Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-06 / 31. szám

1987. február 6. Kelet-Magyarország 3 Halló! Hagy Sándor Tsz? Nem, téves kapcsolás! — mondaná megyénk vala­mennyi mezőgazdasági ter­melőszövetkezete telefon- központjának kezelője. Leg­többször, tizenöt esetben azt válaszolnák: itt az Üj Élet Tsz. Tizenkétszer mondaná­nak Rákóczit és ugyaneny- nyiszer Kossuthot. Őket kö­vetné nyolc esetben a Dó­zsa név, majd hét helyen a Béke és hat szövetkezetben a Petőfi elnevezés. Öt-öt te­lepülésen hallhatnánk visz- sza a Búzakalász és a Zöld Mező hevet. Az említett nyolc néven pontosan het­ven szabolcs-szatmári me­zőgazdasági szövetkezetei szólíthatunk. Ez a megye termelőszövetkezeteinek a 60 százaléka. Nagy gond ez? Nem. Tör­ténelmünk, irodalmunk nagy alakjai ellen nem le­het kifogásunk. Azokat sem róhatjuk meg, amikor fel­hagyva addigi életformájuk­kal az Üj Élet névre sza­vaztak. De a békét óhajtók sem választottak rosszul ne­vet annak idején. Hát akkor miért írom e sorokat? Azt szokták mon­dani: a jóból is megárt a sok. Az egyformaság szür- kít. Ma már a mezőgazda- sági szövetkezetek vállalko­zásaikkal, termékeikkel az ország gazdasági életében sokszor kapnak említést név szerint, szereplői a hirdeté­seknek. A választékosabb, ritkább, szellemesebb ne­vek jobban megragadnának a partnerek, a fogyasztók emlékezetében. Nem gondolok arra. hogy most azonnal vitassák meg valamennyi sablonos nevű tsz-ünkben. megfelelő-e ed­digi cégtáblájuk. De egye­denként talán lehetne helyi hagyományhoz. megyéhez kötődő nevet adni. Nekem néhány név eszembe jutott. Nem véletlenül adtam írá­som címéül Nagy Sándor nevét. Még a középkorúak is jól emlékezhetnek arra az Állami-díjas Nagy Sándor­ra. aki megyei főkertész­ként elévülhetetlen érdeme­ket szerzett a szabolcs-szat­mári kis-, majd nagyüzemi gyümölcsösök létrehozásá­ban. El tudnám képzelni, hogy valamelyik almatermő tsz az ő nevét vegye fel. A ma újra éledező gülbaba. rózsa és még sok más bur­gonyafajta atyjaként tisz­telt. szintén Állami-díjas kisvárdai Teichmann Vil­mos nevet is megörökíthet­né valamelyik burgonyás termelőszövetkezet. A sort a néhai Westsik Vilmos Kos­suth-díjas akadémikus ne­vével folytatnám, akinek ta­lajerő-kísérletei nyomán, el­sősorban a zöldtrágya al­kalmazásával mázsákkal nőtt a rozs holdankénti ho­zama és 10 mázsákkal a burgonya termése a futóho­mokon. Mind a hárman propa­gandistái. elméleti, gyakor­lati terjesztői voltak mód­szerüknek, eredményeiknek. Ma referenciaüzemnek ne­veznénk az egykori nyír­egyházi Westsik-telep vetés­forgóit, vagy a kisvárdai, tornyospálcai burgonyatáb­lákat, ahol a két tudós ka­lauzolta az érdeklődök szá­zait. Alig van a megyében olyan 45—50 év feletti ker­tész, aki Nagy Sándorral ne csattogtatta volna együtt metszöollóját megyénk va­lamelyik gyümölcsösében. Engedtessék meg még egy nevet említeni. Pethe Fe­rencről (1762—1832) a keszt­helyi Georgikon tanáráról szólnék, aki a mai Tiszavas- vári város egykori elődte­lepülésén született. Pethe Ferenc a mezőgazdasági szakirodalom úttörője, egy féltucat szaklap szerkesztő­je és több nagy jelentőségű könyv szerzője. Fő műve a „Pallérozott mezei gazda­ság" című háromkötetes könyve, amelyben a Hollan­diában, Angliában és Né­metországban szerzett ta­pasztalataival ösztönzi szak­szerű gazdálkodásra a ma­gyarokat. Előharcosa volt a jobbágyfelszabadításnak. Egyik lexikonunk így sum­mázza tevékenységét: ..Sze­replése új korszakot nyitott a magyar mezőgazdaság történetében". Elképzelhe­tetlen lenne, hogy valame­lyik tiszavasvári tsz felve­gye a nevel ? A termelőszövetkezetek egy része már példát muta­tott. Többen választották megyénk nagy forradalmár, író szülötteinek például Bessenyei Györgynek. Esze Tamásnak. Vasvári Pálnak. Zalka Máténak, vagy Váci Mihálynak a nevét. Néhá- nyan a tájhoz kötődő nevet vettek fel. mint Nyírség. Szatmár. Szamosmente, Krasznamente és Erdőhát. Ezeket a neveket már egy dunántúlinak is könnyebb megjegyezni és elhelyezni az ország földrajzi, történelmi, kultúrtörténeti tablóján. Ugyanakkor jól szolgálja az egészséges lokálpatriotiz­must is. Csikós Balázs „Hangulatjelentés” Gyogyéröl-----------------------------------------N Részvényes Megállni, támogatás nélkül gazdaságok „Ismét sikerült!” Ezekkel a szavakkal fogadott Goes Já­nos, az „Almáskert” Terme­lőszövetkezet elnöke január végén. — Kétszázötven vagon al­ma helyett mindössze százöt­ven vagon termett. Tény vi­szont, hogy ez az alma na­gyon jó, szinte teljes egészé­ben export minőségű volt. A szokásos gondok most is je­lentkeztek. Pár hét elteltével nem volt elegendő vagon, s a szedési időszak vége felé más területen is szükség volt a munkáskézre. Láttuk, lép­nünk kell. Ügy határoztunk, megnöveljük a léüzem szoká­sos tevékenységét. Ehhez alapanyag kellett. Csak úgy tudtuk ezt biztosítani, hogy a termelőknek a mások által fizetett felvásárlási ártól töb­bet, és azonnal fizettünk. Sziget az Erdőháton Nem milliomosok ők sem, s csak üzemviteli hitel felvé­telével tudták ezt elérni. Megkapták a kilencmilliót, amit három hónap alatt ka­matostól vissza _Js fizettek, így lehetővé vált, hogy a ko­rábbi évek kettőszáz vagonos lékihozatalával szemben a ki­lencven napos szezon alatt háromszázötven vagonnal tudtak a debreceni konzerv­gyárhoz küldeni. A szövetke­zetnek a szállítási költség, is bevételt jelentett. A növénytermesztés, az ál­lattenyésztés? — Mi sziget vagyunk az Erdőhát, a Szamoshát, a Ti- szahát termelőszövetkezetei között: mindenféle támoga­tás nélkül dolgozunk. Tala­jaink viszont annyira sava­sak, hogy a kémiai talajjaví­tás elkerülhetetlen. Elkészí­tettük 1981-ben komplett me­liorációs tervünket, de a tér­ségi meliorációba nem estünk bele. saját erőre lennénk kényszerülve. A rendkívül alacsony átlagtermések ráfi­zetésessé teszik a növényter­mesztést. Már annak is örül­nénk, ha nullára kifutnánk ebben az ágazatban. Az állattenyésztés terüle­tén sem jobb a helyzet. 1986- ban ifraz már csak alig 372 ezer forint a veszteségük, önmagukhoz képest tíz szá­zalékkal nőtt a tejtermelés. Még sok tennivalójuk van a vegyes hasznú szarvasmarha­tartó ágazatban. A termelőszövetkezet fő­könyvelője Pályi Ferenc: — Az előző évi bérszínvo­nal 6,5 százalékkal emelke­dett, s eléri az éves kereset az 53 ezer forintot. A jobb évek átlagának megfelélő ki­Tekercselők az Almáskertben. egészítő részesedést tudunk fizetni tagjainknak. Ami a jövőt illeti: reményeket fű­zünk a tekercselőüzemhez. A megyei tanácstól átképzési támogatást kaptunk, s így fél- száznyi leány és asszony ta­nulta meg a villanymotor­tekercselést. A korábbi do- hánysimítót 1,2 millió forin­tos ráfordítással korszerű sze­relőcsarnokká alakítottuk. A fehérgyarmati Ipari Műszer- gyár kooperációban ellát bennünket munkával. Saját autóbuszunkkal Szamosúj- lak, Gyügye és Cégénydá- nyád munkavállalóit oda- és visszaszállítjuk. Bérbe adják az almást A vezetőség úgy döntött, hogy 1987-ben is „megcéloz­zák" a 8 forintos kilogram­monkénti alrnaértékesítési árat. Ezt úgy kívánják meg­valósítani, hogy almásukat bérbe adják. Több fehér- gyarmati üzemmel van mun­kakapcsolatuk (teherautójuk például a MEZÖGÉP-nél fu­varoz). Arra számítanak, hogy főleg tőlük, de más. nem termelőszövetkezeti tagoktól is többen vállalkoznak a metszésre, szedésre. A szö­vetkezet szolgáltatás gyanánt a permetezést, szállítást, ér­tékesítést vállalja. Aszálykár után Közel kétmilliós eredményt ért el a tagság munkájával az elmúlt évben. Szeretnének a korábban megkezdett úton haladni, s 1987-ben is ered­ményesen gazdálkodni. — „Almáskert" vagyunk, bár almatárolónkban most a Csengeri Afész száz vagon leszedett almáját tároljuk. A jövőben igyekszünk olyan programot kialakítani, hogy ne járjunk úgy, mint tavaly a lóbabbal. Bármennyire hi­hetetlen, kétmilliós aszálykár ért bennünket. A tagság han­gulata mégis bizakodó, meg­vannak a lehetőségeink a •mostani eredmény megismét­lésére. A termelőszövetkezet köz­gyűlésre készül. Február 12- én a gy ügyei művelődési ház­ban nem kell szégyenkeznie a tagságnak az elmúlt év munkája miatt. .Molnár Károly Adózás új módon A közeljövőben a gazdálkodást erősen érintő változásokra kerül sor az adózás módosításával. A szakemberek dolgoznak az úgy­nevezett hozzáadott értékadó be­vezetésén. Az ezzel kapcsolatos munkálatokról. tennivalókról, tartott konzultációval egybekö­tött előadást csütörtökön délelőtt Nyíregyházán, a megyei pártbi­zottság oktatási igazgatóságán Fodor László, a Magyar Keres­kedelmi Kamara főtitkár-helyet­tese. A vállalatók. szövetkeze­tek, de más termelők közötti kapcsolatokat is újrarendező adó­zással egyidejűleg kell foglal­kozni /a személyi jövedelemadó­zás bevezetésével,' a hozzátarto­zó ár- és bérviszonyok változta­tásával. Nemcsak ügyfele lehet, hanem a kibocsátott rész­vények megvásárlásával társtulajdonosa is egy-egy banknak egy vállalat, szö­vetkezet. Milyenek a helyi tapasztalatok — kérdez­tük a Magyar Hitelbank Rt. mátészalkai területi fiókjának igazgatójától, Banda Istvántól. — A bank alakuló köz­gyűlésén részt vettek azok a gazdaságok is, akik te­rületünkről jelezték: rész­vényeket is jegyeznek. — Ez milyen anyagi te­herrel jár? — A legkisebb összeg (egy részvény) félmillió forint. Nálunk egy—négy részvényt jegyeztek a gaz­dálkodók. Ennek a lénye­ge valóban az, hogy a bank tulajdonosai is lesznek, de az sem mellékes, hogy meglévő vagyonukat így fektetlek be, mert a rész­vények után osztalékot fi­zet a bank a gazdálkodás eredményességének függ­vényében. — Országosan is ha­sonló a helyzet? — A Magyar Hitelbank Rt.-hez főleg a nagy ipar- vállalatok tartoznak. így érthető, hogy az alakulás­kor meghirdetett 5,5 mil­liárd forint alaptőke he­lyett összesen 9 milliárd forint értékű részvényt je­gyeztek. A nagyobb tőke­erő pedig azt jelenti, hogy ügyfeleink bíznak a bank­ban. — A mátészalkai fiók­hoz kik tartoznak? — Azok a gazdálkodó szervek, akik korábban a Magyar Nemzeti Bank mátészalkai fiókjánál ve­zették egyszámlájukat. Az apparátusunk is a volt MNB-ilókbói jött létre, ugyanabban az épületben. A jövőben természetesen mód nyílik más gazdálko­dókkal Is felvenni a part­nerkapcsolatot. — Hogy ne csak általá­ban beszéljünk: kik azok a gazdaságok a város kör­zetében, akik részvénye­sei a Magyar Hitelbank­nak? — összesen tíz, tulaj­donképpen a mezőgazda- sági ágazathoz tartozó üzem. A Szamos menti Ál­lami Tangazdaság, a csen­geri, jármi, mérki, nagy- ecsedi, nyírcsaholyi, sza- mosszegi. tyukodi és válla- ji termelőszövetkezet, va­lamim az Ecsedi-láp— Kraszna bal parti Vízgaz­dálkodási Társulat. L. B. Hatvanöt éve együtt Libssorban ment a násznép L akodalomra készül Máriapocson Borsi Mihály és Zombori Mária. Nem akármilyen ün­nep lesz az! Mert van arany lakodalom, van gvé­-----—------—-----------­Jófc.m-rosszban együtt mánt lakodalom, de milyen jelző illeti azt a házasságot, mely hatvanöt évvel ezelőtt köttetett!? — Ki gondolta volna! Pe­dig milyen nagy ellenségek voltunk — ingatja a fejét Borsi Mihály, és ránéz anyó­kájára. — Bizony, február tizennegyedikén __ — Ó, te ember! Már azt is elfelejtetted? Február ti­zenkettedikén volt...! Az egykori menyecske, Zombori Mária hitetlenked­ve csapja össze két kis te­nyerét. Még hogy február tizennegyedikén! Mikor úgy emlékszik ő arra a napra, mintha csak tegnapelőtt lett volna. Mondja is mérgesen, mi­lyen nagy csinnadrattát csaptunk mi e nyomvadt kis tél miatt. Hogy nem sza­kadt le az ég! Láttuk vol­na az ö esküvőjének a nap­ját. Akkora hó volt, hogy „libasorban ment a nász­nép". — Mióta ismerik egy­mást ? Mihály bátyánk össze­hajtja a Szabad Földet, (ma is szemüveg nélkül olvas) mert látja, itt komoly be­szélgetés készül. — Ezerkilencszáztizenöt március 24-e óta — mond­ja olyan természetességgel, mintha csak azt kérdeztem volna, mi volt ma reggeli­re. — A frontról érkeztem haza szabadságra, hát lá­tom. hogy ott ül a lócán a húgommal egy idegen kis­lány. Zombóri Mária volt. Nem sokkal előtte költöztek át Nyírgyulajról, ahonnan a vő csábította át az apját Pócs- ra. Hogy ez milyen szép. milyen gazdag falu ...! A magyar királyi baká­nak nagyon megtetszett a kis cserfes idegen lányka, de az bizony sokáig csak játszadozott vele. Méghogy neki egy frontot járó kato­na udvaroljon! Aztán még­is Borsi Mihály kötötte be a fejét. 1922. február ti­zen ... szóval február dere­kán. Három gyermeket nevel­tek fel, s mára már úgy szétágazott a család, hogy csak a dédunokák tizen­hármán vannak. Kis ház a falu szélén, el is tűnik a nagy paloták kö­zött. De ezt Borsi Mihály építette a maga két kezé­vel! Apja pásztorember volt a pócsi papi birtokon, a fia is sokáig cselédeskedett. Mígnem apránként össze nem ragasztott egv kis bir­tokot, s meg nem vette ezt a falu széli telket. A téesz- be már tíz holddal lépett, s rögtön „brigadérossá" tet­ték. Még nyolcvanéves ko­rában is dolgozott: kapuőr volt kint a telepen. A nagyapja 1825-ben szü­letett, kilencvenkilenc éve­sen ment el. Még ismerte a híres nyíri betyárokat. — No hiszen, ismertem közülük néhányat én is! — nevet az unoka. — De hagy­juk, más mar ez a világ. Maguk lassan már űrhajó­val járnak. Sose veszekedtek? Borsi Mihalvné csende­sen mosolyog: — Ki ért rá arra, fiam? Dolgozni kellett. K ilencven esztendővel a hátuk mögött, ma sem állhatják a tét­lenséget. Mariska nénénk most is, minden áldott hét végén „sütkérezik", Mihály bátyánk meg az udvaron rendezkedik. S várják a na­pot, hogy újból hűséget fo­gadjanak egymásnak. Balogh Géza J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents