Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-24 / 20. szám
1987. január 24. Kelet-Magyarország 3 Évkezdet és munkabér VALÓ IGAZ: NEM FOGADTA OSZTATLAN LELKESEDÉS ama bizonyos december 2-i kormányajárrtást az alapbérek emelésének kívánatos elhalasztásáról. Vannak — nem laikusok, vállalati szakemberek —, akik azt kérdezik: ugyan miként egy eztethető össze ez a „kvázi" bérstop a régóta és napjainkban egyre gyakrabban hangoztatott vállalati önállósággal. Mások azon spekulálnak, hogy az általában teljesítményfedezet nélküli béremeléseket végrehajtó vállalatokat ugyan ki és mi akadályozza meg abban, hogy majd áprilistól tegyék azt, amit egyébként januárban tettek volna? Megint mások arra hivatkoznak, hogy a felelősen gazdálkodó vállalatok felelősen gondolkodó vezetői eddig sem osztogatták januárban, februárban nyakra-főre a pénzeket, hanem rendre megvárták az egész esztendő gazdasági eredményeiről tudósító vállalati mérleg elkészültét; nem hiába mondás manapság is: ha április — akkor béremelés. A SZOT illetékes titkára többször is kijelentette a nyilvánosság előtt: a szakszervezetek hosszú hetekig vitatták az ajánlással kapcsolatos kormányelképzelés helyességét, míg végül is belátták, hogy nem kerülhető ki az ajánlás közzététele. S vannak persze, akik az ilyenkor szokásos túlbuzgóságukban valóban szabályos bérstoppá változtatták azt, ami sem jogi értelemben, de lényegét tekintve sem bér- stoprendelet. Tudok munkahelyről, ahol megtagadták céljutalmak kifizetését, mondván, hogy most bér- stop van, s vannak szakmák, ahol az év elején szokásos — nem automatikus, hanem rendkívüli, ám éppen ezért az anyagi ösztönzés szempontjából hatásos — „feljebbsoro- lásokat” áprilisra halasztották — helyesen —, de azzal, hogy azok nem visszamenőleges hatályúak, csakis áprilistól érvényesek. SOK A ZAVAR, SOK A FÉLREÉRTÉS, nagy a kapkodás és persze — mindennek következményeként — nagy ellenkezés. Ügy látszik, eljutottunk odáig, hogy egy egyszerű, világosan, érthetően fogalmazott, minden olvasni tudó ember számára könnyedén követhető pár soros ajánlás — ha úgy tetszik, figyelmeztetés — az érintettek számára felfoghatatlan és emészthetetlen. Eljutottunk odáig, hogy még a laikusok körében is — akik persze leginkább érintettek — az a szent meggyőződés: a kormány most elrendelte a bér- stoppot, de akkor ez miért nem párosul árstoppal? E sorok írója már többször, több publikációban — ám be kell látnia, hogy minden eredmény nélkül — megpróbálta tisztázni a vaskos félreértést: a december 2-án megjelent lapok nem arról tudósítottak, hogy a kormány bérstoppot rendelt el. Az akkori közleményből ugyanis egyértelműen kiderül, hogy áprilisig is emelkedhetnek a teljesítménybérek, hogy igenis kifizethetők az esedékes prémiumok, s persze az évi nyereségből való részesedés is. Vagyis az alapbéreken kívül a kormányajánlás — vagy mondjuk így: kérés, figyelmeztetés? — a munkahelyi keresetek egyéb, és pem lényegtelen elemeit nem érinti. Akkor tehát még egyszer: nem központilag elrendelt bérstop, de azért komoly ■és mindenképpen megszívlelendő figyelmeztetés. Azért talán nem árt fölvillantani e kormányajánlás indítékait jelző tényeket. Senki sem vitathatja, hogy a felelősen gazdálkodó vállalatok felelősen gondolkodó vezetői mindig is az aktuális gazdasági eredmények ismeretében emelték a béreket. Megvárták ezzel az éves mérlegek elkészültét, őket tehát jottányit sem érinti a szóban forgó ajánlás. De az is tudnivaló, hogy e felelősen gazdálkodók vannak kevesebben. Például: 1985 végén, az esztendő utolsó hónapjaiban, az ipari átlagbérek 23 százalékkal, az építőipari átlagbérek pedig 14 százalékkal növekedtek. EZEK A SZÁMOK EGYÉRTELMŰEN JELZIK, hogy a vállalatok nagy többsége a maradék pénzeket az utolsó pillanatokban és villámgyorsan szétosztotta; e bérezési gyakorlatnak ugyan miféle ösztönző hatása lehet? Ám maradt e sajátságos „ösztönzési” gyakorlat, mert például tavaly, január és szeptember között kerek 8 százalékkal emelkedtek az átlagbérek, s nem az a baj, hogy ez jóval több, mint amivel a tervezők az év elején számoltak, hanem az, hogy ez a bérnövekmény messze nincs arányban a gazdaság teljesítményével. Valószínűleg azért sem, mert a tavalyi esztendő is a már hosszú évek óta szokásos béremelési kampánnyal kezdődött, még mielőtt kiderült volna, hogy hol és mennyi pénz lesz, ha egyáltalán lesz, az alapbérek emelésére? Márpedig az egyszer elhatározott bérnövekményt vállalni és rendre fizetni kell akkor is, ha a mérlegek végül is kedvezőtlen gazdasági eredményekről tanúskodnak, s fizetni kell akkor is, ha a munkáltató vállalat év közben kerül nehéz helyzetbe. Hát ennyi az alapbéremelések elhalasztásával kapcsolatos kormány-állásfoglalás (ajánlás) háttere, de azért ne feledjük: figyelmeztet ez az ajánlás még valamire: nevezetesen arra, hogy nem oktalanok a keresetszabályozás megújításával kapcsolatos szakmai viták. E viták közös lényege, hogy a mai és a már régóta próbált módszerekkel aligha érhető el a kívánatos cél: a vásárlóerő és az árualap közötti egyensúly, miközben az erőteljesen differenciált anyagi ösztönzés egyre határozottabban deklarált gazdaságpolitikai alapelv. EZ A — MINDENKORI KERESETSZABÁLYOZÁSTÓL ELVÁRHATÓ — két alapkövetelmény sehogy sem hajlandó összhangba kerülni, s feltehetően nem a dolgok természete, sokkal inkább a szabályozás felemássága miatt. V. Cs. Automatikus vezérléssel A Nyírség Konzervipari Vállalat aszeptikus üzemében csíramentes környezetben, zárt rendszerben jut el a feldolgozás helyére a gyümölcsalapanyag. A rendszert automatikus vezérlőberendezés működteti. Képünkön: Magéra Tiborné ellenőrzi a zavartalan működést. (Farkas Zoltán felvétele) Nem a szerencsében bíznak Á tarpai kommunisták felelőssége Amikor Szécsi Zoltán főmérnök az őszi munkákról beszámolt, így fogalmazott: — Jobban kellett alkalmazkodni az üzem sajátosságaihoz. Ezért kollektív döntés alapján néhány területen termelésszerkezeti, üzemszervezési és személyi változtatást, módosítást hajtottunk végre. Ez a folyamat megkezdődött, de mindent egyszerre nem lehet végrehajtani, ezt a folyamatot 1987-ben.is folytatni kell. ÚJ szemlélettel Ha a szövetkezet eredményeit nézzük, akkor az 1986- os esztendőben van mivel dicsekedni, de akad jó néhány olyan pont,' ahol az a bizonyos megkezdett folyamat folytatásra vár. Mert kétségtelen siker, hogy a várt 550 vagon helyett 800 telt meg almával, s tegyük hozzá, több csatornán át megfelelően értékesült is. Jó eredmény, hogy a szálas-, a lédús- és az Tarpán. az Esze Tamás Termelőszövetkezetnél a gondoktól súlyos 1985 után a múlt esztendő elején komolyan végig kellett gondolni: melyik a legjobb út a siker, az eredmény felé. Az új vezetés már a nyári, majd azt követően az őszi munkákat úgy próbálta szervezni, hogy az üzem érdekeit a korábbinál jobban képviselje. abraktakarmányt úgy termelték, hogy annak mennyisége a közös és a háztáji minden igényét kielégíti. Jól bevált a lóbab, igen reménykeltő eredményeket mutatott a káposztarepce, minden eddiginél magasabb volt a kukorica termésátlaga és össztermése. Nem tagadható ugyanakkor, hogy elégedetlenek a búzával, sok javítani való van az állattenyésztés területén, fel kellett számolni a veszteséges varrodát, rendkívülien rossz hatásfokkal termelték a diót, gondok vannak a kőbányával, de az erdőkkel is. Vagyis a kép igen kettős: egyik oldalon áttörés, siker, a másikon — ahogy a főmérA seregélyek az elővárosokban egyre ritkábban utánozzák a sárgarigókat és a csalogányokat, s egyre gyakrabban a motorkerékpárokat és a villanymozdonyok dudáit. Lélekben vadász vagyok. De nem a prém és nem a hús miatt vadászok, s nem ostoba puskával a kezemben. Magam vagyok a puska. magammal célzok, s magammal lövök. A zsákmányom pedig — az egész természet. Az állatokról azt mondják: „Ne zavarjanak bennünket, s mi sem háborgatjuk őket!” De azok nem tehetik meg, hogy ne zavarjanak bennünket: a ragadozók a vadászokat, a halevők a halászokat, a növényevők az állattenyésztőket, a magevők a földműveseket, a gyümölcsevők a kertészeket. A rútak a szemünket, a rikoltozók a fülünket za- ’ várják. Vagy nekünk kell egy kicsit türelmesebbeknek, engedékenyebbeknek lennünk, vagy ... Szeretnének végignyújtózkodni a csupasz aszfalton? Kimenni az utcára és hallgatni az autók zaját? Elgyönyörködni a füstös városi égboltban? Végigfutni vadásos helyeket. Megjöttek a vadkacsák — meghozták a tavakra az első szabad vizeket. Dürrögnek a fajdkakasok — hirdetik a tavasz tombolását. S mindannyian a lejükkel fizetnek érte .. . mezítláb az úttesten? No ugye... Látni és felfogni — micsoda boldogság! Nem a nagymamák meséiben rejlik az élet legnagyobb igazsága? Hajdan a tirannusok megbüntették a rossz hírt hozó hírnököket. A mai vadászok a jó hírért büntetnek. Megérkeztek az erdei szalonkák — elsőnek hozták meg az erdőbe a hóolHa elindulunk valahová, azt azért tesszük, hogy másokat meglátogassunk, s magunkat megmutassuk. Ne tégy így, ha az erdőbe indulsz: nézz meg másokat, de magad ne mutogasd. Nem az erdei világnak van szüksége rád — neked van őrá. ★ Ha a rénszarvascsorda, a tatár antilop-nyáj a farkasok elől menekül, gyík módjára viselkedik: a legkevésbé értékes részével váltja meg magát: a gyík a farkával, a nyáj az „uszályával”, az elgyöngült egye- deivel. (Antal Miklós fordítása) nők is fogalmazta — a további előrehaladás jobb feltételeinek megteremtése. Egy intézkedési terv A tarpai tsz kommunistái is átérezték, milyen felelősség hárul rájuk. A novemberi KB-határozat szellemében, a saját viszonyok alapos elemzése után készítette el az üzemi pártvezetőség intézkedési tervét, melyet Kulcsár István Károly fejtett ki részletesen. — Nem véletlen, hogy a legfontosabb feladatnak azt tartjuk, hogy a búza, a kukorica, a repce és a lóbab termésátlagai növekedjenek. A búza esetében el kell mozdulni a holtpontról. Nem könnyű dolog ez, hiszen 800 hektárról van szó, nehéz a talajmunka, dupla az őszi munka költsége. Rendkívüli fegyelem, pontos technológia kívántatik itt! — Pártvezetőségünk kiemelt jelentőséget tulajdonít a térségi meliorációnak, ehhez a szükséges anyagiakat biztosítani kell. Sürgetjük a zsombékos, elsavanyodott gyepterületek felújítását is, hogy a takarmánygondot egyszer s mindenkorra megoldjuk. Ügy ítéljük, hogy igen nagy szerepet kap az almatermesztés, mely a múlt évben bebizonyítottan hasznot hajtott, de ehhez a munkához, hogy a mennyiség és minőség összhangban legyen, jobb műszaki háttér kell. Az intézkedési terv a továbbiakban igen határozottan szól az állattenyésztésben szükséges rekonstrukcióról, a tenyészállomány szelekciójáról. Ügy foglaltak állást: csak a jó mutatókat produkáló egyedeket szabad megtartani. Nem elhanyagolható az sem, hogy a pártvezetőség sürgeti a teljesítménybéres munka visszaállítását a gép- üzemben, egy időben az. ottani munkafeltételek javításával. Van még egy igen figyelmet érdemlő rész a tervben, amelyről így beszél a párttitkár: — A varroda ráfizetéses volt. Ügy határoztunk: csak olyan melléküzemágat kell fenntartani, mely eredményt termel. A meglévő melléküzemágakat felül kell vizsgálni, és keresni a lehetőséget a nyereségre. Ha nem lehetséges a nyereség: fel kell számolni. A jelek szerint a legjövősebb — s ez a foglalkoztatás szempontjából sem mellékes — a ládagyártás, ennek bővítése. 16 ösztönző I A tsz üzemi pártvezetősége okosan adaptálta a helyi viszonyokra a Központi Bizottság határozatát. Akkor, amikor külön súlyt fektet a teljesítménybérezésre, amikor sürgetően beszél a nagy technológiai és munkafegyelemről, akkor amikor a minőségi szempontoknak ad elsőbbséget, jó ösztönzőnek, jó menedzsernek bizonyul. A gazdasági szakemberek által felállított követelményekhez ugyanis kell, hogy párosuljon a kommunisták megkülönböztetett felelőssége, példamutatása. Aligha vitatja bárki is Tarpán, hogy a 86-os esztendő sikerei ígéretesek. De az sem lehet vitás, hogy akár a növénytermesztés, akár az állattenyésztés területén jócskán vannak még lehetőségek. Olyanok, melyek az embereken múlnak. Egy sor feladat kétségtelen^ pénz kérdése. De a jó szervezés, az okos termékszerkezet kialakítása, a géppel, maggal, anyaggal való gazdálkodás, a nagyobb rend nem forintokon múlik, hanem a fejeken. A gondolatnak, a reális, de merész ötletnek akar tért nyitni a pártvezetőség intézkedési terve. Az Esze Tamás Termelő- szövetkezetben a téli hetekben sem tétlenkedtek. A szigorú fegyelem áldásos légkörében, a megfontolt tettekkel haladás jegyében, az új ötletekkel és elképzelésekkel már nem csupán barátkozva láttak dologhoz. Ahogy az ősszel vetett magban ott a termés ígérete, úgy az ősszel és télen végzett munkában is felsejlik a 87- es év gazdagabb reménye. Bürget Lajos Teret nyitnak a friss gondolatnak
