Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-27 / 22. szám
1987. január 27. Kelet-Magyarorszig 3 I • Milyen legyen az iskolatanács? KÖNNYŰ LENNE ÁLTALÁNOSSÁGBAN azt mondani, az új oktatási törvény értelmében létrehozandó iskolatanácsoknak olyannak kell, vagy kellene lenniük, hogy segítsék az iskolákban a társadalmi igények, követelmények életszerű érvényesítését, járuljanak hozzá az iskolai élet demokratizmusához. Egyben az iskolatanácsban részt vevő vállalatok, intézmények vezetőitől azt várják: adjanak nagyobb erkölcsi, ha lehet anyagi, tárgyi segítséget is az iskoláknak, hogy azok jobban elláthassák napi tennivalóikat. De még folytathatnánk, mi mindenhez lenne köze az iskolatanácsnak, de egy kicsit a levegőbe beszélnénk, hisz még olyan ritka országosan és a megyénkben is az iskolatanács. mint a fehér holló. Az iskolatanácsok szerepét, jogkörét pontosan meghatározták az oktatási törvényben, ezzel aligha lehetnek gondok. A valóság azonban mégis jócskán tesz fel kérdőjeleket, milyenek is legyenek az iskolatanácsok, hogyan lehet e társadalmi közreműködést, bizonyos fokig kontrollt úgy megvalósítani, hogy az ne csorbítsa az iskola önállóságát, ne egy felettes szervet lássanak benne az iskola vezetői, de ne is vegyék úgy, mint egy újabb bizottság megalakítását, amitől semmi lényeges nem várható. Akkor meg minek kell? A BIZONYTALANSÁGOT AZ ISKOLÁKBAN az is táplálja, hogy az utóbbi években közismerten elég sok trauma érte az oktatás háza táját. Új oktatási, nevelési programok, tankönyvek, korrekciók, majd azok korrekciója, ötnapos tanítási hét és így tovább. Teljesen indokolt, hogy az iskolák tantestülete nyugalmasabb, stabilabb időszakot szeretne, hogy megalapozza az oktatási törvényben megfogalmazott általános és helyi érvényű feladatok megvalósítását. Talán ezért övezi a kívántnál több aggály, esetenként félreértés az iskolatanácsok létrehozását. Ezért is írt közös levelet valamennyi általános iskola, középfokú nevelési-oktatási intézmény igazgatójának, valamint a népfront- bizottságoknak a megyei tanács művelődési osztálya és a népfront megyei bizottsága. A törvény ugyanis az iskolatanácsok létrehozásában és további munkájában alapvető szerepet szán a Hazafias Népfront helyi bizottságainak is. Az iskolatanácsok társadalmi irányítására a népfrontbizottságokat kérték fel. Ügy tervezik, hogy a megyében ebben az évben várhatóan nyolc iskolatanácsot alakítanak meg, majd figyelemmel kísérve a tanácsok tapasztalatait, szeptember táján szeretnék feldolgozni a tevékenység legfontosabb elemeit és eljuttatni minden iskolába, illetve nép- frontbizottságnak. ATTÖL FÜGG TEHÄT, milyenek lesznek az iskolatanácsok, hol, mennyi energiát fektetnek az előkészítésükbe, s az iskolák vezetői mennyire igénylik a társadalmi segítséget, együttműködést. Az is világos az eddigiekből, hogy az iskolatanács nem egy „másik” szülői munkaközösség, nem annak a szerepkörét kell átvenni. A választ végül is: milyen legyen az iskolatanács, az általános irányelvek alapján, de mindenütt helyileg szükséges kidolgozni. Az említett közös megyei körlevélben az áll: a Művelődési Minisztérium az iskolatanácsok létrehozását nem szorgalmazta az oktatási törvény életbeléptetésével azonos időpontban, számolva azzal, hogy csak ott lehet és szabad ezt a testületet létrehozni, ahol adottak a feltételek a tevékenységhez. AZ ISKOLATANÁCSOK LÉTREHOZÁSA egy fokozatos, több évre szóló feladat — fogalmaznak a levél írói. Ezzel együtt azonban arra is kíváncsiak a művelődési szervek és a népfront megyei bizottsága, hogy melyik évben kívánják az iskolatanácsot megalakítani, hogy segíteni tudjanak elsősorban a szemlélet formálásával, később a gyakorlati tapasztalatok közreadásával is. P. G. A TAURUS GUMIIPARI VÁLLALAT nyíregyházi gyárának műszeres laboratóriumában Réz Erzsébet vegyialapanyag-gyártó szakmunkás a keverékek fizikai paramétereit vizsgálja. (Cs. Cs. felvétele) ...............................I. ........I". ..1,1",................. I .''fe: Fiatal agrárszakemberek tanácskozása Nyomni kell az ajtót! Minden nyolcadik elégedetlen a jelenlegi beosztásával azoknak a megyénkbeli agrárszakembereknek, akik három évnél nem régebben kaptak diplomát az ország valamelyik felsőfokú oktatási intézményében. Erről tanúskodik a megyei tanács mezőgazdasági osztálya által elvégzett felmérés. Több mint 150 kérdőivet küldtek ki szerte Szabolcs-Szatmárban. Ennek mintegy felére kaptak értékelhető választ. Arra voltak kíváncsiak: mennyire érzik jól magukat a mezőgazdaságban ezek a fiatalok, hogyan ítélik meg saját szerepüket a munkahelyen, a tágabb közösségben, a lakóhelyen. Egyebek mellett e felmérés tapasztalatairól is szó volt a kezdő szakembereknek rendezett körzeti tanácskozáson, amelyet a napokban tartottak Nyírbogáton. A Nyírbátor környéki termelőszövetkezetekből gyűltek össze a fiatalok — igaz, alig néhányan, az ember majdnem egy kezén megszámolhatta őket. Kettőn áll a vásár Az agrárszakemberek körében is egyre több az életunt fiatal — mutatott rá a TESZÖV jelenlévő képviselője. Hogy ez miért van így? A kérdés megválaszolása nem könnyű. Az esetleges rossz hangulathoz valószínűleg hozzájárul az is, hogy az egyetemeken, főiskolákon „túl optimalizált" — szinte ideális — üzemi modellt vázolnak a hallgatóknak. Amikor aztán diplomával a zsebben elkerülnek egy-egy nagyüzemhez, csalódva kell tudomásul venniük, hogy hiányzik három traktor, nincs elég műtrágya és kevés a pénz a fejlesztéshez. Ugyanakkor sokan képtelenek beilleszkedni a falu életébe. Elzárkóznak. Ezzel a magatartással gyakorlatilag elhárítják maguktól azt a feladatot és felelősséget, amit egy igazi értelmiséginek — mint egy közösség tagjának — fel kell vállalni. Megeshet persze az is, hogy a munkatársak, a közösség nem fogadja be a fiatalt. A beilleszkedés témájában aligha lehetett okosabbat mondani a régi bölcsességnél: kettőn áll a vásár. A tudás értékelése Szó esett arról is, hogy a kezdő szakemberek — feladatok híján — nem tudják „kiélni” szakmai ambíciójukat. Erre az volt az ellenvetés: vegyenek részt pályázatokon! Továbbá az sem biztos. hogy igaza van annak, aki úgy érzi, teremtő energiáit túlságosan sok ellenállás gyengíti. Könnyen megeshet, hogy a fiatalban van a hiba, hiszen amit ő magáról képzel, az nem felel meg a valóságnak. Magyarán: túlértékeli magát. De ami igaz, igaz. Csak akkor derülhet ki valakiről, hogy mit ér, ha a gyakorlatban megmérettetik. A megmérettetéshez, a gyakorlatban való vizsgához viszont az üzemeknek konkrét feladatokkal kell megbízni a kezdő szakembereket. Volt, aki arra panaszkodott: a vezetők nem küldik, nem viszik magukkal a fiatalokat sem szakmai, sem tudományos értekezletekre, bemutatókra. Jó volna ezen változtatni, hiszen köztudott, manapság rövid idő alatt elévül a megszerzett tudás. Az ismeretek fejlesztése létkérdés, elhanyagolása: vétek. Nem ártana, ha a munkahelyen a KISZ jobban odafigyelne ezekre a dolgokra. A három évnél nem régibb diplomával rendelkező, egyetemet végzett és mező- gazdasági területen dolgozó szakemberek átlagfizetése a megyében 5800 forint. Ugyanez a volt főiskolásoknál 4800 forint. Nyírbátor környékén a megyei átlagot összességéVegyesbefött gyártásához műszakonként 6800 ötliteres üveg almabefőttet készítenek a Nyírség Konzervipari Vállalat nyíregyházi gyárában. Veres Sándorné és Koval- csik Andrásné a töltő-záró gépsoron ellenőrzi a technológiai folyamatot. (Császár Csaba felvétele) — Az elsőt sohasem felejtem el, az volt az igazi ... — Az a kis szőke micsoda biztonsággal fogta a kezében azt a vastag tűt. — Emlékszel ahogy ijesztgetem? Azt mondtam, ha félig lesz az üveg, akkor fogok elájulni. Merthogy nem bírom a vér látványát. — El is ájultál. — NahaUod. ha én egyszer valamit megmondok... Micsoda könnyed érzés volt. Behangyásodott előttem a kép, mint amikor a tévében véget ér az adás. Es arra tértem magamhoz, hogy az a kis szőke simogatja a homlokomat. — Aztán hozzászoktunk, nem? — Igen, a sörhöz, meg a virslihez. Továbbá az ellógható fél délelőtthöz. Ahhoz igen. Utána elálmosodtunk és délig le se jöttünk a koliszobából. — Te abbahagytad? — Valahogy sohase jött ki a lépés, meg elmúlt a varázs, jött a felnöttes komolykodás. — Én elhatároztam, hogy csak a harmincadikig megyek el. Sőt egyszer még korábban is. — Az egyetem után mi? — Igen. Aztán volt az asz- szonynak egy nagyon véres műtété, meg a fiamnak is. A vércsoportom meg nulla pozitív ... Ilyen vérrel nem lehet félbehagyni. — Mégis azt akartad.... — Igen, már a huszonnyolcadiknál feltett szándékom volt. öreg vagyok én már. jöjjenek a fiatalok a pezsgő vérükkel... — Aztán? — Aztán diszkréten a kezembe csúsztattak egy lapot. Nemcsak nekem, mindenkinek. — Felhívás további véradásra? — Ellenkezőleg, lebeszélés. Ha véletlenül ellenkező hajlamaim lennének. — Aha, az AIDS miatt... — Ühüm ... —És... — Most mondd meg..'. Ki hinné el nekem, hogy csak a harmincadik alkalomra vártam? Esik Sándor ben nem érik el a bérek. Ugyanakkor a volt főiskolásokat jobban megbecsülik, mint más körzetekben. Maradjanak a megyében Végül is mire biztatták az asztal egyik oldalán ülő, „hivatalból odaszervezett” emberek az asztal másik oldalán helyet foglaló fiatalokat? Kezdeményezzenek bátran, ifjonti erővel, tágítsák vagy bontsák le az előttük álló vélt és valós korlátokat! De legfőképpen, maradjanak Szabolcs-Szatmárban, mert nagyon kevés a szakember. Ahhoz pedig, hogy az élet minden területén a jelenleginél kedvezőbb helyzetbe kerüljenek, nemcsak a szűkebb pátriában, de mindenütt az országban „nyomni kell az ajtót”. Versengő bankok F elgyorsultak az események a bankszférában: decemberben szinte naponta adtak hírt az újságok a kereskedelmi bankok alakuló közgyűléseiről. Januárban pedig szervezetileg és helyileg is elkülönültek egymástól, s megkezdték tevékenységüket. Mit is jelent mindez az érdekeltek, tehát a vállalatok, szövetkezetek számára. Egyelőre csak a cégtáblák változtak, hiszen az új pénzintézetek jogutódként mindazt a szolgáltatást nyújtják, mint korábban az MNB, és természetesen folyósítják a régebben fölvett hiteleket. Ám mindenképpen érdekes időszak elé nézünk, hiszen alapvetően megváltozott a helyzet. Ügy is fogalmazhatunk: immár nem a vállalatok keresik az egyetlen nagy bank kegyeit, hanem a bankok próbálják megnyerni új ügyfeleiket. Nem véletlen, hogy tevékenységükről, szolgáltatásaikról értesítik mostani és potenciális ügyfeleiket, kis túlzással élve, reklámozzák magukat. És ebben a versenyben, ha csak részlegesen is, de a kisbankok, vagyis a szakosított pénzintézetek szintén részt kérnek maguknak. A vállalatok hosszú évtizedek után most merőben más helyzetbe kerültek. Egy fél év várakozás után, július 1 -ét követően maguk választhatnak, hogy kivel, mikor szerződnek, nem kötik őket a jogszabályok egyetlen nagy pénzintézethez sem. Már az alakuló közgyűléseken elhangzottakból nyilvánvalóvá vált, hogy teljesen átalakul a banki politika. A kulcsszó az üzlet lesz, vagy ahogy a Magyar Hitelbank alakuló közgyűlésén megfogalmazódott, a bank ugyanolyan vállalat, mint a többi, csak ott pénzzel kereskednek. De ugyanúgy nyereségből él a pénzintézet mostmár, mint a többi gazdálkodó. Tehát száműzni kell az üzleti szótárakból az ügyfél megjelölést. Ezentúl egyenrangú partnerek ülnek a tárgyalóasztal két oldalán. Már sokszor leírták, de érdemes újból megemlíteni, hogy a több bank nem jelent automatikusan több pénzt is. A népgazdaság jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé, hogy a pénzpiac megelőzze a reálszférát, liberálisabb szabályozás alacsonyabb jegybanki kamatlábak révén túlzott és kielégíthetetlen keresletet támasszon a beruházások piacán. De nem mindegy, hogy a meglévő pénzt, tőkét hogyan és főleg, kiknek osztják el. Magyarán mondva, az új, kétszintű bankrendszerben az üzleti érdekeltség alapján szerveződött pénzintézetek a hiteleket a korábbinál hatékonyabban ítélhetik oda. Nem elhanyagolható szempont, hogy maguk is gyűjthetnek betéteket, meggyorsíthatják a hitelek forgását, vagy más módon növelhetik kihelyezéseik nagyságát. S éppen a kibontakozó versenyben valószínűleg a korábbinál sokkal több új lehetőséget kínálnak majd a vállalatok számára, amelyek eddig nemigen láttak fantáziát abban, hogy pénzüket a bankban elhelyezve, annak kölcsönadva kamatoztassák. Á m ezzel még nem értünk a lehetőségek végére, a bankok kötvényt bocsáthatnak ki, tőkéjükkel résztulajdonosokként különböző vállalkozásokba foghatnak, sőt az elmúlt év végén megjelent új jogszabályok szerint még leánybiztosítót is alapíthanak, ha éppen ebben látnak fantáziát. A megpezsdülő pénzügyi élet nemcsak tőkében, pénzben, vagyonban mérhető nyereséget hoz. Üj szemléletet plántálhat gazdasági életünkbe, a maga sajátos eszközeivel dinamizálhatja a gazdaságot. Sztancs János (L m.) Diszkréten
