Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-29 / 24. szám

1987. január 29. Kelet-Magyarország 3 Ötletes és sivár egyforma anyagból Betonrengeteg, vagy rengeteg beton? A forma más, a panel azonos, ám belülről is lényeges eltérés van a két típus között. Ezek a lakások is házgyárban készültek, mégis a legnép­szerűbbek közé tartoznak Debrecenben.--------------------------------------------------------------------------------N A gondolat műhelyei A betonrengeteg egy lakó­telepet jelent, a rengeteg be­ton pedig egy házgyárat. Házgyárat, ahol nem csak egész szobafalak, hanem egész fürdőszobák készül­nek, ahol olyan emberek dol­goznak, akik nem utálják a betont, hanem szerelmesei annak. Mert ők azt mondják: betonból mindent el lehet készíteni, csak ötlet, aztán egy összeállított sablon kell hozzá, ök is mérgesek azon­ban, ha csúnyára sikerül egy házgyári ház, de ők olyan elemeket készítenek, amilyet rendelnek tőlük. A debreceni városnegyedeket járjuk. A kalauz dr. Nemes Géza. a Hajdú megyéi Álla­mi Építőipari Vállalat ipari főmérnöke, a szemlélnivaló pedig a panel. Nézzük a Vénkert házait, egyik épület ötletes, a másik sivár külsőt takar, a harmadikon loggiák oldják az egyhangúságot, s ahogy Nemes Gáza mondja: kizárólag a jó szívükön mú­lott, hogy ez a ház is ilyen lett. A tanács sima házgyári lakásokat rendelt tőlük, az­tán azt mondták: kerül, ami­be kerül, hozzáteszik ingyen az egysíkúság feloldását is jelentő loggiát, mert aki rá­néz majd erre a házra, úgy­is a házgyárat, s nem a meg­rendelőt szidja. Ha kiönthető... Elkerülünk a Tócóskert fe­lé. Itt már szebbek a házak, sokkal változatosabb a kül­sejük és praktikusabbak, ott­honosabbak belül is. Aztán a Vezér utcai lakótelep követ­kezik. Földszintes, kétszintes, tetötér-beépítéses házak kö­vetik egymást, s ha van is sok hasonlóság mondjuk két utca között, színben és for­mában nagy az eltérés. Csa­ládi házak ezek, amelyek pa­nelből, házgyári elemekből készültek, amelyeket a deb­receni házgyár szakemberei, KELETTERV tervezői „ta­láltak ki”, amelyeket a ház­gyár épít meg, s adja el az igénylőknek. Bár az áruk meglehetősen magasnak tű­nik a nyíregyházi lakásárak­hoz képest, nem tudnak any- nyit építeni, hogy kielégít­hessék az igényeket. Amikor a házgyár tanács­kozótermében a HÁÉV, a KELETTERV és az Építőipa­ri Minőségvizsgáló Intézet szakembereivel beszélgetni kezdtünk, sok információnk volt a házgyári lakásokról. Természetesen volt itthoni is. hiszen Jósavárosban 1971-ben felépült az első házgyári la­kás, s azóta abból a 40 ezer­ből. amelyik Debrecenben készült, jócskán került Sza- bolcs-Szatmárba is. Ám az eltelt több mint 15 év alatt nagyot változott a világ a házgyárban is. Akkor 12 la­kástípusuk volt, kilencféle épületben, mostanra pedig 48 féle típust produkálnak negyvenféle épületben. Erre a választékra már igazán nem lehet ráfogni, hogy sze­gényes, ennek ellenére is azt mondják : ha valakinek betonból kiönthető ötlete van, azt Debrecenben el is készítik. Lyukat az ablakba Beszélgetésünk alapja egy néhány héttel korábban „Házgyári dilemmák" címmel írott újságcikk volt, amely­ben — mi tagadás — sokkal több szó volt a házgyári la­kások rossz tulajdonságairól, mint a jóról. Először arról beszéltünk: vajon megfelelnek-e a mai követelményeknek a házgyá­ri lakások? Elmondták: iga­zolják ezt a debreceni ház­gyár legfrissebb eredményei, mert miközben az ország leg­több házgyára tönkrement, a debreceniek — ötleteik ré­vén — soha nem látott ter­melési eredményt és nyeresé­get értek el. De megfelel azért is, mert az épület élet­tartama e pillanatban még megbecsülhetetlen, csak a gé­pészeti részeket kell majd időnként cserélni. Tavaly év elejétől új hő­szigetelési szabványok léptek életbe. Vajon megfelelnek-e ennek a debreceni házgyári lakások? Csépes Sándor, a HÁÉV vezérigazgató-helyet­tese azt mondja, hogy az ed- * dig gyártott panelek is ki­elégítik az igényeket, és akár­milyen viccesen hangzik, az idén áprilistól gyártott hő­védő ablakok beszerelése után lyukakat kell rá fúrni, hogy szellőzzön. Csak megerősíti őt Óvári Vilmos, az ÉMI debreceni vizsgálóállomásának veze­tője, hiszen a természetes filtráció. a szellőzés a pené­szedés elleni egyetlen orvos­ság, s most a tökéletes hőszi­geteléssel ez megszűnik. Ki­kerekedik a penészesedés oka is, ami a párologtatásnak köszönhető. Valamikor, ami­kor elkészültek az első ház­gyári lakások, akkor szó sem volt még energiatakaré­kosságról, így a lakások túl- fűtöttek voltak, s akkor a párologtatás nem hagyott kü­lönösebb nyomokat. Ma pá­ra van. meleg nincs, nincs ami kiszárítsa a falakat, s előbb-utóbb megjelenik a pe­nész. Otthon is legyen Dr. Kovács Istvánná nyír­egyházi főépítésvezető csak erősíti az elmondottakat, hi­szen Nyíregyházán is azóta penészesednek a falak, ami­óta takarékoskodnak a fű­téssel, emiatt kevesebbet szel­lőztetnek a lakók. Szó esett természetesen az árakról is. Az építőiparban dolgozók egyöntetű vélemé­nye, hogy nem a lakások ára sok, a fizetésünk kevés. Ök ugyanis nem sokat tehetnek az ár ellen, mert ha kapnak egy új ablakot, egy másfajta fürdőkádat, egy korszerűbb csaptelepet, ami nekik töb­big, kerül, nem építhetik be a régi áron. Debreceni árakat mondtak: 1985-ben 11 ezer 400, 1986-ban 11 ezer 600, az idén pedig 12 ezer 900 forint lesz négyzetméterenként a Tócóskertben a lakások ára. Ez három évre egyenletesen elosztva 4,3 százalék árszín­vonalemelkedést jelent, ami — ha bármilyen más ipar­cikk áremelkedéséhez viszo­nyítjuk — így kifejezve ke­vés, ám egy 1 milliós lakás­nál a 4 százalék is 40 ezer forintot jelent. Természetesen nem akar­ták kivédeni saját hibáikat. Ezért mondták el, hogy ami­kor elkezdődött a paneles építkezés, nem voltak ta­pasztalatok és bizony kide­rült, hogy nem jó a szigete­lés, hogy beázik a tető. pe­dig az építkezés befejezése után elárasztották, ám akkor azok még nem mutatták je­lét, hogy később baj lesz velük. Pedig volt a neoacid- dal, az Irmával, mint ahogy régóta hangzanak el pana­szok a fűtés megoldására. Pedig mindössze azt kellene kiszámolni, hogy a »nagyobb helyiségekben több-bordás radiátor legyen; hogy a víz- fogyasztás mérhető legyen; hogy a betervezett mestersé­ges szellőzés ne csak az el­ső héten, hanem még egy év után is működjön; a szere­lési csomópontoknál pedig nagyobb figyelemre van szükség, mert a legkisebb pontatlanság később sok ez­res gondokat jelent. Amikor a házgyárakat te­lepítették, egészen más volt a gazdasági és társadalmi helyzet. Állami pénzből épül­tek ezerszámra a lakások, s tulajdonképpen aki ingyen lakást kapott, nem emelt kü­lönösebb kifogást ellene. Ma kevesebb a tanácsi lakás má­ra ezért is fizetni kell, s ezért vált mostanra igénnyé, hogy a lakás otthon is legyen. Balogh József Talán nem túlzás a meg­állapítás: akik kedd este megnézték a „Rába kontra Rába” című riportfilmet a tévében, azok az utóbbi he­tek legérdekesebb műsorának lehettek tanúi. Bebizonyoso­dott, nemcsak a krimi, a ze­nés vígjáték, de egy első lá­tásra szürkének, unalmasnak ígérkező műsor is lázba hoz­za a nézőt. Pedig viszonylag keveseket érintő eseményt dolgozott fel ezúttal a stáb, Kispesten be­zártak egy gyárat, három- százegynéhány ember átme­netileg munkahely nélkül maradt. Az előzményekről: Egy jó évtizede a győri Rába átvette a veszteségesen ter­melő fővárosi Vörös Csillag Traktorgyárat, s annak kol­lektívája attól kezdve a Rá­bának készített különféle al­katrészeket, részegységeket. Az évek során azonban a kis­pesti üzem létszáma folya­matosan csökkent, az anya- vállalat vezetőinek megítélé­se szerint gondok voltak a jövedelmezőséggel, a megbíz­F ránya dolog a múlt. Néha egy-egy kifeje­zés, szó, fogalom úgy úszik át a mába, hogy alig- alig lehet megtisztítani a hozzátapadó gyanakvástól. Így vagyunk valahogy az értelmiségi klubokkal is. Volt idő, amikor az értel­miség becse mélyen a mai érték alá került. Az sem vitás, a klubhoz is inkább angol fogalmak tapadtak, nemigen tudtunk vele mit kezdeni. Az idő lassan, de .módosít a korábbi véleke­désen. Az értelmiségi klub izolációs törekvéseit ma már nem hangoztatják, hi­szen kiderült, nemcsak el­tűrhető, hanem egyszerűen kívánatos a gondolkodó em­berek összegyűjtése. Ko­runk nem engedheti meg azt a luxust, hogy lemond­jon arról: legyen mozgé­kony színtere a vitának, az eszmecserének, az ismeretek közfésének. Szerencsére megyénkben is mind többet hallani ar­ról, hogy a városokban, de esetenként a nagyközségek­ben is megalakulnak a klu­bok. Érezheti ebből is az értelmiség, hogy minden olyan törekvésnek, mely a szellemi többlet közvetíté­sét szolgálja, mind tágabb tere nyílik. Messze vagyunk attól, hogy a klubok a hét minden napján műhelyek legyenek, ahol pezsgő a szellemi élet, ahol különbö­ző szakmák iskolái alakul­nak. De már az is üdvöz­lendő, hogy létrejönnek azok a helyek, ahol lehető­ség nyílik az alkotó eszme­cserére. Hogy erre miért van szükség? Nos a válasz egy­értelmű. A tudomány, a technika, a társadalompo­litika forradalmi korát éli. Vajon elegendő, ha a szel­lem embere otthon medi­tál? Elég, ha szűk körök beltenyészete rágódik egy- egy problémán? Jó az, ha az egyre gyakoribb inter­diszciplináris témák képvi­selői magukban keresik a megoldást? Aligha. Égető­en szükséges, hogy a mű­hatósággal, így aztán a múlt év őszén a Vállalati tanács úgy döntött, gazdaságossági megfontolásokból bezárja a gyárat, s szélnek ereszt 360 dolgozót. A nézetek, vélemények üt­köztetése során szinte végig a körül forgott a vita, mely ma talán a legtöbb fejtörést okozza a döntést hozóknak: hogyan lehet összeegyeztetni a gazdaságosságra való tö­rekvést a szocializmus ere­dendő humanizmusával. Ma már senki előtt nem kétsé­ges, hogy a magyar gazda­ságnak váltani kell, új uta­kat kell törni. De miképp va­lósítható meg, hogy a legke­vésbé fájjon? Hol kezdjük, kikkel? A nyugati nagyüzemekben pillanatig sem tétováznak, ha a gazdaságos termelés forog veszélyben, gondolkodás nél­kül az utcára teszik a kollek­tíva fölöslegessé vált tagjait. Nálunk ez eddig elveinkkel összeegyeztethetetlen volt Most is az. Éppen ezért nem kell félnie annak a munkás­szaki és a humán értelmi­ség, az agráros és a medi­kus, a jogász és a tanár, a művész és a politikus ak­kor is kommunikáljon, ha erre nem a hivatalos kere­tek kínálnak alkalmat. Az élet azt mutatja: minden olyan fórum, ahol öt-tíz értelmiségi összegyű­lik, hamarosan jó viták, beszélgetések színtere lesz. Legyen ez egy periodika szerkesztőbizottsága, egy népfront mellett működő bizottság — hogy csak ezt a kettőt említsem. Mennyi­vel inkább azzá lehet egy klub, ahol egy-egy telepü­lés szellemi emberei rande- vúzhatnak. És nemcsak azok, akik egy eddig is működő szűk kör tagjai voltak, hanem mindazok is, akik most kezdik a pályát, akik nehezen kerülnek a belső körökbe. Mert csak a nyitottság, a mindenkit hívó és váró törekvés teheti va­lóban működővé a most alakuló értelmiségi klubo­kat. Van, aki azt mondja: napjaink nem alkalmasak ilyen klubozásra. Mellékes munka, háztáji, pénzkere­sés — nos, mindez gátolja a szabad időben végzendő plusz szellemi munkát. Ez azonban nem lehet így igaz. Az, aki értelmiségi, nemcsak papíron, de a va­lóságban is, annak szinte kényszeres igénye van ar­ra, hogy halljon, közöljön, tanuljon, tanítson, vitáz­zon, analizáljon és szinteti­záljon. Akiben nincs igény, az akkor sem értelmiségi, ha foglalkozása szerint az. V ilágos: nem kényszer ezekben a klubokban dolgozni. Legfeljebb belső kényszer. Ennek híjá­val valóban nincs siker. Bízzunk hát abban, hogy a belső késztetés erős lesz, s megyénk, melynek kivált­képpen szükséges a szelle­mi pluszprodukció, hasznot is élvez a gondolkodó és tettekre kész értelmiségiek munkájából. Borget Lajos nak, kinek megszűnik a munkahelye, hiszen máshol szükség van rá. Gondoljunk a több tíz ezernyi szabolcsi ingázóra, akik a korábbi, kellően át nem gondolt ipar- telepítés miatt kénytelenek két-háromszáz kilométerrel távolabb megkeresni a ke­nyeret, s akiknek sorsa ko­rántsem kavar akkora vitát, mint e szóbanforgó film, két­ségkívül szenvedő alanyainak helyzete. A magyar gazdaság „fene­gyereke”, Horváth Ede a né­zők jó részének most sem lopta szívébe magát. Hajlít- hatatlan, kíméletlen, s ahogy ő is elismerte, sokszor kény­telen diktatórikus eszközö­ket is alkalmazni. Nem ép­pen vonzó tulajdonságok, ám azt kénytelen elismerni az ember, a Rába eredményei őt igazolják. Még ha a mód­szerein lehet is vitatkozni. Meggyőződésem, az elkövet­kező időkben sok „Kispest— Győr mérkőzésre” kerül még sor hazánkban — mert ezt diktálja a kényszer — a ta­nulságait éppen ezért érde­mes megszívlelni: sokkal na­gyobb figyelmet kell fordí­tani az érintettek meggyőzé­sére, ne érezze a vesztes, hogy őt- megrövidítették, kisem- mizték, megalázták. Komoly feladat ez, majd olyan nagy, mint a gazdaság elodázhatatlan megreformá­lása. Balogh Gésa KIBCJTAK A FÖLDBŐL a paprika- és paradicsom palán­ták Kovács Sándor tiszavasvári nyugdíjas melegházában. Tizenöt éve foglalkozik fólia a'-tt termelt primőráruval. Most négyezer palántát nevein — képünkön felesége ápolja a palántákat. (Elek Emil felvétele) A televízióban láttuk Indulatok Rába-ügyben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents