Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-18 / 41. szám

1987. február 18. Kelet-Magyarország 3 Folt hátán folt? E gyre inkább odafi­gyelnek a kereske­delmi szervek is a kistelepülések ellátásnak ja- vitására. Éppen a közel­múltban számoltunk be ar­ról, hogy a megyebeli fo­gyasztási szövetkezetek — a hároméves rekonstrukciós programban — mennyi kis üzletet építettek újjá, ala­kítottak át, sót még kisebb bővítésekre is előteremtet­ték a pénzt. A kisvárdai áfész elnöké­vel beszélgettem a napok­ban, aki elmondta, hogy a hároméves akció keretében területükön az 1500 lélek­számúnál kisebb falvakban összesen tizennyolc kiske­reskedelmi egységet érintett .a rekonstrukció. Volt, ahol az alapterületet bővítették, új üzletet is nyitottak, más­hol a raktározásra szolgáló ' területet nagyobbították meg, hogy ezzel is szélesed­hessen a választék. A szö­vetkezet hétmillió forintnál magasabb összeget fordított erre a célra, kaptak hozzá a MESZÖV-tól és a SZÖ- VOSZ-tól és a helyi taná­csoktól is, de még így is je­lentős adósságaik vannak tagjaikkal szemben. Mindenképpen tovább akarják folytatni ezt a munkát, ehhez viszont már kevés a jó szándék, no és a pénz is. Saját lehetőségeik végesek, akárcsak az ér­dekképviseleti szerveké, és a tanácsoknak is egyre ne­hezebb előteremteni az újabb összegeket. Ezért is örültek annak, hogy a Bel­kereskedelmi Minisztérium jelezte: a hátrányos térsé­gek ellátásának javításához hozzájárul százmillió forint­tal. Mostanában várják a pályázati feltételeket, de az már biztosnak látszik, hogy ebből az összegből is csak a rekonstrukciót kívánják támogatni. Való igaz, hogy jelentősebb hálózatfejlesz­tésre nincs is lehetőségük, elsősorban a meglévő üzle­tek korszerűsítésére, állag- megóvására szorítkozhatnak az elkövetkező években, azonban az elnök úgy érzi — joggal —, hogy felesle­gesen kötik meg a kezüket a- központi keret felhaszná­lási lehetőségeinél. Nézzünk konkrét példá­kat! Rétközberencsen vagy Tölgyesszög tanyán erősen elavultak már az üzlethe­lyiségek. Ezek a bérlemé­nyek már csak nagy ráfor­dítással lennének felújítha­tok. Egyszerűnek tűnik a megoldás, hiszen mindkét helyen lehetne találni üre­sen álló lakást, amelyik jó állapotban van, s viszonylag kis költséggel átalakítható üzletté. Jól járna a tulajdo­nos, jól az áfész, s nem utolsósorban a lakosság, mert megfelelőbb körülmé­nyek között szerezhetné be a mindennapit. A pályázati feltételek azonban erre nem adnak lehetőséget, az önerő pedig — amint arról már szó volt — kicsi. Nem tévedhetünk nagyot, ha feltételezzük, nem egye­dül a kisvárdai fogyasztási szövetkezet van ilyen hely­zetben, s nemcsak a két em­lített községben hasonlóak a körülmények. Talán még nem késő — akár menet­közben sem' — indítványoz­ni a pályázati feltételek mó­dosítását. a valóságos hely­zethez igazítását. Mert a rongyos ruhát agyonfoltoz­ni (pláne egyre drágábban) nem ugyanaz, mint új ruhát szabni. Papp Dénes N em is tudom, hogy vagyunk mi ezzel a birkatartással? Hol fellendül, mert élénkülés ta­pasztalható az exportpiacon, hol fjedig lanyhul a tartá­si-" kedv, mert beáll az el­lenkezője. Ha feltűnik a városi húsboltban, viszik mint a cukrot, ha valaki­nek eszébe jut gyermekko­rából: milyen volt a gomo- lva, aikkor füstölög, miért nem lehet kapni. így aztán nagyon mostohagyermeke a közös gazdaságoknak a birka. Néhol szabadulnak tőle, kiadják maszeknak, néhol megkísérlik intenzív­vé tenni nagyüzemi ágazat­ként, néhol meg ... Nos, hosszú lenne felsorolni, mi­ként virágzik vagy tengő­dik. Hasonlít a sorsuk a gye­pekéhez. Azokat is eltérő kedvvel és ráfordítással művelik. De hogy a tárgy­ra térjünk, és a követke­zőkben párhuzamosan vizs­gáljuk meg a két kérdést, ragadjunk meg egv gazdál­kodási újdonságot. Kristin Péter, a tíszaszalkai Búza­kalász Termelőszövetkezet elnöke panaszolta egyszer, hogy gyep- és birkaügyben belegabalyodott bizonyos rendeletekbe, vagy azok értelmezésébe. Az a problé­ma, mint mondta, hogy a háztáji juh után nincs ár- kiegészítés, ami a kedvezőt­len adottságú gazdaságok­nak termékeik után járna. Itt a baj! Ha követné a szabályozó szavát és betű­jét, akkor tartaná közösben a birkát, a közös legelőn — gazdaságtalanul. Ha a saját költségelemzésére hallgat, akkor kiadja a gyepet bér­be, ez tiszta pénz, a juh- nak pedig az értékesítését szervezi meg. Mert a ház­táji integrálása dicséretes dolog. Igen ám, de az így el­adott birka után nem kap árkiegészítést, mint azt már előrebocsátottuk. Lesz-e így alapanyag a bírj- kapörkölthöz, a gomolyához, az egészséges táplálkozás­hoz? Nem biztos. Ha vásár­lói tapasztalatainkban meg­bízhatunk, akkor egy kis túlzással azt is mondhat­juk: biztos nem. Pedig ezenmód, eltávolodva a bir­kanevelés színhelyétől édes­mindegy tsz-bárány, vagy maszek bárány, a mi bárá­nyunk tin tására nem ébred a kedv. Szegény szabályozó betű­je szerint nem vádolható, megalkotója azonban más szellemet szánt neki. A gaz­dálkodás költségtakarékos megszervezését nem ártana, ha követné a regulációs akarat. A gyenge gyepek hasznosíu-sara szükség van, még olyan áron is, hogy egy > vadidegennek bérbe adják. Ha pedig tag veszi ki, vagy falubeli, és bárányt hizlal rajta, az mindenki boldogu­lására, gyarapodására ro­pogtatja a füvet. Az árki­egészítés filléreire pedig szüksége van a tsz-nek, mert a természet azzal ál­dotta meg. amivel... Ké­véssel ahhoz, hogy úgy hangolja össze a tsz, a ma­szek és társadalom érdekeit, ahogy egv gazdagabb tehe­ti. Esik Sándor Kiknek kockázatos? Biobrikell sok mindenből készíthető. Faháncs­ból, nyesedékből, fűrészporból, szalmából, naprafor­gó- és kukoricaszárból. Alapanyag tekintetében a mezőgazdasági üzemeknek nagy lehetőségeik van­nak. Tóth József, a Mezőgazda- sági Szövetkezetek Szabolcs- Szatmár megyei Területi Szö­vetségének titkárhelyettese szerint a szőkébb pátriában legalább nyolc-tíz tsz várja ugrásra készen, hogy meg­javuljanak 'a szervesanyag- préselés közgazdasági és mű­szaki feltételei. — Szövetkezeteinkben a ta­karmányozási, valamint a ta­lajjavító és ipari felhasználá­son túl évente négyszázezer tonna olyan melléktermék, il­letve hulladék keletkezik, amelynek energetikai haszno­sítása célszerű volna. Ez az anyag jelenleg elvész, elenyé­szik, pedig az értéke száz­ezer tonna olajéval egyenlő — közölte a titkárhelyettes.' Egyelőre senki Pillanatnyilag egyetlen tsz* ben sem működik présgép. Mi több, az egész megyében csak Tuzséron és Mátészalkán fo­lyik brikettálás, az ottani Erdért-telepeken. Vegyük sor­ra, miért nem vágnak bele ebbe a munkába, üzletbe a szövetkezetek, miért nem fog­nak beruházásba. Először is azért, mert nincs rá pénzük. Hiába zárt önma­gához képest jó évet Sza- bolcs-Szatmár mezőgazdasá­ga, az üzemek kasszáiban nem maradt annyi pénzt, hogy komolyan gondolhatná­nak egy-egy nagyobbacska beruházásra. Pedig az ener- giaracionálási pályázat kere­tében hozzá lehetne jutni hi­telhez, csak hát ott is fel kell mutatni a „saját erőt". Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a kifejezetten mezőgaz­dasági hulladékok,' mellék- termékek beledolgozása a földbe x talajjavító hatású. Nem feltétlenül igaz tehát, hogy ezek az anyagok telje­sen hasztalanul elvesznek, el­enyésznek. Ezenkívül pedig, ahogy Demeter Pál, a Teszöv főmunkatársa megfogalmaz­ta: — Pillanatnyilag nincs ki­forrott, kész technológia a kifejezetten mezőgazdasági eredetű alapanyagok — szal­ma, napraforgó és kukorica- szár — brikettálására. Arról nem is beszélve, hogy ezeket a melléktermékeket több száz, esetleg több ezer hek­tárról kell begyűjteni, ami nem olcsó mulatság, jelentős költségnövelő tényező. — Ezzel ellentétben a fa­iparból származó • alapanyag — a kéreg vagy a fűrészpor — koncentráltan, a feldolgo­zás helyén keletkezik. Vala­mit mindenképp csinálni kell vele, nem fulladhatnak a sa­ját melléktermékükbe a tele­pek. A legrosszabb megoldás az, ha ezeket az anyagokat elszállítják és mint valami értéktelen szeméttel, beteme­tik velük a környék gödreit, árkait. Ebben az esetben csakis kiadás merül fel. Lízingben és félve A tuzséri Rákóczi Tsz rá­szánta magát, brikettálni fog­nak. Svájcból rendeltek prés­gépet. — Nem tagadom, kockáza­tot vállaltunk — mondta a szövetkezet elnöke, Szeles András. — Mindenképp szá­molunk a helyi Erdért-gyár- egység támogatására, annál is inkább, mert ők lízingelik (bérelik) a masinát, ami nemsokára megérkezik. Fő­ként fenyőháncsot szeretnénk brikettálni, akárcsak az Er- dért-telepen. A kéreg egy ré­szét is ők adják, a többi a saját fűrészüzemünkből ke­rül ki. Egyébként kértük a gyártót, tegye alkalmassá a gépet pelettálásra, zöldtakar­mány sajtolására is. Mindez benne lesz nekünk 27 millió forintba. Abból 16-ot a tsz áll. A fennmaradó összeg a prés ára. De szárítónk még nincs. Energiaaranyok A nyírbogáti Rákóczi Tsz is erősen fontolgatja, hogy megvásárolja-e a Mátrai Er­dő- és Fafeldolgozó Gazdaság saját fejlesztésű, fűrészport tömörítő berendezését. A szö­vetkezet! egyelőre kedvezőbb pénzügyi feltételekre vár. Látható, a tsz-ek csak ak­kor kezdenek bele ebbe a boltba, ha faipari alapanyag­gal (is) tudnak dolgozni. Ha a mezőgazdasági mellékter­mékek energetikai célú hasz­nosításának műszaki hátterét biztosítva éreznék, bizonyá­ra másább volna a helyzet. Mindazonáltal meg kell je­gyezni: a szabolcsi tsz-eknek mintegy ötödé jelenleg is hasznosítja hulladékainak egy részét, mégpedig apríték for-_ májában — kazánokat fűte- nek vele. Végezetül egy döntő kér­dés. Hogyan, milyen arány­ban térül meg magában a ter­mékben a biobrikett előállí­tására fordított (préselési és egyéb) energia? A tuzséri Érdért tapasztalatai szerint egy befektetett egység- 18 új energiaegységet vált ki, te­remt meg. Ha ennél sokkal rosszabb volna is az arány, az is nagyon imponáló vol­na. A rendkívül pozitív ener­giaarány mindenesetre súlyos érv a biobrikett jövőjéért való perelésben. Sztancs János Segítség az üzemektől Yideolánc az iskolában Munka közben gyarapít­ják tudásukat, szakmai is­mereteiket a gépészeti szakközépiskolások Máté­szalkán. A gyakorlatokon készülő munkadarabok nem mennek veszendőbe, hanem jórészt közvetlenül ipari hasznosításra kerül­nek. A MOM, az ISG, vagy például a nyírbátori szerszámgépgyár megren­delésére alkatrészeket, ki­sebb vállalatok, szövetke­zetek megbízásából pedig egyedi munkadarabokat készítenek a növendékek. Tavaly 250 ezer forint ér­tékben adták el termékei­ket. Az utóbbi néhány évben sokat javultak a gyakor­lati oktatás feltételei. Bő­vült a szerszámgéppark, s a mérőlaborok műszer- készlete. Berendeztek egy szakrajztantermet, meg egy rajzszerkesztöséget. Két éve tágas vegyesfor­gácsoló tanműhely léte­sült. Tavaly decemberben vették birtokba a tanulók a számítástechnikai szak­kabinetet, ahol tiz számí­tógép áll rendelkezésre. Idén január óta pedig egy korszerű, CNC-vezérlésű oktatóesztergával gyara­podott a géppark. Ebben az évben nagy feladatra vállalkozott a szakközépiskola: tervbe vették a videolánc kiépí­tését. Már van videomag­nójuk és színes televízió­juk, ám ez nem elég az egész iskolát átfogó háló­zat megteremtéséhez. Nagy segítséget jelent, hogy igen jó a kapcsolat számos- közeli üzemmel, szövetkezettel. Több hely­ről — például a megyei vasas-szakszervezettől is — segítséget ígértek a ve­zetékrendszer kiépítésé­hez. Nehezebb dió lesz a két új képmagnó és a hiányzó színes televíziók beszerzése, amihez szin­tén szükség lesz társadal­mi segítségre. A tanulók , maguk is részt vállalhatnak a ki­adásokból. Mivel a szer­számok gyártásával kere­sett pénz egy részét a kö­zösség céljaira költik, az idén jó cél'lehet az iskolai videolánc létrehozása. Tatyjána Gavrilova: Egy közönséges óra yerekek! Holnap be- m m mutató tanítás lesz az iskolánkban. A mi osztályunkba a megye tör­ténelemszakos felügyelői jönnek, élükön a vezető szakfelügyelővel. Azt hi­szem, nem kell különöseb­ben magyarázgatnom, hogy lényegében az ilyen órák alapján ítélik meg isko­lánk munkáját stb, stb .. . Tudom, hogy ti ezt mind nagyon jól tudjátok, hogy szeretitek az iskolátokat, de ... — Dmitrij Joszifovics, a történelemtanár kis szüne­tet tartott , — De egy-két dologban meg kell álla­podnunk: Semmiféle por­hintés, semmiféle szem­fényvesztés. Megértettük? Egyszóval, holnap tartunk egy megszokott, egy kö­zönséges órát, amely, mint mindig, a házi feladat el­lenőrzésével kezdődik. Megkérdem majd: ki akar felelni A munkáspárt lét­rejötte Franciaországban című anyagból? Ti pedig egytől egyik felnyújtjátok a kezeteket, ahogy szoktá­tok. De — Dmitrij Joszi­fovics arcán bűntudatos mosoly jelent meg — na­gyon jól tudjátok,., az ösz- szes jelentkezőt nem felel­tethetem. Egyet szólítok majd fel, csak. mond­juk ... Alekszandr Szuho- lozovot. Majd, miután ö világosan kifejtette a ti­zenhatodik szakasz első pontját, megkérdezem, nincs-e valakinek kiegészí­tése? En pedig az összes, ismétlem: az összes jelent­kező közül csak kettőnek adok lehetőséget: Gogidzé- nek és Jefremovának. Ök elmondják, amit szüksé­gesnek tartanak — a tör­ténelemtanár mintegy mel­lékesen letett a nevezettek padjára egy-egy cédulát azzal a szöveggel, atnit azok szükségesnek tartatlak majd elmondani. — Ezután megkérdezem, mit tudtok Jean Jauresröl. És Valen- tyina Ljubimova akar mesélni nekünk róla. Persze nemcsak azt biondja el, ami a tankönyvben van, hanem hozzá is olvas. — Valentyina asztalán már ott is volt egy könyv s benne egy könyvjelző. — S - miután megköszöntem Valentyinának a tartalmas feleletet, felteszem a kö­vetkező kérdést: hogyan bontakozott ki az osztály­harc Franciaországban a huszadik század elején. Már előre elnézést kérek, hogy nem tudok szóhoz juttatni minden jelentke­zőt s csak Jevgenyija Ali- kovát hívom ki, aki rész­letesen kifejti a tizenhato­dik szakasz .második pont­ját. Ám alighogy befe-' jezi a mondókáját, már­is szót kér Tatyjána Jegorovna. Ugye, nem tagadhatom meg tőle, an­nál is inkább, mivel idéz­ni akar egy részt az író Anatole France beszédé­ből, amely a tankönyvetek 88. oldalán található. —'Dmitrij Joszifovics ki­fújta magát, s így foly­tatta: — Utolsó kérdésem: ..Opportunista törekvések". Nagyon lényeges kér­dés, ezért csak Vitalij Poponkin kezdheti el, befejezni pedig másva­laki fogja. Világos. Vita­lij? .. . Tehát, amikor oda­értél, hogy „a tizenhete­dik ezred tettrekész kato­nái", félbeszakítalak. Arról pedig, hogy mit vittek véghez ezek a tettrekész katonák, valaki más fog mesélni nekünk . .. Mond­juk, Vologya Ponomarjov: Igen .. . Az óra végén pe-. dig megkérdem majd, mi­lyen fontos események zaj­lanak jelenleg a világban. Ti rendszeresen olvastok újságot... így hát mind­annyian felemelitek a keze­teket. Én sajnálkozom majd. hogy nem jut idő minden­kinek. Ezért aztán csupán Szabiina, Kraszov és Fjo- dorova beszélhet az őket izgató kérdésekről. — A három delikvens előtt már t ott is voltak az újságok az őket izgató események be­keretezett közleményeivel. — Száz szónak is egy a vége: magatok is meggyő­ződtetek róla, hogy ez egy megszokott, egy közönsé­ges óra lesz ... Ford.: Antal Miklós Tuzséron automatizált a brikettgyártás A mi bárányunk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents