Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-28 / 50. szám
1987. február 28. Kelet-Magyarország 3 A béna Hofherrel kezdődött Mindig hibát keres... A nyúzott differenciál vinnyog, az erőtlen motor hangja koppan, erőltetésre fullad, nem veszi a fordulatot. A füstje erős fekete és kormozó. Biztosan az adagoló is bajban van nála ... Íme egy diagnózis. Aki előadja, egy többszörösen is beteg erőgépről: Tóth János, a timári Béke Termelőszövetkezet javítási ágazatvezetője. Ha orvos lenne, ennyi baj láttán bizonyosan szomorú lenne az arca, az övé azonban derűs. Most- már, hogy tudják mihez és hová kell nyúlni, hamarosan elnémul a differenciál, megszűnik a kopogás, lendületesen pörög a motor és a múlté lesz a sűrű korom. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Tóth János mindezt sötét öltönyben, vakító fehér ingben meséli és a mosolyra külön is oka van. Zárszámadás után fehér asztalnál ülünk, és nem győzöm jegyzetelni a képszerűség elengedhetetlen tartozékait: a pontos és szemléletes szakmai kifejezéseket, a hozzájuk csatlakozó hangulatfestő és hangutánzó szavakat. Rajtuk keresztül idéztem fel a beteg traktor képét, pedig gyakran előfordulhattak 23 esztendős praxisában, amely alatt mindvégig ebben a tsz-ben viselte az erőgépek gondját. Hogy is volt az elején? „Még a kis tsz-ben, Szabolcson kezdtem. Emlékszem, akkor a Hofherr járta. Ott állt az egyik bénán a major sarkában. Azt mondta az egyik idős gazda: nem adná oda érte két jó lovát. Nem is csodálkoztam rajta. De ő igen, amikor szétszedtem egymagám és összerakva elindult az öreg pöfögő.” Tóth János ma sem várja meg, hogy elmagyarázzák neki: miért nem lehet valamelyik gépet megjavítani. Felgyűri kabátujját, hátra simítja őszbe csavarodott haját és — továbbra is mosolyogva persze — nekiáll, megmutatja ... „Módszerem a hibakeresés. Mindig a kicsiről haladok a nagy hiba lehetőségére. Lehetőleg igyekszem elkerülni a gép megbontását. Akkor ugyanis tönkremegy egy filléres tömítés, ami miatt aztán áll majd sokáig, mert visszatenni nem lehet, új pedig rendszerint nincs. Ha hiszi, ha nem, egy tömítés, egy rugó, egy szelep, egy kis golyó, ami a legolcsóbb ... Nos, emiatt áll legtöbbet egy gép.” Tóth János öröméhez a tsz-ben eltöltött sikeres negyedszázadon kívül más is hozzájárult. Ezen a zárszámadáson elhangzott a neve azok sorában, akik a Termelőszövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetést vehették át. É. S. Tajgafalu A NYÍREGYHÁZI ME- ZÖGÉP-nél elkészült a szovjet megrendelésre gyártott Tajga lakó- komplexum. A tíz kocsiból álló rendszert kőolajkutatásoknál használják majd. A fúrómesteri kocsit számítógéppel és a vizsgálatokhoz szükséges eszközökkel is felszerelték. Harmincnyolc kutatónak teremt jó körülményeket a hat hálókocsi, étkező, fürdő és szauna, valamint a kul- túrkocsi. A mintakollekciót röVidesen kiszállítják a megrendelőnek. (Jávor László felvétele.) Szerződéses élelmiszerboltok Jószág a beregi síkon Á jó kereskedő haszna A vendéglátóhelyekért általában verseny is folyik, ezúttal viszont a kisebb haszonnal kecsegtető élelmiszerboltok szerződéses üzemeltetésének tapasztalatairól érdeklődtünk. Nagydíj és érdek Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 153 üzletéből huszonhatot adtak ki szerződésbe, a forgalomból 5,7 százalékkal részesednek, vagyis elsősorban a kisebb boltokról van szó. Ezek döntően a peremterületek ellátásában játszanak komoly szerepet. Hajnalné Petrikovics Mária áruforgalmi igazgató- helyettes kedvező tapasztalatokról számolt be: Enyhít a munkaerőgondokon — Ez a forma elsősorban azért kedvező nekünk, mert enyhít a munkaerőgondjainkon. Az egyik üzletben például, ahol korábban heten dolgoztak, most négyen is elvégzik a munkát. Szerencsére nem kell csalódnunk szerződéses partnereinkben. Az eltelt hat év alatt mindössze egyszer kellett visszavennünk üzletet: — Rendszeresen ellenőrizzük ezeket az üzleteket is — folytatta az értékelést az igazgatóhelyettes — de kirívó szabálytalanságokat nem szoktunk találni; nincsenek komolyabb tartozások, és ellátási panasz is ritkán érkezik. A szerződéses formának egyébként előnye az is, hogy szinte teljesen önállóan, a helyi igényeknek megfelelően szerezhetik be az árut. A rugalmasságra jellemző példa, hogy egyik boltunk vasárnap is kinyit, s az is előny, hogy ha sok a munka, akkor segítenek a családtagok is. A kiskereskedelmi vállalatnál tehát kedvezőek a tapasztalatok, s hogy a boltvezetők sem járnak rosszul, arra példa: a lejárt szerződéseket leggyakrabban megújítják a kereskedők — természetesen változó feltételekkel. " — Hagyományos formában működő üzlet nálunk gyakorlatilag már nincsen — hallottuk a kisvárdai áfész elnökétől, Pekó Lászlótól. Kilencvenkét egységünkből 35 működik szerződéses formában, s ezek a nyolcszázmilliós forgalomból mintegy tíz százalékkal részesednek. (1982-ben ez a mutató még csak egy százalék volt!) Nem megy persze zökkenőmentesen az élelmiszerüzletek szerződésbe adása, hiszen itt nincsenek hatalmas jövedelmek. Abból indulunk ki, hogy reális, megvalósítható követelményeket támasz- szunk. (Valamelyest javított a helyzeten az utóbbi idők haszonkulcs-emelkedése, amely az élelmiszerek egy részét érintette.) Megköveteljük a lakossági ellátás főbb garanciáit, érvényesítjük a nyitvatartási idő védelmét. Jók a tapasztalataink, hiszen a nemrég lezajlott tagértekezleten különösebb, az alapellátást érintő gondok nem merültek • fel. Inkább csak az fordul elő, hogy zárás körül nem mindig van választék tejből, tejtermékekből, s néha korábban elfogy a kenyér is. — Azzal is segíteni kívánjuk a szerződéses boltokat, hogy a díj megállapításánál hagyunk fedezetet az alapellátás kockázatára, ugyanakkor igyekszünk megkövetelni, hogy ezt valóban erre a célra fordítsák- Ennek érdekében az ellenőrzéseket fokozzuk a jövőben. Egyébként szerencsére nagy bajok nincsenek, hiszen csak néhányszor kellett felbontanunk a szerződést. Tagságunk érdeke megkívánja, hogy biztos ellátás legyen, ezért abban is igyekszünk segíteni, hogy — előzetes felmérések alapján — bizonyos, nehezebben hozzáférhető cikkeket központilag szerzünk be. Nemcsak kicsit Az áfész igazgatósági elnökének véleményét Mező- ladányban próbáltuk meg szembesíteni a gyakorlattal, ahol két üzlet is szerződéses. Meglepő kép fogad a vegyesboltban. Azt hinné az ember, hogy ha szerződéses, akkor kicsi is egy üzlet. A Vámos Józsefné vezette egység azonban igen bő választékkal fogad; az élelmiszerektől egészen az egyszerűbb kötött holmikig terjed a kör. Vámosné szerződése idén márciusban lejár, de A vendégem, elszakadt hazánkfia természetesen nyugatról érkezett. Előre tudom, hogy nehéz lesz olyat mutatni neki, ami majd tetszik, valami olyat, ami elkápráztatja, ö amerikai, én csak közép-európai vagyok. Ö otthon, így mondja, milliomos, én itthon csak alkalmazott vagyok. Ö repülőn érkezett, és a Hiltonban rendelt szobát, én rossz álmaimban rettegek attól, hogy a vállalatomtól is repítenek. Mindenképpen mutatni akarok neki valamit, ami tetszik. A könyveimre azt mondja, hogy ö otthon egyszínű bőrbe köttette valamennyit. Mutatok neki egy most épült, háromszintes családi házat. Rámondja, hogy ez egy egészen csinos kis nyaraló. Megmutatom neki az újságot, de ráfeleli, hogy úgy tervezi, még két évre meghosszabbítja. — Tavaly négy és fél milliós volt a forgalmi tervünk, ezt teljesítettük is — vonta meg 1986 mérlegét az üzletvezető. — Amióta kivettük á boltot, azóta bővítettük a választékot tőkehússal, süteményekkel. Vámos Józsefné Tornyospálcáról jár át, de hát ez nem nagy távolság, szinté összeér a két falu. A másik szerződéses bolt vezetője azonban Kisvárdán lakik. Vajon neki megéri-e az utazgatás ? — Nincs annyi hasznom, mint a vendéglátásban lenne — válaszolja Balogh Zoltán — de nem kell éjszakázni, elviselni a vendégek szeszélyeit, szívni a dohányfüstöt. Ilyen még nem volt — Nagyon kedves ember, ilyen boltosunk még nem volt — dicséri odakinn az üzletvezetőt Pilcsák Mihály- né. — Képzelje el, amikor az a nagy havazás volt, képes volt Záhony felé körbevona- tozni, csak ki tudjon nyitni... Mivel hasonló véleményt hallottunk a másik boltvezetőről is, talán nem túlzás a megállapítás: az áfész mellett a vásárlók is jól jártak a szerződéses élelmiszer- boltokkal. A jelek arra utalnak, hogy itt a kereskedő is amolyan igazi, „békebeli” boltossá válhat, ha maga is érdekelt abban, minél többen vásároljanak nála. Ha pedig egy háromoldalú viszonyban hárman elégedettek, akkor bízvást elhi- hetjük: eredményes, jó húzás volt az élelmiszerboltok szerződésbe adása. náluk az újság nemcsak vastagabb, hanem alakra is nagyobb. Nem adom fel azért sem. Megmutatom neki a városom új gyárait, ő visszakérdez, hogy mi is volt az a kicsi műhely, amit az előbb láttunk? A vendégemet szép csendesen megutálom, és mert törpévé lesz tehetetlen dühében az ember, nagy kerülővel viszem haza. Gyalogoljon, ha már ennyire elszakadt. Így érünk el, a városka ékszerének nevezett parkhoz. Már nem is beszélek az évszázados fákról, mert rámondaná, hogy az ő kertjében két évszázados fák is vannak, de ő megtorpan, ámul, csillog a szeme, egyértelmű, hogy irigykedik. Meg is magyarázza: egész Amerikában nincs még egy ilyen nagy, gyönyörű kutyavécé. (bartha) OKA VAN ANNAK, hogy az elmúlt években erőteljesen csökkent a szarvasmarha-állomány. Még ott is tapasztalható stagnálás, vagy mérsékeltebb apadás, ahol a tehéntartásnak ideálisak a körülményei, ahol a hagyományok erőteljesebbek. Fogy a jószág a beregi síkságon is. Főként a háztájiban. Az okok közül a legmarkánsabb az érdektelenség. Nagy munka, kevés haszon ez a kísérője ma a tehenészkedésnek. A gondokat, bájókat lent és fent egyaránt tisztán látják. Erről beszélgettünk Be- regdarócon is. Elöljáróban Beregdarócról csak annyit, hog? a határ menti településen és a társközségekben mind a mai napig nagy becsülete volt a szarvasmarhának. A Barátság Termelőr szövetkezet, amely Beregda- róc, Beregsurány és Márnk- papi határait^ egyesíti, gazdálkodásában legfőbb ágazatnak mindig az állattenyésztést tekintette. Ennek rendelték alá a növénytermesztés nagy részét is. Jó legelőt, dúsan termő kaszálókat igyekeztek kialakítani, nagy területen termesztettek silónövényt, de a gabonaféléket is abraktakarmánynak vetették. Húsra, tejre szakosodtak. Nem eredménytelenül. A beregdaróci Barátság Tsz ma is az egyik olyan gazdaság, ahol jóval az átlagon felüli mennyiségben termelnek húst és tejet. A gazdaságossági mutatók sem rosz- szak. Régen túlvannak már tejtermelésben az egy tehénre jutó 5000 literes átlagon, a tejtermelési versenyben többször voltak megyei elsők, nem egyszer nyertek termelési nagydíjat. A tsz állománya most 180 húshasznú és 582 tejelő tehén. Legfőbb gondjuk a beregdaróci húshasznú tehenészettel van, drágán termel, nem jövedelmező. A beregsurányi 292 férőhelyes magyartarka állományú, kettős hasznú tehenészetben az egy tehénre jutó 4879 literes tejtermelés elfogadható teljesítmény. A jelenleg 290-es márokpapi tehenészetben tavaly átlagban tehenenként 7100 liter tejet fejtek és ez igazán jó. VISSZATÉRVE A MÁR FELEMLEGETETT GONDOKHOZ az állománycsökkenésre, de a szarvasmarhaágazat teljesítményére is erősen kihat, hogy nagymértékben kézimunka-igényes. Aki tehenész, annak sokat kell dolgozni és ezt még rosszabbá teszi az osztott munkaidő. A beregdaróci tehenészek (és általában mindenütt a tehenészek) két részletben, hajnali háromtól reggel hétig és délután három órától este hétig végzik a munkájukat. Hogy mit jelent ez, azt ki-ki elképzelheti. És mit kapnak ezért a hajnalban kelők? A tehenész jövedelme függ a teljesítménytől, a munkaszerződésben meghatározott mennyiségi, minőségi mutatók alakulásától. Ilyen számítások szerint volt a beregdaróci telepen a tehenészek éves átlagkeresete 48 ezer 500 forint, a beregsurányi tehenészeké 55 ezer 323 forint és a márokpapi tehenészeké 74 ezer forint. HAVI NÉGYEZER FORINTOS KERESET talán nem rossz, de a hatezer forintos még jobb. öreg tehenész becsüli is ezt a jövedelmet, viszont egy fiatalember már nem annyira. Beregdarócon mondták el, volt a termelő- szövetkezetnek ösztöndíjas fiatalja, de miután belekóstolt az osztott munkaidős nehéz munkába, gyorsan odébb állt. A tehenészeti telepeken kevés a fiatal. Valljuk meg azt is, az idősebbeket sem a lelkesedés kelti ki az ágyból hajnali fél háromkor, inkább a terhes kötelességtudat, avagy az a fegyelmezettség, amely annál erősebb, minél korosabb az ember. Egy szó, mint száz, a tehenészek ha tisztességes munkát végeznek, nagyobb jövedelmet, havi fizetést érdemelnének. Hogy nem volt így, vagy nincs így, az nemcsak a termelőszövetkezet vezetőségén múlott. A szabályozók szükségszerűségét nem csökkentő valóság, hogy esetenként visszatartó és nem ösztönző. A bértömeg vagy bérszintszabályozás nem tette lehetővé egyetlen gazdaságban sem, hogy a tehenészek munkáját, a feladat nehézségeinek és különlegességének megfelelően elismerjék. Ez kihatott a teljesítményekre, a minőségre, a fegyelemre és végső soron — egyéb tényezők mellett arra is, hogy csökken a szarvasmarha-állomány. Mint jeleztük a gondokat, bajokat fent és lent tisztán látják. Ebből következett az az intézkedés is, hogy a tehenészek fizetése adómentesen 20 százalékkal növelhető (ezt 1990- ig fokozatosan lehet alkalmazni), úgy, hogy az évenként lehetséges bérfejlesztést ez nem befolyásolja. ÖNMAGÁBAN EGY BÉR- KORREKCIÓ nem old meg mindent. A szarvasmarhatartást nemcsak a tehenészek jobb anyagi elismerése lendíti ki a kátyúból, hanem az az együtthatás, amely a telepek korszerűsítésének, állami támogatásból a hús és tej felvásárlási ár növekedéséből következik. Beregdarócon, de másutt is már foglalkoznak a 20 százaléknak, mint érdekeltségnövelő pénzeszköznek a felhasználásával. Szó volt erről a zárszámadáson is. A felszólaló a termelésfejlesztés jó lehetőségét látta a sokakat érintő intézkedésben. Seres Ernő Papp Dénes
