Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-22 / 18. szám

1987. január 22. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 3 Hullámhegyek és -völgyek Bölcsődét cserélni Érdekességképpen s mintegy bevezetés­ként egy kicsit pillantsunk vissza az idő­ben, átlépve a város, a megye határán is. Fél évszázaddal ezelőtt hazánkban ezer kisgyerekre 2 bölcsődei hely jutott. Az öt­venes évek végére ez a szám 51-re ugrott, és a továbbiakban is rohamosan emelke­dett, a nyolcvanas évek derekára jóval meg­haladta a százat. Hasonló ütemű volt a fejlődés Szabolcs- Szatmárban' is, ahol 1985-ben 3262 bölcsődei helyet tartottak nyilván, azaz ezer kisgye­reknek 130 hely állt rendelkezésére. Ezzel az aránnyal a megye az ország élmezőnyébe került. Nyíregyházán a felszabadulás után első­ként egy üzemi bölcsőde nyitotta meg ka­puit a dohánygyárban (igaz, nem sokáig működött), majd felépült két tanácsi intéz­mény, az egyik az Öz közben, a másik a Honvéd utcán. Ezután általában tervciklu­sonként egy-egy bölcsődével gyarapodott a város, mígnem a népesedéspolitikai határo­zat megjelenését követően, a 70-es évtized második felében valóságos frontáttörés kö­vetkezett be. Az első jósavárosi bölcsőde át­adása után évenként épült új intézmény. 1980-ban azonban megtörik ez a lendület, utána már csak egyetlen bölcsődét vehetnek birtokba a kicsik és gondozóik — az örökös­földit. Ezzel 16-ra kerekedett Nyíregyháza bölcsődéinek száma. Az intézményekben összesen 1280 hely van, de közülük csak 920 „foglalt”, 41 gyerek pedig „várakozik”, te­hát ők is bölcsődébe kerülnek, amint a szü­lő munkába áll. De mi van a számok mögött? Milyen kö­rülmények között, hogyan működnek, milyen gondokkal küzdenek ezek a bölcsődék, vé­gül, ám korántsem utolsósorban, milyen jö­vő vár rájuk? — ezt vettük sorra dr. Barta Tibor egészségügyi osztályvezető, városi fő­orvos és dr. Borbély György, a Bölcsődei Igazgatóság igazgató-főorvosának segítségé­vel. Mindenekelőtt egy igen fontos adatsort említenek: a népesedéspolitikai határozat megjelenésének évében, 1972-ben 1300 szü­lés volt a városban, 1976-ban viszont már 2000! Sajnos, 1980-tól kezdve ismét egyre kevesebb gyerek született. A mélypontot 1984-ben értük el, amikor a születések szá­ma az 1972-esnek.is alatta maradt. A rákövet­kező esztendőben viszont sikerült elmozdul­ni a holtpontról — 1985-ben újra 1300 kö­rüli szülést regisztráltak —, és azóta is évről évre emelkedik valamelyest a szülések szá­ma. A demográfiai hullámhegyekre és -völ­gyekre érzékenyen reagáltak a bölcsődék is, amelyeknek hol a zsúfoltsággal, hol pedig a kihasználatlansággal kellett szembenézni­ük. A Jósavárosban például már mind a négy bölcsőde készen volt, amikor 50—70 gyereket még mindig a város más részeibe kellett átirányítani, mert a lakónegyed in­tézményeiben egyszerűen képtelenség volt őket elhelyezni — 80 helyre ott már így is 120 gyerek jutott akkoriban ... De hol van az már! A jósavárosi bölcsődék kihasznált­sága ma csupán 70 százalékos, és másutt is hasonló gondokkal küzdenek. Ebben viszont nemcsak a kívánatosnál alacsonyabb gyermeklétszám a ludas. A gyermekgondozási díj bevezetése után na­gyon sok anya (egyébként igen helyesen) élt a lehetőséggel, hogy másfél évig otthon gondozhatja gyermekét. Hogy mennyire mérföldkőnek számít a gyed, ennek illuszt­rálására egyetlen adat: jelenleg a városban mindössze 3 (!) olyan gyerek bölcsődés, aki még nem töltötte be első születésnapját, te­hát édesanyja (rendszerint szakmai okok miatt) nem veszi igénybe a gyermekgondo­zási díjat. A hetvenes évek második felében az egy éven aluli bölcsődések aránya még 25 százalék körül volt... Az örökösföldi bölcsőde felépítése ennek ellenére égetően fontos volt, hiszen az egy­re terjeszkedő új lakónegyedben nagyon sok fiatal házaspár kapott (és kap a jövőben is) lakást. Alig adták át, máris „kinőtte” böl­csődéjét a városrész: a 80 helyre 135 gyere­ket vettek fel, de ez is kevés, 20—30 aprósá­got máshová kell vinniük a szülőknek. De nincs mit tenni, akinek autója van, vagy a munkaidő-beosztása lehetővé teszi, bizony bele kell törődnie, hogy gyermekét egy má­sik bölcsőde fogadja be. Ilyenkor az anya lehetőségeit veszik számba, mert egyenjogú­ság ide vagy oda, az esetek túlnyomó több­ségében ma is ők hozzák-viszik a gyerekeket. Az Örökösföldön tehát szükség lenne mé.g egy gyermekintézményre (várhatóan a kö­vetkező ötéves tervben fog megépülni), míg másutt bőségesen van hely. Ezek egy részét A város egyik legrégibb és legszebb bölcső­déje: 1953-ban épült a Honvéd utcán. viszont ma is be lehetne tölteni, ugyanis most már mód van arra, hogy a gyesen lé­vő, de részmunkaidőben dolgozó anya gyer­mekét is felvegyék; bölcsődébe adhatja gyer­mekét az a szülő is, aki saját egészségi álla­pota miatt nem tudja a kicsit megfelelően gondozni. Ez utóbbira még inkább van pél­da, az előbbire azonban az egész városban mindössze egy — talán azért, mert ezt az új lehetőséget még nem ismerik az érintettek. Olyan aggálya egyetlen szülőnek sem le­het, hogy gyermeke esetleg nem megfelelő körülmények közé kerülne a bölcsődében: bízvást mondhatjuk, jelenleg a nyíregyházi bölcsődék minden követelménynek megfelel­nek. öt gyerekre legkevesebb egy gondozó­nő jut, de gyakran még több is: a kineve­zett gondozónők mindegyike szakképzett, a szerződésesek között is csak néhányan van­nak, akik (még) nem szerezték meg a szük­séges képzettséget. A gyerekeket naponta megvizsgálja az orvos; az étlapot is a gyer­mekorvos irányításával állítják össze, fi­gyelembe véve még azt is, milyen táplálko­zási szokások jellemzik azt a környéket, ahonnan a gyerekek a bölcsődébe kerülnek. A bölcsődék tehát igen messzire jutottak egykori gyermekmegőrző funkciójuktól — ma mindent megtesznek azért, hogy előse­gítsék a gyerekek testi, szellemi gyarapodá­sát, helyes szokásaik kialakulását, hogy mi­nél jobban felszínre bukkanhassanak készsé­geik, képességeik, hiszen a gyermek ebben a korban formálható legkönnyebben. Végül a bölcsődék jövőjéről, hiszen most már fontolóra kellett venni, hogy érdemes-e mindegyiket fenntartani? Higgadtan mérle­gelve a jelenlegi helyzetet, azt kell monda- hűnk, hogy nem, hiszen a derűlátó véleke- kedések szerint is csak legfeljebb a kilenc­venes évek közepétől várható a gyermeklét­szám dinamikusabb növekedése. Ésszerű len­ne addig más célokra hasznosítani a bölcső­dék egy részét — azokat, amelyeknek meg­szüntetése a szülőket nem hozza hátrányos helyzetbe. Sajnos, ez a legnehezebb: meg­győzni a szülőket arról, hogy az alig vala­mivel nagyobb távolság, vagy csak pusztán a „bölcsőde-csere” még nem minősíthető hátrányos helyzetnek. Jóllehet emberileg természetesen érthető, hogy a szülő a megszokott bölcsődébe sze­retné hordani gyermekét, de a városnak idős lakóira is gondolni kell, akikért igen sokat lehetne tenni. A gyerekeknek a jelenleginél ésszerűbb csoportosításával több épület sza­badulna fel, ahol meg lehetne oldani az idős emberek étkeztetését és klubszerű foglal­koztatását. Az első ilyen klub megnyitásáról már döntöttek is, helye a 4-es számú, Öz közi bölcsődében lesz, amelynek régi épüle­te viszonylag könnyen átalakítható (amivel legkevesebb 4 milliót takarít meg a város!). A kiválasztásánál az volt a másik szempont, hogy közvetlen közelben található a 10-es bölcsőde, ahol 110 hely van, tehát könnyedén be tudja fogadni a 4-es számú, 48 személyes bölcsödébe járó’ gyerekeket is. „Bölcsődét cserélni” egyébként csak 16 gyereknek kell, mert a többiek szeptembertől óvodába men­nek, és június végéig még működik az Öz közi bölcsőde, ahol szeptember 1-re tervezik az idősek klubjának megnyitását. Az első fecskét várhatóan még az idén követik a többiek. Egyelőre nem dőlt el, hogy hol hoznak létre további klubokat — a guszevi, az egyik jósavárosi, a Pacsirta és a Vécsey utcai bölcsőde került szóba, közü­lük háromban terveznek idősek klubját. Eze­ket úgy alakítják, majd ki, hogy a bölcsőde nélkülözhető helyiségeit választják le az idő­sek számára, ahol aztán kedvükre való fog­lalatossággal tölthetik a napot, s természe­tesen ebédelhetnek is. Gönczi Mária Magad uram? Fejlesztés kényszerpályán Fogalmazhatunk úgy is: az egyik’szemünk sír, a másik meg nevet, legfeljebb a sor­renden kellene változtatni. „Önállóbbak let­tünk, a felsőbb tanácsi szerv ma már kevés­bé szól bele a város dolgaiba, ugyanakkor sokkal inkább függővé váltunk a területün­kön gazdálkodó szervek eredményeitől”. Aki mindezt ilyen őszintén feltárja, érvként még hozzáteszi, hogy például amíg a VI. ötéves terv során a bevételeknek több mint 50 százaléka központi támogatásból, állami hozzájárulásból tevődött ki, addig a mosta­ni tervcikusban ez a támogatás már csupán 24 százalék. Tehát: magad uram ... ? Ha a Nyíregyházán gazdálkodó vállalatok nyere­ség helyett ráfizetéssel termelnek, akkor bi­zony veszélybe kerülhet a városfejlesztés is. Pedig a városi tanács tagjai legutóbbi ülé­sükön deklarálták, hogy bár igencsak meg­nehezültek a feltételek, a középtávú társa­dalmi-gazdasági programok megvalósításá­ról nem lehet lemondani. Ez pedig másként azt jelenti, hogy ha a megyeszékhelyen tartani akarja a városközösség az ötéves terv időarányos részét, akkor 647 millió fo­rintos fejlesztést kell megvalósítania. Vagy­is hogy még ennél is többet, ám ez már 60 milliós hitel felvételét jelenti. Joggal kér­dezheti ennek hallatán bárki: vehetjük ezt úgy is, hogy kezd eladósodni a város? A dolog nem ilyen egyszerű, a helyes vá­laszért közelebbről kell szemügyre venni az idei fejlesztési programot, az előzményeket és a várható következményeket. Kétségtelen, nem a legjobb körülmények között indul ez az 1987-es esztendő fejlesz­tési vonatkozásban. Több áthúzódó beruhá­zás befejezésével kell számolni és néhány fontos dolog indítása nem tűr halasztást. Emellett a lényeg megértéséhez szükséges tudni, hogy bizonyos kényszerpályán mozog a fejlesztés. Például az idei fejlesztések 62,5 százaléka az úgynevezett „céltámogatott" fejlesztés, ami bár fontos társadalmi cél meg­oldását hivatott szolgálni (lakás, oktatás), de ez az összeg szigorúan kötött, másra el­költeni nem lehet. Ügyszintén előre eldön­tött — méghozzá a lakosság kívánságának megfelelően —, a fejlesztési célt szolgáló idei tehó-rész. Ha az előbbi kettőhöz még hozzávesszük a különböző szervekkel közös beruházásban megvalósuló létesítményeket, akkor rögvest kiderül, hogy a bevezetőben említett 647 millió forintnak a több mint 88 százaléka korábbi döntések függvénye. És ezzel még nincs vége! Az elmúlt évben a felsőbb tanácsi szerv átmeneti forráshiánya miatt több mint 28 millió forint nem érke­zett meg a városi tanácshoz, s a jelzések szerint ez a kiesés az idén megduplázódhat. S hogy teljesebb legyen a kép; a megyeszék­hely területén gazdálkodó vállalatok városi­községi hozzájárulásánál (vkh) 60 milliós el­maradás mutatkozott. Summa summárum: tavaly csaknem 130 millió hiányzott így a fejlesztési rovatban, ezért nem túlzás ha azt mondjuk most, hogy az 1987-es esztendő várhatóan a mostani tervidőszak legfeszí- tettebb éve lesz Nyíregyházán. Ha valaha, akkor most igazán szükség van a jó gazdál­kodásra, arra, hogy a különböző források rugalmas kezelésével, megfontolt kockázat- vállalással a hiányzó és majd csak 1988-ban „befutó” milliók ellenére is ki tudják elégí­teni az alapvető és indokolt fejlesztési igé­nyeket, amelyek között kiemelkedő fontos­ságúak is vannak. Ilyen többek között az a határozott cél, hogy tartani kell a lakásépítés ütemét a vá­rosban. Az idén 224 úgynevezett szociális bérlakás átadásával számolhatunk, mely teljes egészében Örökösföldön ^ épül meg. Megkezdik a nyugdíjasház és a csökkentett komfortfokozatú lakások tervezésének elő­készítését. Jelzések szerint az idén több mint félezer telepszerű magánlakás épül meg, nagyobbrészt az OTP. kisebbrészt a lakásszövetkezet beruházásában, az egyéb új magánlakások száma meghaladja a 450- et, összességében tehát Nyíregyházán 1987- ben kevés híján 1200 lakás megépítésével számol a város vezetése. Másik ilyen „prioritás”, tehát kiemelt te­rület az oktatás feltételrendszerének javí­tása. Ezt indokolja többek között, hogy még mindig 43 szükségtanterem található Nyír­egyházán és igen nagyok az úgynevezett te­rületi problémák. (Igaz például, hogy min­den gyereket el tudnak ma már helyezni óvodába Nyíregyházán, de Örökösföldről bu­szon kell hordani a gyerekeket a város más részébe, ahol kényelmesen el tudják helyez­ni őket.) Az idei feladatok közül: hat-hat tantermes iskolabővítésre kerül sor Ságvári kertvárosban és a Vécsey közben. Tovább folytatják a Körte utcai 16 plusz 5 tantermes új általános iskola építését (a tervezők sze­rint ez lesz a város legszebb iskolája) és be­fejezik Borbányán a nyolc tanterem építé­sét. Sóstóhegyen ABC-áruháznak örülhetnek a fejlődő külterület lakói, mint ahogy az egész város örülhet annak, hogy megbízzák a tervezőket az új Domus áruház kiviteli terveinek elkészítésével. (így hírlik, még mindig nem dőlt el a bútoráruház végleges helye, megtörténhet, hogy a MÁV pályaud­varral szemben lévő területen fogadja majd a Domus a városba érkezőket...) Nem bó­dé- hanem pavilonépítési program megva­lósításán is gondolkodnak a tanácsnál. Említést érdemelnek továbbá olyan, az alapellátást szolgáló fejlesztések is, mint a „hírközlés” rovatban a telefonépítés befeje­zése Örökösföldön, ugyanitt orvosi rendelő megvalósítása, illetve a városi kisgaléria ki­alakítása a Selyem utca 12. szám alatt lévő úgynevezett „bagolyvárban”. (Ez az emele­tes épület az SZMT új székháza tőszomszéd­ságában található.) Hárommilliós összeget kap a közterületfenntartó vállalat köztiszta­sági gépbeszerzésre (bár több is juthatna erre!), a szerény parkosítási keret mellett is most már illő befejezni az irodaházi tömb­belső rendezését. Meg kell oldani az Árok utca közvilágítási gondját, indítani szüksé­ges egy 200 fős új óvoda építését Örökösföl­dön és további lakásépítésekhez szükséges közművesített telkeket kialakítani. Könnyű mindezt így elsorolni, de már je­leztük, hogy fedezetgondok adódhatnak me­net közben. Ezért a város valóban vesz fel hitelt, mégpedig háromfélét: a megyei ta­nács garanciája mellett 73 milliós gazdálko­dási előleget, az ifjúsági lakástámogatásra 30 milliót, az újabb építési telekalakításra 60 és fél milliót. Ezek kamata változó, jó gazdálkodás mellett kedvező is lehet. Ám nemcsak a városgazdákkal szemben támasztható követelmény az új gondolkodás- mód a megváltozott feltételrendszerben, ha­nem a lakosságnak is szakítania kell az ed­digi gyakorlattal. Legutóbbi ülésén döntött a városi tanács, hogy hamarosan részlete­sen nyilvánosság elé tárják azt a pályázati rendszert, amelyben a különböző utcák, vá­rosrészek, az eddigi spontán magánerős köz­műfejlesztések helyett tervszerű támogatás­sal, igazságosabb teherelosztással javíthat­nak életkörülményeiken. Elöljáróban csak annyit: az idén 8 és fél millió forintot juttat a város a saját erő támogatására mindazok­nak, akik út- és szennyvízcsatorna építésé­ben, avagy víz-gáz- és villanyhálózat bővíté­sében kívánnak előrelépni. A lényeg itt az, hogy az érintett lakosságnak legalább 80 százaléka akarja a fejlesztést, vállalja a rá eső költségeket. Ha zsebbevágó is a tovább­lépés, főként a zömében magántulajdonban lévő, régebbi városrészeken, azért a tanács a lakosok segítségére siet és igyekszik eze­ket a terheket elviselhetőbbé tenni. Ezen csak tovább könnyíthet a társadalmi munka terén remélt százmilliós érték. Angyal Sándor Kilátás a Kossuth utcára. A Körte utcán épül Nyíregyháza legszebb iskolája.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents