Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-25 / 47. szám

1987. február 25 Kelet-Magyarország T olvasóink leveleiből Postabontás Forró gesztenye Való igaz, nem kedvel­jük a névtelen telefono­kat, a feladó nélkül érkező leveleket. Már csak azért sem — mint azt többször is megírtuk —, mert a névvel jelentkezők eseté­ben is, az illető kérésére kötelesek vagyunk kilétét titokban tartani. Bizonyára megérti, hogy nagyobb a bizodalmunk azok iránt, akik névre, címre szóló válasz remé­nyében fordulnak hoz­zánk. És a többség ilyen. A névtelenek táborával szemben tanúsított óvatos­ságunk — higgyék el — nem minden ok nélkül való. Itt van mindjárt egy január végén érkezett le­vél, amelyet a nyíregyhá­zi „Esze Tamás utca la­kói” nevében küldött va­laki. Súlyos vádakat ve­tett papírra az ismeretlen levélíró: korrupcióval, visszaélésekkel gyanúsítja a gázvezeték-szerelőket, vesztegetéssel a lakókat. Mivel az ilyen ügyekben szükséges oknyomozás meghaladja illetékessé­günket, ezért eljuttattuk a levelet a városi népi el­lenőrzési bizottsághoz, az­zal a kéréssel, vizsgálják meg, mennyi igazság le­het a leírtakban. A népi ellenőröknek sem volt könnyű dolguk, hiszen az ismeretlen mind­össze egyetlen házat ne­vezett meg, amelynek la­kói — legalábbis tudomá­sa szerint — szenvedő alanyai voltak a manipu­lációknak. Egyéb konkré­tum viszont nem szerepelt e levélben. Ezért „utca­gyűlést hívtak össze, ab­ban a reményben, hogy az ügyben leginkább érde­keltek ki tudják egészíte­ni az igencsak hiányos információkat! De nem ez történt. Az utca lakói nemhogy meg­erősítették volna a levél­ben foglaltakat — egyene­sen megcáfolták azokat. A jelenlévők egyöntetű vé­leménye szerint a „közér­dekű bejelentés” nem egyéb vádaskodásnál. Az említett ház tulajdonosa pedig kereken kikérte magának, hogy valaki rá hivatkozva próbáljon ala­pot fabrikálni rágalmai egyébként ingatag építmé­nyének ... Az utca lakóinak felhá­borodását mindenekelőtt az váltotta ki, hogy — mint az sajnos nem ritka­ság — a fogadatlan pró­kátor a köz véleménye­ként tüntette fel saját ál­láspontját, ami mögött ta­lán személyeskedés, talán egyéni (vélt vagy valódi) sérelem rejtőzhet, de sem­miképpen sem egy egész közösség érdekeinek kép­viselete. Az utcagyűlésen el­hangzottak alapján az ügyet lezárták. Az ilyen és ehhez ha­sonló esetekben mindig eszembe jut a szólásmon­dás arról a bizonyos for­ró gesztenyéről, amit a legkényelmesebb mással kikapartatni a tűzből. Pláne, ha esetleg azzal is számolni kell, hogy nincs is a tűzben semmi — mert attól még ugye meg­égetheti magát az em­ber ... Gönczi Mária ROSSZ REKLÁM Vizsgálaton vettem részt a vásárosnaményi sztk sze­mészetén 1986. április 2-án. Az orvos egy járó- és egy olvasószemüveget írt fel. Az adatlapot azonnal bevit­tem a naményi Ofotért-boltba, ahol ki is fizettem a két szemüvegért 700 forintot. Azóta havonta kétszer is érdeklődöm szemüvegem felől, de hiába. Szabadsá­gom egy részét is az utazás emésztette fel. Utóbbi érdeklődésemkor a boltban dolgozó hölgy vissza akarta adni a befizetett pénzt, és tanácsolta, menjek maszekhoz, mert azoknak van szemüveglen­cséjük. Vagy pedig várjak türelmesen, amíg nem ér­tesítenek. Közel egy éve várok! Közben a szemem egyre betegebb lesz. Csizmár Gyula Nyírmada (Olvasónk ügyében célszerűnek láttuk az Of ötért Vállalat budapesti központjához fordulni. Példás gyorsasággal intézkedtek, és csak nekik köszönhető, hogy levélírónk időközben már át is vehette utcai szemüvegét, s az olvasószemüveg is napokon belül el­készül. A rendkívül hosszúra nyúlt várakozási idő miatt — mint kiderült — a bolt vezetőjét terheli a fe­lelősség.) megőrzés” miatt. Ez a „kí­sérlet” azonban nemcsak sér­tő, de érthetetlen is, mert a 'vásárlók többsége saját ér­dekében úgyis bemutatja a bolt dolgozóinak, ha olyasmi van a szatyrában, amit más­utt vásárolt. De, hogy a sze­mélyes holminkat átnéz­zék ... Jó lenne mielőbb fel­hagyni ezzel a vevőriasztó gyakorlattal. Kovács Sándorné, Deák Attiláné Mátészalka (Már meg is történt: Szom­bati Attila, a Mátészalka és Vidéke ÁFÉSZ elnökének le­velében olvastuk, hogy a va- gyonmegőrzésnek ezt a sa­játos módszerét sürgősen megszüntették. A vásárlók el­nézését kérik a kellemetlen­ségért.) Szerkeszti üzenetek Pásztor Istvánná, Kétér- köz: Az elütő színű szövet miatt a heverőt leértékelve árusították, így első osztá­lyúra csak akkor cserélhe­tik, ha olvasónk megfizeti az árkülönbözetet. Endrei Béla, Máriapócs: A fűtésszereléssel kapcsola­tos panasza olyan régi ke­letű, hogy az ügyben már csak polgári peres eljárás keretében, bírósági úton remélhető döntés. Elek József, Tiszadob: Válaszlevelünk „a címzett ismeretlen” jelzéssel visz- szaérkezett. Kovács László, Nyíregy­háza: A Lakszöv értesítette szerkesztőségünket, hogy az alvállalkozó pótolta a hi­ányzó ablaküvegeket, és megszüntették a szennyvíz­lefolyó eldugulását is, amit egy kalapács (!) okozott. Törő Bálintné, Cégénydá- nyád: Mivel havi jövedel­müknek több mint a felét már most is kölcsönök tör­lesztésére kell fordítaniuk, ezért további hitel nyújtása nem lehetséges, hiszen a törlesztés a család megélhe­tését veszélyeztetné. A gyedből, gyesből semmilyen címen nem lehet levonni, tehát az fedezetként sem vehető figyelembe. Lukovics Jánosné, Be- regdaróc: Állandó özvegyi nyugdíjra az jogosult, aki legalább két gyermeket ne­vel egyedül. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a férj ha­lálától számított egy évig jár az egy gyermeket neve­lő anyának. Szabó Bálint, Tisztaberek: Ismereteink szerint az el­maradt családi pótlékot egy összegben kiutalták levél­írónknak, márciustól pedig a nyugdijával együtt folyó­sítják majd a családi pótlé­kot. VÉGET VETNI A VITÁNAK Elvágták a földben húzódó kábeleket a nyíregyházi Csa­lád utcában. Nem tudjuk, melyik vállalat dolgozói vét­kesek, az viszont tény, hogy azóta a 23, 25, 27-es jelű épü­letek Lakói, azaz körülbelül hatvan család nem tudja za­vartalanul nézni a tévémű­sort. Igaz, a Modul szakem­berei ideiglenesen összekö­tötték a központi antenna sérült vezetékét, de a kép minősége így gyakran élvez- hetetlen. Ez az állapot már egy hó­napja tart. Ázt hallottuk, az­óta is azon vitáznak, ki volt a hibás. Ideje lenne eldönte­ni — s még inkább helyre­hozni a hibát, mert a lakó­kat elsősorban ez érdekli. Börcsök Csaba Nyíregyháza, Család u. 27. ÖNKISZOLGÄLÖ postaláda Külföldre szóló levelemet január végén dobtam be az utcánkban lévő postaládába. Csakhogy a címzettől meg­tudtam, a levelet nem kap­ta meg. Amikor legközelebb egy újabb levelet készültem ugyanott bedobni, egy közeli ház ablakából rám szóltak, hogy a láda rossz, emeljem fel a tetejét, úgy tegyem be­le a borítékot. Meglepetésem­re a láda belsejében sok le­vél volt — köztük az is, amit egy hónappal ezelőtt én dob­tam be. özv. Megyesi Andrásné Oros, Fő út 78. (Az orosi postahivatal veze­tője, Tóth Ferencné elmond­ta, hogy a postaládát sajnos felfeszítették, noha lakat volt rajta. Így sajnos, valóban ki lehetett nyitni. Mindemellett a szekrényt naponta kiürí­tik, olvasónk észrevételét kö­vetően is azonnal megnézték, és nem találtak benne egyet­len levelet sem. A további­akról intézkednek, s annak is utánanéznek, hogyan le­hetett ilyen sokáig „nyitha­tó” a postaláda.) HOSSZÉ AZ A NAP... Gyermekbútort szerettem volna eladni. A Bizományi Áruház becsüsével megálla­podtunk, hogy február 18-án reggel 9-kor felkeres a laká­somon megbecsülni a bútor értékét. Délutánig vártam rá — ekkor taxit fogadtam, hogy személyesen érdeklőd­jem, miért késlekedik. Félóra múlva ott is volt a lakáso­mon. De így is elment egy napom (szabadságot kellett kivennem), és még költsé­gekbe is vertem magam, mert csak később értesültem róla, hogy délután 4 óra után is vállalnak becslést. Bákány Józsefné Nyíregyháza, Vasvári P. u. 53 (A nyíregyházi Bizományi Áruház vezetője. Juhász Ist­vánná tájékoztatta szerkesz­tőségünket, hogy olvasónk esetében félreértésről van szó, ugyanis a megállapodás úgy szólt, hogy olvasónk 9 órától lesz otthon. Hasonló esetek megelőzése végett ar­ra kérik ügyfeleiket, hogy amennyiben csupán a dátum megjelölése nem elegendő számukra, közelebbi időpon­tot is beszéljenek meg a be­csüssel, aki — ha csak egy mód van rá — készséggel igazodik ehhez.) MINDENKI GYANÜS? Igen kellemetlen meglepe­tésben volt részünk február elején a mátészalkai 1-es szá­mú ABC-ben, ahol a leltár befejezése után meghökken­tő „újítást” vezettek be: már a boltba bemenet tolakodóan megnézték a vevők táskáját, úgy hallottuk, a „vagyon­Az illetékes válaszol fSKOLAGONDOK Évek óta méltatlan körül­mények között kénytelenek tanulni a tiszaszalkai kisis­kolások, miközben pedig más, kevésbé fontos dologra futja a község pénztárcájá­ból — vélekednek azok a szülők, akik szerkesztősé­günk segítségét kérték leve­lükben (amit, mint kiderült, a megyei tanács elnökének is megküldték). Mivel az eset­leges lehetőségekről — a kö­rülmények pontos ismereté­ben — elsősorban helyben tudnak felvilágosítást adni, ezért a községi tanács elnö­kének véleményét kértük a levélben foglaltakkal kapcso­latban. Válaszlevelében Petróczki Lajos tanácselnök — aki alig több mint két éve tölti be ezt a tisztséget — nem vitatja, hogy a szülők igé­nyeinek jó része jogos, de ezek többségét az iskola költségvetéséből kell megol­dani. Alaptalan viszont az a vád, hogy a község vezetői mindent előbbre sorolnak az iskola gondjainál. Tiszaszal- kán például 1 millió 250 ezer forintot költöttek a négy tan­termes központi iskola köz­ponti fűtésére, és leparket- táztattak két tantermet az alsótagozatosok számára. Ti- szaadonyban felújították az egyik iskolát és a hozzátarto­zó szolgálati lakást. A másik iskolánál a mellékhelyiséget korszerűsítették. Az iskolák fűtése valóban komoly gon­dot okozott a tanácsnak és a Gamesznek, hiszen az alsó­tagozatosok tantermeiben még hagyományos cserép­kályhával kell fűteni, és sok panaszra adott okot a fűtő is, akit azóta el is bocsátottak. Ami a levélben megfogal­mazott többi kérdést illeti: az orvosi ellátás nem két, ha­nem egy éve akadozik, a végleges megoldás folyamat­ban van, addig csak helyette­sítéssel tudják pótolni a már hosszabb ideje táppénzen lé­vő körzeti orvost. A tanácsháza 1952-ben épült, rendbehozatalát nem lehetett tovább halogatni. A költségeket a hulladékgyűj­tési akcióban nyert félmillió forintból fedezték, kivéve azt az 50 ezer forintot, amit átadott a tanács az iskolának. Az ifjúsági házat a régi óvoda épületéből alakították ki, annak a 420 ezer forint­nak a felhasználásával, amit egy pályázat útján nyert el a község erre a célra. A helyi­ség nemcsak a fiataloké, a társadalmi rendezvények egy részét is itt tartják. A köz­ségi pártbizottság épületét sem „a község pénzéből” korszerűsítették. A korlátozott anyagi lehe­tőségek miatt a tanács külö­nösen igyekszik fontossági sorrendet tartani. Egyébként fontos ügyekben mindig az a fórum dönt, amely illetékes. Mint a válaszlevélből kide­rül, a község vezetői is tisz­tában vannak vele, mi az, ami megoldásra vár — tehát nem az a probléma, hogy „mit?", hanem, hogy „ho­gyan?” ... Ki fizesse a teli At? Kz elmaradt közös költség P. I. nyíregyházi olvasónk OTP-társasházban lakik, miután válását követően a bíróság őt és gyermekeit jogo­sította fel a lakás használatára. A családi problémák mi­att korábban a házaspár nem fizette a közös költségeket, így a válásig több mint 20 ezer forint tartozás gyűlt össze. Azóta olvasónk rendszeresen fizeti a közös költséget, de a tartozás egy összegben történő kifizetését nem tudja vál­lalni. Bár a lakók többsége támogatja őt abban, hogy adósságát részletekben törlessze, ehhez a ház közös kép­viselője nem akar hozzájárulni. Olvasónk az iránt érdek­lődik, hogy a tartozás miatt végső soron elárverezhetik-e a lakást? Megnyugtathatjuk olvasónkat, ettől nem kell tartania. Abban ugyan igaza van a közös képviselőnek, hogy a tar­tozás részietekben történő törlesztésének engedélyezése a lakógyűlés hatáskörébe tartozik, de a lakók többsége ezt a méltányos lehetőséget már aláírásával megadta, így va­lószínűleg a lakógyűlés (közgyűlés) sem emel majd kifo­gást. Ha mégis másként döntenének, akkor a lakóközösség­nek a bírósághoz kell fordulnia követelésével. Végső so­ron tehát a bíróság fog dönteni az adósság megfizetésének mikéntjéről, mindenképpen figyelembe véve a kötelezett szociális helyzetét. A. A. dombrádi levélírónk egy olyan házas ingatlant örökölt, amelynek harmadrészére mostohaanyjának ha­szonélvezeti joga van. Olvasónk el szeretné adni az ingat­lant, azonban a mostohaszülő — bár már régóta nem la­kik a lakásban —, nem hajlandó aláírni az adásvételt, a vételárból viszont részt követel magának. Mivel olvasónk Úgy érzi, hogy már eddig is több jutott a mostohaszülő­nek a szülei utáni örökségből, mint ami megillette volna, nem akar fizetni. Kérdése az, hogy haszonélvezeti joggal eladhatja-e a lakást, illetve ha nem, akkor mi a teendője. Javaslatom az, hogy olvasónk próbáljon meg egyez­séget kötni a haszonélvezeti jog jogosultjával (a mostoha­anyjával), mert ellenkező esetben csak bírósági úton tud­ja problémáját megoldani, miután fizetni kell a haszon- élvezeti jog megváltásáért. Ennek mértéke természetesen igen sok tényezőtől függ, ilyenek például az életkor, szo­ciális helyzet, tulajdoni arány, használat stb., azonban ol­vasónk esetében ez nem lehet túlzottan magas összeg. In­gatlanon fennálló haszonélvezeti jogot nem lehet megvál­tani akkor, ha a haszonélvező az ingatlanban lakik, erre még a bíróság sem kötelezheti. D. S. kisvárdai lakos a településfejlesztési hozzájáru­lás fizetési gondjával fordult hozzánk. 1960-ban örökölt egy lakóházat, amelyben bérlő lakik. Időközben olvasónk házasságot kötött, és felesége lakásába költözött, ebben a lakásban laknak három gyermekükkel együtt. A tanács szakigazgatási szerve az egyik lakás után mentesítette ol­vasónkat a hozzájárulás megfizetése alól, míg a másik la­kásra fizetési kötelezettséget írt elő. Olvasónk azt szeret­né tudni, hogy a bérlő által lakott ingatlan esetén kinek kell fizetni, illetve mi a teendő akkor, ha egy családnak két lakása van. A településfejlesztési hozzájárulás fizetésére kötelezet­tek körét a helyi tanácsok tanácsrendeletükben állapítják meg. Általában az a gyakorlat, hogy a lakás használója fizeti a hozzájárulást, azaz a magántulajdonban lévő bér­lemény esetén nem a tulajdonos, hanem a bérlő kötelessé­ge a fizetés. Ettől azonban a helyi tanács eltérhet, ezért azt tanácsolom, hogy kérjen ott, a tanács pénzügyi szak- igazgatási szervénél felvilágosítást, és ha nem ért vele egyet, lehetősége van fellebbezni a megyei tanács pénz­ügyi osztályán. A többletingatlannal kapcsolatban megnyugtató vá­laszt adhatok, mert amennyiben egy lakásból áll az örö­költ ingatlan és azt is bérlő használja, akkor elidegenítési kötelezettségüknek csak a lakásbérlet megszűnésétől szá­mított 2 éven belül kell eleget tenni, és csak ennek letelte után lehet a tanács által történő kényszerértékesítést el­rendelni. Amíg bérlő lakik a lakásban, addig nincs előírva az elidegenítési kötelezettség, hiszen lakottan nem sok la­kást vásárolnak meg. Dr. Kovács Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents