Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-17 / 40. szám

1987. február 17, Kelet-Magyarország 3 f---------------------------------------------------> Félezer pártnap Nyíltan, őszintén ÜJRA BEBIZONYOSO­DOTT: hasznos és kamatoz­tatható az a párt politikája iránt tanúsított, bizalmat igénylő politikai gyakorlat, hogy nyílt fórumokon vál­tunk szót az emberekkel közös dolgainkról akkor is, amikor a napot felhő takar­ja, amikor még nagyobb erőfeszítés és összefogás szükséges, hogy ismét kide­rüljön. Ezt a várakozást igazol­ták vissza a csaknem egy. hónapon keresztül lezajlott aktív, őszinte hangvételű gazdaságpolitikai pártna­pok, amelyek a párt múlt év novemberi határozatá­nak szellemében zajlottak Szabolcs-Szatmárban. Kö­zel félezer helyen — ipari üzemekben, termelőszövet­kezetekben. intézmények­ben, az egészségügy terüle­tén és a tanácsi apparátus­ban, pedagógusoknál, ' kü­lönböző értelmiségi körök­ben — egy kisvárosnyi lé­lekszámú közösség, közel 34 ezer dolgozó vett részt eze­ken az olykor izzó hangula­tú, __ hangosan és közösen gondolkodó, a kérdésekre választ kereső és gondjain­kon felelősséggel töprengő fórumokon. Ezernyi és ezernyi észre­vétellel és javaslattal, kri­tikai megjegyzéssel és job­bító szándékkal bizonyítot­ták ismét munkások, pa­rasztok, értelmiségiek, fia­talok, műszakiak, termelés- irányítók: részt kívánnak venni a novemberi határo­zatban jelzett negatív gaz­dasági és társadalmi ten­denciák megállításában. Ké­rik, hogy nyílt, világos he­lyi programok szülessenek a gyártmány- és gyártásfej­lesztésre, a szerkezetváltás gondjainak megoldására, arra, hol, hogyan szükséges a termékváltás, milyen módszerekkel lehet elérni. Mit várnak az emberektől az exporttervek teljesítése, a hatékonyabb munkavég­zés, a fegyelem javítása ér­dekében. FIGYELMET ÉRDEMEL: a pártfórumokon növeke­dett a párton kívüliek ará­nya. Különösen a fiatalok „hangja”, részvétele volt megfigyelhető. Sokszínű, szerteágazó és okos vita bontakozott ki gazdasági életünkről, gazdaságpoliti­kánk homályos kérdéseiről. S a közhangulatot egyálta­lán nem a siránkozás, a tét­lenkedés jellemezte. Nem lennénk őszinték, ha nem mondanánk el: igaz, hogy sok volt az aggály, a kérdő­jel, a kritikai észrevétel a „fent” és „lent” tapasztalt tétlenség, topogás, egyhely­ben járás miatt. Sok helyen tették szóvá: még mindig <_______________________ erőtlen a cselekvés, az el­mozdulás a hatékonyabb gazdálkodás irányában a vállalatoknál. Egyes helye­ken úgy érzékelik, hogy a jelenlegi „túlszabályozás”, a növekvő vállalati elvonások miatt csak a rövid távú gondolkodásban, cselekvés­ben érdekeltek a gazdálko­dó egységek. S mindez nem igényli hatékonyabban a dolgozók anyagi-szellemi energiáját. A közgondolkodást, a közmegegyezést és a tenni- akarást sürgető időben ke­rült sor ezekre az eszmecse­rékre. Akkor, amikor az oly­kor már fájdalmas nyíltság csiholta a bizalmat. Elége­dettek lehetünk e fórumok kendőzetlen légkörével, de arra van szükség, hogy az elhangzott értelmes javasla­tok is cselekvéssé nemesül­jenek, programot adjanak! ÉRTIK, IGÉNYLIK AZ EMBEREK a jövedelme­zőbb, hatékonyabb gazdál­kodás kikényszerítésének szükségességét, a piac, a pénzviszonyok szerepének megnövekedését, a kocká­zattel jesebb vállalkozások szükségességét. Azonosul­nak a műszaki értelmiség értékeinek megbecsülésé­vel, sürgetik az újítások, találmányok alkalmazását, egyáltalán az értelmiség jobb anyagi-erkölcsi meg­becsülését. Kifejezték azon­ban bizonyos aggódásaikat is a fórumok résztvevői amiatt, vajon nem fogjuk-e felélni jövőnket a sok hitel- felvétel miatt? Az export­képes termékek előállítását szolgálják-e ezek a hitelek? Sokan szóvá tették legye­nek a szabályozók jobbak kiszámíthatók, és ne csu­pán az adóelvonás eszköze­ként „tartsanak” tőlük a gazdaságvezetők. Töprengő­gondolkodó emberek érthe­tetlennek tartják az im­port túllépését, ismerve az engedélyeztetés nehézségeit. Amennyiben az export vagy a termelés folyama­tosságához szükséges az im­porttermékek behozatála, nem negatív jellemzőként hat. Sokan bírálták az alap­anyag-ellátás zavarait, a szerződéses fegyelem meg­szegését. Igényelték a mindenfajta fegyelem megszilárdítását. Következetesebb felelősség- revonást a lazaságokkal szemben, s nagyobb nyilvá­nosságot. NYÍLTSÁG, őszinte­ség ÉS CSELEKVÉS. Ezek voltak kulcsszavai e fóru­moknak. S ebből fakadhat közös tenniakarás. Ezt a szándékot sugallta a félezer pártnap. Farkas Kálmán — A METEOROLÓGIAI SZOLGALAT napkori radarmeteo- rológiai obszervatóriumában számítógépet helyeztek üzem­be, ezzel megkönnyítik és meggyorsítják az adatok feldol­gozását. (jl) Helyet kér a kéreg Összefüggésbe hozhatók-e a nyugatnémet Ruhr- vidék szmogriadói az Érdért Vállalat tuzséri gyár­egységével? Képtelenség — mondanánk —, pedig sose lehet tudni... Mert ebben a szabolcsi üzemben olyan tüzelőanyagot gyártanak, amely fűtőértékben vetekszik a legjobb barna és némely fekete szenek­kel. Van azonban ezekkel szemben egy nagyon hasz­nos tulajdonsága, elégetve kén- és hamuszegény, magyarul: rendkívül környezetkímélő. A biobri- kettről van szó. Ennek jövőjéről, gyártásának me­gyei lehetőségeiről írunk az alábbiakban. Ritka jó üzletnek látszik a fenyőháncs összepréselése és tüzelőanyagként való értéke­sítése az Erdért-telepen. — A biobrikett-előállítás költsége valamivel kisebb, mint az az összeg, ami az évi harminc-harmincötezer tonna kéreg elhordására, be­temetésére ment el minden esztendőben — mondja Vil­mán Pál gyáregységigazgató. Megtestesült nyereség Ezek szerint — nem szám­viteli szempontból — a kész­termék nem más, mint maga a tiszta nyereség — megteste­sült, kézzel fogható formá­ban. Tóth Árpád igazgatóhelyet­tes kísér le a gyártás helyé­re. Útközben elmeséli, amióta dolgozóik megtapasztalák mi­lyen jól ég, mennyire köny- nyen kezelhető, tiszta az új tüzelőanyag, szinte csak ezt vásárolják. Igaz, ők jutányos áron kapják — mázsáját 90 forintért. Egyébként az „egy­szerű állampolgár” aligha juthat hozzá a tuzséri bio- briketthez. hiszen nincs be­lőle annyi sem, hogy akár csak a környéket el tudnák belőle látni. Bár az idén már 15 ezer tonna sajtolt fenyő­háncs kerül ki innen, ez a mennyiség nagyon kevés az igényekhez képest. Karácsonyfaillatú üzemben ritkán jár az ember. A bri- kettáló ilyen. Körülbelül 25— 30 centi hosszú, rozsdás vas­úti sínre emlékeztető rudacs­kákká préselik itt össze a Szovjetunióból érkező óriás- fenyő kérgét. Embert alig látni, automatizált szinte minden. — Ez a svájci présgép, az meg a svéd kazán — mutat körbe és vezet végig az üze­men Kovács Sándor főműve­zető. — Most éppen osztrák és nyugatnémet exportra dol­gozunk, de van egyéb nyu­gati megrendelésünk is. ezen a telepen. A témában itt tartanak a legelőbbre Sza- bolcs-Szatmárban. Mi több: ami kifejezetten a faháncs ilyen jellegű hasznosítását il­leti, alighanem országelsők. Az Érdért Vállalat egyéb­ként Mátészalkán is foglal­kozik szerves anyag brikettá- lásával, habár itt még a kez­deti lépéseknél tartanak. A szmog ellenszere Kétség nem fér hozzá, fan­tázia van a biobrikettben. Az olajválság óta mindenütt keresik az úgynevezett alter­natív energiaforrásokat, ener­giahordozókat. Lehetőleg olyanokat, amelyek bevonása A biobrikett helyet kér az energiahordozók versenyé­ben, hiszen mindkét kívána­lomnak megfelel. „Kiterme­lése” lényegesen kevesebbe kerül, mint mondjuk a szén esetében. Ugyanakkor és ez­zel összefüggésben kétszer- háromszor annyi állami tá­mogatás van egy tonna szé­nén, mint ugyanennyi préselt szerves anyagon. Elégetéskor pedig a biobrikett jóformán alig észrevehető káros anya­got bocsát ki, illetve hagy maga után. Aligha lehet véletlen, hogy az egyik külkereskedelmi vállalatunk tárgyalásokat folytat Ruhr-vidéki illetéke­sekkel egy nagyobb biotüze- lőanyag-szállítmányról. Ar­ról van szó ugyanis, hogy az NSZK-nak ebben a rendkívül iparosodott, szmog-, füstköd- veszélyes körzetében az otta­niak szervesbrikett-tartalé- kokat szeretnének felhalmoz­Á hó elmegy... ... maradt a szemét. Cso­dálatosan elrendezett ré­sze ez hétköznapjainknak. Erről beszélgetett két em­ber, akik nem siettek, csak ballagtak át a váro­son. A lassabb mozgású ekképpen meditált: — Most derül ki, mit takart a lepel. Figyeld meg. Minden lépés után egy tejeszacskó, száz ci­garettacsikk, olajos fla­kon és íme egy fél pár kesztyű. — Kesztyű? — Az. Öt ujjú, bőr és felnőtt férfi kesztyű. A keze nincs benne. — Dehogy nincs. Sok embernek benne van ab­ban a keze, hogy így né­zünk ki. Hát sohasem ta­nuljuk már meg, hogy ut­cán, tereken nem illik szemetelni... A két ember befordult a sarkon. Dohogásuk visz- szamaradt emlék. Arra int, vegyem észre, a hó elmegy, marad a szemét. Lehet majd takarítani. S. E. Mái­„Téli falusi fesztivált” ren­deznek Mérkvállajon két hét múlva—olvasom a meghívó­ban, mely szerkesztőségünk­be érkezett. A mátészalkai KISZ-bizottság szervezi a helyi KISZ-esekkel közösen az érdekesnek, .színesnek ígérkező eseményt, melynek már a programja is izgalmas. Korán reggel disznóölés­sel (!) kezdődik a nap, utá­na íavágóversenyt tartanak, majd fánksütő versenyt. Lesz kukoricamorzsolás, népi játé­kok készítése, hófoci (ha ma­rad még hó, — de foci biz­tos lesz!), kötélhúzás, farsan­gi felvonulás. A nap fény­pontja természetesen a reg­gel elhunyt sertés földi ma­radványainak elfogyasztása, ami alatt vőfélyverseny lesz, később pedig vidám vetélke­dő zárja a napot. Február Svájci kapcsolat — Kis túlzással szólva vé­letlenül találtunk egymásra az ATS svájci céggel, amely­től a négy présünket vettük — közölte az igazgató. — Mára már kimondva, kimon­datlanul az ő referenciaüze­mükké váltunk. A nagy tö­megű háncsbrikettgyártásban alighanem egyedülálló ta1 pasztalatokat szerzünk mi is, ők is. Itt Tuzséron kellett például rájönnünk arra, hogy a svájciak által kínált szárí­tórendszer, szállítókapacitás nem elegendő ilyen volumenű gyártásnál. így aztán mi, ma­gyarok felkerekedtünk, ku­tatni kezdtünk és Svédor­szágban találtunk is olyan kazánt, szárítót, ami megfe­lel nekünk, és beilleszthető a technológiai sorba. Lényegében tavaly kezdő­dött és az idén, a második negyedévtől vesz teljes len­dületet a biobrikett-előállítás a tágabb értelemben vett ter­melésbe elviselhető költsé­gekkel jár. Ezen túlmenően az egyik legfontosabb szem­pont: úgy jussunk energiá­hoz, hogy a környezet minél kisebb károkat szenvedjen. ni. Ha az üzlet létrejön, a tuzsériak is jól járnak vele. Sztancs János Következik: Kiknek koc­kázatos? utolsó napja tehát igen em­lékezetesnek ígérkezik a mgrkvóllaji és mátészalkai fiatalok számára — és ez az egyik cél: hagyományt szeret­nének ugyanis teremteni a téli falusi fesztiválból... m jártam a buszt és néz- mp tem a két varjút. Az öreg, tépett tollú — ha ugyan ö volt a vénebb — a kicsordult kuka körül keresgélt, a másik mélán nézelődött az útpadkán. Az öreg sokáig kutakodott a rengeteg papírzacskó, ciga­rettacsikk között, mikor hir­telen felröppent. Fél te­nyérnyi kenyérdarabot ci­pelt magával, nehézkesen kapaszkodott fel vele az út­menti nyárfára. A másik unottan figyel­te a leszálló, ágat kereső társat, majd lustán elindult ő is. Minduntalan hasig süllyedt a frissen hullott hó­ban, de kitartóan taposott. Ha már végleg megfenek­lett, kitárta szárnyát, s új­ból arrébb, lökte magát. Mi­kor odaért, felnézett a fára, majd gondolt egyet, s fel­Kenyerek emelkedett. Ott körözött egy ideig az öregebb körül, szemügyre vette a zsák­mányt, s újból elfoglalta helyét a nyárfa alatt. Eközben ,a fenti neki- gyűrkőzött a csonttá fagyott kény ér darabnak. Jobb lá­bával erősen kapaszkodott a fel-feltámadó szélben, a másikkal a gallyhoz szorí­totta a kenyeret. Apró fala­tokat csipegetett, meg-meg- állt a nagy munka közben. Ilyenkor körülnézett, elége­detten tollászkodott, csőré­vel igazgatta ki tudja hol, megtépázott ruháját. Majd újból hozzáfogott az evéshez. Nem tétlenkedett ez alatt a másik sem. Alit a fa alatt, szemét a koronára emelte. Aztán égre tárt csőrrel na­gyot ugrott. El nem tudtam képzelni sokáig, mit ugrabugrál ott a hasig érő hóban, mikor megláttam ám a fáról lezu­hanó kenyérdarabkákat. Azt kapdosta oly kitartóan a varjú. Ingyen jutott a fala­tokhoz, hisz a másik dolgo­zott meg érte. 4 'm m mielőtt dühbe gu­rultam, s elzavartam volna, eszembe jutott néhány ismerősöm. Ők is a mások kenyeréből hasítják ki a maguk darabkáját, s kényelmesen megélnek be­lőle. Szidjam hát ezt az élel­mes varjút? Tőlünk tanul­ta... Balogh Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents