Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-16 / 39. szám
4 Kelet-Magyarország 1987. február 16, Pipál az Eosadbláp „Majdhogynem átok rajtunk” Félúton a Szent lupát Amikor híre kelt, hogy két magyar fiatalember körbe akarja vitorlázni a Földet, azonnal megszólalt az ellenkórus: egy olyan országból, amelynek még beltengere sincs, felelőtlen játék, kivihetetlen kaland ilyesmire vállalkozni. Sem olyan hajó nem készülhet itt, amely az óceánjárásra alkalmas, sem olyan hajósok nem teremhetnek, akik a hullámokon való lovaglást kibírnák. A START Gál József és Fa Nándor, a két székes- fehérvári fiatalember — az előbbi építészmérnök, az utóbbi hajókészítő mester — azonban nyugodtan készülődött. Előbb több éves munkával tengerjáróvá alakítottak át egy 5 tonna súlyú, B 31-es típusú vitorlást, majd pedig amikor a 120 négyzet- méteres nagyságú vitorlával fölszerelt és egy kis dízelmotorral is ellátott jármű elkészült, több hetes próbaútra indultak az Adrián. Lévén amúgy válogatott vízjárók, ez az első nekirugaszkodás fényesen sikerült Aztán 1985. szeptember 26-án egy kis magyar csoport búcsúintegetéseinek közepette ismét kifutottak a rijekai kikötőből. Ezúttal már a Gibraltári-szoros, majd az Atlanti-óceán megközelítése volt a cél . . . Azóta egy-két sajtóközlemény rádiós híradás és néhány haza postázott videofelvétel tudatta, nterre veri a hullám a Szent Ju- pátot — a hajdani B 31-esnek ugyanis ezt a nevet adták. (Szent Jupát a hajósok védőszentje. Korábban még maguk a fehérvári legények sem tudták, hogy ilyen nevű szerzetes élt valaha. Egy Pécs környéki pap üzente utánuk, hogy az V. században Konstantinápoly mellett tevékenykedett a görögösen Szent Hypaisz- tosznak nevezett bazilita.) Nos, a vidám hangulatú, start után egy hasonlóképpen gondtalan — persze azért nem sétahajókázásnak mondható — siklás következett: a Szent Jupát minden különösebb megpróBál- tatás nélkül elérte Gibraltárt, és belehasított az Atlanti-óceánba. Ott aztán már jobban kellett szorítani a kormányt, de egészen a Kanári-szigetekig ismét csak baj nélkül eljutottak. Las Palmasba, e szigetcsoport fővárosába 1985. november 9-én futottak be, és szinte a fél kikötő összesereglett a megcsodálásukra. Ekkora hajóval ugyanis nemigen szokás kimerészkedni a legnagyobb vizekre. Amikor pedig híre kelt, hogy Afrika déli csücske a következő stációjuk, le akarták beszélni őket a továbbhaladásról. Persze hiába, hiszen Gál József és Fa Nándor akkor már joggal bízhatott a Szent Jupát tartósságában ugyanúgy, mint a maga ügyességében, erejében. AZ ÓCEÁNON Következett tehát az első irdatlanul hosszú és alkalmi kikötésekkel megszakíthatatlan óceánjárás. Eleinte kedvező szél feszítette a 11,2 méter magasba nyúló árboc óriásvitorláját, de aztán 80—100 kilométeres sebességű széllökések támadtak rájuk, és a legrövidebb útvonalról így kénytelenek voltak letértii. Ezért nem két, hanem három hosszú hét alatt jutottak el Fokvárosig, ahol — s erre a megpróbáltatásra sem számítottak — több napon át nem tudtak kikötni, mert akkora volt a partközeli hullámverés. Ott, a Jóreménység-foknál sem okoztak kisebb meglepetést, mint jóval^ északabbra, a Kanári-szigeteiben. Ezzel a csöppséggel Ausztráliába? — ilyesmikkel riogatták őket az egymást váltó látogatók. Ezzel bizony! — hangzott el újból meg újból a válasz, miközben szaporán kopogott a kalapács, és végezte munkáját a sok más szerszám, hiszen a Szent Jupát ekkorra bizony már igencsak megérett az alaposabb feljavításra. Búcsú Cape Town-tól, és irány Sydney! Ezt a szakaszt is sikerrel végigrepülték, annak ellenére, hogy a több méteres hullámok itt aztán szinte megszakítás nélkül támadtak rájuk. Hanem amikor számos hajó és csónak díszkíséretében beúsztak a világváros kikötőjébe, elfeledtek minden megpróbáltatást. Több százan fogadták őket, s énekelték el tiszteletükre a magyar himnuszt, majd pedig ugyan mi mást, mint a lehető legstílusosabb nótát, miszerint „Megjöttek a, megjöttek a, megjöttek a fehérvári huszárok . . A HAJÓSOK REME Előbb a diplomáciai testület, majd a hirtelenjében megalakult Szent Jupát baráti kör tagjai vették gondjaikba Gál Józsefet és Fa Nándort, akik végre jól kipihenték magukat, aztán a meghívások özönéríék igyezetek eleget tenni. Közben pedig Gál József kicsi fiában is rengeteget gyönyörködtek, hiszen az immár elindulásuk után megszületett csöppséget egy 26 órás repülőút árán elvitte megmutatni az ifjú apának az édesanyja. (Ekkora kalandhoz mi lenne méltóbb, mint egy ilyen találkozás?!) Majd fél évet vendégeskedtek Ausztráliában a Szent Jupát utasai, és amikor a hajót ismét kellőképpen megreparálták, elindultak Üj-Zéland felé. A legfrissebb értesülések szerint meg is érkeztek oda, de míg a Tas- man-tengeren hányódtak, a hajójuk ismét rakoncátlankodni kezdett. Egyrészt víz folyt belé, másrészt meg az ivókészletük tartályai kezdtek szivárogni — úgy, hogy most ismét a szerszámok után kell nyúlniuk . . . Hogy mikor vágnak neki a legkegyetlenebb szakasznak, a Horn-fok megkerülésének, egyelőre nem tudni. Tény viszont, hogy Dél-Amerikának ez a legalsó csücske a hajósok réme: aki ott sikerrel visszatér az Atlantióceánra, az joggal gratulálhat önmagának. Egyelőre tehát Üj-Zélandból jövögetnek a hírek. Jók is, rosz- szak is — ahogyan az a tengerészek világában szokás. Egy biztos: az idáig végigkínlódott kilométerezreket immár nem lehet két^gbe vonni. De elfeledni sem! ' Tudjátok mit? Amíg én pihenek, addig szedjétek össze a labdákat. (Fotó: M. Cs.) 9 napig •gyvégtében Kétszáz órát beszélt az ötvennégy éves indiai A. Dzsajaraman. Vállalkozásának célja az volt, hogy neve bekerüljön a legfurcsább világcsúcsokat is rögzítő Guinness Bookba. Pénteki lap jelentések szerint a férfi Madrász északi részében, egy sátor alatt és mikrofon előtt kezdett el „beszélni” gyakran váltakozó hallgatóságához. Értekezett az indiai védikus eposzokról, a Rámájanáról és a Mahábr háratáról, a politikáról, a sportról és az élet dolgairól — mindenről, ami eszébe jutott. A kilencedik napon hagyta abba. A Guinness Book versenyszabályainak értelmében minden órában ötperces szünetet tarthatott volna, ö inkább azt választotta, hogy minden harmadik órában tizenöt percet töltött evéssel, alvással és mosakodással. Kísérletét éjjel-nappal nyomon követték: a .jegyzőkönyvet eljuttatják a Guinness Book szerkesztő bizottságához. A. Dzsajaraman most harmadszor vágott neki a maratoni beszéd világrekordjának megdöntéséhez. Az előző két alkalommal nem sikerült neki, most viszont esélye van rá. Az érvényes csúcsot egy ausztráliai tartja 168 órával. Az indiai férfi keményen készült mostani vállalkozására. Három hónapon át naponta két órákat aludt és étrendjét úgy állította össze, hogy a kilencnapos ébrenlétet és folyamatos beszédet bírja energiával. Coco Chanel és VIH. Edward forog a sírjában, a nagy divatcézárokat a guta kerülgeti: évekkel ezelőtt azt hitték, hogy a punk-divatot már nem lehet alulmúlni. Tévedtek. Ha' hinni lehet a rémhíreknek, akkor 1987- ben a divatot a mindent elsöprő ízléstelenség fogja diktálni. Mielőtt még ismét Amerikát vádolnánk az újabb ízlésfdcam- mal, le kell szögeznünk: e divat hazája a hajdan romantikus Itália. Az új mozgalom elveti lord Brummel szent alapelvét, mely szerint egy úriember sohasem lehet feltűnő. A L’Espresso című hetilap apokaliptikus vízióként mutatja be a várható „szereléseket”: karibi ingek válltö- mésekkel; szűk, rövid szoknyák, melyekhez képest Mary Quant minije apáca,visel et volt; olyan csíkok a ruhán, amelyek pontosan — és egyszerre — kirajzolják a comb, a mell és a gerinc vonalát; nőies farmerek fiúknak Kezdődhetne egy népmese is így: belenyúlt a jóember a hóba és parazsat lelt. Rágyújtott hát a pipájára. Ki hinné, hogy ilyesmi a valóságban is megeshet. Meg bizony. Mégpedig az Ecsedi- lápon — és ezen a télen. A több hónapja izzó kotu, szerves anyag ugyanis még nem aludt be. Van itt annyi tüzes matéria, a helyenként üszkös, lyukas hópaplan alatt, hogy évekig fedezhetnék vele Európa pi- paparázs-szükségletét. De félre a tréfával! Hallgassuk, mit mond a szakember, Kubatov Zoltán, a nagyecsedi Rákóczi Tsz növény- termesztési ágazatvezetője. — Majdhogynem átok rajtunk a lápégés. Ez a mostani benne van eddig vagy másfél millió forintunkba. Körbe kellett árkol- nunk jóformán egy egész határrészt, a Csicsóst, mert másképp nem lehetett megakadályozni a és férfias szmoking lányoknak; szafari-ruha és csador; újfasiszta boring és donald kacsa-nadrág; kifordított zakó és csillogó fürdőruha, hosszú fekete bársony kesztyűkkel és magas sarkú papucsokkal, lebegő, összeragasztott hajjal. A L’Espresso másrészt úgy véli, hogy ez az „esztétika” pontosan beleillik a 80-as évek második felében tért hódító „életfilozófiájába”, amelynek jegyében a legújabb nemzedék mindent másképpen csinál, mint ahogyan normális emberhez illik, fő programja a totális elhülyülés, a fogyasztói társadalom elfogyasztása, aranyifjakra és sznobokra valló allűrökkel, s ebbe a masz- százsszalonoktől a környezetvédőkkel és a nudistákkal való ro- konszenvezésig minden belefér, kivéve az apostoli szegénységet, a szürke egyszerűséget és a politikai elkötelezettséget. Messziről érezni lehet az égett szagot az ecsedi határban. A lápfüst — ami hónapok óta érezhető — nem tesz jót a légzőszerveknek. A környékben elég sok a panasz. Érdekesség: a hó nagyjából megmaradt a parázsló felülietek fölött. Csak lyukak keletkeztek a fehérségben. A hótakaró kiolvadt, üszkös lyukain pipál a láp. láva terjeszkedését. Három hétig folyamatosan napi 50 ezer liter vizet hordtunk ezekbe a védő kanálisokba. Arra vállalkozni, hogy az egészet eloltsuk, képtelenség lett volna. Jól tudták azt az ecsediek, hogy a helyenként másfél méter vastag kotut az egybefüggő 100 hektáron és még további 30 hektáron nem lehet eloltani. Pontosabban: elfogadható áron nem lehet. Aki ebben kételkedett volna, azt most a tél meggyőzheti a helybeliek igazáról. Hiába esett le a nagy tömegű hó, nem fojtotta el a lápot, meg se kottyant neki. Akkor mit értek volna a lajtkocsik, homokfuvarok? — A már kiégett részeken ösz- szeesett a föld, a talajszint jócskán lesüllyedt, legalább egy méterrel lejjebb került. Ügy, hogy mindenképp belvízzel számolunk — mondta az ágazatvezető. — Ha állni fog a víz, az beoltja a parazsat. Valamikor a parasztok sem tudtak mit kezdeni az „égésfölddel”. Illetve annyit csináltak, hogy a baj után az első évben krumplit vetettek bele. Állítólag az első esztendőben jó termést adott. Aztán próbálkozni sem volt érdemes semmilyen növénnyel. — Szó van róla — tájékoztat a tsz elnöke, Mészáros Gábor —, hogy rögtön az olvadás után kisebb dombokat túratunk össze a salakból, hamuból. Azért tesszük, hogy a láp madarai ne vaduljanak el innen. A mesterséges szigeteken, amit semmilyen víz- szintingadozás nem tud eltüntetni, ezután háborítatlanul élhetnek a különleges fajok, amelyek szinte' csak erre a vidékre jellemzők az országban. Sztancs János Üj ízléstelenség a láthatáron A totális elhülyülés programja Nyíregyházi históriák Kötelező iskolába járás — harangozás lefekvésre, felkelésre Búbos kemence a múzeu' re gyújtották be, 1986 ' Folytatjuk ♦' Nyírvidékben egyházi s<- elő a mún A telepi; szórtan l mert így szorgos időben szükség volt az asszonyok munkájára is, sőt a gyermekek is kivették részüket, de télire őket mellőzni lehetett, és akkor kezdődött a központban, vagyis a mai város területén az iskoláztatás. Még nem volt összeírás, nem volt Intő és büntetés, akkor csak azzal bűnhődött a szüle, ha gyermeke nem járt iskolába, hogy beverték a búbos kemencéjét, és ha kellett, ezt minden héten megtették. Az egész határra volt ugyanis alkalmazva négy fiatal erős mezőbíró, akik Márton napján, november 14-én kezdték bejárni a tanyákat és érvényt szerezni a törvénynek. Pár év alatt aztán olyan megszokottá vált a dolog, hogy az anya Márton napján pontosan hozta befelé gyermekét az iskolába. Az esteli és hajnali harangozás pedig úgy vette kezdetét, hogy a város régi lakosad nagyban foglalkoztak fonással és szövéssel. Hogy a munkájuk eredményesebb legyen, már csak azért is, mert az anyák télen a városban taníttatták gyermekeiket, a felföldről hozattak napszámos asz- szonyokat, akiknek napi fizetése élelmezésen kívül 10 krajcárt tett ki. A tanyai háztartást vezető nagyanya vagy felnőtt lány azonban vetélkedett a szomszédival és azt akarta, hogy tavasz! egyen a legtöbb vászna.-t mind korábban "'óasszonyokat, és ___I lamelyik álmatI már éjfélkor aztán 1-2 órá- tudtak alud- •'ndoskodott szundikált án kívül, a meg- azért, ás évre ózta az 1987. február 16., hétfő KOSSUTH RÁDIÓ 8,20: Mit üzen a rádió? — 9,00: Haydn: D-dúr szonáta. — 9,30: Takáts Gyula versei. — 9,41: Ki kopog? — 10,05: Nyitni- kék. — 10,35: Bartók: Divertimento. — 11,00: Bioritmus. — 11,20: Kórusfeldolgozások. — 11,33: Blaha Lujza naplója. — 12,45: Házunk tája. — 13,00: Magyar előadóművészek. — 14,10: Magyar tájak dalai. — 14,35: Hajnal Gábor emlékére. — 14,55: Édes anyanyelvűnk.— 15,00: Világablak. — 15,30: Kóruspódium. — IS,05: Neked szól! — 17,00: Eco-mix. — 17,30: Találkozás Ferencsik Jánossal. — 17,58: Karnevál krónika. — 19,15: Publikum — hangjáték. — 19,59: Változatok — a történelemre. — 20,24: A banditák — Offenbach operettje. politus és Aricia. — Opera. — 17,00: Iskolarádió. — 18,27: Mozart: c-moll szerenád. — 18,50: Egészségünkért! — 19,05: Két hangon — József Attiláról. — 19,35: Arthur Rubinstein Cho- pin-felvételek. — 20,38: összetett jövő idő. — 21,06: Cliff Richard összes felvétele. — 21,46: Oj lemezeinkből. — 22,25: Operarészletek. Esti mese. — 18,30—19,10: A Híradó sajtókonferenciája. — 19,30: Híradó. — 20,00: Egy, kettő, három. Tévéjáték. — 21,15: Dokumentumfilm. — 21,35: A nyomozás megállapította. Feliratos szovjet film. MOZIMŰSOR: PETŐFI RADIO 8,05: Nótacsokor. — 8,50: Délelőtti torna. — 12,10: Fúvószene. — 12,25: Kis magyar néprajz. — 12,30: Népdalok. — 13,05: Slágermúzeum. — 14,00: Kettőtől ötig. — 17,08: Újdonságainkból. — 17,30: ötödik sebesség. — 18,30: Tip-top parádé. — 19,05: Dankó Pista dalaiból. — 19,30: Sportvilág. — 20,05: Minden hangra emlékezem. — 21,05: Embermesék. — 22,05: Nemcsak zene. — 23,20: Esti szerenád. 3. MŰSOR 6,05: Muzsikáló reggel. — 8,10: Szimfonikus zene. — 9,22: Nagy mesterek műveiből. — 10,00: Kamarazene. — 10,35: Kórusainknak ajánljuk. — 10,58: Balettzene. — 11,37: Schubert- hangverseny. — 13,05: Karácsonyesti vacsora. — Elbeszélés. — 13,35: Népdalfeldolgozások. — 14,00: Zenekari muzsi- 14.38: Zenetörténeti ér- Rameau: Hypnyiregyhazi radio 6,20—6,30 és 7,20—7,30: Hírek, tudósítások Észak-Tiszántúlról. — 17,30: Hírek. Programajánlat. Sportösszefoglaló. Pályaválasztási hírek. — 18,00: Észak-tiszántúli krónika. Lapszemle. — 18,28—18,30: Műsorelőzetes. SZOVJET TV Krúdy mozi: ANNIE. NE VEDD EL TŐLEM A NAPOT. Béke mozi: de.: TÁMADÁS A KRULL BOLYGO ELLEN. Du.: TÁMADÁS A KRULL BOLYGO ELLEN. Móricz mozi: ARANYOSKÁM. 14,00: Hírek. — 14,15: Vjatszki dalok. — 14,40: Hivatás. — 15,20: Hírek. — 15,25: Gyerekeknek a kisállatokról. — 15,55: Dokumentumfilm Afganisztánról. — 16,45: Világhíradó. — 16,55: Gyorsítás. — 17,25: Hírek. — 17,30: Verdi: Otelló. Közben: 19,00—19,40: Híradó. — 21,05: Világhíradó. — 21,20: Gyorskorcsolyázó VB. — 22,00: Loszev felügyelő. Tévéfilm. — 23,10: Hírek. — 23,15: Filmelőzetes. — 0,10: Szovjet dalok. SZLOVÁK TV 17,05: Katonák műsora. \— 17,55: Publicisztika. — 18,20: 16., hétfő, 15,00: Az atyai ház. Bérletszünet! 1$., hétfőn 19 órakor Est(e) a tanyán. Vendég: Vass István Zoltán sportújságíró, a Magyar Rádió munkatársa.
