Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-17 / 14. szám
1987. Január 17. 0 0 aid Sheffield: „We are /orld. We are the Childmikus portré, sem a da- ötlet nem jellemző. Lea Vivőt lírai és anek- is figuráival a Képcsarmát, s míg én ettem, né- i pihent. Amikor aztán em, betért a kápolnába iára. Így volt ez télen- x. ám míg élt és mozogni soha nem hagyta el a a hátáról. Hozzánőtt, alami púp. Még akkor is , amikor jobbra fordult i. Vérévé vált, képtelen akítani vele élete végéig, egyházára, a fia után is i batyuval érkezett. Elő- zent István napja után. érem levélben írta meg mikor számítsunk a jö- •e. De soha nem akkor nikor írták. Vagy előbb, :esőbb. Most már tudom Nem akarta, hogy ba- cipelve lássanak meg Izégyellte volna. így az- indig meglepett, nomságokat rejtő „háti- ' ö bontotta meg. Kisej- fehér vászonból a ma- földi kerek kenyér pina ropogós héjával. It és még friss, meleg er észtét vetett rá a nagy c. megszegte. Áradt befon ; ekkori illat. Külön, i.ii becsomagolta a túlírj kc.kast. Igazi házi jó- "'Hak, sárga fezzel,’ bő- ■ érris. egészség--:, tarónok boltjaiban is találkozhatnánk, Mérei Erzsébet meg mintha Rodin bűvöletében lett volna művésszé, és Marosán Gyula fadobozba komponált tereiben felbukkan egy csöppnyi szelíd dadaizmus, ám az egész kiállítás felett a nagy Brancusi szelleme látszik lebegni. Soha rosszabb őrangyalt! Ez a szellem ilyen bőségesen adagolva elsodorja az alkotóerőt a túlságosan éteri szépség irányába. Szépek és finomak az anyagok. Szintén szépek és finomak a többé vagy kevésbé absztrakt formák. Aranyiccn csillog a réz, hófehér a fehérmárvány, meleg barnájával hívogat simó- gatásra a fa. Judi Briggs, Ye- on-Tak Chang, A-ileen Hooper Cowan, George Foster, Mary Gorrarc. Maryon Kan- taroff, Edward Koniuszy, Gé- ert Maas, Betty Moss, Cara Popescu, Andrew Posa, Michael Stebih vagy Oliver Túlra egyaránt ennek a lírai-harmonikus formai szépségeszménynek hódol, ami önmagában nem volna baj .. . Csak hát az ilyen kisplasztika egyedül, egy szép lakás külön zugában vagy kertjében, poszta- mensen állva, a maga körül szervezett térben él igazán; így együtt kevésbé hagyják egymást érvényesülni. Igaz, ösz- szességükben kifejeznek valamit a mai Kanada lelkületé- böl: azt, hogy a merényletek robbanásaitól hangos Nyugat- Európához meg a zaklatott tempójú Egyesült Államokhoz képest Kanada dinamikus, ám csöndesnek mondható ország. Egyike a Föld kellemes helyeinek — nyilván ezért is Ilyenkor mindig anyám állt a konyhára. Ö főzte a tyúkhúslevest, a pörköltet nokedlival. Olyan ízeket varázsolt, amilyenek azóta sem voltak a számban. De csak néhány napig maradt. Nem fogta tovább a hely. Mennie kellett tovább, várták a jóismerősök, a testvéreim . . . Karácsony táján jött ismét anyám. A mákos és a diós bejglit otthon sütötte meg és vászonterítőbe csomagolva hozta. A karácsonyi tyúkot is előre levágta, megpucolta. Ha a szentestét és az ünnepet is körünkben töltötte, főzött, sütött, gyúrta a tésztát, hajtogatta a pillekönnyű, leheletvé-^ kony rétestészta-leveleket, melyek valósággal libegtek a terítő fölött. Főzte a különlegesen finom töltött káposztát, amelyhez a tűzhely tetején sütötte a soványt, vagy ahogy felénk nevezték: a bodagot. Szép pirosbarnára és ropogósra pirította. Kenyér helyett ettük a túróval (a sertés orra- feje), füstölt hússal ízesített, sütőben pirított töltött káposzta mi Hé. A:- ni. hu hüi-yni latok, anyámra gondolok és elfog az éhség. keresik ott oly sokan a boldogulást. Ám ebből a szelíd tökéletességből az is következik, hogy a szellemi izgalmat a kevésbé tökéletes, de mondanivalóval küszködő szobrászoknál érezzük — az indián múltat vizsgáló Karen Stoskopf Hardingnál, a környezetvédelem totemisztikus jelét megteremtő Zigfrid Jursevskinél, a háború emlékeivel birkózó Óra Marksteinnél... Mert a kisplasztika is lehet több szép szobadísznél. Karen S. Harding: Mohawk indián maszk Új helytörténeti kiadvány: Tidrenczel Sándor Böszörményi László (aJ<is-KDSsuth”) Történelmünk jelentős, mégis méltatlanul elfelejtett személyisége volt Böszörményi László, a híres J848-as honvéd zászlóalj századosa. A szabadságharc több nagy csatájában részt vett, az utolsók között teszi le a fegyvert, és élete végéig hű marad eszméihez. Később. mint „az országgyűlés egyik legexponáltabb képviselője a társadalom kitaszítottjainak védőügyvédjeként vált ismertté”. A szélsőbal vezéralakjaként mint a Magyar Újság szerkesztője, börtönben halt meg politikai fogolyként. Böszörményi László nemcsak eszméihez, hanem Szabolcs megyéhez is hű maradt élete végéig. Kopócsapátiban (ma Aranyosapáti) született. 1848-ban N agy kálióban telepedik le, ahol két év múlva ügyvédi irodát nyit. A megyeszékhely, a nagykállói kerület háromszor is képviselővé választja. Böszörményi Lászlónak (a ..Kis-Kossuth-nak) Tiaren- I Sándor rajzolta meg most életútját. Könyve a rí. gykáliói Krúdy Gyula Könyvtár .gondozásában jeleni meg. Móricz Zsigmond Színház: Jelenet a darabból (elek) Színházunk általában minden évadban karácsony, újév táján megörvendezteti a nézőket egy zenés játékkal. Kikapcsolódás ez a színészek számára, de derűs szórakozási lehetőség a közönségnek is. Most a színpadon elég régen nem látott Fekete Péternek tapsolhattunk: Eisemann Mihály—Zágon István—Somogyi Gyula művének. A rendezőnő Csenterics Ágnes, akit már televíziós produkciói alapján ismerhettünk, alapos színpadismerettel, jó helyzetelemzési készséggel rendelkezik. Látszik, hogy örömmel végezte nálunk a munkát, pergő, friss, jó ritmusú előadás kerekedett ki a keze alól. A darab nem állítja nehéz feladat elé a nézőt. Pillanatok alatt átláthatja a habkönnyű történetet: az első jelenetek után már teljesen világos, hogy ki kinek lesz a párja majd a darab végén — a második felvonás igen gyenge lábakon álló intrikája után. A látottak alapján — mint ahogy a rendező célzott is erre nyilatkozatában — zenés játékról beszélhetünk. A néhol ironikus hangvétel, a viszonylag természetes játékmodor, beszédstílus s talán legfőképpen az éneklési mód okán tesszük ezt a megjegyzést. A színészek, bár a prózai szerepek mellett játszottak már zenés darabokat is, hangjukat állandóan dicséretes módon képezik, mégsem rendelkeznek — kevés kivételtől eltekintvő — igazán, jó énekhanggal, kellő hangterjedelemmel. Az átélt prózamondás, a sanzonéneklés sokkal inkább sajátjuk, mint az operettstílus. Így az ének inkább kupiéba, dalocskába hajlik át, s természetesebbnek, mindennapibbnak is tűnik, hogy „dalra lukadnak” egy-egy \ prózai rész után. Ezt vette figyelembe a rendező, s ügyes fogással az eredetihez még négy ismert Eisemann-dalt illesztett, s így a feldúsított zenei rész emeli a mű sikerét. Az előadás technikai megoldásai. világílúsa, sok trükkje, a rendező ötletességéről tanúskodnak. A p- ttok bejönnek. jól kiszúrnia o.in várják a közönség -- non késlekedő — reagálásúi Átgondoltak, hangulatosak, szépek a díszletek (Baráth András munkái), könnyen, viszonylag gyorsan átalakíthatóak, az előadás gördülékenységét biztosították. A jelmezek (Gál Ludmilla) jól szolgálták az előadás egészét. Kellően szolídak, és megfelelően ki- hívóak, amikor arra van szükség. Néhol, pl. Schlan- ger András vagy Leviczky Klári jelmezei — humorosak. Az összhatásukban, színeikben jól és szépen harmonizáló ruhák, pl. a finálé sikerében is szerepet játszanak. Az eszközök, a tárgyak jól funkcionálnak. A tükör, a telefon, a lépcső, a létra, a farsangi maszk vagy a bútorokkal, a botokkal való játék mind-mind helyén való. A darab jól olajozottan halad a boldogító igenek felé, nagyobb megrázkódtatást senkinek nem okoz. A középpont, a játék fő mozgatórugója, az igazi ötlet az előadásban nyilvánvalóan Schlanger András. Már jó néhány kiváló alakítást láthattunk tőle komédiás szerepekben, de ez most igazán testére szabott feladat, összefoglalhatja mindazt, amit eddig részletekben mutatott: a bolondozási kedvet, az ügyes mozgást, a jó éneklési képességet, a humort és iróniát — s mindezt igen oldott stílusban. Kirobbanó energiával játssza az ügyetlen, nyakigláb fiatalembert, aki csetlik-botlik a világban, s közben csupaszív cselekedeteivel egyre nagyobb galibákat okoz. De tud az ügye- fogyottságból is tőkét kovácsolni. Az ablakmosó fiatalember szerepében éppúgy természetes és lezser, minta nagy vállalkozás elnökeként is esetlen és esendő. Juhász György alakítja a zord, megközelíthetetlen főnököt, akit Fekete PétcV és „természetesen” a titkárnője tanít meg a szerelem ..filozófiájára”. Jól táncol, énekel, megfelelően szigorú, de jókedvű és humoros is egyben. Nagyon jól megértik és kiegészítik egymást Schlanger Andrással. Ök ketten viszik az előadás fő vonalát. A lányok valamivel halványabbak. Simon Mari ügyesen táncol, kévésbé jól énekel, dekoratív jelenség, szerepe viszont nincs rendesen megírva — persze ezt a többi- ekéről is elmondhatjuk — sokkal árnyaltabb játékra nincs is nagyon lehetősége. Varjú Olga a Hamupipőke maszkjában meggyőzően szürke és aranyos, s ha kivirágzik, sziporkázóan csillogó. Humora átsegíti a néhol melodramatikus részeken. A négy főszereplő mellett kisebb alakításokban jól helytálltak színészeink. Szigeti András a részeges vállalkozót elegánsan, visszafogottan jeleníti meg. Sajnáltuk, hogy a Földi László játszotta személy csak az első felvonásban lép színre, megtervezett mozgását, humorát, szép beszédét hiányoltuk a későbbiekben. örültünk, hogy itthoni színpadon láthattuk Leviczky Klárit, reméljük, hogy bájos egyénisége, pajkos nevetése, kikacsintó kedvessége máskor is részese lesz előadásainknak. Gedai Maria a komorna szerepében cserfes, mutatós kis boszorkány, aki természetes fölénnyel viseli el urai bolondériáit. Ügyesen táncól, énekel, színes alakítás az övé. A többiek is mind jól illeszkednek az összképbe. Egy-egy jellemző kis játéka mindenkinek van, gesztusokkal, mozgással illusztrálják szerepüket. A fináléban minden jelentős dalt közösen újra elénekelnek, így az ötletesen kitalált tapsrend, a poénokra kihegyezett játék biztosítja a nézőt, hogy most már véglegesen fülébe vésheti az eddig hallott dallamokat. A zenés részeket Kazár Pál igényes vez- ésével, hangulatos megoldásokká! tarkítva hallhattuk. Az előadás sodró It-ndüle tű. felszabadult. A mese idilliét helyesen néha ide/. • toe teszi, ,s ezzel arra - int. hogy mindez csupán illúzió. A királyfi ritkán jöi: e értünk hófehér paripáján. Dár mennyire is álmodozunk róla hold világos éjszakai Margót sy Klára Farkas Kalmár Messziről jött formák iplasztika ízeumbau F®*” | á tr g Sodró lendületűr felszabadult előadás
