Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 8. szám
19&7. január 10. Kelet-Magyarország 3 Virág János csillagrendje Újsághír helyett: Virág János paposi munkásért a testület megalakulása 30. évfordulóján három évtizedes szolgálata elismeréseként a Magyar Népköztársaság Csillagrendjével tüntették ki. A kitüntetést tegnap adták át az országházban. Hogyan kezdődött? Kisnaményban született cselédember gyerekeként 1926-b.an. Hat gyerek egész fészekalja, ugyanennyi száj. Tizenkét éves korában már fél'kornmenciós cseléd volt Túrricsén, a grófnál. Később ugyanott béres és kocsislegény a főbírónál. Aztán kártolósegéd Budapesten. Kocsis egy gazdánál Szamosújlakon. Jó iskola volt ez ahhoz, a cselédség, a segédség, a falu és Budapest, hogy a többiekkel egyformán akarjon élni. Lehet, hogy akkor lett kommunista, amikor még nem is tudta, mi az... HINNI AZ EMBEREKBEN. — Hát látja, Pesten az „öregek” beszerveztek ifjú pártmunkásnak. Brosúrahordás, plakátragasztás éjszakánként. Iskola ez is. 1944-ben kerültem Tiszaújlakra. Leventeként elvittek, de Kisarból, a katonáktól lopott lovon hazaszöktem. Szamosújlakon 1945-ben megalakult az MKP. Párttag és mindjárt propagandista lettem. Megnősültem, Túrricsére kerültem. Ott földet osztottunk, ifjúsági szervezeteket alakítottunk. Nem volt képzett politikus, de hitt a világban, az emberekben. És amiben hisz az ember, azt csinálni kell. Tévedtek? Biztos — mondja —, hogy azóta is követett el hibákat, de a fontos, hogy a világ a lelkesedéstől előbbre lendül, hogy a kevésbé lelkese- dők is velük egyformán gazdagodtak. Nem mondja el az életrajzát, pedig órákig mesélhetne. Dolgozott 47-ben a választásokért, kezdettől tagja volt a nemzeti bizottságnak. Párttitkár volt Túrricsén, aztán másutt is. Szervezett parasztszövetkezeteket, iskolába küldték, propagandista és szervező titkár volt a Szatmár megyei pártbizottságon. Részt vett az államosításban, a begyűjtésben, a tervkölcsön és békekölcsön jegyzésében. „Mindez igaz, de én szegény embert még életében nem bántottam meg ..." „AZ VOLT A SORSUNK ...” Volt később a járási pártbizottság „agit-proposa”, kormánybiztos a Nagy Imre-beszéd után. Mátészalkán a járási pártbizottság megbízott titkára, a sütőipari vállalat igazgatója, a tejipari vállalat kirendeltségének vezetője, de még áfész-felvásárló és boltvezető is. Sok helyre dobálta akkoriban a tevékeny embert az élet. Könnyű volt vagy nehéz? „Nekem könnyű volt, mert a feleségemben olyan társra találtam, aki 1956-ban a szolnoki rádió bejelentkezése után velem együtt hordta le a padlásunkon eldugott vörös zászlókat és két kézigránáttal a kötényében kísért egész éjszaka. Az volt a sőr- sunk, hogy ezt tegyük. Nincs ebben semmi különös...” Nem sokkal később így lett munkásőr — az elsők között. Mondja és én hiszem, hogy ebben is van valami csodálatos. Egy olyan közösség ez, amit megérteni csak belülről lehet. „Hogyan magyarázzam? Nem vagyok tanult ember, de azt tudom, hogy nekem az eszme az emberek boldogulása. A jobban élés lehetősége, amikor az dönt, hogy menynyit érő ember vagy. Beteg lettem és akkor a társak házat építeni segítettek. Ismertem egy szerencsétlen családot, valamennyien együtt segítettünk és a feleségem ebből se maradt ki — felépítettük a házukat. Ott ahol élünk, hosszú évekig járt hozzánk egy cigányember, mert megmondtam neki, hogy az elvonókúra után a szemem láttára vegye be a pirulákat. Megtette. Nekiígértem és adtam érte a kismotoromat. Ne gondolja, hogy ez annak az embernek volt csak igazán öröm. Nekem, nekünk inkább ...” HA NEM LENNE DOLGA ... Nem tudja, hány kilométert kerékpározott pártmunkásként és hányat gyalogolt, de mindig volt, aki várta otthon. És mindig volt valami — ma is van — amit még el kell végeznie. Jól. A világ előre megy, a gyerekei boldogultak. Ez is egyféle karrier. Rokkant nyugdíjas tizennégy éve. Most Paposon él, két község párttitkáfa. Ezenkívül van még egy tucat funkciója és többet dolgozik, mint mondjuk gyárigazgató korában. Belehalna, ha nem lenne dolga, ha elfogyna belőle az indulat, ha nem tudná néha keményen, de mindig megértőn szeretni ezt a világot, amiről hajdani kisbéresként legfeljebb álmodhatott. Hát ennyi az egész ... Az életút csak vázlatos. Nem szól az elismerő és a kitüntetésekhez járó huszonnégy oklevélről. Nem is akar szólni. Virág Jánosnak ezeknél fontosabb a holnap. % Bartha Gábor Kisközségek egy éve Önállóbban gazdálkodtak Egy évvel ezelőtt három kisközségben érdeklődtünk, mit terveznek 1986- ra, mire futja a fejkvótából, a fejlesztési lehetőségekből. Most ismét telefonhoz kértük Nagydobos, Úfehértó és Gégény egy- egy tanácsi vezetőjét, s megkérdeztük: valóra vál- tak-e elképzeléseik, vagy sem, és mit terveznek — immár — 1987-re? Nagydoboson szerencsénk volt, most is, akárcsak tavaly Képíró Gyuláné, a végrehajtó bizottság titkára emelte fel a kagylót. „Meg kell tanuljunk gazdálkodni!” — nyilatkozta 86 elején. Sikerült? — Lényegében igen — hallottuk a választ — habár a lehetőségek nagyon szűkösek. Tavaly mondtam, hogy az első kétévi fejkvótát a vízmű építésére fordítjuk. Már készen van a kiviteli terv, a két kút egyikét megfúrták. Idén megalakulhat a vízműtársulat, 1988 júliusára tervezzük a munka befejezését. Nagyon jó hír, hogy van fogorvosa a falunak. Ehhez persze az is kellett, hogy felújítsuk a szolgálati lakást, így egyelőre elmaradt az óvoda- bővítés. (Tavaly januárban egyébként átadtuk az új, öt- venszemélyes óvodát.) Azt mondtam legutóbbi beszélgetésünkkor, hogy a 88 utáni fejkvótát gyógyszertár építésére fordítjuk. Ezt továbbra is tartjuk, de a szolgálati lakás minden bizonnyal kimarad a tervekből. Idén még szeretnénk elvégezni a felújításra szánt pénzből az egészségügyi komplexum rendbehozatalát. Az új iskola építésének előkészítését jelölte meg a tavalyi év legfontosabb feladatának Újfehértó tanácselnöke, Balogh Jffzsef. Most Danku Andrásné költségvetési főelőadót kérdeztük a fejleményekről. — Idén várható az iskola terveinek az elkészülése, s utána kezdődhet az építés. Szó esett tavaly év elején arról, hogy a víz- és villanyhálózatot bővítjük, s épül a Petőfi utcán 700 méter szilárd út. Ez utóbbi elkészült, és a Váci utcán végigvitték a vízvezetéket — olyan háromszázméteres szakasz építésére került sor. A villanyhálózat bővítése azonban egyelőre csak terv maradt, mert a TI- TÁSZ nem tudta vállalni. Ügy néz ki, hogy idén kezdik el a munkát, a vasúti átjárók világításának kiépítését, a közvilágítás bővítését. A víz- vezeték-hálózat ezúttal a Táncsics utcán épül tovább. Járda- és útépítés, óvoda- bővítés, a tehóból a ravatalozó felépítése szerepelt többek között Gégény terveiben, erről számolt be akkor Borkő Gyuláné vb-titkár. Ezúttal a tanácselnökkel sikerült beszélnünk, Plósz András értékelte 1986-ot: — Már nemcsak átadtuk, de — sajnos — használtuk is idén a halottasházat. Ezzel megszűnt a háztól való temetés lehetősége. Év közben kellett módosítanunk elképzeléseinket, mert kényszer- helyzetbe kerültünk: életveszélyesnek nyilvánították a tanácsházát. Így az óvodabővítés átcsúszik 88-ra, mert a tanácsháza felújítása halaszthatatlanná vált. A tervezett járda elkészült, az útalapot pedig még márciusban leraktuk. Kétmillió fqrintos társadalmi munkát * terveztünk 1986-ra, s ezt közel félmillióval túlteljesítette a község! Idén a Nefelejcs utcát szeretnénk kohósalakkal beborítani, jövőre pedig a leglátványosabb feladat az óvoda bővítése, és a régi óvoda épületében az öregek napközi otthonának kialakítása lesz. (Pü) Lízinggépek Lízinggel segíti taggazdaságait a gépbeszerzésben a Rákóczifalvai Gabona és Iparinövény Termelési Rendszer. Szabalcs-Szatmárban ebben az esztendőben 30 millió forint értékű eszközhöz jutnak ezen mód a rendszerhez tartozó cégek, amelyek között legnagyobb tétel hat darab Rába-traktor. Pacsirták ■ Wf *nt ° hóban pacsirtafa csapat kapirgál. Még az őszről maradt itt néhány páréj — meg laboda- szál, azok magjai után kutatnak szegény párák. Hordja a szél a havat. Barátom konyhájában ülök, kezem a forró radiátoron. Nézem a madarakat. Sosem láttam még pacsirtát csapatban. Párban is ritkán. Pedig ha valakik, hát ők aztán igazán családszeretők. Míg a tojó kotlik, a férj kiül egy magaslatra, s énekel. Folyamatosan, hosszú percekig, még levegőt se vesz tán közben. Trilláiból fon kerítést birtoka köré. Azon belül még testvéreit se tűri. Most meg itt vannak csapatban, elszántan turkálnak a hóban. Ha valamelyik felfedez néhány lehullott magot, nem pillant sunyin körbe, hagyja, hogy a többinek is jusson néhány falat. Az ember nézi a madarakat. Nézi a kis csapatot. S néha bánja, hogy nem lehet pacsirta. Balogh Géza A MÁRKAJEL: MESTER Tájjellegű termékek szabad kapacitásra Viheti megyénk jó hírét A befőzés, a házi tartósítás olyan ősi tudomány, amely tájegységenként és koronként, de talán még konyhánként is változik, különbözik. Szabolcs-Szatmár megyében Szatmár és Bereg hírét mai napig is öregbítik az ott főzött szilvalekvárok. Egészen más Volt idő — nem is olyan régen —, hogy a házi tartósítás, befőzés mértéke megcsappant. Ideig-óráig pótolta a hiányt az ipari termék, a konzervgyári befőtt, savanyúság és lekvár, aztán tavaly és azelőtt elérkezett a népi konzerválás új szakasza, az ismételt fellendülés. Valószínű, hogy a másság, az ízben, zamatban színben is eltérő és sajátosan egyedi, népi tartósítási mód adta az öletet a Skála-Coop új leányvállalatának, a Mes- ter-Coop-nak, ahhoz, hogy újabb lendületet adjon a házias befőzésnek. Hogy mi a céljuk, milyen új vállalkozásba kezdtek, erről dr. Csizmadia László igazgatóval beszélgettünk Nyíregyházán. Az elvek és érvek így hangzottak: „Két nagyon fontos témakörben szeretnénk gyors és hathatós eredVannak emlékeink különleges ízekről, zamatokról, illatokról. Nem kell feltétlenül ínyencnek lenni ahhoz, hogy az egyszer kóstolt, vagy régen ízlett házi befőttek élményt adó pillanatait cl ne felejtsük. Ki eszik például mostanában zöld dióból készült befőttet? Exportra kerül az az almagerezd, melyet a rohodi zöldség-gyümölcs desszert üzemben készítenek, (jl) ményt elérni. Az első a házi befőzés és savanyítás, a másik az új rostos gyümölcslevek gyártása és forgalmazása. Ami a házi befőzést és savanyítást illeti, a kezdéshez szükséges minisztériumi engedélyezések megtörténtek, kialakult az a módszer, amellyel a háztáji árutermelés és élelmiszer-higiéniai feltételeknek megfelelhet.” Kezdődhet tehát a „termelés”. A Mester-Coop egyedi és tájjellegű termékekre számít és arra, hogy a háztáji termelés a hagyományokra épülve új termelési ággal gazdagodik. Alapanyag a házikertböi A befőzéshez, feldolgozáshoz szükséges alapanyagok a háztáji földeken, házdker- tekben megteremnél^ a háztartásokban a feldolgozáshoz van elég munkaerő. Ami valóban hiányzott, az a termeltetés, a termékértékesítés megszervezése. A vállalkozók nem a konzervgyárakkal kívánnak versenyre kelni, de arra törekszenek, hogy értéket mentsenek, hogy a szabad kapacitásokat hasznosítsák. Két dologra alapoznak: a meglévő kisüzemek kapacitásának a lekötésére és nagyobbrészt a háziasszonyok otthoni saját munkájára. De mit is jelent az, hogy Mester? Márkajel, amely utal arra, hogy aki a terméket készítette, az ízek mestere, a termék mögött ismert vagy megismerhető személy áll. A befőtt címkéjén — amit a kereskedelmi szerv készített el — nemcsak a konzervüve- gekről már ismert szöveg lesz, de az is, hogy a szilvabefőttet X. Y.-né tarpai, vagy panyolai háziasszony készítette. Ez a névre szóló jelölés nemcsak a jó hírét viszi' majd el sok-sok ügyes falusi asz- szonynak a vásárlókhoz, de kötelez is a jó minőségre, a valóban mesteri munkára. Akik szerződéskötéssel részesei lesznek az új tevékenységnek, azok munkájukhoz a Mester-Coop-tól a kezdéshez különböző dologi támogatásokat kapnak. Tervezik olyan mini pasztőrözök lízingelését (kihelyezését), amelyeknek a kapacitása napi 400 üveg befőtt házi elkészítéséhez elegendők. Gondja lesz a kereskedelmi szervnek a szükséges üvegek beszerzésére és szakértők által a házi befőzéshez is elengedhetetlen technológiai útmutatást adnak. Magyar specialitás A másik nagy témakör a rostos ivóié gyártása és forgalmazása. Ez uralkodó rendszer lehet a megtermelt gyümölcsök egy részénél a gazdaságos és sokoldalú feldolgozásban, hasznosításban. A Mester-Coop az ország kilenc régiójában kívánja kiépíteni, a feldolgozás bázisát, Szabolcs-Szatmár az a térség, ahol a szervezés előrehaladott, a megvalósítás elérhető közelségben van. A rostos ivólégyártásra és forgalmazásra gazdasági társaság alakul, ennek gesztora a Nyírkémia Vállalat lesz. Jelezte a részvételt eddig négy áfész, 12 termelőszövetkezet és 2 állami gazdaság. Főként az almára alapoznak, de minden olyan gyümölcsre, amelyből a natúrértékesítésen felül jelentősek a feldolgozható készletek. Az értékesítési terv része olyan automata adagolók elhelyezése a különböző helyeken, áfész-vendéglőkben, iskolákban, kollégiumokban, ahol a fogyasztásra számítani lehet. És mert a rostos ivólevek iránt az érdeklődés nagy, olcsó és egészséges ital, bízvást lehet számítani arra, hogy népszerűek lesznek a forgalomba kerülő újdonságok. Egyébként a rostos ivólevek és az adagolók iránt a külföldi érdeklődés is nagy. Seres Ernő „...szeretni ezt a világot...”
