Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-28 / 23. szám
1987. január 28. Kelet-Magyarország 3 Több emberséget B izonyára jól megkésve íródik meg ez a pár sor. Olyan időben, amikor már panellakások ezrei épültek fel, s a bajon segíteni aligha lehet. De miután a lakásépítés még korántsem fejeződött be, így aztán csak kell üzenni megrendelőnek, tervezőnek, beruházónak, kivitelezőnek. Vagyis mindenkinek, akik a jövő bérházainak létrehozásában illetékesek. Sok minden kényelmet kínálnak ezek a házak. Mondjuk meg őszintén: többet, mint a kezdetekben, jobb, emberibb körülményeket kínálnak az élethez. Az élethez — hangsúlyozom —, mert bizony akkor, ha valami baj van, akkor ezekben az épületekben sorozatban jelentkezik a gond. Kiderül, hogy a legtöbbe a mozgássérült nem tud fel- illetve behajtani. Majd kiderül, hogy a kis liftekbe a tolókocsi nem fér be. De így jár a mentő is, melynek autójában az első ülés éppen azért görgős és kivehe- tős, hogy az ülőbeteget liften szállítsák, s minél kevesebb mozgással tegyék a kocsiba. A lépcsőháziakban nem, vagy csak nagy bajjal lehet levinni egy hord- ágyat, ami kín a betegnek, néha megoldhatatlan a mentősnek. Hasonlóan így jár — mert ez is az élet része — az, aki halottat akar ezekből az épületekből kivinni. T udom, a ház az életnek, a mindennapi megszokott cselekvésnek készül. Talán az a baj, hogy csak ezeket veszi figyelembe. Sokkal több gond, törődés, emberség kellene, hogy olyan esetekben se legyen megalázó, küszködés, kínos az élet, amikor már baj és betegség is nehezíti. Lehet, kicsit kései a szó. De nem elkésett. (bürget) Tudomány, életmód, művészet leli esték Nagyhalászul és Tiszateleken Egyre igényesebb műsorok jelzik a Rétköz szívében, Nagyhalászon és Tiszateleken, hogy az ott élők érdeklődése tiszteletre méltóan bővül. Nagyhalászban, immár a rossz idő végleges tűntével, folytatódik a decemberben kezdett sorozat, melyet Pap Gábor művészettörténész tart. A következőkben a koronáról, a középkori templom fényjátékairól, a festett kazettás mennyezetekről, a dunántúli pásztorművészetről és Csontváry Koszta Tivadarról hangzik el ismertetés. A májusig tartó sorozat a téli esték keretében indult, és tavaszig bővíti az ott élők ismereteit. A szervező művelődési otthon kezdeményezése nagy tetszést aratott már eddig is. Tiszateleken más sorozat szervezésébe kezdtek. Felismerték a kor kívánalmát, s a népfrontklub keretében olyan képzést szerveznek, amely az életmód változásaira reagál. A politikai, egészségügyi és magatartási kultúra területéről választott témákról nemcsak előadások hangzanak el, hanem ezeket beszélgetések is követik. Csillárokat szerelnek a napkori Kossuth Tsz melléküzemében. A különböző típusú ötkarú csillárokból az első szériában 2 ezer darabot készít a kisüzem. Tettrekészséget sürget a párttagság „Nem elég csak bejárni...” A beszélgetések tanulságai a KEMÉV-nél Tíz alapszervezetben kétszázhatvan párttag előzetes beszélgetése, javaslatainak, észrevételeinek összegyűjtése és elemzése előzi meg az 1986-os esztendőt értékelő beszámoló taggyűléseket a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalatnál. Az elvtársi beszélgetéseket az üzemi pártbizottság mintegy 30 kérdéssel segítette. A KEMÉV-rendszerű szigetelés az egyik gazdaságos vállalkozás. A képen: fóliaszabás. — Soha nem szabad az embereket magukra hagyni. Különösen nem, amikor sűrűbbek a gondok, a feszültségeink, s növekednek a teendők. Ezekhez még több munkát, példamutatást kívánunk, igényelünk a párttagságtól — vallja Barabás László, az üzemi pártbizottság titkára. Vajon milyen tapasztalatokat gyűjtöttek e beszélgetések során? Erről kérdeztünk műszaki értelmiségit, párttitkárt, pártcsoportbizalmit, vezetőségi tagot. Telepóczki Miklós pártvezetőségi tag, a tervező csoport vezetője: — Tizenhét esztendeje vagyok tagja a pártnak. Sok beszélgetés részese voltam, de azt mondhatom: a mostani gondterheltebb valameny- nyitől. És ez érthető is gazdasági, társadalmi és vállalati gondjaink miatt. Ez adta a beszélgetések alaphangját, s mégis úgy éreztem, nem panaszkodnak az emberek, hanem tenni kívánnak. Tudják, hogy a jövőben a kommunistáktól, s köztük tőlünk, műszaki értelmiségiektől még többet várnak. Keményebb helytállást. — Egy tervezőcsoportnak vagyok a vezetője, nyolc emberrel dolgozom. A KEMÉV életében a mi munkánk csak egy kis pont, nem nagy érték, mégis azt mondjuk: ha kiváló minőséget, időben produkálunk, akkor hozzájárulhatunk a vállalat idei nagy céljainak eléréséhez. Külső megbízásokat teljesítünk. Idén 1,5 milliós értékű tervezőmunkát kell végeznünk. — A műszaki fejlesztési osztály szervezetében dolgozunk. Nekünk is feladatunk a műszaki fejlesztés segítése. Nos, ezzel kapcsolatban van a másik feladatunk. Ügy határoztunk, hogy az idén jelentősebb részt vállalunk az elkészített újítások megtervezésében, hogy azok beépüljenek a technológiákba, s meg is valósuljanak. Űj technológiák kidolgozásán és alkalmazásán is gondolkodunk. Pintér László pártcsoportvezető, gépkocsivezető: — Ezek a kemény, hideg napok ismét bizonyították: a gépkocsivezetőkre lehet számítani. Napokon keresztül már hajnal 3 órakor talpon voltak, hogy a járatok elindulhassanak, a munkások eljuthassanak a munkahelyekre. Velük beszélgettem: Ignácz Jánossal, Ignéczi Sándorral, Szigeti Sándorral, Recsák Sándorral és Kocsis József talajvízszintezővel. Mindegyikük azt is megfogalmazta: fontos, hogy legyen nagyobb fegyelem, rend, mert a talpon maradásnak ez a feltétele. Ennek igényét fogalmazzák meg, ami feltehetően a taggyűlési beszámolóban is hangot kap. Erdei Miklós, a gépkölcsönző leányvállalat párt- alápszervezetének titkára, marós-gyalus a tmk-ban. — Párttagságunk létszáma 29. A beszélgetések a befejezéshez közelednek. A tmk a legnehezebb napokban is teljes létszámmal dolgozott. A beszélgetésekből egyértelműen kitűnt: nem elég ma már bejárni, keményen kell dolgozni mindenkinek. S szinte valamennyi munkás párttag követelte: tartsák be a párt- határozatokat. Akik pedig elmulasztják, vonják felelősségre. Ezt a következetességet hiányolták. Ez a kérésünk annak ellenére, hogy leányvállalatunk nem panaszkodhat, hiszen a múlt évet jól zártuk, 175 milliós tervet teljesítettünk 17 milliós nyereséget értünk el. — Mindenki tisztában van azzal, hogy nehéz esztendő lesz 1987. Ügy érzem felkészültünk, s lesz néhány kellemes meglepetésünk. Idén bevezetjük a zárt technológiát. Ez azt jelenti, hogy saját tehergépjárműveinket helyben műszaki vizsgáztatjuk. Ez rang, mely fegyelmezettebb és minőségileg még jobb munkát igényel. Nagyon igényli mindenki a munkaidő becsületének a visszaszerzését. Meglepett a párttagok nyersen, őszinte véleménye, s követelték: a „fentről” kapott tájékoztatók legyenek őszinték, nyíltak, ne kendőzzenek el semmit. Valamennyien cselekvésre sürgettek. ★ — Ez az elszántság nagyon fontos. Igényeljük, számítunk is rá. A termeléshez a feltételek adottak, a munkákat szerződéssel biztosították. Ha minden anyagi-szellemi energiát és tartalékainkat is mozgósítjuk, s valóra válik a beszélgetések során tapasztalt tettrekészség, akkor a KEMÉV-re napfényesebb idők várnak — vélekedett Barabás László. Farkas Kálmán r dok nagy teleket, nagy hidegről, hóról, hófúvásról, szélviharról napokig beszélhetek. Gyerekkoromban ismertem a szél, a hideg okozóját is. Hibbant Kabá&nak, aki az istálló mestergerendájára egy rudas kötélre felakasztotta magát, a bűnös lelke keverte a havat. — Buta beszéd — mondta Sándor bácsi, a szomszéd, — az nem boszorkányság. Tudnám én a vihar eredetét. — Hát tudja, mondja...! A berakott spór plattni- ján ott volt a fazék. Forrt benne a kisteleki tőkék vérvörös leve fahéjjal, borssal, szegfűszeggel fűszerezve. Anyám mert egy kanállal a bádogcsuporba és Sándor bácsi kezébe adta. Aztán a bögre körbe vándorolt. Volt ivós, több mint egy tucat, férfiak, asszonyok. Mi gyerekek a rongyszőnyegen az asztal alatt, ágy alatt hasaltunk, hancú- roztunk. ' Sándor bácsi pipázott. Speciális keveréke — csipetnyi dohány-, cseresznye- és diólevél — fertelmes büA parázs dös volt, de úgy elkeveredett a másmilyen rengeteg szaggal, hogy nem számított. Meleg volt. Meleg és bennem feszült várakozás: jön-e a boszorkány? Jött, de türelemmel ki kellett várni a felkészülést, á rágyújtást. Előkerült a disznótökéből preparált dohányzacskó, percekbe telt a cseréppipa akkurátus megtömése. Aztán az öregember felvett egy fadarabot, kitárta a spór ajtaját és előkapart egy testes parazsat. A parazsat felcsippentette hüvelyk- és mutatóujjával, bal tenyerébe lökte, ott táncoltatta egy kissé, majd megint megcsípte ■az izzó zsarátnokot és a pipájába tette. Pöfékelt és sercintett, bele a hamuba. Többször is sercintett, de ezt már nem állhatta szó nélkül Nana. — Ne tökéletlenked jen! ' Micsoda egy vénember lett magából! Ez, mint borsó a falról, lepergett Sándor bácsiról, ö tudott büszke lenni. Az asszonybeszéd nála semmit sem számított. Különben is már régtől a kinti világra ügyelt; az ablakot, köpeny- ajtót verte a szél. Hol halványan, hol súlyosan üvölt- ve. — Délután kivágtam három akácfát. Sokáig kitart majd ez a hideg ... — Ki mondta? — A varjú. Azzal beszéltem. Tegnap, mikor kint jártam borért a kisteleki szőlőben, mit gondol, szomszéd, mit láttam?! A varjúk nem ültek fent a fák hegyén. Az alsó gallyakra telepedtek, a fa törzséhez húzódtak oltalmat keresve. Mondtam hát magamnak: Sándor, a varjú csinálja itten a telet. Jó lesz kivágni azt a három akácfát. Igén, a varjú csinálja a telet! Mást vártunk. Döbbenetesebbet, riasztóbbat. — Be volt kend rúgva! Méghogy a varjúval beszélt! Aztán milyen nyelven, tótul, oláhul, cigányul? Ekkora tromfra mit lehet mondani? Mégis csak boszorkány volt a varjú. Danikóné lelke költözött a madárba. Danikóné volt az az öregasszony, aki négy téllel korábban megfagyott a kiserdőnél. Akkor azt mondták, gallyért ment az öregasszony. Most már úgy tudják: boszorkánygyűlésre. Sándor bácsi látott is olyat. Neki farkassal, medvével is akadt már dolga. Ezekbe bizony már bele- borzongtunk. Ott az asztal alatt egymáshoz bújtunk, és kapaszkodtunk, úgy félt a lelkünk. Viszont Sándor bácsi nőttön nőtt a szemünkben. Kiváltképpen, ha tartotta a parazsat a tenyerén és a tűz nem égette meg. Elaludtam. A konyha melegében, a mécses homályos világában jólesően békés és biztonságos volt az álom. Muzsikám is volt hozzá, a macska dorombolása és az óra ketyegése. Anyám kel- tegetett, a vendégek eleje már elment. Amit félálomban látni véltem, az Sándor bácsi volt. Egy rossz fazékba szedte sparher.tunk- ból a parazsat. Megijedtem. — Elviszi tőlünk a meleget! — Parazsat visz, csak parazsat ... — nyugtatott anyám — begyújtani. Apád majd tüsköt tesz a tűzre, az kitart reggelig. j^eggel' csodára ébredww tünk. A házunkat a hó olyannyira befújta, hogy a külvilághoz alagutat kellett ásni. Segítettek a jó szomszédok is. Sándor bácsi ért el hozzánk legelőbb. Bejött vele a konyhába a hideg, de csak egy pillanatra. Addig, amíg a spórhoz nem lépett. A dunyha fészkéből figyeltem, hogy kapart ki magának egy testes parazsat, megfogta, tenyerére tette és ott tartotta. Máig sem értem, hogy nem égette meg. Seres Ernő f----------------------> Számítógép - háromszor MEGELŐZÉSÉRT A KÖZEGÉSZSÉGÜGYBEN Komplex számítógépes rendszer telepítése folyik a megyei KÖJÁL-ban. Feladata az egyes laborok munkájának, az elvégzett vizsgálatok eredményeinek rögzítése lesz. A tervezett rendszer nagy segítséget nyújt a KÖJÁL munkájához, hiszen a számítógépek segítségével bármely pillanatban rendelkezésére áll majd egy pontos kép a megye közegészségügyi, járványügyi helyzetéről, megkönnyítve ezzel a megelőzőgyógyító munkát. Az évi közel 100 ezer vizsgálati eredményt folyamatosan, egy központi egységben tárolják, ahonnan a legkülönbözőbb adatok bármikor visszakér- dezhetők. A hálózat ezáltal nagy lehetőséget kínál esetleges járványok korai felfedezésére, illetve megelőzésére. A rendszer teljes kiépítését ez év közepére tervezik. (m. é.) KLUB — ÜRESEN A komputer az élet valamennyi területén hódít, a kor technikájává vált és ezáltal divatszakma is lett a számítógép-kezelés, -programozás. Ennek köszönhető, hogy már az általános és középiskolákban is megkezdték a számítástechnika oktatását. Nemrégiben a megyei tanács végrehajtó bizottsága is foglalkozott e témával, s ott elhangzott, hogy jelenleg a megye általános és középiskolái 992 számítógéppel rendelkeznek. A szám hallatán felvetődik a kérdés! Elég-e ez a meny- nyiség? Számítógépközeibe kerülhet-e minden diák, aki szeretne? Ezt kérdeztük az egyik nyíregyházi általános iskolában is, ahol fakultációként meghirdették a számítástechnikát is. Kiderült, hogy többszörös volt a túljelentkezés, s a gyerekeknek csak egy szűk köre kerülhetett be erre a „fakt”-ra, a többit helyhiány miatt elutasították. A Neumann János Számítógéptudományi Társaság éppen ezért számítástechnikai klubot rendezett be Nyíregyházán, a Tudomány és Technika Házában, ám jelenleg úgy tűnik, felesleges volt a költségbefektetés, mert a klub a megfelelő propaganda ellenére hétről hétre üresen álL Hogy ennek mi az oka, nem tudni. Egy biztos: van lehetőség, hogy azok a gyerekek, akik nem kerülhettek az iskola számítógépeihez, mégis hozzájussanak a számítástechnikai ismeretekhez. (domokos) COMMODORE A SZAKSZERVEZETI MUNKÁBAN C—64 mikroszámítógép segíti ezentúl a Felső-Ti- sza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szakszervezeti bizottságának munkáját. Az adatfeldolgozás köny- nyítése, segítése érdekében a közelmúltban társadalmi munkában készült el az a program, melynek segítségével pontosan és gyorsan végezhetők el • azok a feladatok, melyek eddig esetleg több napi munkát igényeltek. Tervezik többek között a tagdíjterv és -felhasználás, üdültetés, kitüntetés, jutalmazás adatainak számítógépes nyilvántartását. Ugyancsak ilyen formában valósítják meg a vállalati jóléti és kulturális alap, illetve a szakszervezeti éves költségvetés tervezésének és felhasználásának feldolgozását is. Mindezek felvitele folyamatosan történik, — ugyanis néhány esetben szükség van az előző évek ■adataira is, melyeknek pontos összegyűjtése adhat megfelelő alapot a megbízható adatszolgáltatáshoz. Jelentőségét abban látják, hogy a meglévő számítógépek szélesebb körű kihasználása mellett pontosan, gyorsan, naprakészen végezhetők el a szak- szervezeti adatszolgáltatás és nyilvántartás feladatai. (o. zs.) S ______J
