Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-03 / 28. szám
1987.február 3. Kelel-Magyarország 7 Gazdaságilag elmaradt térségek (3.) A fejlesztés lehetőségei A gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztésére, a kidolgozott kormányprogram végrehajtására kiemelt figyelmet kell fordítani. Beavatkozás nélkül a jelenlévő kedvezőtlen folyamatok tovább erősödnek és társa- dalompolitikailag megengedhetetlen különbségek alakulnak ki e térségek és az ország vagy a megye többi területei között. A fejlesztéshez több forrás áll rendelkezésre: területfejlesztési alap, tanácsi normatív fejlesztési lehetőség és ehhez elnyerhető megyei céltámogatás, helyi források és ágazati főhatósági pénzeszközök. Az elképzelések szerint a térségben mintegy 7,2 milliárd forint fejlesztés valósítható meg. Elsősorban a térség gazdasági erejét kell növelni (amelynek része a gazdasági ágazatok fejlesztése mellett az infrastruktúra kiépítése is), amivel a települések népességmegtartó képessége is erősödne. A térség húzó ágazatává, gazdasági bázisává kell fejleszteni a mezőgazdaságot. Ehhez szükséges mind az alap-, mind a kiegészítő tevékenység gyors fejlesztése. A hozamok bővítéséhez változtatni kell a kedvezőtlen természeti adottságokon, folytatni a térségi meliorációt, a talajjavítást, az észszerű földhasznosítást, az állattartó térségekben a gyepfelújítást, egyéb területeken a gyümölcsrekonstrukciót. A természeti adottságokhoz és a hagyományokhoz kell igazítani a termelési szerkezetet. A műszaki-technikai bázis kiépítésére, a termékek minőségének megóvásához a szárító-, tárolókapacitás bővítésére van szükség. Az állattenyésztés gazdaságosságát javítani, a háztáji és kisegítő gazdaságokat támogatni szükséges. A foglalkoztatási lehetőségek, a jövedelmi viszonyok növelése és a jövedelemtermelő képesség fokozása egyértelműen feltételezi a kiegészítő, a háttéripari tevékenység és a szolgáltatások gyorsabb ütemű fejlesztését. A területfejlesztési alap igénybevételére a megyei tanács pályázatot hirdetett, amely nagy visszhangra talált. Szeptember végéig mintegy 400 igény érkezett be a területfejlesztési alap 4—5-szörösére. A pályázatok elbírálása megkezdődött. Nagyon fontos, hogy a döntéseknél az ágazati szempontokon kívül figyelembe vegyék a sürgősséget és a jó helykiválasztást. Leghamarabb ugyanis a határ menti sávban élők helyzetén kell javítani, a mikro- körzetközpontok fejlesztésével. A megjelölt fejlesztési célok, elképzelések általában a fentiekben megjelölt ágazati feladatokra épülnek. A térség üzemei kevés saját erőforrással rendelkeznek, a területfejlesztési alapból kapott támogatás összege nem teszi lehetővé az előbbi céloknak megfelelően a hatékony beruházások megvalósítását. Emiatt a mezőgazdaság gyors ütemű fejlődésére a következő néhány évben még nem lehet számítani, vagyis a gazdaságilag elmaradott térség problémáival még hosszú távon kell számolni. A gyorsítás egyik lehetősége a szabályozók által olyan kedvezmények biztosítása, amely figyelembe veszi a többszörösen hátrányos helyzetet. Nagy segítséget jelentene a meglévő adósság visszafizetése alóli mentesítés. A térségben az ipar fejlesztését a már meglévő bázisokon vagy a természeti erőforrások hasznosítására építve célszerű fejleszteni. Főleg a munkahelyteremtő és jövedelmező iparágak bővítésére van szükség, amely a városokban, illetve néhány településen (mik- rokörzetben) látszik célszerűnek (Tiszaszalka, Nyír- béltek, Csenger). Emellett a térségben még számításba kell venni az áthaladó gázvezetéket, amelyre alapozva nagyobb beruházás megvalósítása is célszerűnek látszik (pl. Beregdaróc, élelmiszer-feldolgozó). Törekedni kell a nagyobb gyáregységek önállóságának fokozására. A tanácsi pénzalapok ösz- szege az eddigieknél nagyobb fejlesztésre nem ad lehetőséget. A lakosság anyagi erejének bevonására — az itt kialakult alacsony kereseti színvonal és a lakosság eladósodása (a megyében 100 forint lakossági betétre 144 forint hitel jut), az idős, alacsony nyugdíjasok magas aránya miatt — csak korlátozott mértékben kerülhet sor. Ezek a források a jelenleg meglévő hiányok pótlására sem látszanak elegendőnek. Ehhez Szabolcs-Szatmár megyében a központi támogatások, pénzforrások — a jelenleg ismertnél — nagyobb összegére lenne szükség. A megye, de különösen a gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztésének kulcsa a szellemi infrastruktúra, a szakember-ellátottság gyökeres javítása. Elegendő számú, képzett szakember nélkül több milliárdot kitevő fejlesztések is haszontalannak bizonyulhatnak. A mezőgazdasághoz hasonlóan más népgazdasági ágban (így a nem anyagi szférában) is állami támogatás bevezetése lenne szükséges, de enélkül nem szüntethető meg a vidékeken a pedagógus-, a gyógyszerész-, az államigazgatási és az egyéb szakemberhiány. A,z egyik hírneves nyugatnémet elektronikai cég egy időben egyre kevésbé tudta eladni televízióit. A raktárak és az üzletek telis-tele voltak már áz eladatlan készülékekkel. A vállalat vezetősége sokáig tanácstalanul állt a problémával szemben, hiszen a cég gyártmányai megfeleltek a legkorszerűbb technikai követelményeknek. A vásárlók véleményének meghallgatása után kiderült, hogy a készülékek külseje, a divatjamúlt forma okozta a kereslet drígfrai csökkenését. Ma már világszerte eljutottak arra a felismerésre, hogy csak formailag tökéletesen megtervezett iparcikkekkel lehet üzleti sikert elérni. A formatervezés gyakorlatilag mindenféle iparcikknél fontos. A bútorok, a tapéták, a függönyök formája, illetve mintázata esetében éppúgy, mint a háztartási eszközök, üvegholmik, fényképezőgépek, irodabútorok vagy tévékészülékek gyártásánál. Az emberek szükségleteinek kell diktálnia a formatervezést, hiszen a megformált cikkek az emberek számára készülnek. A jól, ésszerűen megtervezett árunak kézzel fogható előnyt kell jelentenie a fogyasztó számára. Egy gépkocsi esetében például akkor beszélhetünk jó formatervezésről, ha a vásárlónak oem kell elolvasnia a használati utasítást ahhoz, hogy megtalálja az egyes kezelő 'szerveket. Vagy mondjuk egy szék formája akkor van jól megtervezve, ha több órás ülés után sem fáj a hátunk tőle. S egy kávéscsésze formatervezése is akkor sikerült jól. ha félálomban matatva is jól kézünk ügyébe esik. Nem fényűző ráadás tehát a formatervezés, hanem a kialakított készülék, szerszám stb. hasznavehető- ségének javítására törekszik. Képünkön egy formailag tökéletesen megtervezett villamos kézigyalut és egy minden követelményt kielégítő, tetszetős porszívót láthatunk. Megtervezett fonnák 4 mérnöki munka feltételei Irta: dr. Henczi Lajos, az MTESZ fitltkárhalyettese Gyakran adunk hangot elégedetlenségünknek, amikor az ipar teljesítményét helyezzük nagyító alá. De nemcsak az elégedetlenség lesz úrrá rajtunk ilyenkor, hanem gyakran értetlenkedünk is. Nehezen tudjuk megérteni, hogy a nemzetközi összehasonlításban is elismerést kiváltó ipari vezetés — vállalati és ágazati egyaránt — miért produkál a lehetséges és elvárható szinthez képest ilyen gyenge anyagi és szellemi teljesítményt. A vezérigazgatók, igazgatók, főmérnökök, főkönyvelők 82 százaléka ma már diplomás. De a következő szinten — a főosztály- vezető beosztásokban is — 65 százalékban felsőfokú végzettségű szakemberek dolgoznak. A kereskedők, konstruktőrök, technológusok, vállalati kutatók is nagy szakmai hozzáértésről tesznek tanúbizonyságot, többségük fiatal, jól képzett szakember. Ha egyik-másik munkakörbe — főleg a konstruktőri és technoló- gusi szakmákba — egyre nehezebb szakembert találni, ez önmagában nem magyarázat értetlenségünkre. írásomban nem vállalkozom teljes körű helyzetelemzésre, különösen nem tanácsadásra, de szeretnék néhány — a megértést elősegítő — mozzanatot felvillantani. KORSZERŰ GÉPPARK Nem ritkák még azok a vélekedések, hogy 50—80 éves technikai eszközbázison, a század elején meghonosodott technológiával is lehetséges korszerű termékeket előállítani. Nem vitatom, ha egy-két termékről van szó. és időt, fáradtságot nem kímélünk, kijöhet ebből a tudásanyagból is néhány jó termék. Ha okos, tapasztalt mesterek „kifaragják” az anyagból ezeket a művészeti értékkel is bíró remekműveket. Ám az iparszerű technológia, amikor is jó minőségű termékeket kell nagy mennyiségben reprodukálni, más eszköz- és ismeteohnológiai eszköztár közvetlen lekérdezésére. Elektronikus eszközökkel bővíthető a hozzáférhető ismeretek köre. A mérnöki munka szakmai tartalma jelentős mértékben növelhető. Magyarországról több száz nemzetközi adatbázis kérdezhető le azok számára, akik úgynevezett online terminálokkal rendelkeznek. A Magyar Posta Nedix adatátviteli hálózatán, az Osztrák Posta Radaus hálózatán, majd a Tymnet vagy a Telénet nemzetközi hálózatokon keresztül kapcsolatot teremthetünk például amerikai, svájci adatbankokkal. Az információszerzésnek ez a módja a tervező számára sok esetben helyettesíti a szakkönyvet, kézikönyvet. Rövidíthető az információszerzés — ezáltal a kutatásfejlesztés — időszükséglete, ami előnyhöz juttathatja a szervezetet a versenytársakhoz képest. JÓL FELSZERELT LABOR ATÖRI UMOK Közismert, hogy a termékek „életében” is megkülönböztetünk bizonyos periódusokat: kifejlesztés, piaci bevezetés, felfutás, telítettség, hanyatlás. Az új termékkel realizálható jövedelmezőség nagy mértékben függ attól, hogy a kifejlesztést milyen gyorsan követi az ipari gyártás. Ha sokat késlekedünk, a kedvező piaci lehetőségeket kiaknázzák a versenytársak. Az új gondolatok, kutatásifejlesztési eredmények gyakorlati bevezetését jelentősen hátráltatja, hogy nagy különbség van a tömeggyártás és a kutatás-fejlesztés feltételrendszere között. A kutatóknak és fejlesztőknek sok esetben még a konstruktőröknél, technológusoknál is rosszabb feltételek között, és elavult, gyakran maguk gyártotta eszközökkel kell dolgozni. Mire ilyen körülmények között ered/nényt produkálnak, a téma jórészt elavulttá válik. Az iparilag fejlett országokban a helyzet fordított. A kutató-fejlesztő intézetek a holnapot, a jövőt megalapozó technücákkal, technológiákkal rendelkeznek. Ha az ipar „tudásszintje” mikron, akkor a laboratóriumokban mikron alatt a mérő és környezeti rendszerek pontossága. A rosszul felszerelt laboratóriumokból kikerülő innovációs ötletekkel nálunk még évekig bíbelődni kell, mire gyártható termék válik belőle. Megjegyzem — mielőtt szememre vetnék —, hogy mindehhez nem kevés anyagi erő, rengeteg beruházás, drága csúcs- technológia kell. A korszerű termékgyártáshoz más utak viszont nem vezetnek. Kizárólag jó vezetési stílussal, hibátlan szervezéssel mindezeket nem tudjuk elérni. A mérnöki munka szakmai tartalmának bővítése, a kutatási-fejlesztési szféra feltételeinek az ipari követelményekkel szinkronizált javítása — „előreszala- dása” — a tömeggyártás felé vezető „közlekedési utak” kiépítése, és elektronikusan vezérelt, hálózatszerűén összekapcsolt technológiai bázisok hordozzák főleg a jó ipari teljesítmények titkát. retbázist követel. A korábbi esztergapadok, vagy mechanikus szövőgépek, amelyek falják az energiát és anyagot, ma már alig jók valamire. Olyan elektronizált eszközbázisok és technológiák léptek a helyükre, amelyek elektronikus adatutakon kapják a technológustól, konstruktőröktől a parancsokat, és képesek vásárlói, megrendelői igényeket személyre szabottan kielégíteni. A General Motors Manufacturing Automation Protocol néven ismertté vált termelési rendszere például összeköti a kutatás-fejlesztés, a gyártmány és technológia fázisait a termékeket előállító rugalmas gyártórendszerekkel, egészen a vállalatirányításig, illetve a szervizhálózatig. Múzeumba kell tehát helyezni a technikai matuzsálemeket, helyükre olyan — nem kevés pénzbe kerülő — technikai apparátusokat kell állítani, amelyek tömeggyártási eszközökkel képesek akár egyedi igényeket is kielégíteni. A papíriparban például a norvég, finn és svéd üzemek alkalmaznak olyan — az egész gyárra kiterjedő — hálózati felépítésű, irányítási rendszereket, — mill wide system —, amelyek automatikusan szabályozzák a papírszalag nedvességtartalmát, vastagságát, hamutartalmát és átlátszóságát. A számítógépes energiafelhasználást ellenőrző és optimalizáló rendszerek alkalmazása révén 10—25 százalékos megtakarítások érhetők el. Az említett példák is azt bizonyítják, hogy a korszerű technológia szükséges feltétele a jó minőségű energia- és anyagtakarékos termékgyártásnak, illetve szolgáltatásnak. ELEKTRONIKUS INFORMÁCIÓS BÁZIS A mérnök számára elérhető ismeretbázis sokáig az egyetem padjai közt memorizált információkból állt. Napjainkban azonban lehetőség nyílik a világ különböző pontjain felhalmozott technikaiAz UNESCO programjában kiemelt feladatként kezelt biológiai indikátorok kutatási eredményeinek hazai és nemzetközi tapasztalatát a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában megjelent: „A környezetszennyezést jelző és mérő élőlények” cimű könyv foglalja össze. A Wenszky Agnes által szerkesztett „Biológiai Környezetünk Védelme” sorozat kilencedik tagja nagy hiányosságot pótol. Szerencsére nem túlságosan gyakran fordul elő, hogy egy felfedezés, egy jelenség felismerése nemcsak a szaktudományban idéz elő „forradalmat”, hanem az egész emberiséget is megrázza. Ezek közé tartozik annak a nem korai felismerése is, hogy a környezetünkbe jutó (jutott), s egyre nagyobb mértékben felhalmozódó szennyező anyagok még az élő szervezetben is kimutathatók. Napjainkban örömmel tapasztaljuk, hogy az emberiség egyre inkább figyelmet és jelentőséget tulajdonit a környezetünk védelmének. Ennek ellenére olvasóközönségünk elő- kapott kezébe erről a témáKörnyezetünk védelmében ról egy olyan könyvet, amelynek információtartalmát közvetlenül felhasználhatják a mező- gazdaságban, erdőgazdaságban, sőt még a különböző tájtervezési munkában dolgozó szakemberek is. A „szerzői négyes” dr. Kovács Margit, dr. Podani János, dr. Tuba Zoltán és dr. Turcsányi Gábor — a kiváló szakember szemszögéből ismerteti a környezetszennyeződés biológiai indikátorait. A legfontosabb alapfogalmak ismertetése után (a biológiai indikátorok fogalma, osztályozása stb.) szemléletesen mutatják be (a gyakorlatban igen jól hasz- nosíthatóan), hogyan válaszolnak az „élő célpontok” a környezetszennyező anyagok hatásaira. Külön érdeme e remek munkának, hogy nem csupán feno- lógiai megállapításokra szorítkozik, hanem a környezetszeny- nyezés biokémiai és élettani indikációjával is foglalkozik és a hatáskataszterek mezőgazdaságban történő felhasználásának lehetőségét is nagyszerűen megvilágítja. A hatáskataszter egy bizonyos területre vonatkoztatott regisztrálása a levegőszennyező anyagoknak. Tájékoztatást ad továbbá arról is, hogy az érzékeny fajok milyen mértékben károsodnak, ill. a különböző elemeknek (pl. nehézfémek) az élő szervezetekben milyen mértékű felhalmozódásával lehet számolni. A könyvben ismertetett monitorrendszerek segítségével a környezet múltbeli és jelen állapota is összehasonlítható. Az ebből szerzett adatok alapján az igen fontos jövőbeli változások előre jelezhetők. Egyszerűen reprodukálható modern módszereket ismerhetünk meg, amelyek a környezet-szennyezés jelzésére alkalmasak nemcsak az intakt növények, hanem azok sejtjei és szövetei felhasználásával. Megismerkedhetünk továbbá a vizek terhelésének biológiai indikátoraival is. Az ilyen és hasonló kérdések sok aggodalmat okoznak napjaink emberének, érthető tehát, ha a szerzők is ezt tartják a legfontosabbnak. Ma még talán — annak ellenére, hogy sokat és sokszor beszélünk róla — nem vagyunk teljesen tudatában annak, hogy milyen beláthatatlan biológiai következményei lesznek környezetünk egyre fokozódó szennyeződésének. A csaknem 200 oldalas, 72 ábrával, 32 táblázattal és 370 feldolgozott irodalommal rendelkező elegáns kivitelű könyv olcsón beszerezhető, s az oktatásban is eredményesen hasznosítható. Dr. Balogh Árpád Lapsmmmlm Computerworld, 1 W M eloszor, Computerworld másodszor... A Computerworld—Számítástechnika ez évi második száma korszakos ugrást jelent a hazai informatikai kiadványok történelmében: először fordul elő, hogy ebben a témában egy újság mindösz- sze két hét lemaradással kövesse az előzőt. (A közeljövőben a Computerworld Informatika Kft. másik havitapja, a Mikrovilág is áttér a kéthetenkénti megjelenésre, s mivel minden szerdán megérkezik majd az újságosokhoz az egyik kiadvány, a kiadó gyakorlatilag hetente ’kínál friss híreket az olvasóknak.) Ez a sűrített menetrend az információs csúcsforgalom egyenes következménye: egyre frissebb, és egyre nagyobb tömegű információra van szükség a lépéstartáshoz. Az információ legfőbb piaca persze nem egy újság, hanem a szakkiállítás, a vásár, és a nemzetközi konferencia. Hogy azok se maradjanak ki semmiből, akik az év végi vásárszezonban nem tudtak eljutni Moszkvába, Hágába, Párizsba, Düsseldorfba, vagy éppen Szegedre és Budapestre, a Computerworld ez évi második száma elkalauzolja az olvasót az Elekt- ronmas ’86-ra, az Eusipco ’86-ra, a Strucad ’86-ra, az Interkama-ra, s beszámol szegedi orvostudományi konferenciáról és az ezzel kapcsolatos számítástechnikai kiállításról, valamint a Budapesten megrendezett nagysikerű nemzetközi távoktatási konferenciáról. Megtudhatjuk, hogy miről nyilatkozott J. C. Desbois úr, a francia—amerikai Bull S. A. cég eladási igazgatója a Béke-szállóban tartott háromnapos szimpóziu mon és hírt kaphatunk immár konferencia nélk — a japán és az NSZ számítógéppiacról is. El hez a nemzetközire sike redett lapszámhoz a szerkesztők keresve sem találhattak volna jobb indítóanyagot, mint az Eureka-program számító- gépes vetületéről szóló beszámolót. A hazai alkalmazások közül a Magyar Nemzeti Bank pénzszámoló automatáit vehetjük egy kicsit közelebbről szemügyre, amelyek — ellentétben a csőri vajdával, aki a Nagyidai cigányokban még a színéről és súlyáról ismerte fel a pénzt — hatékonyabb technológiával és bonyolult képletekkel dolgoznak. A nemzetközi informatikai hírlap sok kisebb- nagyobb érdekes híre közül valószínűleg az tarthat számot a legnagyobb érdeklődésre, amely felsorolja, hogy az ország középtávú kutatási-fejlesztési tervben megjelölt feladatokra jelentkezők közül kik nyerték el az OMFB pályázatát, kikkel kötött szerződést a G1 programiroda. Erre a cikkre, s lapismertetőnk bevezetőjére rímel az a feleim, amelyet maga az újság Gömbös Ervin tanulmányából idéz: „Ha egy országnak kevés információja van önmagáról, akkor döntési képessége is korlátozott.”
