszólalt a telefon.

| — Bocsásson meg — fordult hozzám az igazgató és felvette a kagylót. — .Te | vagy az, Borisz? Aztán mikor indulsz? Legjobb, ha a 18,21-es frankfurti járattal i repülsz. Két napig maradsz Frankfurtban? És onnan? Ó, Amszterdamba!... Azt | tanácsolom, hogy a Luft- ' hansa Boeingjével repülj, nagyon kényelmes járat. 10,11-kor indul. Szeretem azt a várost! Észak Velencéje. Na és, mi van abból, ha nem ismered a nyelvet! Én sem ismerem. Tudni kell eligazodni nyelv nélkül. Amszterdam megérdeHuszár I.: Vállalatunk ali- zingpályázattal új, korszerű termelőberendezésekhez jutott, s elköteleztük magunkat többletdeviza kitermelésére. Természetes, hogy legfontosabb belső feltételünk a jó minőségű és megfelelő meny- nyiségű vágóalapanyag meg- termeltetése. A másik súlyponti kérdés a beszerzett, értékes berendezések hatékony üzemeltetése, valamint a partnerkapcsolatok ápolása. Mindez végső soron csak az anyagi érdekeltség növelésével, differenciálásával érhető el.

Buglyó T.: Fontos az anyagi érdekeltség is, de szerintem legalább ilyen fontos a szakmai érdekeltség megteremtése. Az export növelése megköveteli, hogy a vállalat állandó technikai megújulásáról gondoskodjunk. Legalább ilyen fontosak a belső feltételek. Sorolom: az igényesség, a magas fokú technika szakszerű kiszolgálása, a számítógépes irányítás, az aszeptikus üzem olyan felkészültséget követel, amelyek nélkül szó sem lehetne export növeléséről.

mel egy hetet. Ott bármi- I lyen alkatrészt megtalálsz a I kocsidhoz. Hogy? Peúgeot-d \ van? Akkor jobb, ha Pá- j rizsban vásárolsz. Oda is ( indul napjában néhány gép. \ Az Air France járatát J ajánlom. 10,53-kor indul I Amszterdamból. Kényelmes l járat. Ebéd a fedélzeten. 1 Imádom a francia kony- I hát!... Hisz tudod: Pqrizs I — az Párizs! A Place Pi- \ gallé! Nem láttad? Okvetle- J nül nézd meg. Csak eszed- j be ne jusson a Champs- \ Elisées méregdrága üzletei- ] ben vásárolni. A külterüle- I teken minden olcsóbb. Nem- ' egyszer voltam Párizsban. Ügy ismerem, mint a tenyeremet. Jó lenne utána Madridba repülnöd. Csak egy hajításnyira van. Felülsz a 8,30-as gépre és tíz körül már ott is vagy. Micsoda? Jaj, de kár! Spanyolország megérdemli, hogy megnézze az ember. Hát igen ... A kiküldetések egyre rövideb- bek lesznek ... Nincs mit I tenni. Jól van, jól van... I Szervusz! Szerencsés utat...

Az igazgató letette a kagylót, én pedig kinyitottam a noteszemet és beszélgetni kezdtünk a termelésről. Végül megkérdeztem, hogy jutok el az igazgatása alá tartozó üzembe.

— Á, az egészen közel van, itt valahol a város alatt. Hogy is lehet eljutni I oda... — Tarkóját vakar- I gatva töprengett egy ideig, j majd zavartan köhécselve I elnézést kért. Nem tudta, I hogyan lehet eljutni az l üzembe. I

Antal Miklós fordítása \

Az igazgató se tudhat I mindent