Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-21 / 17. szám
1987. január 21. Kelet-Magyarország 3 Többszörös túljelentkezés Nyílt napok — nyitott kérdések Ínycsiklandozó illatok TERJENGTEK a levegőben, az egyik edényben húsleves főtt, a másikban pecsenye sült, habot vert egy fiú, rántást kavart egy lány. Marcipánkölteményekkel díszítették fel a süteményeket, majd a sütés-főzés végén — Edd meg, amit főztél! — jóízű lakmározás következett. Jutott belőle a vendégeknek is, akik nem győztek ámulni- bámulni, hiszen az épület kívülről csak egy egyszerű iskolának látszott. Ilyen gyakorlati bemutatókra is meghívja a pályaválasztás előtt álló nyolcadikosokat a Nyíregyházi Kereskedelmi Szakközépiskola és Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet. Az úgynevezett nyílt napok célja az, hogy az ebbe az iskolába jelentkező fiatalok azonosíthassák elképzeléseiket a valósággal, illetve képességeiket a kívánatos követelményekkel. Minden tanévben rendeznek ilyen nyílt napokat, amelyen az érdeklődő gyerekek megismerkedhetnek az iskola életével, a választható szakmákkal, órákat látogathatnak meg, tájékoztatókat kapnak a jelentkezési arányokról. A NYOLCADIKOS GYEREKEK és szüleik, illetve az általános iskolai tanárok jól hasznosíthatják ezeket a nyílt napokat, hiszen alkalmat kapnak a szakmaválasztás és a gyerek érdeklődési körének felülvizsgálatára. Űjra végig lehet gondolni, jól dönt-e a fiatal, ha ebbe az iskolába adja be jelentkezési lapját. Az elmúlt esztendők tapasztalatai azt mutatják; nagyobb mértékben volna szükség arra a „felülvizsgálatra”, hogy minél kevesebb legyen a csalódott gyerek. Évről évre megismétlődik ugyanis a kétszeres, háromszoros és egyes szakokon az annál is nagyobb arányú túljelentkezés. Mi ennék az oka? A kereskedő és a vendéglátós szakma .szem előtt van”, egy csomó gyerek azért szeretne boltos lenni, mert hiányos a pályaismerete, és környezete, szülei tanárai nem világosítják fel, hogy más szakmában hiány van, máshová hamarabb bejuthat és esetleg a képességeit is jobban tudja kibontakoztatni. Nem szívesen utasít el egyetlen diákot sem a középiskola, de hát válogatni szükséges, mert nincs annyi hely, amennyi a jelentkező. Ezért is szerveznek ilyen előzetes iskolalátogatást. Hadd töprengjenek el még egyszer a gyerekek a jelentkezési lapok kitöltése előtt! Vajon elérik-e ezek a nyílt napok a várt sikert? A LEGUTÓBBI TAPASZTALATOKRÓL Zsoldos János a kereskedelmi szakközépiskola pályaválasztási felelős tanára számolt be. Adataiból az derül ki, hogy sokkal kevesebben jöttek el a nyílt napokra, mint amennyien valójában érdeklődnek a kereskedelmi szakma iránt. Nyíregyházán kívül a megyéből összesen csak 48-an. Elgondolkodtató a másik szám is: az általános iskolás gyerekek szüleinek meghirdetett szülői értekezleten mindösz- sze kilencen jelentek meg. Pedig most a korábbiaknál is nagyobb szükség van az iskola jobb előzetes megismertetésére, mivel az idén szeptemberben induló tanév változásokat hoz. Üjra jelentős túljelentkezéssel számolnak, ugyanis az eddigi két kereskedős osztály helyett csak egy indul, a másik osztály vendéglátóipari szakos lesz. Ha eddig 2—3-szoros volt a túljelentkezés, most 4—6-szoros lesz. Duplán is meg kell gondolni annak a döntést, aki ide pályázik. Hasonló gondokról beszélhetnek a szakmunkásképző intézetben is, ezért adtak ki részletes tájékoztatót az általános iskolásoknak, felhasználva a KISZ-szervezet Vekker című lapját. Ennek külön számában dr. Szerafin Já- nosné, a szakmunkásképző pályaválasztási felelős tanára ismerteti részletesen a pálya követelményeit, az oktatás körülményeit. Ebből kiderül például, hogy olykor egészségügyi akadályai is lehetnek a felvételnek, vagy az: milyen tulajdonságok szükségesek a szakma elsajátításához. A kereskedő tanulóknál a meghatározó feltételek közé tartozik egy sereg erkölcsi tulajdonság is: az udvariasság, az őszinteség, a tapintat, a bizalom, a segítökészség, a türelem, de a higiénia, az emberismeret és még sorolhatnánk — a szakmai rátermettség mellett. A felszolgálóknál személyi követelmény a fejlett térbeli tájékozódás, egyensúlyérzék, összpontosított és megosztott figyelem, szín- és formaérzék, udvariasság, gyors kapcsolatteremtés stb. HAMAROSAN ITT AZ IDŐ és határozni kell: merre, hová? Megint lehet, hogy minden harmadik gyereket tudják, csak felvenni a jelentkezők közül és a másik kettő csalódottan keres magának másik iskolát. Jó lenne, ha a pályaválasztási hálózat hatékonyabb működésével eljönne az az idő is, amikor az ilyen indokolatlan csalódásoknak elejét lehetne venni. Jó lenne, ha elmúlna egyes felkapott iskolák divatja. De a legjobb az lenne, ha a gyerek az iskolában töltött nyolc év alatt tisztába jönne a képességeivel — szülei segítségével ; ha tanáraitól megismerné a népgazdasági kereslet-kínálat törvényét és hárman döntenének — reálisabban és kevesebb illúzióval. Ehhez azonban meg kell válaszolni a pályaválasztási gyakorlat nyitott kérdéseit. , Baraksó Erzsébet A TUNGSRAM RT kisvárdal fényforrásgyárában automata gépeken exportra gyártanak kerékpár- és zseblámpaizzókat. (jl) Túlzottan családiasra sikerült Három a választópolgár Közéleti állóvíz a nyíregyházi 11. választókörzetben Délután, háromnegyed öt. A 15-ös iskola folyosóján, az ebédlő előtt már ott áll Szilágyi Mihályné tanácstag. Megérkezett a jegyzőkönyvvezető és a városi tanács képviselője is. A tanácstag vár, hogy köszönthesse azokat, akik megtisztelik beszámolóját. Azokat a választókat, akik bizalmat előlegeztek neki. Pár perccel öt előtt megérkezik az első résztvevő. Aztán hosszú ideig semmi. Majd egy újabb vendég jön. Szilágyiné türelmes. Tudja, sokan ilyenkor jönnek haza a munkából, még bemennek a boltba. s aztán otthonról. .. Á várakozás időszaka öt elmúlt. Hárman vannak az ebédlő rideg helyiségében. Illetve hatan, hiszen ott a tanácstag és a két tanácsi tisztviselő. Negyed hat. Még várunk öt percet — mondják —, hiszen jöhet valaki. A türelem fél hatig tart. Ekkor az egybegyűltek úgy döntenek: beszélgetnek, amúgy családiason, egy asztal köré ülve. Nem tagadható, a propaganda sem volt valami jó, az előkészítés is gvérre sikerült. Igaz, a tanácstagnak mondták: ha bemegy a tanácsra, kap plakátot, amin meghirdetheti beszámolóját. De — s ez jogos — ő úgy érezte, nem eljárónak választották, van éppen elég alkalmazottja a hivatalnak, hogy előkészítse a választott és a választó találkozóját. Mert ez így lenne logikus, hiszen nem a tanácstag és a választó van a hivatalért. Így aztán Szilágyiné kis kockás papírra, szép írással maga rótta fel, hogy hol, mikor lehet vele találkozni. KiragaszTéli gépjavítás. Javában tart a nagy téli gépjavítás a Balkányi Állami Gazdaság szerelőcsarnokában. Sallai Sándor, Oláh István és Asztalos László egy permetezőgépet készít fel a tavaszi munkákra. (Császár Csaba felvétele) tották a lépcsőházak kapuira, ahol éppen addig maradt a felhívás, míg egy vásott kölyök le nem tépte. Ennek ellenére a beszélgetés fesztelenül megindult a három állampolgár és a tanácstag között. Ö elmondta, amit fontosnak tartott, visz- szaigazolta a közérdekű bejelentéseket, átadta az azokra készült számítógépes választ, aminek megfejtéséhez külön kód kellene, s amiből csak egy érthető: majd ha lesz pénz; nem a műszaki rendszer a hibás, hanem a lakó ... Világos. Á beszélgetés Szó esett játszótérről, sportkörről, a közterek tisztogatásáról, együttélési gondokról, a különböző tulajdonok okozta konfliktusokról, a közrendről és -biztonságról, a fiatalok szórakozási lehetőségéről, a könyvtár kínálta klubalkalomról, a közterületek szépítéséről, elhangzottak panaszok, észrevételek, közérdekű bejelentések. Mindez roppant családiasán, olyannyira, hogy bizonyára van család, ahol többen beszélgetnek ilyen témákról. Közben azon gondolkodtam: vajon miért csupán ilyen kevesen vannak ezen a kiváló alkalmon? Hol a többi, a Jósaváros bérházaiban lakó? Ha az ember járkál az utcán, sorban áll a boltban, utazik a liftben, annyi, de annyi okos ember van, aki észrevételez, kifogásol, javasol, panaszkodik, mohog, morog. ök hol vannak most, amikor olyan jó alkalom kínálkozik a beszélgetésre? Mert itt választ is lehet kapni, a jó ötletet el lehet adni, a jobbító szándékhoz társakat lehet szerezni. Nincsenek, s szinte hallani majd ma és holnap, amikor zahorál az állampolgár: nincs kivel megbeszélni a közügyeket. (?) Az arcok, a szemek ‘A tanácstagi beszámoló közvetlen légköre egyre volt jó. Figyelni lehetett az arcokat és a szemeket. A tanácstagot néztem, aki szégyellte, hogy csak ennyien kíváncsiak rá. Megalázott volt, hiszen ő készült erre a találkozásra, s azt hitte: a választáskor kapott bizalom érdeklődéssel is párosul majd, s egy nyitott, őszinte várospolitika, egy demokratikus beszélgetési és vitalehetőség megmozgatja az embereket. A három állampolgár pedig igyekezett. Mindent megtettek, hogy legyen vita, legyen beszélgetés, legyen ötlet. Nem a sajnálat, hanem a mások által kozott kínos helyzet kompenzálása is benne volt a szemekben, a mondottakban. A tanácsi tisztviselők tették dolgukat, szinte úgy tűnt, megszokták az ilyen és hasonló szituációkat. Több mint egy óra hosszat tartott a beszélgetés, a beszámolás, a vita. Közben a lakásokban kigyulladtak a villanyok, a hazatérők végtelen közközönnyel vetették magukat az otthoni teendőkbe. Még azok is, akik munkahelyükön felelős emberek, és ott naponta sürgetik a pezsgő közéletet. Azok is. akik tudnának tenni egy-egy közt szolgáló ötlet megvalósításán. Azok is, akik hivatalból politikusok, közhivatalnokok, közéleti emberek. Őket se érdekelte, mi a szőkébb lakóhely sorsa, mi történt és mi várható. Szilágyi Mihályné emelt fővel viselte el a beszámoló kicsit furcsára sikerült eseményét. Pedig várt útravalót a következő tanácsülésekre. Hitt abban, hogy megpakolják feladattal. Remélte, hogy a voks menetrendszerű leadásán túl az állampolgár legalább saját otthona világa iránt érdeklődik. Nem így történt. Epilógus helyett A nyíregyházi 11. tanácstagi választókörzet tanácstagja. Szilágyi Mihályné, konzervgyári adminisztrátor a törvényeknek megfelelően eleget tett kötelességének. Választói törvényben biztosított jogukkal nem éltek, állampolgári kötelességüket nem teljesítették. A 11. választókörzetben a közéleti állóvízben fuldoklóit a demokratizmus. Bürget Lajos---------------------------------\ Nindzsa, te édes! Karóba húzták és felnégyelték. Megégették. Megvakították. A zsoldoscsapatok felégették és elpusztították az országrészt, asszonyokat, csecsemőket öltek halomra, a férfiakat rabságba vetették. Orvul meggyilkolták az ország főembereit. Megmérgezték a királyt. Mindezt a sok-sok rémséget mostanában „élvezhettem”, amidőn —- valahogy így alakult — több történelmi könyvet is elolvastam egymás után. Anglia története (lásd még: Shakespeare) bővelkedik az effélékben, Csák Máté, a nagyhatalmú felvidéki kiskirály ugyancsak kitett magáért ellenfelei pusztításában, és bizony Erdély története is véresebb, mint azt a mai kor embere ép ésszel elképzelné. Egymást követik az oklevelek, kódexek, történeti munkák lapjain a véres események, a válogatott szörnyűségek. S mindezek mellé most megnéztem „A nindzsa színre lép” című filmet is, hogy szórakozzam egy kicsit. Filmet néztem, játékfilmet — az egyre-másra következő halomra ölések már csak kézlegyintésre késztettek, már csak arra voltam kíváncsi, hogy miféle új módikat eszel ki a nevezetes nindzsa ellenfelei elpusztítására. Egyszóval: semmiségnek tűnik a régmúlt (és a közelmúlt, meg a jelen!) szörnyűségei mellett, amit a sokoldalú gyilkolóművész elkövetett. Pereg a film, művér folyik hektoszám a vásznon, álsebek virítanak, farakásként hevernek a hullák, akik utána (ezt is mindannyian tudjuk) fölpattannak a következő jelenet forgatásához, — de bor- zong a nagyérdemű, mert ezért ült be a nézőtérre. És felsóhajt kifelé jövet, ó, nindzsa, te édes, de jó, hogy adtál egy kis ijedelmet, ha jössz, legközelebb is ellátogatunk hozzád, mert a mozin kívül béke van. s ne is legyen másképp ... (tarnavölgyi) Nevelési tanácsadó A Mátészalkán létrehozott nevelési tanácsadóban helyben működik az állandó áthelyező bizottság is. A rászoruló tanulók értelmi színvonalának megállapítására mostantól nem kell a szülőknek gyerekeikkel Nyíregyházára utazniok a szükséges vizsgá- I latok miatt.
