Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-23 / 45. szám

1987. február 23. Kelet-Magyarország 3 Az olvasó kérdésére Lehet, hogy néhány kedves olvasónak csalódást fogok okozni, de sajnos nem vagyok bölcsebb a sokat idézett had­vezérnél, aki közölte, mi az a három dolog, ami a háború­hoz kell. Ez a három: pénz, pénz, pénz. Megkérem a borbányai Margaretta és Rezeda út kör­nyékének lakóit, akiknek ne­vében Horváth Sándorné for­dult hozzám, továbbá a Tün­de, a Csemete, a Kilátó és a Kulcsár utcával kapcsolatban érdeklődőket, hogy figyeljék folyamatosan lapunk tudósí­tásait, mert a városrendezési tervvel, építési tilalmak fel­oldásával, új utcák megnyi­tásával mindig foglalkozunk, mihelyt ezekről a kérdésekről hivatalos döntés születik. Amellett belpolitikai rova­tunk munkatársai rendsze­resen beszámolnak a lap ha­sábjain városépítési témák­ról. Ugyanezt üzenem örö­kösföldi olvasónknak is, aki a közlekedéssel kapcsolatban tett fel kérdést, de egyben javaslom, hogy ha megvaló­sítható ötletük, észrevételük van, forduljanak a Volán il­letékeseihez. Többen tették szóvá az utak járhatatlanságát, egyes vi­zes területek megközelíthe­tetlenségét. Borbányáról érkezett például nagyon elszomorító bejelen­tés, amely remélem azóta már nem aktuális. Igaz, a nagy hó sokakat „levizsgáz­tatott”, nem hordták el ide­jében a hóbuckákat, de mi is ludasok vagyunk az átmene­ti bosszankodás miatt, mert vártunk a sült galambra, ke­vés gazda tisztogatott rende­sen a saját portája előtt. Re­mélem, ennek vége, amit az illetékes elmulasztott, vagy képtelen volt elvégezni, ab­ba most besegít az egyre job­ban melegítő napsütés és "a friss tavaszi szél. . Busák György, a Timár ut­cából visszatérő „pácien­sem”, szomorú, hogy leg­utóbbi ügyeletességem óta semmi sem történt az ügy előmenetele érdekében. Bár levélben • válaszolok, azért itt á nagy nyilvánosság előtt is megnyugtatom; en­gem is mélységesen felhábo­rít, hogy a december 2-án feladott ajánlott levelét '— közérdekű bejelentését — még csak válaszra sem mél­tatták. Pedig el nem kallód­hatott, hiszen a címzett ma­ga a posta volt, azaz a táv­közlési üzem. Az Alkony utcai Nagy Ist­ván kérdésére csak azt tud­tam meg az illetékesektől, hogy a Ságvári kertvárosban egyelőre nem tervezik böl­csőde építését. Bár az ott élőknek mindenképpen ké­nyelmesebb és korszerűbb is volna, ha gyermekeiket a la­kókörzetben tudnák elhe­lyezni. Jelenlegi helyzetünkben lu­xus volna újabb bölcsődét éppen a Ságváriban felépí­teni. A városi tanács egészség- ügyi osztályán arról tájékoz­tattak, hogy a belvárosban magasabb a bölcsődei he­lyek száma, mint a bölcsődés gyerekek száma. Így kihasz­nálatlanul állnának a már meglévő bölcsődék. Kérik megértésüket, de egyelőre sem a 7. sem a 8. ötéves terv­ben nem terveznek bölcsődét az önök körzetében. Én min­Válaszol: Baraksé Erzsébet újságíró denesetre együtt érzek azzal az édesanyával, aki korán reggel kénytelen a piciny gyermekkel kilométereket megtenni, amíg a kijelölt bölcsődébe ér, viszont ta­pasztalatom, hogy nem min­den bölcsődés gyermek édes­anyja szorul a keresetre, mégis beadja a gyerekét. Szerintem nem véletlenül ta­lálták ki a gyest. Nyilvánosságra hozzuk egyik olvasónk közérdekű kérdését azzal a szándékkal, hogy ha minél többet beszé­lünk róla, annál hamarabb jut az illetékesek fülébe, és remélhetőleg a közvélemény hangjára előbb születik meg a kedvező döntés. A kérdés: Meddig kell még elképesztő tornászmutatványokat vé­gezniük az utasoknak a MAV-állomáson le- és fel­szálláskor, illetve mikorra várható a régóta ígért ma­gasperon? Hasonló emberbaráti szándék vezette azt az olva­sónkat, aki szóvá tette, mi­lyen méltatlan körülmények között dolgoznak a nyíregy­házi hírlaposztály munka­társai. Nyilván, ha pénz vol­na fejlesztésre, nem szorul­nának be az egészségtelen, beázó kényszerépületbe, vi­szont meg kellene vizsgálni eizeket a munkakörülménye­ket, mielőtt a dolgozóknak lesz szükségük orvosi keze­lésre. Juhász Béla Rakamazról a biobrikett „lelőhelyéről” tu­dakozódik. Közelmúltban megjelent cikksorozatunk után bizonyára sokakat érde­kel majd, hol kapható? Tu- zséron — az Érdért Vállalat telepén — állítják elő és az ottani telepen közületek vá­sárolhatnak. Ügy tudom, magánszemély számára egye­lőre nem árusítják, de azt ja­vaslom. próbáljon érdeklődni a helyszínen. Sipeki Sándornak azt ta­nácsolom, ismételje meg be­jelentését, de írásban és jut­tassa el szerkesztőségünkhöz, ha a dolgok a normális úton nem rendeződnek. Tomasovszki András kér­dései Nagycserkeszről hosz- szabb utánajárást igényel­nek, később válaszolok le­vélben. Szakács Lászlónak az Ady Endre utcába azt tudom üzenni, hogy a TITÁSZ min­den konkrét bejelentést ha­mar kivizsgál, de ahhoz az önök jelentkezése szükséges, akár telefonbejelentés, akár írásbeli kérelem formájában. ■ m On mire szavazott? Iskola a felelős gondolkodáshoz Második éve a 280 tagú kollektíva által választott har­minc küldött gyakorolja a tulajdonosi jogokat, irányítja a Tiszalöki Állami Gazdaságot. A megye legkisebb állami gazdasága alig háromezer hektáron gazdálkodik, a múlt évben 96 millió forintos termelés mellett három és fél milliós nyereséget ért el. Sok ez, vagy kevés? A gazdaság éves tervét a küldöttgyűlés fogadta el. ér­tékelése a március 5-i össze­jövetelen szintén a küldött- gyűlés feladata. — Szerintem a tervet reá­lisan szabtuk meg, azt hoz­ni kellett — jelenti ki Danes Miklós villanyszerelő. — Közbejött az aszály, az al­mát teljesen elverte a jég, így érthető, hogy az ötmilli­óra tervezett nyereségből ke­vesebb lett. Küldöttek és igazgató jogköre Ilyen körülmények között a szolgáltató önelszámoló egységben — ahol Danes Miklós dolgozik, — lényeges volt, mennyire tudnak taka­rékoskodni, hogyan tudják a költségeket visszaszorítani. Jó tíz kilométerrel odébb, a gazdaság Dankópusztán ta­lálható egységében Fedor László állattenyésztési ága­zatvezető így beszél: — Azt csináltuk, azt értük el, amit terveztünk. Mind „hozamban, mind a költsé­gekben, miközben folyik ná­lunk a szarvasmarhatelep re­konstrukciója. A küldöttek, s általuk a gazdaság valamennyi dolgo­zója felelős azért, milyen el­képzeléseket dolgoznak ki, hogyan alakítják a vállalati jövőt. A végrehajtásért, a megvalósításért viszont az új irányítási rendszerben is megmarad az igazgató egy­személyi felelőssége. Legfel­jebb annyi különbséggel, hogy korábban az Állami Gazdaságok Országos Köz­pontjának tartozott felelős­séggel, most viszont, a kül­döttgyűlésen való megerősí­tése után a kollektíva képvi­selői szabták meg öt évre fel­adatait. — Mindig akad egy-két dolog, amit ha nem is meg­szavazni, de tájékoztatás jel­leggel el kell mondani, mert a gazdaság egészét érinti — említi Magyar Miklós igaz­gató, amikor arról esik szó, hogy a szervezési és műkö­dési szabályzatban előírt évi egyszeri küldöttgyűlés helyett tavaly is három alkalommal találkoztak. Az önelszómolós eredménye Ezekben a napokban — a mérlegbeszámoló elkészülte után — folyik az összegzés, állítják össze azt a tájékoz­tatót, amelyben a küldöttek­nek részletezik a múlt évi munka eredményeit és nem várt kudarcait. Ami meg­nyugtató: érdemes volt ko­rábban az önelszámoló egy­ségeket megszervezni, mert mindegyik eredményesen dol­gozott. T '~* .ónit mindenki sze- | rette. Vézna alakja .......í szinte hozzánőtt a néhány tucat házból álló tanya képéhez. Itt csepe­redett fel, s hogy felnőtt férfiként is megmaradt gyermekértelműnek, sen­kit sem zavart. Öt sem bán­totta, ha a magakorabeliek viccelődtek vele, legfeljebb akkor látszott rajta szomo- rúságos harag, amikor né­ha csúfolták a kölykök. Egy-egy jó szó hallatán aztán ismét jókedvre de­rült. Soha senkit nem bán­tott, sőt az öregek számára megváltás volt a léte. Ha megkérték, Tóni mindig szívesen hasogatott egy kis tűzrevaló fát, hordott be pár vödör vizet, ment el boltba a nehezen mozdulók, a betegeskedők helyett. Ál­talában kapott érte fizetsé­get is — ilyenkor nagyon hálás tudott lenni. Munkakönyvét sosem lá­tott az istenadta, de nála lelkiismeretesebb munkást nehezen lehetett volna ta­lálni. Ha esett, ha fújt, Tó­mra bízvást lehetett számí­tani, hogy bekiabál a ház­ba: nem kell-e kenyeret hozni, kicserélni a gázpa­lackot? Soha egy fillér nem hibádzott a visszaj áróból, pedig mór az egyszeregynél elmaradt az iskolatársai­tól. Különösen szívén visel­te a tejhordás gondját. Né­hány gazda helyett — havi, rendszeres fizetségért — naponta szállította bicikli­jén a csarnokba a frissen fejt tejet. A szesznek sokáig még a szagát sem bírta, de egy idő óta mégis rákapott az ízére. Jószívvel kínálták háziborral, méregerős pá­linkával, s Tóni egyre ke­vésbé utasította vissza az invitálást. Észrevették ezt a kocsma tájékán is. Min­dig akadt valaki, aki fize­tett neki, s utána vidultak rajta... Otthon is más lett; ha volt valami a fejé­ben, akkor nem használt a szép szó, csak ment a ma­ga akarata után. Akkor is hiába kérlelték, hogy most az egyszer ne induljon el a tejjel, mert a hatalmas hóban-h idegben az se biztos, hogy odaér a csarnokhoz. Tóni megma­kacsolta magát. Az egyik állandó helyén már szóltak, ebben az ítéletidőben ma­radjon veszteg, semmi baj nem történik, ha néhány •napig itthon állnak a teli kannák. A következő csa­ládnál már nem voltak ilyen határozottak ... Besötétedett, s Tóni, aki­re mindig lehetett számíta­ni, nem érkezett vissza a csarnokból. Furcsállották, de azt hitték, hogy egyből hazament. Otthon egyre idegesebbek lettek, öccse körbejárta a házakat. Sen­ki nem találkozott vele mióta elindult. Megpróbál­kozott a keresésével, de a hófúvásban, egy szál elem­lámpával ő sem merész­kedhetett tovább. H ajnalban korán kelt, ■ indult a buszmeg­álló felé, s egyszer- csaK felfigyelt egy kerék­párra az út mentén. Köze­lebb ment, s felfedezte bátyját is, aki mint egy groteszk Krisztus, kitárt karral, élettelenül feküdt a nagy fehérség közepén. A temetésre összegyűlt a környék. Előkerültek a zsebkendők. Tónit minden­ki szerette. Papp Dénes Danes Miklós nappal vil­lanyszerelő, ha úgy hozza a sor, gépjármű-villamossági szerelő, reggel és este pedig autóbuszra ül, hozza-viszi a gazdaság dolgozóit. — A fő cél az volna, hogy főállásban keresse meg az ember a neki várt fizetést-— véli. — Azt hiszem, ebben az évben jogos, hogy az áprilisi béremelésnél a műhelyre jobban gondot fordítsanak, mert változott a létszám, azok maradtak itt, akik jól dolgoznak, akiket meg kell fizetni. A legfontosabb mutató A múlt év krónikájához tartozik, hogy az aszály és a jégverés miatt a száz hektá­ron termelt babot nem tud­ták eladni, a 6200 tonna al­mából egy szem export sem teljesült, mind lének ment. Bár a hektáronként 70 má­zsás kukoricával akár elége­dettek is lehetnének, de egy évvel korábban 16 mázsával több termett. A kevesebb si­lókukorica is odavezetett, hogy nagyobb önköltséggel termelték meg a takarmányt. — A termelésnek egy mu­tatója van: hány forintot használok felhámig egy liter tejet előállítok — magyaráz­za Fedor László. — Persze, így is sokat számít a tehené­szet rekordja, hogy tehenen­ként négyezer-ötszáz felett van az éves fejési átlág. A juhállományunk is nagyon jó, a megyében hasonló törzstenyészetet nemigen ta­lálni. Mindez azon is múlik, hogy az állattenyésztésben dolgozók keresete közvetle­nül a teljesítményektől függ. Nem kell azt hinni, hogy a küldöttgyűlés létrehozásá­val megoldódnak azok a gon­dok is. amelyek sokszor a közömbösséget, a hanyag munkát eredményezték. De biztos, hogy megteremtik a lehetőséget a felelős gondol­kodásra. Gyakorolni a demokráciát — Eléggé elszoktunk a de­mokrácia gyakorlásától — mondja erről Fedor László. — Ezért nem alakult ki ed­dig túl nagy vita ezen a fó­rumon. A jövőről pedig a két kül­dött így beszél: — Bízunk benne, hogy nem lesz lemaradás. Tudjuk, hol van javítanivaló, aszerint dolgozunk. (Danes Miklós.) — Az időjárás miatt ne­héz az indulás, nem tudjuk, hogy telelt a vetés. Bonyo­lítja a helyzetet a telep re­konstrukciója, az idén kell áttérni a kötetlen tartásra. De mindenképpen akarjuk hozni a tavalyi termelési eredményeket. (Fedor Lász­ló.) Mindehhez az igazgató annyit tehet hozzá, hogy a terveket ennek a jegyében készítik. Lányi Botond Tábla A kár önmagunk be­csapásának is mondhatnák azt a táblát, amely Beregsu- rány és Tarpa között egy erdő szélén arról tudósít; az természetvédelmi terü­let, mégpedig fokozottan védett. Elég benézni a fák közé, s máris világos; irtják a fákat, teszik tönkre az erdőt. Koráb­ban először meghámozták a fát, a kéreg hiánya miatt az kiszáradt, s ek­kor vágták ki. Ma már ehhez sem veszik a fárad­ságot, derékmagasságban vágják ki baltával a fá­kat a környékbeliek, fő­leg a cigányok. így aztán a fokozottan védett erdő­ben csonkok jelzik: nem sok idő múltán nem lesz mit védeni. Evekkel ezelőtt nagy garral harangoztuk be: a környezetvédelemnek lesznek fegyveres őrei, vigyázva erdőt, mezőt, hiszen e nemzeti kincs megőrzése nagy feladat. Az Országos Környezet­és Tájvédelmi Hivatal külön hangsúllyal mond­ta: a világszerte pusz­tuló erdők időszaká­ban aligha van magaszto- sabb cél a meglévő vé­delménél. A tábla hirdeti az érté­ket, a nemzeti vagyont, a természeti ritkaságot. A csonk mutatja a törvény semmibevételét, a kö­zönyt, a tehetetlenséget. Alig hihető, hogy nincs megoldás a fák védelmé­re. Csakhogy ehhez ke­vés a tábla, hiszen aki lop, az nem akar, vagy nem tud olvasni. Van eset, amikor nem elég bízni a nevelő szóban, a meggyőző beszélgetésben. Ez ilyen eset. Bürget Lajos Video, számítógép, színház Jel — kép — kör diákoknak Jel — kép — kör címmel indítja idei programiját a nyíregyházi jósavárosi fiók­könyvtár a művelődésre, ér­telmes szórakozásra vágyó 12—14 éves általános iskolás diákok számára. A jelentke­zők többek között az írás történetével, a videózással, a könyvtár és a számítógép kapcsolatával ismerkedhet­nek. A tervben szerepel nyomdalátogatás, részvétel színházi próbán, betekintés a helyi rádió és tv stúdiójába, böngészés egy könyvesbolt­ban, a számítástechnika 1 ‘ rodalmában. Az első r kozásra február 2ö dán 17 órakor majd azt követ ként várják két. A HÉT MINDEN NAPJÁN fogadja a pácienseket a Nyír­egyházi Divatruháza­ti Vállalat üzemi or­vosi rendelője, aho­vá a DIRUVÁLL mellett a közeli NYfRKÉMIA és Ci­pőipari Szövetkezet dolgozói Is járnak rendelésre. Az üzem­orvos táppénzkiírásra is jogosult, gépjár­mű-alkalmassági vizsgálatokat is ellát. Képünkön dr. Las- kay Emőke üzemor­vos rendel. (Elek Emil felvétele.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents