Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-28 / 50. szám
KMhétvégí MELLÉKLET 1987. február 280 A Szabolcs-Szatmár Megyei Bíróság elnökhelyettese, szakterülete a büntetőjog. A Magyar Jogász Szövetség megyei szervezetének vezetőségi tagja. Pápán született 1944- ben, ebben a dunántúli kisvárosban végezte iskoláit, majd — egy év segédmunkáskodás után — felvették az ELTE Állam- és Jogtudományi Karára. A diploma megszerzését követően a fővárosban maradt fogalmazóként, a sikeres szakvizsga után pedig a Kis- várdai Járásbíróság büntetőbírójának választották meg — 1971-ben. Később ugyanitt elnökhelyettes, majd elnök. 1980-tól Nyíregyházán dolgozik — ötödik éve már a jelenlegi beosztásában. Felesége vállalati Jogtanácsos, lánya érettségi előtt áll. • Február elsejétől hatályos az Elnöki Tanács egy tavaly alkotott határozata a jogalkalmazás jogpolitikai elveiről. Mielőtt ennek a tartalmáról beszélgetnénk, kérem, magyarázza meg a kifejezés, a jogpolitika értelmét! — A most újraszabályozott jogpolitikai elvek — a korábbihoz hasonlóan — mindenekelőtt azokat a politikai követelményeket fejezik ki, amelyek érdekében hosszú távon a jogot alkalmazni kell. Ügy is lehetne mondani, hogy a jogpolitika a párt és az állam általános politikájának részeként, egyfajta közvetítő szerepet tölt be. Az általános politikai. célokat közvetíti a jog számára, kifejezi a jogszabályok alkalmazásának rendeltetését, célját. Tehát a módosításra — ha jól értem — azért volt szükség, hogy a jog alkalmazásának elvei és gyakorlata hozzá-, igazodjék a megváltozott körülményekhez. A változások sorában különösen nagy hangsúlyt kap mostanában a gazdaság reformjának következetes véghezvitele. Ebben a folyamatban hogyan tudnak segíteni a jogpolitikai elvek, a joggyakorlat? — Az új határozat egyértelmű követelményként fogalmazza meg hogy a jog alkalmazásának a gazdaságpolitikai célok megvalósítását is szolgálniuk kell. Erősíteni kell a gazdálkodó szervek egymás közötti kapcsolataiban a szerződések szervező, szükségletkielégítő szerepét, és érvényt kell szerezni a tisztességtelen gazdálkodást tiltó rendelkezéseknek. Ugyanakkor a gazdálkodó szervek önállósága is fokozott hangsúlyt kap; kiemeli a határozat azt is, hogy — a szabályozott piac hatásait figyelembe véve — saját érdekeik érvényesítését a népgazdaság érdekével összhangban valósítsák meg. Az ütközéseket a társadalmi érdek elsődlegessége alapján kell feloldani. Ezek a feladatok csak ezt az egy jog- 1 területet érintik? — Nem, hiszen a gazdaságpolitikai célok megvalósulásában szerepe van a polgári, a munkajogi, a büntető- és az államigazgatási ügyekben folytatott jogalkalmazásnak is. A jogpolitikai elvek ezekre nézve is tartalmaznak rendelkezéseket. Elég ha utalok például a munkajogi, szövetkezeti tagsággal kapcsolatos kérdésekben a munkaidő jobb kihasználására, a hatékony munkavégzésre, a munkafegyelemre, a dolgozók érdekeltségére, a munkaerő átcsoportosítására vonatkozó elvekre. • Hogyan is van ez: ugyanazokat a jogszabályokat miként lehet más elvek szerint alkalmazni? Nem volna egyszerűbb az újabb követelményeknek megfelelően módosítani a törvényeket, rendeleteket? Az a kérdés is felvetődhet, hogy egy ilyen határozat nem sérti-e a bírói függetlenség elvét? — Az új irányelv egy, még 1973-ban hozott, hasonló határozatot helyezett hatályon kívül. Az elmúlt 14 esztendőben sok minden megváltozott a társadalmi viszonyokban, s ez tette szükségessé a jogpolitikai elvek felülvizsgálatát is. Szó sincs viszont arról, hogy most valami gyökeresen eltérő, a korábbival szöges ellentétben álló határozat született volna. Az irányelv az elmúlt időszak tapasztalatai alapján fogalmazta meg a jogalkalmazásra háruló új feladatokat, sok vonatkozásban azonban a régi és az új között csak a hangsúlyokban van eltérés. Az pedig, hogy a jogot az általános politika céljainak, rendeltetésének megfelelően alkalmazzák, minden társadalmi rendszerben természetes dolog. A bírói függetlenséget ezek az elvek semmiben nem érintik. Vannak-e olyan általános elvek, amelyek valamennyi jogágazatban irányadóak? — Hogyne! Csak néhányat kiemelve: a jogszabályokat az igazságosság, a méltányosság alapján, az emberi Jogok tiszteletben tartásával kell alkalmazni. Szigorúan fel kell lépni a társadalmi tulajdon felelőtlen kezelőivel, a jogtalan előnyöket szerzőkkel szemben. Követelmény a bürokratikus jelenségek kiküszöbölése, az eljárások egyszerűsítése, gyorsítása, a határozatok késedelem nélküli végrehajtása. Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy a jogalkalmazóknak ismerniük kell azokat a tényeket, társadalmi, illetve gazdasági összefüggéseket, amellyel kapcsolatban alkalmazzák a jogszabályokat. . Szűkítsük kicsit a kört! Egy olyan területre térjünk át, amely jobban szem előtt van, legalábbis az emberek többségét jobban érdekli. A büntetőjogra gondolok, annál is inkább, mivel önnek éppen ez a szakterülete. Bírói munkájában milyen változásokat jelenthet az elvek módosulása? — A büntetőpolitika újabb megfogalmazásánál különösen szembetűnő, hogy a régi és az új határozat között inkább hang- súlybeli eltérések vannak. Mindkettő deklarálta, hogy a bűnözés elleni küzdelemnek elsősorban az okok feltárására és megszüntetésére, azaz a megelőzésre kell irányulnia — s ez össztársadalmi feladat. A bűnözés megelőzését szolgálják azok a rendelkezések is, amelyek a bűncselekmények felderítéséről, az elkövetők — személyre való tekintet nélküli — felelősségre vonásáról, a büntetések végrehajtásáról, a pártfogó-felügyelet, az utógondozás folyamatos fejlesztéséről szólnak. Az általános elvek sorában említette az eljárások egyszerűsítését, gyorsítását, az emberi jogok tiszteletben tartását. Hogyan valósíthatók meg ezek a büntető jogszabályok alkalmazásában? — Többek között úgy, hogy például szakértőt csak indokolt esetben, bonyolultabb ügyekben rendeljenek ki a bíróságok. A tanúk idézése, kihallgatása nem eredményezheti az állampolgárok felesleges zaklatását, a munkából való kiesésüket. A bűncselekmények alapos felderítése azonban — és ez természetes — továbbra is fontos követelmény. Az irányelv a korábbinál is nagyobb hangsúlyt helyez a személyes szabadságot korlátozó intézkedések körültekintő, mértéktartó alkalmazására. Külön kimondja azt is, hogy az előzetes letartóztatás időtartama nem haladhatja meg a feltétlenül szükséges mértéket. És most egy sokakat érintő, gyakran vitatott téma: — szakszóval — a büntetőjogi jogkövetkezmények. A büntetések kiszabásánál milyen megfontolásból indulnak ki a bíróságok? — Lényegében változatlan maradt az, hogy a büntetőjogi jogkövetkezményeknek igazodniuk kell a cselekmény, és az elkövető társadalomra veszélyességének mértékéhez. Az ilyen, egyéniesített felelősségre vonásnak ugyanakkor biztosítani kell a társadalom védelmét, és tagjainak a visszatartását is a bűncselekmények elkövetésétől. • A büntető bíráskodás egyik legnehezebb, leginkább felelősségteljes részéhez értünk. Arra kérem, szóljon néhány szót a konkrét büntetés meghozatalának folyamatáról ! — Ebből a szempontból az irányelv az elkövetők három csoportját különbözteti meg a bűncselekmény és az elkövető társadalomra való veszélyessége szerint. Az első kategóriába a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetői tartoznak, akikkel szemben a törvény fokozott (!) szigorát kell alkalmazni. A következő csoporthoz soroljuk azokat, akik munkakerülő, vagy alkoholista életmódjukból, harácsoló, élősdi szemléletükből fakadóan követnek el bűncselekményeket — rájuk példásan szigorú büntetés kiszabását írja elő az irányelv. Ugyanez a fokozat vonatkozik az erőszakos, a garázda, a közélet tisztaságát veszélyeztető bűn- cselekményeket elkövetőkre, valamint a visszaesőkre, és azokra, akik csoportosan, illetve szervezetten követnek el bűncselekményeket. • Mielőtt leültünk volna beszélgetni, megismertetett egy tanulmánnyal, amely széles körű vizsgálatok alapján kimu- . tatta, hogy a közvélemény többsége az ilyen, súlyosabb bűncselekmények esetében jobbára egyetért a büntetésekkel. Valószínűleg még inkább így lesz ez, ha sikerül a gyakorlatban alkalmazni a fokozott, illetve példás szigort.) Kisebb egyetértést észlelt viszont a tanulmány az enyhébb esetek elkövetőivel szemben kiszabott büntetésekkel kapcsolatban ... — Ez utóbbiak tartoznak az előbb említett osztályozás szerinti harmadik csoportba. Azok, akik kisebb súlyú cselekményeket követtek el, és először kerültek összeütközésbe a törvényekkel. A magyar bűnözési helyzetet egyébként — a bűnözés emelkedése ellenére — az jellemzi (megyénkben is), hogy az elkövetők többsége kis- vagy közepes súlyú bűncselekmény miatt került a bíróság elé, és korábban általában megfelelő életmódot is folytatott. A rájuk vonatkozó elvek változtak leginkább. Gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy a rövid, néhány hónapos szabadságvesztés az úgynevezett „börtönártalmak” miatt többet árt, mint amennyit használ, hiszen ennyi idő alatt a nevelő hatások sem érvényesülhetnek. A határozat kifejezi azt a törekvést, hogy különösen az. ilyen esetekben célszerűbb lehet más, hatékonyabb büntetés, illetve a különféle intézkedések alkalmazása. A nevelő jellegű jogkövetkezmények alkalmazásánál az irányelv előírja, hogy először az intézkedések célravezetőségét vizsgálja a bíróság, ezek közül is főként a próbára bocsátás lehetőségét kell figyelembe venni. Majd ezután, a büntetés kiszabásakor kell vizsgálni, hogy szabadságvesztéssel nem járó büntetéssel — főleg pénzbüntetéssel — elérhetők-e a büntetési célok. Csak ha ezek nem felelnek meg, akkor kerülhet sor szabadságvesztés kiszabására. A rövid ideig tartó szabadságvesztés helyett a konkrét esetben megfelelően szigorú büntetés lehet a szigorított javító-nevelő munka, a javítónevelő munka, vagy a pénzfőbüntetés is. Mindezzel a határozat kifejezi azokat a büntetőpolitikai törekvéseket, amelyek az úgynevezett „szabadságvesztés-centrikusság” megszüntetésére, a rövid ideig tartó szabadságvesztésnek más, hatékonyabb büntetéssel, vagy intézkedéssel való helyettesítésére irányulnak. A differenciálás, az egyéniesítés fontos vezérelve a büntetés kiszabásának.- Nem jelenti ez azt, hogy enyhülnek majd a büntetések? — Az ember valóban sok helyről hallja, hogy szigorúbb büntetésekre lenne szükség, ugyanakkor egyesek pedig az enyhébb elbírálásért szállnak síkra. (Bizonyos fokig még a szakmai közvélemény is megosztott ebben a kérdésben.) A közvélemény ilyen sokrétűségére természetesen oda kell figyelni, és nem hagyható figyelmen kívül a bűnözés alakulása sem. Az a követelmény azonban, hogy differenciáltabb legyen a büntetéskiszabási gyakorlat, nem az ítélkezés enyhébbé tételét célozza! Az egyéniesítésnek ugyanis nemcsak az enyhébb büntetések és intézkedések esetében, hanem a súlyosabb szankciók alkalmazásakor is érvényesülnie kell. Ezért kell megfelelő szigorral felelősségre vonnunk az egyre jobban eldurvuló erőszakos bűncselekmények, a rablások, a betöréses lopások elkövetőit, a többszörös visszaesőket stb. Ezen a téren még a büntetéskiszabási gyakorlat szigorítása is indokolt lehet! & Mire van szükség ahhoz, hogy ezek a ™ büntetőpolitikai irányelvek maradéktalanul érvényesüljenek a jogalkalmazásban? — Az elkövetett bűncselekmények, és azok társadalmi hátterének sokoldalú és mélyreható vizsgálata mellett az eddigieknél is fokozottabban kell figyelembe venni az elkövetők személyiségét, személyi körülményeit is. A hatékony és igazságos büntetés, vagy intézkedés megválasztása, a differenciált ítélkezés követelményei, fejlett büntetőjogi gondolkodást, kifinomultabb jogpolitikai szemléletet, és a szaktudáson kívül — nem utolsósorban — megfelelő szintű általános kulturáltságot és emberismeretet is igényelnek a jogalkalmazótól. Köszönöm a válaszait. Papp Dénes ... igazuk lehet a japánoknak, akik dzt vallják, hogy a hitelnyújtásban is a politikai stabilitásnak van primátusa. Szükséges ezt leszögezni megújuló viszonyaink között is, bár akadnak olyan politológusok, közgazdászok és gazdaság- vezetők is, akik megkérdőjelezik a politikai stabilitás elsődlegességét a vállalat életében, annak vezetésében, s eléje helyezik a szakmai felkészültséget és a vezetési készséget, mintha e két lényeges vezetési elemtől az elsőt el lehetne választani. Ha sok mindenben tanulságos lehet a japán példa, gondolom ebben is, noha jól tudom, különbözőek, eltérőek társadalmigazdasági inszonyaink, más az emberek mentalitása stb. A Népszabadság 1987. január 23-i Adósságaink című írásában olvasom: „... Japán, a világ pénzpiacának császára, most ép- ■pen 20 milliárd jen értékű hitelt készül nyújtani a Magyar Nemzeti Banknak, méghozzá úgynevezett szamuráj kötvény formájában. Nem érdektelen, hogy a szamuráj kötvény előkelő értékpapír, amely iránt messzemenő bizalmat táplál a japán állampolgár, és amelyet emiatt előszeretettel meg is vásárol. Miért szánták rá magukat a japán bankok ilyen értékpapír kibocsátására? Azért, mert a magyar államot jó adósként könyvelik el." Sőt nem is csak a bankok, és nem is csak úgy általánosságban: a hitelnyújtást alaposabb vizsgálatok előzik meg. Japánban működik egy hitelképességet megítélő hivatalos szervezet, amely „AA” jelzéssel minősítette Magyarországot ... Ítéletét három fő szempont alapján hozta. Ezek: az ország politikai stabilitása, az ország adósságtörlesztő múltja és az ország gazdasági helyzete. Hazánk az első két szempontból kitűnő minősítést kapott, és csak a harmadik szempont — gazdasági helyzetünk — nem engedte meg, hogy a legelőkelőbb „AAA" minősítést kapjuk meg. Szerintem egyre következetesebben érvényesülő mechanizmusunk, s az élni- akarás törvényei hasonlóan szelektálnak, s a japán módszer bizonyosan — ha sajátosan is! — létjogosultságot nyer gazdálkodásunkban, pénzügyi politikánkban, a hitelnyújtás aktusaiban. Legalábbis remélhető, különben nem emelője, hanem gátlója lehet a gyártás- és gyártmányfejlesztésnek, a termékszerkezet-váltásnak. Elmúlt már az a világ, amikor egyikmásik vállalatnak, szövetkezetnek „pofára", a barátságra vagy összeköttetésére alapozva, de az állam zsebére adtak hitelt úgy, hogy később ilyen vagy olyan címen átváltoztatták, elengedték, átütemezték, mert a bajba jutott vállalat képtelen volt visszafizetni az adósságát. S az csak gyűlt, gyűlt, növelte az államadósságot is, mert a termékei eladatlanok maradtak, felhalmozódtak a raktárakban. Vagy a tőkés export igényeinek meg nem felelve, legfeljebb itthon értékesítették. Szerintem új, a kibontakozás felé nyitó bankrendszerünk egyik legszimpatikusabb, a szocialista piac viszonyaira építő, azt serkentő vonása, hogy kizárja a protekcionizmust, a sus- must, az elvtelen kapcsolatokat, a haveri, ismeretségi alapokra helyezett pénz- és hitelpolitikát, s mindazok felé nyitottá válik, akik képességeikkel, innovációs fel- készültségükkel, anyagi és A szellemi energiájuk bedobásával képesek olyan termékekkel előrukkolni, amelyekből valutát lehet termelni. Véleményem szerint belső mechanizmusunkban is fontos a hitelnyújtás elbírálásánál figyelembe venni a három szempontot: a vállalati stabilitását, adósságtörlesztő képességét és gazdasági helyzetét. Minden bizonnyal lesznek olyan gyárak, vállalatok, amelyek a kiváló három „AAA” minősítést nem kapják meg, de olyanok is, akik hitel esetén a két „AA” minősítést érdemlik majd ki. Mint amint hazánk megítélése bizonyítja, hogy presztízse van egy politikailag stabil, adósságait tisztességesen törlesztő országnak, éppen úgy ítélendő meg vállalat, szövetkezet is, éppen ilyen ismérvek alapján bírálják majd el, érdemes-e arra, hogy a nagy kalapból, a részvényesek, a bankalapítók pénzéből hitelt kapjon vagy sem. Gazdasági életünkben mindinkább jogosultságot nyer a hitelképesség. S ha kissé átköltve is, hamarosan igaz lesz a mondás: mutasd meg hitelkártyád, megmondom, ki vagy. Vagyis: megbízható partnernek tekintenek-e, vagy sem. Fizeted-e tisztességesen a kamatokat? Bíznak-e benned, képesnek tarta- nak-e arra, hogy bizonyítsd: versenyképes vagy? Mert a bankok széfjei csak azok számára nyittatnak meg, akik hitelképességüket állandóan bizonyítják. S ez osztályozza majd tárgyilagos értékítélettel a vállalatokat, szövetkezeteket, de elsősorban a vezetést. Hétvégi interjú dr. Vathy Ákos bíróval a jogalkalmazásról
