Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-19 / 15. szám
1987. január 19. Kelel-Magyarország 7 „Egy kicsi mozgás mindenkinek kell..." Klári és a hegyek — Aktívan sohasem sportoltam, ám a természetet mindig is kedveltem. Ezért is léptem be a Zöldért természet járó szakosztályába, és már negyedik esztendeje vagyak tag. Azóta havonta legalább két hétvégét töltök a szabadban — mutatkozott be Racskó Klára, a nyíregyházi al- matároLó 26 éves laboránsa. Legutóbb egy bükkj csillagtú- rán vett részit. Este kilenckor indultak Bánkúiról és éjfélre tették meg Nagymezőig a negyven kilométert. Nyáron tíz nap alatt teljesítette a Kék túna Velem és Badacsony közötti 220 kilométeres távját. A honi túrázók álma: a hazánkat átszelő 1083 km-es Kék túra útvonalának bejárása. Klárinak'még 850 kilométer v.an hátra. Az idei program fő feladata a túra újabb szakaszának teljesítése. Néha bizony fárasztó a sok hegyre fel, völgybe le, ám az igazi túrázók ezzel nem törődnek. — Csodálatos élményeket adnak ezek a túrák, nehéz erről röviden beszélni. Védjük egészségünket, megismerjük a természetet, hazáinkat, az embreket. Kellemeset a hasznossal — summázhatnánk. Testet edző, i^meretbővítő, kikapcsolódást nyújtó időtöltés. Kitűnő alkálom megismerni a bennünket körülvevő világot és önmagunkat. Molnár a vízben Kevesen mondhatják magukról. hogy annyit lubickolnak a vízben, mint a 63 esztendős nyugdíjas molnár, Hudák Sándor. Ilyenkor télen a Malom utcai fürdő nyújtja számára az igazi otthont, jobb időben pedig a sóstói strand a törzshelye. Fiatalabb korában Piola néven ismerték, s minden túlzás nélkül, a Bujtos „koronázatlan királya” volt, aki minden szabad idejét az akkori tiszta vizű tó közelében töltötte. Márciusban alighogy elolvadt a jég, ö tartotta az idémynyitó tisztelet- kört a vízben, ősz utóján ő úszott utolsóként. — Sohasem voltam beteg — mondja —, életet, az egészséget az örökös mozgás, a víz jelentette számomra. Amióta nyugdíjas, hetente kétszer látni őt az uszodában, ahogy a hosszakat rója, a maga jellegzetes hát- és mellúszó stílusában. — Egy, másfél kilométer a napi adag — magyarázza, s hozzáteszi, egy-egy ilyen próbatétel alig fárasztja el. Gondot az utazás jelent számára. mivel a kórház mellett lakik. az uszodák pedig a város túlsó részén vannak. Előfordul, hogy gyalog, kocogva teszi meg az utat Sóstóig, ilyenkor „kettőt üt” egy csapásra. Meddig csinálja? Miért csinálja? Az ismert szöveg a válasza: „Egy kicsi mozgás mindenkinek kell...” m Óvónő nyúlcipöben Elnök labdával Régi focistákból verbuválódott az EPSZOV kispályás labdarúgó- csapata, amelynek meccsein Zsíros János, az Cjfehértói Epító- és Faipari Szövetkezet elnöke is játszik. — Baráti társaság a miénk — kezdte —, két éve heti 3—4 alkalommal edzflnk. A tréning számunkra egyet jelent az egymás elleni mérkőzésekkel. Ha esik, ha fúj, mi mindig összejövünk, 35 éven felül szórakozás, kikapcsolódás a játék. A felszerelést a nyíregyházi és az .újfehértói szövetkezet vásárolja, s ők finanszírozzák a kispályás bajnoki mérkőzéseinket. — Állandóan edzésben vagyunk, s ezért szinte sérülések nélkül Játsszuk végig az évet. Csak a szép játékra törekszünk, néha még az eredményesség rovására is. Egy-egy csel, kötény minden pénzt megér. — Ha hívnak, valamennyi buli- meccsre, dljmérközésre, tornákra elmegyünk. De nemcsak Nyíregyházára, hanem például Dunaújvárosba is. A 12 fős csapatunknak egyetlen célja van, minél többet játszani. — Indulunk a városi kispályás labdarúgó-bajnokságban, ezenkívül minden évben benevezünk a szövetkezeti versenybe. Utóbbi küzdelmeiben egyszer az országos döntő ezüstérmesei lettünk. — Meccsek után sem széled szét az együttes. Még egy fél óráig beszélgetünk, ultizunk a stadion büféjében. Ütni a rakettet Sízik a szakoktató Játszmáról, játszmára... A teniszezők általában korán ébrednek, így tudnak pályát szerezni egy-egy hétvégi reggelen. Nyíregyházán kedvenc szabadidő- sport a tenisz. A sportban — így a salakon is — történnek érdekességek. Például, amikor a két Németh csatázik egymással. Mármint apa és fia a háló két oldalán ... Németh Lajos, a megyei tanács csoportvezetője rendszeres látogatója a SZÉSE tenisztelepnek. Ha tehetné, minden szabad idejét itt töltené el. A 12 esztendős Ákos már Igazolt teniszező, de a családi partik sohasem maradnak el. A meccseket rendszerint Ákos nyeri, de apu is „megtáncoltatja” olykor a gyereket. — Mosonmagyaróváron csöppentem a sport világába — mondja a csoportvezető —, mozgékony gyerek voltam, úsztam, futkároztam. A rendszeres mozgás érdekében végül is a tenisz mellett döntöttem, egy márkás ütőt is vásároltam magamnak. Tavaly néhány amatőrversenyen is rajthoz álltam. Ilyenkor télen gondot jelent a teniszezés. A Németh-kettős megtalálja a módját, hogy legalább heti egyszer teremben üsse a rakettet, átmentse „formáját” az idei családi mérkőzésekre. Es talán az apu „magánúton” edz, szeretné legyőzni fiát a tavasszal... — A Bujtos jegén kezdődött az egész, igaz, akkor még csak a korizással. Aztán egyik általános iskolai osztálytársam megmutatta silé- cét, és éreztem, ez lesz az én szerelmem — emlékezett vissza jó néhány esztendőt Szölösi László. A Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskola 48 éves szakoktatója a főiskolán jegyezte el magát végleg a sízéssel. Tíz esztendeje rendszeresen ö szervezi a dolgozói sítáborokat, és természetesen aktív résztvevője is ezeknek a Tátra-beli kirándulásoknak. Ezért szabadságából legalább egy hetet mindig a téli időszakban vesz ki. A havas hétvégeken pedig kocsiba ül a család, és irány a Zemplén vagy a Bükk valamely kedvelt síparadicsoma. — Feleségemmel hajdanf motorral jártuk az orszá igy a sízés egyben a tei szetjárás téli változatát i lenti. A gyerekek — 18 é. éves leányok — is hav< megkedvelték a rendszeres mozgást, és nagy örömmel jönnek velünk. Nem a legolcsóbb módját választották a sportolásnak, a mozgásnak. Egy négytagú család tömegsport szintű felszerelése közel harmincezer forint.'Ez egyszeri kiadásként hatalmas érvágás a családi költségvetésben. Szölősiék nem egyszerre, hanem apránként szerezték be a felszereléseket. Így nem volt olyan megterhelő. Akik a kora reggeli órákban a fehérgyarmati sportpálya környékén munkába igyekeznek, rendszeresen találkozhatnak a városi könyvtár dolgozójával. Ember Gyulával, aki sportöltözékben éppen fut. kocog ... — Mióta csinálja? — Közei húsz évig edző voltam, megszoktam, igényeltem a mozgást. Az otthoni gimnasztika nem jelentett tökéletes felüdülést, így hát a futással próbálkoztam. Másfél évtizede csinálom, jól érzem magam. — Leállsz sétálni, amikor valakivel találkozol? — Igen, valóban ezt teszem. Tudom, nálunk nem elfogadott még a futás, társadalmi méretekben. Gyakran látom, hogy az egyik tanárnő ugyancsak hajtja magát a város szélén. Nyílt titok: hallunk a hátunk mögött megjegyzéseket. Különösen én, aki 58 éves vagyok. — Ml hajtja reggelente az utcára? * — Bármennyire hihetetlen, nagy dohányos vagyok. Irodában éltem le az életem, de vallom, „megtisztulást” jelent a reggeli fél óra. A tüdőm is teljesen felfrissül. Képzelje, negyvenéves szolgálattal a hátam mögött még alig voltam táppénzen. Nem híztam el, jól bírom magam, ebben a mozgásnak van szerepe. Az egészségemért futok .. Hz egészség útján A technikai forradalom korát éljük, ami a kényelmesebb és kulturáltabb életmódhoz vezet. A civilizáció vívmányai azonban veszélyt is rejtenek magukban: könnyen késztetnek tétlenségre, pasz- szív szórakozásra. Kialakulhat az ember egyik legnagyobb ellensége: a mozgásszegénység. Mozgás nélkül pedig nincs élet, mert a mozgás életjelenség. Éppen az elmondottakból adódik, hogy napjainkban egyre többen felismerik: ma sokkal nagyobb szükség van az aktív pihenésre, a testedzésre, mint valaha volt. Az egészségesebb életmódra való törekvés, a szabad idő hasznos és célszerű eltöltése az ember létszükséglete. Az udvariasság szabályai tiltanak minden tapintatlan kérdést. Pedig szívesen kérdeznénk : „mondd, te hány kiló vagy?” ... Pedig erre aztán a legöszintébben kiváncsiak vagyunk! Érdekel a másik testsúlya, mert érdekel a sajátunk is, jólesik összehasonlítani magunkat a velünk egyivásúakkal. Szó, ami szó, a testsúly, a pocak központi kérdés lett. Egyszóval, fogyni akarunk! A kilók ellen harcolni — divat, a kilókkal hadakozni — sport. Es ha ez a divat ösz- szekapcsolódik a valódi sporttal, a rendszeres testedzéssel, kettős célt érhetünk el: egyrészt könnyebben és tartó- sabban megszabadulhatunk a fölösleges kilóktól, másrészt pedig talán le sem szokunk később sem a rendszeres mozgásról! Összeállításunkban gyakran felmerül a kérdés: ön miért csinálja? A válasz ismerős: „egy kicsi mozgás mindenkinek kell!...” — Korábban sohasem sportoltam — kezdte vallomását Bozsik Tamásné óvónő — egy külföldi országban járva kaptam kedvet a tiltáshoz. — Láttam a kocogó embereket, akik a parkban rótták a köröket a maguk módján. Beálltam közéjük, így történt. Bozsikné a nyíregyházi 12. számú óvodában dolgozik. Ahogy mondja: „munkaidő után valóságos felüdülés a futás az embernek". Tíz évvel ezelőtt kezdte a kocogást, először 2 körre tellett erejéből a városi stadionban. Később fokozatosan emelkedett a teljesítmény, ma már 4—5 ezer métert hagy maga mögött egy-egy délutáni edzés után. Olykor vele fut férje és kisebbik lánya is, ők azonban hamarabb befejezik a napi kocogást. A pályán már ismerik a környékbeliek. Mondják: itt fut a fiatalasszony. Aki már nem is „fiatal”, 42 éves, két unokája van! A szomszéd- asszony unszolására korcsolyázni is megtanult. Futás? Egészséges kocogás? Előfordul, hogy az ebédfőzés is abbamarad 25—30 percre, ennyi ideig tart a stadioni „kiruccanás". Munkatársnőit is szerette volna beszervezni, de nem álltak kötélnek, any- nyit azonban elért, hogy aerobic-tanfolyamot szervezett számukra. — Senki se gondolja, hogy a kövérségem miatt futok, mindössze 52 kiló vagyok. Az egészség megóvásáért teszem! Az oldalt írta: MÁN LÁSZLÓ, MÁTHÉ CSABA, MOLNÁR KÁROLY. Összeállította: KOVÁCS GYÖRGY Kocog a könyvtáros
