Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-12 / 9. szám
1987. január 12. Kelet-Magyarország 3 Az olvasó kérdésére Hátrányban a korszerűbb... Mindenekelőtt annak a nyírbátori telefonálónak válaszolok, aki azt kérdezte: Életem melyik szakasza volt eddig a legnehezebb? Kétezerszer kiugrani a repülőgépből, a több mint százezer járművezetőt levizsgáztatni, vagy kritikai anyagot írni a „nagy” sportegyesületről. Bevallom, ez utóbbi okozott számomra eddig a legtöbb kellemetlenséget. Olyan ez talán, mint az a gereblye, amelynek egyik végére rálépek, a másik végén üt visz- sza. — Mikor rendez újra autóversenyt a Nyíregyházi Volán? Szováti Ferenc, a klub elnöke: — Belátható ideig nem rendezünk autóversenyt Szabolcsban. Az ok: egy ilyen rendezés több százezer forintba kerül, a várhatóan csekély bevétel nem fedezi a költségeket. — Hol van Buús Gyuri, Cze- czeli és Kléninger? — Buús György a Tatabányai Bányász NB I-es csapatának pá-lyaedzője lett. Cze- czeli Károly pedig a Tokaji Borozó helyettes vezetője. Kléninger Baktalórántházán dolgozik. — Az MLSZ rehabilitációt hirdetett a színes kártyák és az eltiltások tekintetében. Érinti ez a megyeileg, városilag irányított kisebb csapatokat is? Tóth József, a megyei labdarúgó-szövetség főtitkára: — A decemberi országos labdarúgó-tanácskozáson Somogyi Jenő, az MLSZ új elnöke hirdetett általános rehabilitációt, de azt nem említette, hogy melyik osztályról van szó. A tárggyal kapcsolatban eddig semminemű hivatalos tájékoztatót nem kaptunk. — Hol van, mit csinál Ubran- kovics? Listván L.: — A volt vezető edzőt 1987. június 30-ig szerződés köti az NYVSSC- hez. Jelenleg ifjúsági vonalon dolgozik. — A megyében működő labdarúgó-játékvezetők az idősebb korosztályt képviselik. Mikor várható frissítés a keretben? Nagy Miklós, a megyei JT elnöke: — A bírói keret mintegy fele 40 éven aluli, ez megfelel az előírásoknak. Szeretnénk elérni, hogy még fiatalabb garnitúra álljon rendelkezésre. Az igaz, hogy akad idősebb kolléga is köztük, de hűségükre, tapasztalatukra szükség van. — On szerint miért menekülnek Szabolcs-Szatmárból az élvonalbeli sportolók? — Gondolom, elsősorban magasabb anyagiak reményében távoznak, de lehet, hogy más is közrejátszik... íme a névsor, a teljesség igénye nélkül: Ákos István, Brozsek Tünde, Cseh Zsolt, Dézsi'Mária, Káplán István, Kovács Tibor, Nagy Attila, Pálóczi Gyula, Pál László, Sándor Csilla, Seres János, Sigér Zoltán, Szántó József, Szilágyi Nóra, Váradi János ... — Tavaly nyáron megalakult a magyar sport legfelsőbb vezetése, az AISH. Szabolcs-Szatmár sportvezetésében mikorra várható az átszervezés, a névváltozás? Szilágyi József osztályvezető : — Megyénkben az új sportszakigazgatási szerv létrehozásáról és összetételéről a január 22-i megyei tanácsülésen történik döntés. Kovács György sportrovatvezeti válaszai Eljön-e a robot virágkora? Tanulságok a nyíregyházi MEZÖGÉP-nál Időnként együtt dolgozik robot és eszterga a MEZÖGÉP- nél. Ilyenkor szakmunkás ügyel rájuk. — „Tiszta vizet a pohárba” jeligére üzenem: —- Egyetértek önnel, igaza van a feltett kérdésben. Sajnos, ebben keveset tudok termi... — Nyíregyházán miért nem próbálnak vízilabdacsapatot létrehozni? Cselovszki György, a megyei úszószövetség elnöke: — Szívesen alakítanánk vízilabdát Nyíregyházán, de a jelenlegi anyagi és .technikai feltételek ezt nem teszik lehetővé. — Mi a véleménye a nálunk kapható sportszerek áráról. Hogyan kapcsolódik ez, az éledő diáksporthoz, az iskolák „pénztárcájához?” — Nálunk valóban drágák a sportszerek. Elég, ha egy mez, vagy futball-labda árára gondolunk. Kevés és gyenge minőségű ^ belföldi sportszer. Az import? Erről ekképpen nyilatkozott az egyik magyar sportvezető: „A hozzánk érkező sportszerekre ugyanolyan vámterhe- ket rónak, mint a francia kölnire ...” Kell-e ehhez kommentár? — A szebb napokat látott buj- tosi sporttelepet a gaz növi be, ugyanakkor Nyíregyházának, mint iskolavárosnak, nincs di- ákpdlyája. Miért? Listván L.: — Hamarosan eldől a kérdés. A SZÉSE birtokában lévő sporttelep valóban jobb sorsra lenne érdemes. Január 25-én lesz az utolsó egyeztető tárgyalás ebben a kérdésben. Nekünk is célunk, hogy megfelelően használják ezt a létesítményt. — A lakosság egészséges életmódjáról beszélünk, s közben a városi stadionban megszűnt a kosár- és a röplabdapálya, helyükre kártyaasztalok kerültek. Jól van ez így? Listván L.: — A városi stadiont egységes parképítési terv alapján alakították ki, ezért lett az ország egyik legszebb nyitott sportlétesítménye. A kosár- és a röplabda teremsport lett, ezért került sor a pályák felszámolására. — Mikor ugrott utoljára? — Egyszer mindenki számára eljön a búcsú napja. Én 1976. augusztus 20-án a dunai vízi- és légiparádén ugrottam utoljára, 1500 méterről, füstgyertyával, a kínai zászlót lobogtattam ... Képletesen, a partra érve akasztottam szögre az ernyőt. Így történt. Szép volt! A hozzám érkezett többi kérdésre a sportrovat hasábjain válaszolok. Miért nem dolgozik az ipari robotjuk? Eredetileg erre a kérdésre kerestük a választ a MEZŐGÉP nyíregyházi üzemében. Aztán ahogy a hatalmas csarnokon végigmentünk, újabb kérdést kellett feltennünk: miért áll az összes, igazán modernnek tekinthető NC, CNC számjegyvezérlésű gép, miközben a hagyományos, kézi vezérlésű esztergák, marók virágkorukat élik? — A látszat némileg csal — mondta Tóth János, a vállalat fejlesztő mé/nöke, fejlesztési csoportvezető —, hiszen azért dolgoznak a korszerű gépeink is, bár a kihasználtságuk rendkívül rossz. Hogy ez miért van így? Meglehetősen összetett probléma. A kulcsszavak: háttéripar, anyagi ösztönzés. Háttéripar, éh! — Meg vagyunk lőve. Mindenekelőtt azért, mert nincs megfelelő háttéripar. Vegyük például az intelligens robotunkat. Tudomásom szerint ilyen a megyében csak ez az egy van. Az volna a dolga, hogy a vele párba állított esztergát kiszolgálja, vagyis bizonyos öntvényeket program szerint és automatikusan a megmunkáló élek alá helyezzen. Egyforma, mindig ugyanolyan, se kisebb, se nagyobb öntvényekre volna szüksége. Pontos méretű terméket azonban képtelen gyártani a háttéripar. Nem tudják a mérethibákat a tűréshatáron belül tartani. — A robot munkája azonban — természeténél fogva — nem fér össze az alapanyagok elképesztő egyenetlenségével. Mi több, még az se mindegy, hogy az alapanyag — jelen esetben a kerékagy öntvény — orosházi, vagy csepeli módon pontatlan. Erről a két helyről kapjuk ugyanis az öntvényeket. Ahhoz, hogy a háttéripar meglepetéseit a robot követni tudja, emberi intelligenciával kellene rendelkezni, nem pedig gépi okossággal. Az anyagi ösztönzésről, konkrétabban a számítógépvezérlésű masinákat kiszolgáló munkások megbecsüléséről maguk a dolgozók szóltak. „Masamra hagynak...” Mikitovics András CNC gépkezelő. — 25,70 forintos órabéremmel 'elégedetlen vagyok. Főleg, mert a vállalatnál az a helyzet állt elő, hogy nekem kell elvégezni azt a munkát is, amit igazság szerint külön programozónak, meg külön technológusnak kellene megcsinálni. Dobos István szakmunkás. — Megkapok egy rajzot a munkadarabról. Innentől kezdve magamra vagyok hagyva. Nekem kell bebillentyűzni a gép számítógépébe a műszaki paramétereket, nekem kell foglalkozni a szerszámokkal. Ráadásul az előkészületi idő mind engem terhel, az én zsebemből húzza ki a pénzt, mert ez itt szinte holtidőnek számít. Pesten mindent előkészítenek a szakmunkásnak, neki annyi dolga marad, hogy nyomja a gombot és felügyeljen. Sokan azért riadnak vissza a CNC gépektől, mert a hagyományos kézi irányítású gépeknél jobban kereshetnek^!) Kövér László esztergályos a hagyományos eszterga mellett. — Én otthagytam a CNC-t. Azon csak addig érdekes dolgozni, amíg kijön az első hibátlan darab. Ami utána következik, az semmi. A gombnyomogatáshoz nem kell szaktudás. Különben a hagyományos eszterga mellett ugyanannyit keresek, mint a számjegyvezérlésű mellett kerestem. Az már egy más kérdés, hogy 34 év után 31 forintos órabérem van, Pesten meg CNC eszterga mellé 50—80 forintért keresnek embert. Kit fizetnek jobban? A munkások által felvetett gondokra Nagy Imre törzsgyári főmérnök így válaszolt: — Hogy nincs programozónk és technológusunk, akik előkészítsék a gépet, az csak a pillanatnyi helyzet. Voltak ilyen embereink és nemsokára lesznek. Hamarosan jön egy gépbeállító is. Jó volna tudni, hogy hamarosan megváltozik a helyzet. Elvárható, hogy aki kvalifikáltabb munkát végez, azt jobban megfizessék, mint aki maradt a régi gépeknél, így aligha érkezünk el egyhamar az ipari robot virágkorához ... Sztancs János H a az erő az egységben van, akkor különösen nagy a koncentrációja olyan- esetben, amikor emberek egy csoportjában mindenki képvisel még vagy ötszázat-nyolcszázat. A megye tsz-elnökei — ahogy az ilyenkor már lenni szokott — ismét összegyűltek Budapesten, a TOT továbbképzési központjában. Egyik oldalon ők, a másikon meg miniszter, bankigazgató, első titkár, megyei tanácselnök ... Fórum, amelyen szóba került minden kényes és kevésbé kényes kérdés, aminek megoldásával nagyot lendülhetne megyénk gazdaságának ügye. A kérdések zöme összefüggésbe hozható a novemberi KB-határozattal, ennek megfelelően van valami villamosság a légkörben. Ha nyelvtani elemeire bontanánk az elhangzott mondatokat, két fontos rész körül kavarognak a szavak: mit kellene tenni, kinek kellene tenni? Például: eléggé felkészültek-e az üzemi párttitkárok a megnövekedett és bonyolultabbá vált feladatokhoz? A kérdésben kétség bujkál... — Volt már arra példa, hogy az elnök és a párttitkár egymás ellenére dolgozott. Nem ebből kell azonban kiindulni. (A válaszadó Varga Gyula, a megyei pártbizottság első titkára). A kérdés általános, a válaszadás is annak megfelelő lehetne. De nem ez itt a kérdés. Akkor mi? Vajon a pártszervezetek azzal foglalkoznak-e, ami a teendőjük? Lemérésére nagyszerű alkalom annak tanulmányozása, hogy az alapszervezetek taggyűlései milyen módon dolgozták fel ama bizonyos KB-hatá- rozat passzusait. A már említett válaszadó sommás mondata: „nem úgy, ahogy kellett volna”. Készíteni kellett volna ugyanis egy saját cselekvési programot. A feltételes mód nem véletlen. A gyűléseken ugyanis lehet, volt egyébről is szó, a program azonban az esetek egy részében nem egyéb olcsó másolásnál. Rosszabb esetben magát a KB-határoza- tot, jobb esetben a megyére adaptáltak Ez utóbbi közelebb állhat hozzánk, de az adott helyzethez mindenképpen kevés. A saját elképzeléseket abszolút nélkülözik, az elemzést nem különben. Az pedig fel sem vetődött ezek szerint, hogy az otthoni gondok-bajok forrását összevessék a megoldásra hozott iránymutatásokkal. Akkor tehát ki a felkészületlen? A megyei párt-vb tervezett idei napirendjei között 53 százalékban szerepel a gazdasági ellenőrzés. A vállalatokat egyenként, de a városi pártbizottságokat külön-külön is ellenőrzik. A helyi pártbizottságoknál ez a feladat még nagyobb arányt kell, hogy képviseljen: konkrét, témára szóló számonkérést. A helyzet nem tragikus. A beszámoló taggyűlések még sok mindent pótolhatnak és pótolniuk is kell. A fórum további része ugyanis csaknem teljes terjedelmében akörül forgott, hogy ezután hiába várnak csodára, megmentőre, akik rossz munkával magukat hozzák nehéz helyzetbe. A „mentőöv” mindinkább hiánycikké válik. Esik Sándor Nehéz órák S zolgálatba igyekvő ismerősöm mesélte tegnap: már-már azt hitte, a nagy hóesés miatt nem juthat el munkahelyére, hiszen hiába kémlelte a körutat, nem érkezett a 12-es autóbusz. Aztán egyszer csak feltűnt a jármű, s ö rohanni kezdett a megállóhoz, keresztül a térdig érő hóban, s úgy tűnt hiába, lekési a járatot. „És képzeld, akkor csak megállt a busz, én értem állt meg az az aranyos ember, a buszvezető, kitárta előttem az ajtót. Majdnem elsírtam magam örömömben. Aztán mit tesz a sors! Ez a jóravaló sofőr, aki minden dicséretet megérdemelne emberségéért, bajba került: a Kelet Aruháznál defektet kapott a busz kereke ... ” Miközben hallgattam ezt a vasárnapi „élmény- beszámolót" azok a szavak jutottak eszembe, amelyekkel a Központi Bizottság titkára gratulált szombaton a nyíregyházi munkásőröknek magas kitüntetésükhöz. Egy helyütt így szólt: „Azt mondják mostanában egyesek, hogy érzelem- mentesek lettünk, rideg lett körülöttünk a világ. Én szeretném meghívni ide, egy ilyen rendezvényre az ilyen kishitűeket, hogy lássák, nemcsak a hozzátartozók, a barátok, hanem a távoli ismerősök is büszkék ezekre a talpig férfiakra. Ezért is vallhatjuk minden sandasággal szemben, hogy a mi társadalmunk az egymást segítő emberek társadalma marad...” Mi okom rá, hogy a nyilvánosság elé tárjam ezt a két esetet? Mert még mindig a fülembe csengenek azok a fitymáló, valóban érzelem nélküli szavak, amelyekkel egy mostanság „divatosnak tetsző” illető leszólta lapunk egyik tudósítását, melyben a hóakadályokkal birkózó emberek helytállását méltattuk. „Miért lihegtek, hiszen nekik az a dolguk!” Természetesen a péknek az a dolga, hogy kenyeret süssön, az orvosnak, hogy gyógyítson, a fűtőnek, hogy fűtsön, a vasutasnak, hogy elindítsa a vonatot, s az úttisztítónak, hogy tisztítsa az utat. Vannak azonban életünkben olyan helyzetek, időszakok, amikor az egyébként természetesnek tűnő tett egyáltalán nem természetes, mert lényegesen megnehezültek a máskor természetes körülmények. Ilyenkor, a hosszú, nehéz szolgálatok idején kimondatlanul is nagyon sok ember gondol együttérzéssel, elismeréssel, s nem ritkán csodálattal azokra, akik vajúdó édesanyával törnek utat a hómezőkön a kórház felé. Akik az egy-két órányi pihenőre le sem vetik a munkásruhát, s máris felveszik újra a szolgálatot a hótoló gép nyergében, a terepjáró autókon. Vagy azokra, akik friss kenyerei igyekeznek eljuttatni a legtávolabbi tanyákra is, ahol emberek élnek. Ezekben az órákban elsőként nekik jár a tisztelet. Angyal Sándor Sí__________________________> ■ ft i** ám £ JSTJZm#
