Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-30 / 25. szám

1987. január 30. Kelet-Magyarorsng 3 f------------ ;--------------------------> Kihasználni az előnyöket Szomszéd—haszon Állandó szókap­csolataink tagjait nem mindig értelmezzük külön- külön. Itt van például a következő: barátság és együttműködés. Használjuk- használjuk, de vajon úgy is értjük-e? A kérdés akkor merült fel bennem, amikor a közelmúltban kárpátaljai gazdasági vezetők delegá­ciója járt nálunk, és láto­gatásuk végeztével tanács­kozáson összegezték: mire jutották a gazdasági kap­csolatok szélesítésében. Felállt az egyik ungvári vállalatigazgató és minde­nekelőtt — kötelező udva­riasság — méltatta a szí­ves vendéglátást, a barát­ságot amivel fogadta sza- bolcs-szatmári partnere. Mintegy mellékesen jegyez­te meg: kapcsolatuk immár 18 éves múltra tekint visz- sza, és szinte hazajárnak egymás üzemébe. Nem lesz tehát nehéz a kialakult ba­rátságot kölcsönös, gazda­sági érdekeltségű kapcsolat­tá szélesíteni. Hogyan ...? Hát a barátság és az együtt­működés eddig az előbbi előnyére és az utóbbi kárá­ra arányeltolódásban szen­vedett? Nem hozakodtam volna elő gondolatommal, ha nem ütötte volna meg a fülemet még egy érdekes hang: egy másik felelős vezető, aki szintén üzletet jött most kötni, meglepődve vette tu­domásul: ebben a megyé­ben ipari szövetkezeteknek érdekképviseleti szervük is van. A fogadott fél tájékozat­lansága nem az ő hibája, hanem a vendéglátóké. A barátság ápolása közepette odakint a mieink is szakít­hattak volna időt eme fon­tos „részlet” ismertetésére. De hát ami késik az nem múlik, most sorra került a részletek tisztázása. Na­gyon aprólékosan és ami fontosabb: kimondott ered­ményorientáltsággal. A szándékok és az eltökéltség felől a delegáció vezetője — magas beosztású párt- funkcionárius — nem ha­gyott kétséget. Megtudhat­tuk, hogy a küldöttségbe csők olyan gazdasági veze­tők kerülhettek, akik előre konkrét programot tudtak készíteni. Barátság ide, ed­digi jó kapcsolat oda, ez a mostani busz nem kirán­dulni hozta utasait. Oly annyira nem, hogy akadtak akiket otthon hagytak — nem készültek el az előbb említett házi feladattal. Az a gyanúm, hogy ők a közel­jövőben nemigen kerülnek fel a dicsőségtáblára. A HATÄR MÁSIK OL­DALÁN ÉLŐK határtalan­nak tűnő gyorsításának kö­rülményeiről, eredetéről és indíttatásáról a központi sajtó nap mint nap szolgál újdonságokkal. Amit máris érezni lehetett a kárpátal­jai delegáció tagjainak kö­rében, az valami egészséges türelmetlenség volt. Na­gyon erőteljes törekvés a számokkal, eredményekkel, megfogható mértékegysé­gekkel körülírható egyez­ségre. Amikor a mieink és a vendégek egymás után álltak fel, hogy beszámol­janak a tárgyalásokról, röp­ködtek a tonnák, méterek, a százezres nagyságrendek. Örömmel lehetett konsta­tálni: nem töltötték haszon­talanul azt a két napot, amíg itt voltak. Igaz, akad­tak még olyan cégék, akik a további munkaversenyt találták megfelelőnek a kapcsolat mélyítésére, de az esetek döntő többségében a kooperációt, az üzlettel ke­csegtető lehetőségeket ke­resték és találták meg. Né­hány példa a nagyobb ter­vekből. A papírgyár a ra- hói partnerrel hullámle­mezt cserél cellulózra, lé­vén az utóbbiból ott több. A tejiparunk vezetőjének lelki szemei előtt minden kárpátaljai polgár kezében Túró Rudi... Aztán lehet­ne még sorolni: valamit, amiből nekünk sok van, cserélni valamire, amiből nekik sok van. MEGSZABADULNI AZ IMMOBILlAKTÓL — ahogy a közgadászok fogal­maznak. Vagyis olyat aján­lani, ami nehezen ment el eddig. Nem rossz, sőt ki­mondottan látványos, kü­lönösen akkor, ha a part­nernek éppen szüksége is van rá. Ha nincs, akkor ne­hézkes az ügy. Pusztán ezt megcélozni — nem elha­nyagolható ugyan — de nem elég. Szimpatikusabb- nak tűntek olyan tervek, amilyenekről például az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat képviselője számolt be. Az ő partnerük kíváncsi a nyíregyházi vállalat ed­digi munkatapasztalataira, szívesen átvenné azt a szel­lemi tulajdont, ami ezzel kapcsolatos. Ellentételként nem rossz az az 500 tonna primőr, ami ugyancsak szó­ba került. Vagy nézzük a BEAG Universilt. ök már közösen terveznének erősí­tőket a Kárpátontúli Mű­szeripari Egyesüléssel. Ez utóbbi már meghaladja né­hány évezreddel a kőkor­szakinak számító csereke­reskedelmet. KÉT VÁLLALAT NE­HEZEN MEGY ÖTRÖL A HATRA még akkor is, ha a most megtalált lehetőség boldogsága lengi körül a kapcsolatot. Botorság lenne nem kihasználni valami olyan formát, amelyben a követelések — nem azonos mennyiségű és értékű aján­lat esetén — elcserélhetők lennének. További pezsgést adna az egyébként dicsére­tes forrongással megindult folyamatnak. Egyszóval kor­látok nélkülivé kellene ten­ni kereskedelmünket, és felruházni az ilyenkor szo­kásos jogosítványokkal. Üj minőséget ugyanis ekként lehetne elérni és megcéloz­ni. Márpedig a fejlettebb formákat, a vegyes vállala­tokat, a kölcsönösen elő­nyös kooperációt, a szűk keresztmetszeteket meg­szüntető integrációt nem le­het az egyszerű cserekeres­kedelemtől várni. Még ak­kor sem, ha a világ más részein az előkelő barter kifejezéssel illetik. Írtam már róla, de most megismétlem a két terület felelős vezetőinek szavait: kivételes földrajzi helyze­tünk egyúttal kivételes fe­lelősség is. Nagyon biztató a határ két oldaláról össze­jött gazdasági szakemberek szándékának ereje, és a már megtalált lehetőségek ötletessége, nagy száma. Ki­fullad azonban az egyenle­tesen emelkedő trend, ha nem találnak újabb és újabb, magasabb szintű együttműködési formát az eddig felfedezett lehetősé­gek keretéül. Márpedig ez­úttal nem kampányról van szó, még akkor sem, ha egyes külsőségek arra utal­nak. A lemaradók, az öt- lettelenek, a visszahúzódók nálunk és a Szovjetunióban egyaránt nagyon hamar le­kerülhetnek arról a poszt­ról ahol most vannak. Már o szintentartás is kevés, határozott előrehaladás kell. A BARÁTSÁGBÓL ÉS AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS­BŐL a jegyzet túlnyomó ré­sze az utóbbit tárgyalta. Fejlesztése erősíti az előb­bit, nem is lehet ez más­ként. Erre is elhangzott példa: kölcsönös üdülési és sportkapcsolatok építésére, fejlesztésére. Szükség van erre, hiszen munka után (!) édes a pihenés. Ésik Sándor — _____________________/ Csináltatni luxus... Akik ötletekkel segítenek magukon Nincs olyan nő, aki ne szeretne divatosan, egyénien és lehetőleg olcsón öltözködni. A mai árak mellett erre leg­inkább azoknak van lehetőségük, akik maguk készítik el a ruháikat. Feltéve, hogy megfelelő anyagokat, kellékeket kapnak a varráshoz. Brokát és műszőrme — Régen nem volt ilyen gazdag a kínálat, mint most... Bálint Jenóné boltvezető­helyettes jogos büszkeséggel mutatja a bőséges választé­kot a nyíregyházi, Dózsa György utcai méteráruüzlet­ben. A legolcsóbb — 50—60 forintos — kartonoktól, fla­nellektől az 1220 forintos an­gol szövetig meglepően szé­les az áruskála. — Több olyan anyag is érkezett, ami nem mindig kapható: mint a velúr vagy a műszőrme. Az igazi sláger a ruhabrokát. Egy ideig ez sem volt. Az üzlet szerencsés évet zárt: tavaly több, mint 8 és fél millió értékben vásárolt itt a lakosság. Az iparcikk- kiskereskedelmi vállalat ha­sonló boltjai, s méteráruosz­tályai — a - Nyírfa Áruházat kivéve — forgalomban elma­radtak az 1985-ös esztendő mögött. Szakemberek véle­ménye szerint azért, mert nagyon megdrágult a varra­tás. Különösen a szövetek iránt csökkent a kereslet. Házilag—olcsóbb! Ha az árakat nézzük, sok ember számára bizony luxus a csináltatás. A Divat Ru­házati Vállalat méretes sza­lonjaiban egy női ruhát át­lagosan 550, egy blúzt 320, egy férfiöltönyt 1200—2000 forintért varrnak meg, több hetes vállalási idővel. A kis­iparosok ennél gyorsabban, viszont jóval drágábban dol­goznak: 2700—3000 forintot kérnek egy komplett férfiru­ha elkészítéséért. — Méterárut vásárolni iga­zán annak éri meg, aki há­zilag állítja elő a ruháit — magyarázza Pénzes Zsuzsa, a Nyírfa Áruház eladója. — Magam is egyrészt anyagi okokból jelentkeztem néhány évvel ezelőtt szabó-varró tan­folyamra. — Mellesleg nem örülök, ha az utcán minden második ember olyan holmit visel, mint én. Akit érdekel a varrás és nem sajnálja a fáradságot, az csaknem mindent el tud magának otthon készíteni. Mint Pénzes Zsuzsa is, aki a szoknyától a dzsekiig szin­te kizárólag a saját modell­jeiben jár. — Ezzel rengeteget meg tudok spórolni. Az egyszerű kartonblúzt — ami a butik­ban ötszáz forintba kerül — ki lehet hozni kétszáz fo­rintból. Most éppen egy ta­vaszi kabáton dolgozom. A kellékekkel bajban vagyok. Hiába keresek, egyszerűen nem találok megfelelő gom­bokat a kabátra. Hiányzó kellékek — Az az idő sajnos már elmúlt, amikor kedvtelésből is megvett az ember néhány gyönyörű gombot, vagy pár méter díszítőszalagot azért, mert nem tudott neki ellen­állni. Jó pár éve még gyö­nyörű kellékek voltak forga­lomban. Sajnos azóta össze­szűkült a választék — hal­lottuk Béres Imr énétől, a nyíregyházi fonalház boltve­zetőjétől. Mióta a Kossuth térre köl­tözött az üzlet, lényegesen szegényebb és gazda­*■ gabb is lett egyszerre a nagyhalászi kender- juta gyár. Szegényebb egy mozdonnyal, gazdagabb egy kazánnal. Jó tizenhárom esz­tendeje, amikor először meg­láttam. Hosszú utat tett meg, ráadásul nem is keréken. Más jármű hozta ide. Nem volt fiatal a mozdony. Még abból a bizonyos Truman- családból származott, amely a második világháború után került Magyarországra. Kiló­ra vettük az amerikaiaktól, akiknek nem volt érdemes hazavinni a tengerentúlra. A mozdony komoly funk­ciót kapott, ö lett a gyár, az akkor még alakuló, de ígé­retes gyár fűtésének szíve. Más kazán nem lévén, a moz­donyt hozták, felállították a kapuval szemben. Látta is mindenki. Kezdetben idegen­kedve, majd lassan mint csa­ládtagot. Teljesítette is hűsé­gesen kötelességét. Bár kere­ke nem volt, mégis szolgált. Adta a meleget, minden krí­zist kibírt. Szénnel műkö­megnőtt a forgalma. Nagy gond viszont, hogy kicsi az eladótér, a raktár, s nincs szociális helyiség sem. — Ami a kínálatot illeti: alapvetően minden van, ami­re a varráshoz szükség lehet, csak éppen választékot nem tudunk megfelelőt adni. Hiá­ba szállít egy iparművészeti vállalat, s több kisiparos is gombokat, ha jellegtelen, igénytelen az áruja. — Sajnos, szegényes a cérnák színválasztéka, s je­lenleg nincs egy darab centi­méterünk sem. Viszont van bársonyszalag, ami pár hó­napja hiánycikk volt. Ez persze aligha vigasztal­ja azokat, akik egy-egy fil­léres apróság miatt kényte­lenek várni a ruha varrásá­val. Az iparcikk-kisker. ter­meltetéssel, s importáruk be­szerzésével igyekszik javítani az ellátáson. Nemrég például nagyobb mennyiségű cipzá­rat sikerült vásárolni Bul­gáriában. Sajnos, aki varr, annak fel kell készülnie rá, hogy több boltot is sorra járhat, míg mindent meg tud venni a munkához. Erre is hallot­tunk egy ötletet: a kelléke­ket akkor kell beszerezni, amikor kapni lehet... döfi, s hiába próbálták át- meg átszervezni a fűtőanya­got, a mozdony minden energiaválságot kibírt. Mosolyognivaló jószág volt. Kicsit szárnyaszegett, mégis, mozdonyt idéző, álló behe- mót, ami — vagy aki — áz­hatott, fázhatott, jöhetett rá fagy vagy napfény, meg se rettent, meg se mozdult. Tet­te a dolgát. Igaz, ezek vol­tak az igazi nyugdíjas évek. Lehet, hogy emlékezett a megfutott mérföldekre és ki­lométerekre. Lábatlanul, il­letve keréktelenül még köny- nyebb is volt, nem kellett ro­hanni, és mégis: úgy érezte, hogy hasznos. Csúnya volt, vert, tépett, de mégiscsak nyugdíjas mozdony, aki még mindig hasznos. A mozdony már nincsen. Helyette megépült a korsze­rű kazán. A nagy, fáradt be­BEAG NYÍREGYHÁZA: Egy év, 360 millió Teljesítette 1986. évi ter­melési tervét a BEAG Uni- versil Nyíregyházi Gyára. Ta­valy a kollektíva mintegy 360 millió készáru termelési értéket állított elő. Ezen kí­vül jelentős menyiségű alkat­résszel és különböző szolgál­tatásokkal segítették a buda­pesti és kisvárdai testvérvál­lalataikat is. A gyár vezetői és dolgozói 1987-re mintegy 10 százalékos termelésnöve­kedéssel számolnak. Takarékos hűtőgépek Százezer energiatakarékos hűtőszekrény készül el az idén a Jászberényi Hűtő­gépgyárban. Ezek energiafo­gyasztása 25—30 százalékkal kisebb, mint elődeiké. A fa­gyasztószekrények választé­ka két újdonsággal bővül. Megkezdik a 200 literes fa­gyasztó, valamint 320/120 li­teres hűtő-fagyasztó kombi­nált gép gyártását. Több hű­tőszekrénytípust készítenek négy-öt változatban, a külön­böző méretű konyhákhoz al­kalmazkodva eltérő széles­séggel és magassággal. E vál­tozatok közül néhánynak eb­ben az évben még csak a nullszériája készül, más ré­szüknél viszont már a soro­zatgyártásnál tartanak. hemótot szétszerelték. Né­hány mázsa vas a hulladék­ba került, de a test nem. A kazán újra a vasúthoz ke­rült. Ügy látták, még mindig van benne fantázia. Érdemes felújítani. Az évtizedek:, több mint negyven (!), nem nagyon ártottak meg neki. ' Űjra rendbehozzák, s talán újra szolgálatba fog állni. Ha kell. A mozdony kész rá. Hiába, ilyen az igazi nyugdí­jas. Nem képes pihenni. 4 munka tartja életben, fiatalítja. Sokan saj­nálják, szegényebb a gyár előtti kép. Nekem is hi­ányzott, sorsáról ezért is tu- dakolódtam. Ennyit megér­demel az, aki híven szolgál. Még akkor is, ha csupán mozdony volt életében. (bürget) H. Zs. Áz eltűnt mozdony- — ? Olcsón öltözni manapság? ............a...... .............................................................;.. .............> : //kJ!;-..-: vágányfék segíti. A hidraulikus berendezés lassítja a guruló kocsikat (második képünkön). A zökkenőmentes és baleset nélküli munkához szükséges, hogy a biztosítóberendezések hiba nélkül működjenek. A cserélhető egységeket helyben javítják. Harmadik képünkön Majoros László műszerész. (Jávor László képösszeállítása) A kemény tél, a havazás változó munkaszervezést köve­telt meg a záhonyi átrakókörzetben. Fényeslitkéről fél­óránként indítanak egy áruval rakott szerelvényt az ország belsejébe. Ahhoz, hogy folyamatos legyen a közlekedés, a pályafenntartás dolgozói segítenek be a váltók tisztításába (első képünkön). Az automata berendezések működésére külön figyelni kell. A rakott kocsik rendezését Fényeslitkén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents