Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-24 / 46. szám
1987. február 24. Kelet-Magyarország 3 Kétszerese a tervezettnek Aszály után is — nyereség Szombaton tartotta zár- számadó küldöttgyűlését a kálmánházi Rákóczi Termelőszövetkezet. Az eredményekről és gondokról, az idei tervekről Nagy Ferenc tsz-elnök számolt be. — Milyen szívvel állt a tagság elé? — A tisztességesen végzett munka tudatával. Az egyik szemem örül, mert ebben a nehéz, aszályos évben is nyereséggel zártunk, a másik szemem sír, mert a jó nyereség ellenére kevesebbet tudtunk a tagok között felosztani, mint tavaly. — Mi szerzett örömet? — Az, hogy kis, 2200 hektáros gazdaságunkban eddig még soha nem értünk el ilyen magas, 15 millió forintos nyereséget, kétszeresét a tervezettnek. Valamennyi üzemágunk a tervezett felett produkált, sikeres volt á gyep-gabona váltás, eredményes a kertészet, de sorolhatnám tovább. — Kinek köszönhetik a sikert? — Az eredmény az egész tagság érdeme. Nagyon jól összeszokott vezetőgárda dolgozik, lelkes tagságunk van, a csapatmunka érvényesült. Az itteni embereket nem kell noszogatni, hogy dolgozzanak, a maguk és a közös boldogulása nem lehet szólam. — Mitől aludt rosszul az utóbbi napokban? — Attól, hogyan magyarázzuk meg kisgy üléseken, az év zárásakor, hogy a nyereségünk magas, mégsem tudunk kifizetni any- nyit, amennyit megígértünk. Bevezettük a termeléstől függő anyagi ösztönzést, mindenki várta, hogy a részesedés teljes összegét megkapja, azonban akkor annyi béradót kellene kifizetnünk, ami tönkretenné a szövetkezetét. — Lehet ezen változtatni? — A megtörténteken már nem. Azonban sok függ a tagság hangulatán, hiszen a feszült légkör nem kedvez a jobb munkának. Reméljük, mindenki megértette nehézségeinket is a küldöttgyűlésen. Nagy Ferenc — Miben reménykednek ebben.az évben? — Hogy még nagyobb eredményeket érünk el. A tegnapival már nem lehetünk elgédettek. Ahhoz, hogy minden ágazatnak nagyobb feladatot tűztünk ki, feltételek is kellenek. A gyümölcsös harmadán megpróbálkozunk a részes műveléssel, a növénytermesztésben — főleg a gabonánál — jobb hozamokat várunk, az állattenyésztésben folytatódni kell az eredményeknek, az erdő- és faipar olcsón gyárthat ládákat saját szükségletre, a konfekció üzemmel segítünk a helyi foglalkoztatáson. — Kitől vár támogatást? — Legtöbb rajtunk múlik. Azonban például az itt élőknek könnyebb, ha a háztáji sertéseket helyben veszi át a húsipari vállalat — ehhez megteremtjük a feltételeket. Igazságosabb almaértékesítést várok, mert a kiváló minősítésű 4200 tonna almánkból most csak 500 tonna jutott exportra. Nagy hagyománya van nálunk a dohánytermesztésnek, jó lenne, ha ugyanakkora területen termelhetnénk, mint korábban, erre lenne szerződésünk. L. B. Táp a tsz-ből A napkori Kossuth Termelőszövetkezet keverőüzemében naponta 12—13 tonna tápot készítenek a közös gazdaság sertés- és szarvasmarha-állományának. (Elek) Video a falugyűlésen Háromszobányi fény Este hat órára hirdették Öpályiban a falugyűlést. Hat óra előtt öt perccel már nem lehetett üres széket találni a teremben. Később beférni sem. így aztán sokan álltak a művelődési ház előcsarnokában. A beszéd kihallott, és ráadásul ott suttogva még beszélgetni is lehetett. Mondják Öpályiban, és nemcsak az ópályiak, hogy ez a község szereti önmagát. Err.e utalt a zsúfolásig telt terem. E sorok írója az elmúlt negyedszázad alatt nagyon sok falugyűlésen volt. Ismerős lehetett hát a korunkhoz már nem illő, vagy legalábbis felesleges protokoll, a „megadom a szót”, a „köszöntöm” a „felkérem”. Mindaz ami forma. Ezektől persze szabadulni nehéz. Volt viszont új is, különösén, szellemesen és ügyesen új. Demcsák Bertalan, a beszámoló tanácselnök mintegy a videomagnó narrátorául szegődött. Óvodásokat láttunk "ha az óvodáról, iskolásokat, ha az iskoláról, új tanteremről, tornateremről beszélt. A közönség láthatóan élvezte ezt. Növekszik a falu Egy jó ötlet persze még nem falupolitika. Az viszont már, hogy ez a városközeli falu tavaly nem fogyott, hanem valamelyest nőtt, már igen. Az iskolabővítés, az óvoda, a ravatalozó előtti járda, a tornaterem, a korszerűsített egészségház és minden eredmény a gyarapodás, a megmaradás élménye. Az, hogy Ópályi eny- nyit gyarapodott, hogy hosz- szú-hosszú várakozás után hozzákezdenek az ivóvízhálózat építéséhez 1986—87- ben, a közismert gazdasági gondok közepette cseppet sem kis dolog. Tény viszont, hogy ha egy falu szereti önmagát, akkor ehhez a gyarapodáshoz segít. Kérdés, hogy az országos gondok árnyékában hogyan fogalmazódnak a holnapi elvárások. Sokféle választ kapni erre. A folyosón beszélgetők között állva lehetetlen volt nem gondolni arra, hogy a több mint 10 figyelemre méltó, tehát javaslatot is hordozó hozzászólók között egy sem volt, aki akár egy mondatban is az eredményeknek örült volna. Jobb áruellátás, megújult bolt, több iparos ... Mindez igaz, de ez a tegnap. És egy falu- nyi közösség, a falugyűlésen mindenképpen kérni, követelni, várni, vagy elvárni akar. Ki mit tud? „A kenyér jó, hús van, de a bolt előtt nagy a tócsa.” (Csatornázásra 1987-ben mindössze 70 ezer forintja van a tanácsnak. Jámbor óhaj, hogy mi lenne, ha mindenki tisztítana árkot?) „Tehetetlen a tanács, mert egy kis üzemet se tud idehozni ...” (A méltatlankodó azt is tudja, hogy a megye hány forintot kapott ipar- fejlesztésre, de azt nem, hogy a tíz percnyire lévő Mátészalka hány embernek ad kenyeret. Senki nem szólt a falugyűlésen arról, hogy a községhez tartozón 100 parcellás valóságos kertparadicsomot, telket alakítanak ki, hogy 150-en tanulnak különféle iskolákban, főiskolákon és egyebeken.) Amint a legtöbb városkörnyéki községnek, úgy Ópá- lyinak is nehezedő gondja a cigánykérdés. Mondták is: „A nem dolgozó cigányokra persze van pénze a tanácsnak! Azt kellene megszüntetni, és akkor rend lenne végre ...” (Arról a folyosón vitatkozók nem szóltak, hogy mi lenne akkor a hátrányos helyzetű, de tehetséges Cigánygyerekek sorsa, és arról sem, hogy a cigánylakosság egy rétege rendszeresen dolgozik, keres, épít, és a faluért is dolgozik.) „Minek a video? A' kocsmát mutatta volna inkább, meg azt a tengernyi rosz- szat...” (Az a bizonyos tengernyi rossz jóval jobb, mint a környékben lévő átlag. Ügy tűnik, úgy tűnt, mintha egy gyűlés, ha jól meggondolom alkotó közösség csak követelni akar. A kisiparos kint a folyosón szidta az adót, az emeletes házat építő az ismertetett házadó rendeletet, a naponta utazó a közlekedést és hiába bővült az iskola, néhány szülő a régi tantermekben tanuló gyermekek helyzetét szidta. Arról nem szólt a fáma, hogy az új tornateremben reggel -f órától estig mindig van valaki, hogy az óvoda és az öregek napközi otthona pontosabban klubja kihasználatlan. Ebben a társadalmi adok-kapokban, a követel rovat íródik be ilyenkor. Szó se esett egy majd háromórás beszélgetésben arról, kivéve persze a beszámolót, hogy mi emberek valamennyien az országos gondok egyfajta árnyékában élünk. Más helyütt nagyon sok község a puszta megmaradás gondjával küzd. Ahol viszont gyarapodnak, ott a követelések árnyékában megroskadni látszik az öröm. Nyitott kérdés Utóiratként írom, hogy az Ópályi művelődési ház folyosóján sugdosódó emberek között egy kifejezetten jó falugyűlés tanúja voltam. Nyitott kérdésként maradt meg viszont bennem, hogy vajon az itt kérő és követelő emberek mennyit tudnak országos bajainkról. Tételesen talán tudják, hiszen ír erről az újság, harsog a rádió, és képeket mutat a televízió, de abban a pillanatban, amikor a magunk életéről van szó, újra és újra csak kérünk, követelünk. Meddig megy ez? Ópályi egy év alatt is gyarapodott. És várhatóan gyarapodni fog idén is, jövőre is. A házakba bevezetett víz, csempé- zett fürdőszobák, családok életformájának forradalmi változásait ígéri. Nem azt kell keresni, hogy akad-e repedt csempe, a felépült házakban kell örülni a háromszobányi fénynek, a csempé- zett fürdőszobák meleg vizének. Bartha Gábor Vonatülések Nagykálióból Kétszáz négyszemélyes ülés készül szovjet vonatokhoz a Nagyk,illői Vasipari Szövetkezetben. Képünkön: Kiss András és Nagy Gábor az alkatrészeket hegesztik össze. (Farkas Zoltán felvétele) Visszavonhatatlanul közeleg a tél vége, több helyen búcsúztatják a kemény hideget, havat, vidám tánccal, mulatsággal. Vásáros- naményban a KISZ városi bizottsága farsangcentrumot nyit február 28-án kora reggel. A gimnázium és a szakmunkásképző diákjai, valamint dolgozó fiatalok vesznek részt az egész napos rendezvényen. A színpompás műsorból nem hiányzik a móka, a vidámság. Vásárosnamény főbb utcáit járják körbe a jelmezesek a farsangjárás keretében. Az utcai felvonulás után Télkirály elégetésével veszi kezdetét a jelmezés csasztuskaverseny. Fars- hang címet adtak a nótaversenynek, amelyért szintén pontokat lehet kapni. Bemutatkozhatnak az öntevékeny diákkörök. Lesz könyv- és hanglemezvásár. Nem tétlenkednek a sportolni vágyó fiatalok sem, sakkozni, focizni, asztaliteniszezni, asztalifocizni hívják az érdeklődőket a gimnázium és az általános iskola tornatermeibe. Számítógépes programot készíthetnek a komputerkedvelők. Videofilmét nézhetnek, akik nem tudnak dönteni a programok között. Végül este ismét a mókáé a főszerep: Maksa Zoltán humorista mutatkozik be! Diszkó zárja a farsangcentrumot. Mint azt Vásárosnamény- ban már megszokták a fiatalok, az idén is nonstop műsor keretében bonyolítják le a farsangot. Tehát vaiameny- nyi feladatért pontokat oszt a zsűri. Külön kategóriánként díjazzák a nyerteseket és szép farsangi emlékkel tér majd haza az összesített vetélkedő győztese. Kerékpárkölcsönzés Űj vasúti szolgáltatás, kerékpárkölcsönzés bevezetését tervezi március elejétől a MÁV szombathelyi igazgatósága. Az egyelőre kísérletként induló akció keretében az igazgatósághoz tartozó öt vasútállomáson, az őrségben lévő Csákánydoroszlón, Kőszegen, a Szajkí-tavakhoz legközelebb fekvő jánosházi állomáson, a bakonyi Porva- Cseszneken és Zánkán bérelhetnek kerékpárokat a vonattal érkező turisták. Az első napi kölcsönzés díja ötven forint, de két napért nyolcvan, háromért pedig csupán' száz forintot kérnek. A bérelt kerékpárokat a kölcsönzési idő letelte után az igazgatósághoz tartozó bármelyik vasútállomáson átveszik. ki vészeli át a korai dő száma volt a Z’Zi dohányzás szükség- Labort megszemé- szerű következmé- lyesítő osztály. A ne- nyét? Jószerével sen- bulók beöltöztek veí':-.. A;::: . Szilánkok 'TjüdSlZŰféj Állnak a diákok a tüdőszűrő előtt. Jó dolog ez nekik, reggel, első óra helyett. Ki tudja, meddig tart, no meg aztán vissza az iskolába is telik az idő. Szóval derűs a diák. s amíg várakozik. füstöl. Szívja a bagót, a vélt felnőttség vélt szimbólumát. Mert mit törődik ő, a tizenéves titán azzal, hogy mit mutat majd az ernyő- kép! Ügy véli még, mint ebben a korban mindenki: bárkivel történhet valami, de velem ...? Áll a tüdőszűrő előtt a diákhad, s én közben elgondolkodom. Vajon mit mutat majd pár év múlva a röntgen? Vajon ki. Ma száll a füst, de előbb minden be a tüdőbe, nyomot hagyva. Rájuk senki nem szól, ott, az egészség- ügyi intézmény kapujában, csendben mérgezik magukat. Korkép. Mondhatjuk úgy is: kórkép, — s nemcsak a diákoknál ... cé lutÁiztari Az általános iskolai farsang kiemelkeresegyházi asszony- kórusnak, zenésznek, s kidolgozták a koreográfiát is. Vagyis egy kis népi hangulatot. Volt sütés, főzés, imitálták a népünnepély minden fázisát. így aztán nem maradhatott el a habverés sem. Az ötletes rendező úgy gondolta, s nem is rosszul, egyszerűbb, ha a habüstben borotvahabot ver a gyerkőc. Verte is, habosodott is rendesen. Aztán jött a csúcs: meg is kóstolta a kisleány. Még csak nem is fintorgott, bár nyilvánpalóan émely- gett a habtól. Hiába, a győzelemért mindent. Nem is volt oktalan a bo- rotvahabevés, mert a kis csapat győzött. A főnyeremény egy torta volt. Habos. De ezen már igazi hab volt, édes, ízletes, kellemes. Feledtetve az előzőt. Ilyen hát a Z’Zi Labor. A kísérlet sikerült, bizonyítván: nem minden hab, ami fehér, de fő a remény, Derbyből is lehet tejszín. (bürget) Télégetés, könyvvásár Naményi „fars-hang”
