Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-03 / 28. szám
1987.február 3. Kelet-Magyarország 3 /-----------------------------------------\ Szólni érdemes I mre Sándor egy percig sem kételkedett abban, hogy a két munkásnak igaza van: a gépesítés lemaradása ingerelte fel a dolgozókat. Azóta az Érdért Vállalat mátészalkai gyáregységében korszerűsítették az 1-es fűrészüzemet, számítógép vezérli a fafeldolgozást. Túlzás lenne azt állítani, hogy minden gond, baj megoldódik az első szigorú bírálatra. Azt viszont örömmel nyugtázza a szakszervezeti bizottság nem főállásban foglalkoztatott titkára, hogy az elmúlt pár év alatt sokat változott a dolgozók viszonya a közügyekhez. Nem kívülről szemlélik, hogy valaki majd távolról, netán felülről rendezze a megoldásra váró ügyeket, hanem ők maguk is előmozdítják ezt. Nyíltan, őszintén elmondták az őket foglalkoztató problémákat, azzal a biztos tudattal, hogy nem áskálódás- nak, esetleg okoskodásnak veszik majd a gyáregység vagy a vállalat vezetői az elhangzottakat. A jobbító szándék csendült ki még az indulatos mondatokból is. Hogy mégsem orrolt meg egyetlen főnök sem az indulat miatt, roppant egyszerű okra vezethető vissza. Ha a munkás valamit hiányolt, nemcsak sürgette a mielőbbi megoldást, hanem azzal kezdte, hogy ő is részt kér a közösség feladataiból. Ha kell, lapátot ragad, ha kell, társadalmi munkát végez. A termelésben előforduló fennakadás, a műszaki fejlesztés, a fafeldolgozás és fakéreg-hasznosítás teljes körűvé tétele' érdekében számos hasznos, továbbgondolásra érdemes ötletet javasoltak a munkások. Nem véletlen, hogy a mátészalkai gyáregységben meglepően sok újítási javaslatot nyújtanak be a fizikaiaktól a műszakiakig. A jó szándék kedvező fogadtatása, a közösségért érzett ilyenfajta felelősség is megerősíti a munkást abban, hogy érdemes szólni, ha mondandója van. S így látják igazolva a törekvést, hogy tisztességes munkát, szélesebb körű fafeldolgozást és így magasabb jövedelmet kell adni az ott dolgozó 670 embernek. Közülük 550-en törzsgárdisták, és 20—25 éve keresik egy helyen a kenyerüket. A múlt évi 67 ezer 93 forintos átlagbér megbecsült fizetésnek számít. Munkásemberek, akik egyre inkább tudatában vannak, hogy felelősen dönthetnek az egyéneket és a közösséget érintő fontos kérdésekben. T. K. V. ______________________________> EMELŐK NAGYKÄLLÖBOL. A budapesti MtíÁRT megrendelésére 30 emelőt készítettek a Nagykállói Vasipari Szövetkezetben. Képünkön: Czifra József és Vass Ferenc szállításra készítik elő az emelőket. (Farkas Zoltán felvétele) Demokritosz, görög filozófus így fogalmaz az alkotói együttműködés lényegéről: „Csak egyetértéssel lehet nagy dolgokat véghez vinni.” Nyíregyházán is ezt tanúsítja egy új gép, Szőcs Géza okleveles gépészmérnök és Tóth Sándor élelmiszeripari üzemmérnök közös alkotása. Közös töprengéseiket bizonyító szakrajzok sokasága, álmatlan, átvirrasztott éjszakák, apró sikerek és kudarcok, zsákutcák, s az együttgondolkodás és cselekvés próbája szülte a malomipar jelenleg egyedülálló masináját. A két ezüstjelvényes újító a Szabolcs megyei Gabonaforgalmi és.Malomipari Vállalat dolgozója. Szőcs Géza 44 éves, a vállalat ösztöndíjasaként végzett, Tóth Sándor az ő osztályán dolgozik. Beosztottja, de ennél több! Együtt gopdolkodó-töprengő társa. Kiegészítik egymást, s ha talán nem tudják is a de- mokritoszi bölcsességet: sikereik beteljesedésével érzékelik az együttalkotás örömét. Visszanyert érték — A műszakiakban ott munkál, ha nem is mondják: jó lenne valamit alkotni, feltalálni — vallja az alig 35 éves Tóth Sándor. Szőcs Géza: — Nem arra gondoltunk, mit kapunk a gépért. A lényeg érdekelt: jó és üzemképes legyen. És a malomiparban régen óhajtott ilyen hengeres szita bizonyított. Kiválóan működik. — Ez a gép képes arra, hogy a korpából visszanyerje az értékesebb takarmány- lisztet, amely korábban kárba veszett — magyarázza Tóth Sándor. Egy mázsa korpa termelői ára 320 forint. A takarmány- liszté: 360. Csupán a nyíregyházi malomban évente csaknem 52 ezer mázsa korpát gyártanak. Ebből a két kísérletező mérnök gépe az új hengeres szita még 10 500 mázsa takarmánylisztet nyer vissza. Ennek az értéke, ha a mázsánkénti különbözetet számoljuk sommásan: 400 ezer forint. Tiszta és kézzel fogható évi megtakarítás. S ezt egy kísérleti minigép produkálja, melynek az óránkénti kapacitása 8—10 mázsa korpa szi- tálása. Egyszerű, olcsó Vajon mi ösztönözte a két mérnököt? Pénz, presztízs? Mi motiválta gondolkodásukat, amely sok álmatlan éjszakával, munkával járt? — Röstelltük és bosszankodtunk is amiatt, hogy az egész magyar malomiparban nincs egy olyan megfelelő hengeres szita, amely egyszerű, olcsón előállítható, könnyen kezelhető, több célra használható, s ekkora értékek megmentésére képes — sorolja Szőcs Géza. — Természetes, a főszerepet a gazdaságossági elv jelentette. Az, hogy a korpából minél több értékes anyagot nyerjünk vissza a népgazdaságnak. Kiszámítottuk: ha csak a megye malmaiban használnának ilyen minigépet, évente 30 ezer mázsával több takarmányliszthez juthatna a mezőgazdaság. Ennek az értéke pedig 1 millió forint. Nem is számítva a jobb minőséget — fűzi hozzá az iménti gondolatsorhoz Tóth Sándor. Ismét bebizonyosodott, hogy a műszaki fejlesztés serkentőleg hat az alkotókedvre. — Ösztönzött bennünket az is, hogy épül Nyíregyházán a komplett premixüzem, amelyben e gép segítségével még jobb minőségű anyagokat lehet előállítani — magyarázzák. Egyetlen gép készült el. Szeptemberben állt össze a rajza. A Tiszavasvári Építő és Szolgáltató Szövetkezet december elejére elkészítette. Sikeresen vizsgázott a házi zsűri előtt, majd bejelentették a Malomipari Kutató Intézetnek. Most készül a gép minősítéséről a szak- vélemény. — Reméljük, hogy február végén már végleges és tudományos minősítéssel rendelkezik a masinánk — mondja Tóth Sándor. — örülnek a sikernek? — Természetesen. Képzelheti, mi munkánk fekszik benne. Negyven rajzot készítettünk hozzá! Ha a tudományos minősítést megkapják, számíthatnak a díjazásra, s az újítói arany fokozatra. ŰJ SZOLGÁLTATÁSSAL BÜ' 'iLT az év elejétől az Információtechnikai Vállalat nyíregyházi szervizüzemének teve: sége: lakossági és közületi megrendelésre stencileznek, gyors- és fénymásolnak. Képi! n: Péter Szarka Zsuzsa fénymásoló gépen tervrajzokat másol lakossági megrendelések (Császár Csaba felvétele) — Ehhez egy újítónak olyan elfogadott újításokkal kell rendelkeznie, amelyekkel 2 milliós megtakarítás érhető el. Ennyi pedig meglesz — bizakodik Szőcs is, Tóth is. Már újabb Nyugtalan emberek. Mert míg e minigép sikeréről váltunk szót, gondolatban egészen távol járnak. Rajzolják, alkotják e gép nagyobb teljesítményű változatát, szerkesztik a gépet. — Ha ezt sikerülne vállalatunknál sorozatban gyártani, s elterjedhetne az egész magyar malomiparban, az jelentene igazán sikert, s „menthetne” meg milliós értékeket, javítaná a takarmánylisztek minőségét — elmélkednek az együtt gondolkodó, töprengő emberek. Sikerüljön nekik. Farkas Kálmán Sokba kerül a tél Fagyszolgálat a Volánnál Sokan átéltük már azt a kellemetlenséget, mikor a megállóban nem nyílik ki az autóbusz ajtaja. A tél egyik „tréfája” ez: nagy hidegben ugyanis könnyen elfagynak a légvezetékek. Ez csupán egy apróság a gondok közt, melyeket a havas évszak okoz a Volán 5-ös számú Vállalatnak. Nagyobb baj, ha el sem indul a jármű. Pedig ez_ is előfordul, hiszen a fagyban gyengébb teljesítménnyel dolgoznak az akkumulátorok, s jobban használódik az önindító is. Sokba kerül a tél, többek közt a nagyobb üzemanyagfelhasználás miatt. A leghidegebb éjszakákon például folyamatosan járatni kell a motorokat, hogy reggel zavartalanul indulhasson a forgalom. Az idén csak a tíz legzimankósabb januári nap másfél millió forint plusz- költséget jelentett a vállalatnak. Az 5-ös Volán többek közt 570 tonna mélydermedésű gázolaj és jelentős mennyiségű fagyálló folyadék beszerzésével készült fel a télre. Szükség is volt az előrelátásra, mivel például a fagyállóból eddig harminc százalékkal fogyott több a szokásosnál. A távolsági autóbuszokba fűtőpatro'no- kat szereltek, melyek a fagyos éjszakákon langyosan tartják a hűtővizet. Nyíregyházán és a vidéki üzemegységeknél fagyszolgálatot szerveztek, mely éjjel és nappal, hét végén és ünnepen egyaránt működik. Emellett megerősített forgalmi ügyeletet is tartanak az áruszállítás koordinálására. Elsősorban a folyamatosan dolgozó műszakiaknak köszönhető, hogy a hófúvá- sos és ónos esős napokat kivéve zavartalan a buszközlekedés és az áruszállítás. Meggyűlt a bajuk a tél miatt a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi gyárában dolgozóknak is. Január leghidegebb, leghavasabb napjaiban jó egyhetes kiesés hátráltatta a termelést. — Kollektívánk nagyobb fele vidéken lakik. Közülük sokan nem tudtak bejönni Nyíregyhazára. De ha mindenki megérkezik, akkor sem dolgoztunk volna, mert az alapanyagot Budapestről kapjuk, s a szállítmány nem érkezett meg — sorolja a gondokat Jenei Sándor igazgató. A kényszerszünetnek senki sem örül a ruhagyárban. Mivel januárban kevesebbet termeltek, kevesebb lesz a borítékban. A kiesés miatt szombatonként is dolgoznak a szalagok mellett, ami különösen a családos asszonyokat érinti hátrányosan. — Kénytelenek vagyunk átütemezni a szállítási határidőket — folytatja az igazgató. — Sajnos ez elsősorban az exportmegrendeléseket érinti. Az idén termelésünk nagyobb része tőkés piacra: az USA-ba kerül, ahová divatos férfiöltönyöket szállítunk. Velük már tárgyalunk az átütemezésekről. Jóval szerencsésebb helyzetben vagyunk a szovjet piacon, mivel oda éves keretszerződés alapján visszük termékeinket. Ezért a szovjet partnerrel nincs szükség a határidők módosítására. Jelenleg átlagosan hatnapos csúszással indítják a szállítmányokat a nyíregyházi gyárból. A VOR-ban úgy számítanak, hogy legkésőbb március végére sikerül lefaragni a lépéshátrányt. (h. zs.) Rejtvény rdekes lesz ez az ösz- sze jövetel! — dör- mögte szomszédjának a harmadik sorban ülő férfi. — Ki gondolta volna, hogy ennyien pagyunk .. . — Még többen is, ha mind eljött volna — válaszolt a szomszéd. — Alig van már, aki nem foglalkozik szabad idejében keresztrejtvények megfejtésével. Jó dolog ez és okosodik is tőle az ember. A kedélyes szóváltás a zsúfolásig megtelt kultúrteremben zajlott, ahová fiatalok hívtak össze mindenkit egy „keresztrejtvényfej- tő klub” megalakítására. Kinézésűkről is meg lehetett állapítani, hogy sok a diák, a nyugdíjas, a-szellemi és a fizikai elfoglaltsága ember. És nők is! — Remélem — kezdte az előadó, hogy nem buta kezdeményezés a keresztrejt- vényfejtök klubjának megalapítása. Nos, akkor már csak a tennivalók megbeszélése vár most ránk. Ugyanis a keresztrejtvényeket nem csak fejtik, de készítik is. — Kérhetek szót? — nyújtotta fel a kezét külön egy leghátul ülő kisfiú. — Parancsolj, Pistikém! — így a dobogón álló és magyarázatul hozzáfűzte: — A gondolat egy fő kezdeményezője kér szót, adjuk meg neki. Biztosan érdekes lesz. amit mondani akar. — Javaslatoka* szeretnék tenni néhány szó kitiltásáról a kockák közül. Részben túlhasználtságuk miatt, de más okokból is. Egyelőre két szó száműzetését javaslom. Az egyik szó „TANA”, pontosabban a Tana-tó. Közép-Afrika keleti csücskében. Ebből kanyarog ki a világ leghosszabb folyójának szerepét végigjátszani' a Nílus. A másik szó: OROS. Nem tudom, minek köszönheti, hogy úgy teszik fel a kérdést: „Nyíregyházához csatolt község”, — vagy falu — és már alig van keresztrejtvény, amiben ne szerepelne. 4 javaslatot értetlenség fogadta. Megalakult az egyesület, sok jó tréfa is elhangzott. Csak az első sorban ülő férfi állt meg Pisti előtt és megkérdezte, miért jutott eszébe ennek a szép kis nyírségi falunak az ügye. — Mert odavaló vagyok — válaszolt a fiú. — Kitűnő falu ez, jó iparosokkal, nagy közösségi szellemmel. Én úgy fogalmaznám a kérdést, hogy Nyíregyházát csatolták hozzá. Mert az egyesülés csakugyan megtörtént. (gesztelyi) Mit tud a hengeres szita? Tudományos minősítés februárban átütemezett határidők
