Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-20 / 43. szám
4 Kelet-Magyarország 1987. leuL'Liär tesz lehetővé, mint amire ma szükség van ahhoz, hogy az ország a saját fejlődéséből és a globális folyamatokiból egyaránt érkező kihívásoknak eleget tehessen. Lakos Sándor, a Pártélet felelős szerkesztője „Politikai intézményrendszerünk működésének hatékonysága" címmel tartott referátumot. Bevezetőben szólt arról, hogy a fontosabb állami, sőt pártdöntések előtt már gyakorlattá váltak az úgynevezett társadalmi viták. A pártvezetés ennek során kikéri a társadalmi szervek véleményét, amivel kétségtelenül gazdagítja a születő elképzeléseket, javítja a döntések hatásfokát. Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyezni — mondotta —, hogy ezek a konzultációk nem tekinthetők tényleges társadalmi vitáknak, mert egy viszonylag kisebb kört érintenek. Ez a kör azonban szélesíthető. Hangsúlyozta: a párt és az állam viszonyának helyes alakítása kulcskérdése a politikai rendszer hatékonyságának. Benke Valéria, a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának elnöke „Társadalmi folyamatok, tudati viszonyok, társadalompolitika” című referátumával kapcsolódott a bevezető előadáshoz. Egyebek között arról szólt, hogy a közvéleményt ma leginkább a szocialista gazdaság helyzete, jövője foglalkoztatja. A több éve tartó stagnálás, az életszínvonal szélesedő kört érintő csökkenése miatt érthetően erősödnek az aggodalmak és kétségek, az emberek mind érzékenyebben reagálnak a társadalmi különbségek vélt vagy valós növekedésére. Ezek kapcsán átfogóan elemezte a szocializmus építésének, a társadalom fejlődésének néhány körülményét, jellemző folyamatát, kitért a szocialista útkeresés és értékrend néhány dilemmájára, így például arra: hogyan lehetséges a modern árugazdaság és a szocializmus közösségi értékeinek ösz- szekapcsolása. Az előadó részletesen szólt a szocialista társadalompolitikáról, annak komplex jellegéről, kitért oktatáspolitikai és szociálpolitikai kérdésekre is, majd a tudomány és a politika kapcsolatáról szólva egyebek között megállapította: — Előrelépést jelentene, ha a politikai testületeink többet és elmélyültebben foglalkoznának mind hosszabb távú, mind átmeneti céljainkkal. Csak ezeken a fórumokon juthatunk egyetértésre ugyanis abban, hogy mely feszültségek és terhek vállalása elkerülhetetlen, s azokat hogyan oszthatjuk meg oly módon, hogy a megújulást segítő erővé váljanak. Az országos elméleti tanácskozás pénteken szekcióüléseken folytatja munkáját. (Folytatás az 1. oldalról) gunk a szocialista forradalom győzelmének, a szocializmus építésének eredményeként formálódott. Az építmény nyilvánvalóan nincs még kész, a magyar társadalom alapvető jelentőségű problémáiból több is megoldásra vár. Sok olyan jelenség és tendencia van, ami nehezíti életünket és fejlődésünket. — Az utóbbi időben gyakran esik szó — joggal — gazdaságunk problémáiról, a jövedelemtermelő-képesség, a műszaki színvonal, az egyensúly, a szerkezetváltás kérdéseiről, s ezekkel összefüggésben az életszínvonal, a jövedelempolitika területén jelentkező problémákról. Mindez azonban nem csökkenti eddigi fejlődésünk értékét, nem vonja kétségbe munkánk értelmét. Mindezt együtt kell értékelnünk. — A szocialista építés mindig történelmileg konkrét feltételek között történik, a szocialista élvek megvalósítása felé csak az adott nemzeti valóság talaján lehet haladni. Ezért a tapasztalatért súlyos árat fizettünk, s így nincs jogunk elfelejteni! Az MSZMP három évtizeddel ezelőtt levonta azt a következtetést, hogy a szocializmusi, a nemzetközi tapasztalatokat számon tartva, a konkrét történelmi feltételeket mindig mérlegelve, a magyar valóság talaján kell építeni. Számos fontos politikai döntés tanúsítja ennek a felismerésnek az érvényesítését, s — az egyes döntéseken túl — ez a szellem hatja át pártunk fő politikai irányvonalát. Teendőink nemzetközi hátterét is felvázolva szólt arról a Központi Bizottság titkára, hogy a fejlődés belső folyamatai elválaszthatatlanok a külső feltételek alakulásától és hatásától. E nemzetközi feltételrendszerben számunkra a legmeghatározóbb tényező mindenkor az volt,, s.-az lesz a jövőben is, hogy létezik a szocialista világrendszer, s mi annak részeként fejlődünk. A tőkés világ sokféle ellenhatásával nagymértékben nehezíti előbbrelépé- sünket, mindenekelőtt imperialista politikájával; azzal, hogy nemzetközi feszültségeket szít, növeli a háborús veszélyt, fokozza a fegyverkezési versenyt. A szocialista világrendszer világpolitikai és világtörténelmi tényezővé vált, bebizonyította életképességét, tartósságát, azt, hogy valóságos alternatívát jelent a kapitalizmussal szemben — mondotta Berecz János, hozzátéve: a szocializmus fölényének és előnyeinek kibontakozását azonban kétségtelenül nehezíti az a körülmény, hogy a szocialista forradalmak a gyengébben fejlett országokban győztek, s a gazdaságilag legfejlettebb, a leggazdagabb országok a kapitalizmus erőforrásai. — A szocializmus történelmileg nézve fiatal társadalom, amelynek lényege még nem tudott kibontakozni a maga teljességében. Tudjuk: még hosszú út áll a szocializmus előtt, hogy a maga teljességében megmutassa mindazt, amit nyújtani képes az embernek, s az élet minden területén bizonyítsa fölényét a kapitalizmussal szemben. A szocialista országoknak kemény próbákat kellett kiállniok, s a szocialista világrendszernek most egy újabb, nagy történelmi kihívással kell szembenéznie. A tudományos-műszaki fejlődés új minőséget ért el, ami óriási hatással van a világ- gazdasági viszonyok alakulására és társadalmi következményeikre. Ennek előnyeit egyelőre nagyobbrészt a legfejlettebb tőkés országok használják ki, bár számos területen a szocialista országok is értek el korszakos eredményeket. — Kétségtelen, a hetvenes évek második felében és a nyolcvanas évek elején a szocialista világrendszer fejlődése lelassult, a gazdasági növekedés üteme veszített a kapitalizmussal szembeni előnyéből. Világméretű történelmi revans lehetősége villant fel az imperializmus vezető körei előtt. A szocializmus sorsát érintő létkérdés megfelelően válaszolni erre a kihívásra. Ebben az összefüggésben meghatározó jelentőségű a Szovjetunió Kommunista Pártjának politikájában bekövetkezett változás. Az SZKP vezetése az átalakítás gyorsítása révén a szocializmus belső viszonyainak olyan megújítását tűzte ki célul, amely megadja az eredményes választ a kihívásra. Világpolitikai jelentőségű XXVII. kongresszusán az SZKP tanúbizonyságát adta, hogy vállalja az újabb történelmi kihívást, kész szembenézni a realitásokkal, új módon megközelíteni és megoldani a felhalmozódott problémákat, megtisztítani a jövő útját, eltávolítani mindazt, ami akadályozza a belső és a nemzetközi problémák megoldását. — Természetesen a történelmi kihívás érinti valamennyi szocialista országot, és mindegyiknek megvan a maga felelőssége és része a megfelelő válaszhoz szükséges tennivalók kimunkálásában és elvégzésében. Döntő szerepe van a szocialista országok összefogásának és együttműködésének, nem feledve, hogy már csak a társadalmi haladásban betöltött szerepüknél fogva sem zárkózhatnak önmagukba; a szocializmus csak a civilizáció „fő országútján” fejlődhet egészségesen. Testvérpártja- ink munkája azt mutatja, hogy — eltérő ütemben és mélységben — fokozatosan tudatosul az új gondolkodás- mód és a problémák új megközelítésének, illetve megoldásának szükségessége. Rendkívül nagy a jelentősége, hogy a Kínai Népköz- társaságban pozitív felismerések érlelődtek meg, s ezek nyomán széles körű reform- folyamatok kezdődtek, amelyek eredményeket hoztak a gazdasági fejlődésben. Egy újabb témakörre áttérve, a szocializmus fejlődésének hazai tapasztalatait elemezve Berecz János aláhúzta: elsődleges feladat a szocializmusról való gondolkodás realizmusának, a mai valósághoz fűződő kapcsolatának erősítése, a mai magyar társadalom mélyebb és sokoldalúbb ismeretének megalapozása. Egyrészt szélesebb körben kell tudatosítanunk, hogy nálunk szocializmus épül, s ez további tartós feladatunk, másrészt konkrétan kell elemeznünk a mai társadalmi folyamatokat, az ellentmondásokat és feszültségeket. Szorosabban össze kell tehát kapcsolnunk a társadalmilag racionális cselekvést a szocializmus elveivel és céljaival, ezek dialektikájában kell bemutatnunk a szocializmus építésének további útját, polemizálva az elvszerűség és a racionalitás szembeállításával. Belpolitikánkban ma rendkívül fontos a stabilitás és a fejlődés egysége. Nálunk most egyszerre érvényesül a társadalmi stabilitás, a politikai kiegyensúlyozottság és a politikai élénkség, a készség a változtatásra, a változások pozitív fogadására. — Történelmi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a politika kulcskérdése a szocializmus fejlődése során is változatlanul a hatalom. Ennek pedig fő forrása a dolgozó tömegeknek a hatalomhoz való viszonya: milyen a magatartásuk, milyen mértékben vesznek részt a hatalom gyakorlásában, tudjuk-e mozgósítani őket céljaink megvalósítására? A történelmi tapasztalatok azt mutatják: a népi hatalom legfontosabb feltétele, hogy a párt és a tömegek kapcsolata szoros és bizalomteli, élő, eleven legyen. A politika, a hatalom tartalma mellett azonban rendkívül nagy jelentősége van a hatalomgyakorlás módjának és stílusának. A szocializmus — lényegéből következően — demokratikus hatalom. Számunkra a demokrácia a népi hatalom szerveinek, szervezeteinek, az egész közösség érdekeinek szem előtt tartó működését jelenti. Ugyanakkor elismerjük annak jogosultságát, hogy az egyének, közösségek, csoportok kifejezzék és érvényesítsék érdekeiket. Sőt, a közös célok megvalósítása, a társadalom stabilitásának biztosítása érdekében építünk is erre a bonyolult érdektagoltságra. A politika és a kormányzás feladata, hogy megkeresse azokat a találkozási pontokat, amelyeken a különböző érdekek közös erőfeszítésekké egyesülhetnek. A szocializmus magyarországi fejlődésének ma a gazdaság a kulcskérdése — emelte ki a Központi Bizottság titkára hozzátéve: sorsdöntő számunkra, hogy áttérjünk az intenzív növekedési pályára, hogy maximálisan kihasználjuk a meglévő objektív és szubjektív erőforrásokat. Országunkban ehhez a lépésváltáshoz megvan a kezdeményezőkészség, a szellemi kapacitás és a fogékonyság a rugalmas irányításra. S bár a gazdasági alap nagymértékben meghatározza a politikát, nem tévesztjük szem elől: a politikáé az elsődleges szerep! Céljaink érdekében át kellett, át kell gondolnunk a gazdaságunk fejlődését ösztönző viszonyokat, köztük talán a legfontosabbat: hogyan lehet összekapcsolni a tervszerűséget, az árutermelést, az értéktörvényt. A tervszerűség és az árutermelés, a piac törvény- szerűségeinek egybekapcsolása, a szocialista elosztási alapelv és az egyéni anyagi érdekeltség találkoztatása igen bonyolult kérdés. Abból kell kiindulnunk, hogy a szocialista társadalomban minden fejlődés forrása a munka, s egyben ez a legfontosabb eszköze a személyiség fejlesztésének is. Vissza kell adni a munka, a teljesítmény becsületét, beleértve a tudás minden formáját: a szaktudás, a mesterség, a hozzáértés becsületét is. Az eszmei-ideológiai kérdések széles körét felvető bevezető előadásában Berecz János hangsúlyozottan szólt a párt meghatározó szerepéről. Rámutatott: pártunk sajátos szerepét úgy értelmezi, hogy annak lényege a magyar nép és a szocializmus ügyének szolgálata, és nem az uralkodás. Fontos döntésekhez a párt széles körből igényli a véleményeket, az elgondolásokat, amelyek formálják a kialakuló megoldásokat. Az így létrejött széles politikai szövetség óriási energiaforrás a szocialista építés számára, s egyben a rendszer tömegbázisának, stabilitásának egyik meghatározó tényezője. Vállaljuk az ezzel elkerülhetetlenül együttjáró vélemény- különbségeket, vitákat, de nem mondunk le a „kétfron- tos érzékenységről”, mert ennek hiányában mindig megjelenik a két hamis véglet: egyfelől a konzervativizmus, másfelől pedig a demagógia. Pártunk vállalja a politikai központ szerepét, ugyanakkor jól tudja, hogy nem helyettesítheti az egész politikai rendszert. — Ma már eléggé világos, hogy a szocializmus a történelmi fejlődés viszonylag hosszú szakasza, melynek során maga a szocializmus is jelentős változáson, fejlődésen megy keresztül. Pártunk ezt nemcsak felismerte, hanem többször is bizonyította, hogy képes a megújulást a gyakorlatban is megvalósítani. A megújító reformok szerves részei a szocializmus fejlődésének. Az MSZMP — mint eddig, úgy ezután is — a szocializmusban és a szocializmusért megvalósuló reformok pártján áll. Ezen az alapon természetesen szemben áll minden olyan törekvéssel, amely az újításoktól félve hátrál- tatja-nehezíti a reformmunkálatokat, s szemben áll minden olyan szándékkal, amely a reformot ürügyként felhasználva a szocialista rendszer gyengítésére irányul. Örömmel üdvözöljük, hogy a szocializmus megújulására vonatkozó felismerés és elhatározás más szocialista országokban is utat tör magának, bármilyen legyen is az elnevezése. Ez kedvezőbb feltételeket teremt számunkra is eddigi utunk folytatásához. — Egy reálisabb szocializmusszemlélet — zárta bevezető előadását Bérez János — csak a mai magyar társadalom viszonyainak reálisabb ismeretén és problémák megoldásában való cselekvőbb és felelősebb szerepvállaláson alapulhat. Szorosabban össze kell kapcsolnunk a társadalmilag racionális cselekvést a szocializmus elveivei és céljaival, s ezek dialektikájában kell értelmezni a szocializmus építésének további útját. A szocializmus hazánkban valóság, de nem befejezett mű. Eddigi fejlődésünk alátámasztja, hogy a szocializmus a legjobb lehetőség a magyar nemzet számára a boldoguláshoz. A szocializmus számunkra: valóság, program, távlat! Berecz János előadását követően a tanácskozáson elnöklő Lakatos Ernő megemlékezett Lukács József akadémikusról, a Magyar Tudományos Akadémia Filozófia Intézetének közelmúltban elhunyt igazgatójáról — a jeles marxista filozófus emlékének a résztvevők egyperces néma felállással adóztak. Az országos elméleti konferencia plenáris ülése referátumokkal folytatódott. Elsőként Huszár István, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója tartotta meg előadását „Történelmi útunk és a közgondolkodás” címmel. Egyebek között hangsúlyozta: a felszabadulással kezdődő történelmi változások nyilvánvalóan másként érintették a még ma is élő generációkat, mint a szocializmusba már „beleszületett” fiatalokat. A fiatal generációkra is hat azonban a családi környezet, az ismerősök, a szemtanúk véleménye, s természetesen széles körben hatnak az irodalmi alkotások, filmélmények is. Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke „Gazdasági útkeresés és megoldások a szocialista építés magyar gyakorlatában” címmel vállalkozott néhány elvi következtetés levonására. Részletesen szólt a gazdaságfejlsztési stratégiában, a tervezési-irányítási rendszerben, valamint a tulajdonviszonyokban az elmúlt négy évtizedben, bekövetkezett változásokról, a szocialista fejlődés sajátos hazai tapasztalatairól. Méltatta az MSZMP kezdeményező szerepét a fejlődéssel együttjáró új követelmények feltárásában, vizsgálatában, a továbbhaladáshoz szükséges feladatok kijelölésében. A fölismert, szükséges lépések elvi, politikai megfogalmazása és azok gyakorlati megvalósítása között azonban nem egyszer jelentős a szakadék — mutatott rá az előadó. Kulcsár Kálmán akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese „Társadalmi viszonyok és folyamatok a 80-as években" címmel foglalta össze mondanivalóját. — Maii társadalmunk — mondotta — éppen a tudatos társadalom- építés következményeként különbözik minden nagyobb mutatójában a négy évtizeddel ezelőtti állapotától. Ebből következik, hogy más társadalom lévén másfajta megközelítést, másfajta kezelést, irányítást igényel. Napjaink problémái a korábban kialakult szervezet- rendszerben, a régi politikai- irányítási és igazgatási módszerekkel nem oldhatók meg. A korábbi állapot másfajta „hatékonyságot” igényel és 1987. február 20., péntek KOSSUTH RADIO 8,20: Alkalmi tudóstársaságok. — 8,50: Verbunkosok, nóták. — 9,33: Óvodások műsora. — 10,05: Takáts Gyula versei. — 10,10: Hétszínvirág. — 10,40: A tavaszhozó kisleány. — 11,00: Iránytű. — 12,45: Könyvszemle. — 12,55: Zenés séták. — 14,10: Vonósnégyesek. — 15,00: Erről beszéltünk. — 15,30: Népdalok. — 16,05: Eszkerék. — 17,00: Hírbe hozom magam. — 17,30: Idősebbek hullámhosszán. — 19,15: Ifjúság ’87. — 20,15: Pus- kin-művek. — 21,15: Némel utakon. — 21,30: Mikes Éva és Koós János énekel. — 22,30: A szó értéke. — 23,00: Évszázadok mesterművei. PETŐFI RÁDIÓ 8,05: Klasszikus operettekből. — 12,10: Az NDK Néphadsereg zenekara játszik. — 12,25: Édes anyanyelvűnk. — 12,30: Népi muzsika. — 13,05: Popzene. — 14,00: Péntektől péntekig. — 17,08: Popzene. — 17,30: ötödik sebesség. — 18,30: Fiataloknak! — 19,50: Egészségünkért! — 20,00: Muzsikánál nincs jobb barát. — 21,05: A váltó — vígjáték. — 22,05: Tom Jones dalai. — 23,20: Operettdalok. 3. MŰSOR 6,05: Muzsikáló reggel. — 8,12: Zenekari muzsika. — 9,24: Kamarazene. — 10,00: XVIII. századi operák. — 11,00: Hangszer- kettősök. — 11,58: Szimfonikus zene. — 13,05: Bizánc. Színmű. — 14,26: Cigányszerelem. — 14,51: Fúvószenekari szvit. — 15,10: Ferencsik János vezényel. — 17,00: Nyitnikék. — 17,30: Verdi: Nabucco. — 17,40: Kamarazenekari hangverseny. — 19,05: Könyvszemle. — 19,15 Gregorián dallamok. — 19,40 Vonós mesterbérlel. — 21,25: Szimfonikus táncok. — 21,52: Puccini: Lidércek. Opera. — 23,00: Jacques Loussier együttes Játszik. nyíregyházi rádió 6,20—6,30 és 7,20—7,30: Hírek, tudósítások Észak-Tiszántűlrót. 17,30: Hírek — Country-muzsi- ka — Jó hétvégét! Kulturális és sportprogramajánlat. — 18,00—18,30 : Észak-tiszántúli krónika. — Lapszemle — Mü- sorelőzetes. SZOMBAT 8,00: Hírek. Lapszemle. Évfordulónaptár. — 8,20: A héten történt. . . összeállította : Veszprémi Erzsébet. — 8.40: Hétvégi teríték, zenével. A tartalomból: Hobbimikrofon — Válaszolunk hallgatóinknak — Popnyelven . . . (Bálint István) — Bábjátékosok (Kolláth Adrienne) — 9,58—10,00 : Müsorelő- zetes. MAGYAR TV 9.00: Tévétorna nyugdíjasoknak. — 9,05: Műteremben. Mi- alkovszky Erzsébet jelmeztervező. (Ism.) — 9,50: Lottósorsolás. — 10,00: A tenger. Tévé- filmsorozat (Ism.) VI/6. — 11,05: Mozgató. — 16,00: Hármas csatorna. — 17.05: Hírek. — 17,10: Három nap tévéműsora. — 17,15: Ketfes Stúdió. — 17,25: Évgyűrűk. A nyugdíjasok műsora. — 17.45: Téka. — 18.00: Ablak. — 19,00: Álljunk meg egy szóra! — 20,05: Musical múzeum II. Amerikai zenés film (1976) — 22,05: Parabola. — 22,40: Híradó 3. 2. MŰSOR 17,25: A Tenkes kapitánya xill/7. Ifjúsági tévéfilmsorozat. — 17,55: Sívilágbajnokság. — 18,45: Tévétorna. — 18,50: Sívilágbajnokság. — 20,00: A remény joga (1981). Magyar film. — 21,35: Híradó 2. — 21,55: Száz híres festmény. Rembrandt: Zsidó menyasszony. (Ism.) Angol rövidfilm. — 22,05: Remények és esélyek. A rákos betegek testi, lelki gondozása. SZOVJET TV 14,00: Hírek. — 14,15: Sombrero. Film. — 15,20: Hírek. — 15,30: Az orosz beszéd. — 16,00: Finnország ma. — 16,30: Ha egészséges akarsz lenni. 16,45: Világhíradó. — 16.55: A józanság — az élet normája. — 17,25: Források. — 17,55: Nyitott ajtók mellett. Film. — Közben: 19,00—19,40: Hírek. — 20,45: Világhlradó. — 21,00: Esztrádműsor az NDK-ból. — 22,00: Mi, alulírottak. 2. rész. — 23,13: Hírek. — 23,18: Koncertfilm. SZLOVÁK TV 9,20: A Napocska. — 9.40: Bolgár dokumentumfilm. — 9,55: Angol film. — 12,00: Kék fény. — 16,00: Rövidfilmek. — 17,00: Szovjet dokumentumfilm. — 17.10: Művelődési műsor. — 17,45: Pozsonyi magazin. — 18,20: Esti mese. — 18,30: Mezőgazdasági magazin. — 19,30: Híradó. — 20,00 : Angol természetfilm-sorozat. — 20,30: Mit hoz a folyó? Ausztrál tévésorozat. — 21,20: Dalok a képernyőről. — 21,40: Vetélkedő. — 22,20: Az álmok bölcsője. Amerikai tévéfilm. MOZIMŰSOR Krúdy mozi: FEKETE NYÍL. GYILKOS ROBOTOK. Béke mozi: de.: HALÁLOS TAVASZ. Du. : TAMÁS BÁTYA KUNYHÓJA 1—II. ELYSIUM. Móricz mozi: VAD BANDA. A szocializmus számunkra: valóság, program, távlat 20., péntek, 19,00: Lélekharang. Bajor-Vörösmarty-bérlet.
