Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-17 / 14. szám
1987. január 17. O Sajnos, sok olyan napja van szűkebb hazánk történetének, amelynek az időjárási események, elemi csapások állítanak emléket. Midőn az elmúlt két évszázad néhány természeti csapását szeretném visszaidézni, egyúttal azoknak is emléket szeretnénk állítani, akik újra és újra bíztak és tettek, s ezzel vigasztaló példát rAutattak a ma emberének. Réthly Antal, aki a 18. század elemi csapásait dolgozta fel, sok esztendőre említ adatot megyénkből. 1716-ban Szamosszeg környékéről azt, hogy a Tisza, Szamos és Knaszna áradásai miatt az itt élők „földjeiket 16 éve nem művelik s csak gyümölcstermesztésből élnek'V 1781 szeptemberében jegyezték fel, hogy a tél elmúlta óta — Fehérgyarmaton és vidékén — a föld egyszer ha elázott. Nagy környék még ugar, szántás nélküli. Alig termett őszi, tavaszi s kerti vetemény. A tengeri a nagy szárazság- és forróságban semmivé lett. A répát s káposztát a hernyók annyira lerágták, hogy csak a földben lévő torzsájuk maradt meg". A következő év elején megyénkben „igen száraz idő, szeles tél volt, emiatt az ősziekről elvitte a talajt, s gyökereik szabadon maradtak". Ferteimes fergetegek Nem számított ritkának az embert és állatot egyaránt próbára tevő tél sem. 1782 február első húsz napján Szabolcs megyében „szörnyű hideg volt, nemcsak a kutak vize fagyott be, hanem az épületek alatti pincékben a hordókban lévő bor is. A korcsmáros a csapokat melegítette, mert különben nem tudott volna italt kimérni. Sok embert találtak az utakon megfagyva”. Egy hónap múlva már ezt olvashatjuk: „Szabolcs vármegyében a tavaszi szántás is elmaradt a hosszas és mostoha tél miatt. A parasztgazdáknál ha minden harmadik háznál is alig találni kenyeret”. A Magyar Hírmondó 1784. február 17-én arról tudósított, hogy a „Szabolcs megyei Űj-város (Balmaz) határában Andrássy Sigmond úr nyáj juhából ezer darabot ölt meg ez a rút fergeteges idő. Más Uraságéból pedig háromszáz teremtődött a hó alá; mindenütt mind pásztorával együtt. Néhány nappal később a Magyar Hírmondó krónikása arról tudósított, hogy Nyíregyházán „Január két utolsó s február két első napján »négy nap egy vég- benn, olyly hirtelen hideggel, hószakadásokkal és ferteimes szeles fergetegekkel vett kör- nyül bennünket az idő», hogy 70 éves emberek sem emlékeznek ilyenre. Eddig 5 embert találtak megfagyva. Hármon juhászok voltak, akik 600 juhinál jöttek át Erdélyből. A kegyetlen hóförgeteg befödte őket s ott pusztultak .. . Az utakat oly nagy hó fútta be, hogy három, négy nap a városból nem lehetett kimozdulni. Egy februári feljegyzés szerint Nyíregyházán a hatalmas havazás és hótömegek miatt takarmányhiány keletkezett s számos marha elpusztult. Továbbá: két szarvasmarhanyájat hajtsáraikkal együtt betemetett a hó.” Sáskajárás, jégeső községben a „kikelt apró sáskák nagy tömegben fedték a földet s azt inkább hangyának vélték. Szalmával fedték be őket s azt felgyújtva védekeztek ellenük". 1793 májusában a jégeső okozott sok kárt Gyulaj községben. 1794-ben a szárazság miatt „Nyíregyházán sem nem kapáltak, sem nem vetettek és arattak, sem nem kaszáltak; a leperzselt mezők parlagon hevertek s a lakosság bánatában ki sem mozdult hajlékából ..." 1797- ben az aszály miatt „Szarvassziget és Bojtos (Bujtos) tavai is kiszáradták s hogy ivóvízhez jusson a nép, jóval mélyebbre kellett a kutakat leásni az eddiginél". Régi feljegyzések őrzik az időjárás mostohaságára vonatkozó 19. századi adatokat. A század második évtizedében a rossz termés és a drágaság miatt ínséges évek voltak. 1817-ben „A lakosság legnagyobb része gyökereken és növényeken tengődött, ezeket főzték péppé s minden só és zsír nélkül költötték el. Erdélyből nagy számmal jöttek át oláhok és más lakosok Nyíregyházára is elkényszeredve az ínség és éhség miatt, de ezek legnagyobb részben a pázsiton dőltek az éhhalál rettentő karjai közé." Iszonyú szárazság 1834 júliusában nagymérvű marhavész dühöngött az ország némely pontján, mely „állatbetegség városunkból is több mint 2000 darab marhát ejtett el... ” 1836 nyarán a huzamos aszály miatt „nemcsak a városi kutak, hanem még a város határában lévő kutak is kiszáradtak annyira, hogy a lakosoknak Raka- mazra s más községek határára kellett hordaniok a kendert áztatóba". Ugyanezen év szeptember 9-én rettenetes vihar dühöngött, mely Nyíregyházán „több ház tetejét megbontotta, némely háztetőt összetört, kéményeket ledöntött". 1841-ben az iszonyú szárazság leperzselt mindent, a nép alig aratott valamit s a kapásnövényeknek is csak fonnyadt szárát takaríthatta be ősszel termés nélkül." 1842-ben ismét az ínség, a drágaság jelentkezik. Nyíregyházán „a gabona ára sokakra nézve még elviselhetetlenebb volt mint az előbbi ínségkor, a 60 ft gabonaár és a'rendkívüli pénzhiány miatt. Sok szegény család gyermekeivel együtt ház- ról-házra koldulással mentette meg magát s övéit az éh- haláltól'f 1881 nyarán a vihar „mintegy" százezer forintnyi kárt okozott a terményekben Nyíregyházán". 1891. július 5-én a jégverés Nyíregyháza határában „11 200 hold földet tarolt lé egészen. 20 ezer holdon a termények 80'’o-a pusztult el, csak Í0 ezer hold maradt sértetlen. A kár százezreket tett ki-. S hányán vagyunk, akik még emlékezünk az 1970-es árvízre és a két év előtti jégverésre. Orosz Szilárd Fűben-fában orvosság Népi gyógymódok Szatmárban A kit éve napvilágot látott nagy sikerű Szabadtüzön című könyv szerzője, a Túrist- vándiban élő ívtakay Béla kollegájával, Kiss József pedagógussal újabb nagy fába vágta a fejszét: szatmári népi gyógymódokat gyűjtöttek össze. Gyűjteményük hamarosan könyv formájában is megjelenik. (A szerk.) Legmerészebb számításainkat is felülmúlva, közel nyolcszáz receptet, népi orvoslást gyűjtöttünk össze, hetven-, nyolcvanvalahánv éves öregektől. Egy-egy betegségre többfélét is. Olyan réges-régi. ma már teljesen ismeretlen betegségekre vagy elnevezésekre találtunk, mint a hidegrázás (malária), pokolszökés, sö- mörgő (sömörög), tallóseb (tarlóseb), szamárköhögés, De ezzel még korántsem volt vége a 80-as évek rendkívüli mostohaságainák. 1782 augusztusában hataLmas sáskajárás pusztított a megyében. 1783 júliusában Ágtelek Nyíregyházi mozihistória A Diadal — 70 éve Három mozi akkor is, ma is Az első kezdetleges vetítéteseket követően, 1908-ban nyílt meg filmszínházaink „doyen-je”, az Apolló mozi, s kezdte meg fokozatos, de annál gyorsabb ütemű térhódítását szűkebb hazánkban is a film. Vetítettek a Koronában, kávéházban (Pannónia), iskolákban, s egyéb vetítési helyeken. Mindez azt is jelzi, hogy a vetítések üzletnek sem voltak rosszak. Gondolom ez motoszkált azoknak a fejében is, akik mozit szerettek volna működtetni, s akiknek száma az évek múlásával egyre nőtt. A mozi fellendülését — kicsit önkényesen megállapítva — tulajdonképpen 1913-tól számíthatjuk városunkban. Ekkor kezd el a helyi sajtó igen komolyan foglalkozni a film hatásmechanizmusával, ehben az évben ostromolják többen is moziépítési engedélyükkel a város elöljáróit, s hogy a mozi ügye mennyire komollyá vált, azt bizonyítja a következő év május tizenötödik napja, melyen a városi közgyűlés mozikról szóló szabályrendeletet fogadott el. A honatyák 1915-ben elhatározták, hogy a gazdaságtalan városi színházat úgy teszik jövedelmezővé, hogy ott vetítések megtartását engedélyezik. A határozatot tett is követte, s az első világháború harmadik esztendejének július 29. napján megnyílt a Váro- si-Szinház-Mozgó, amely aztán évtizedeken keresztül szórakoztatta a publikumot. Mégsem ezt tartom a második mozinak Nyíregyházán, hiszen itt felváltva folytak a színi- és mozielőadások. (Ezekben az években a színháznak meg privilégiuma volt. a filmet, mint mostohatestvért kezelték.) A második filmszínházunk engedélyezése, építése kicsit csendesen ment végbe, mígnem a Nyírvidék 1917. március 21-i számában „Pályázat Mozi-névre" címen a következő hirdetmény jelent meg: ,.A nyár folyamán a Vay Ádám (Pazonyi) utca 4. sz. alatti épületben új mozgószínház fog megnyílni, melynek elnevezésére a vállalat pályázatot hirdet. A vállalat fő célja az,' hogy elsőrangú műsort nyújtson a közönségnek. tökéletes vetítésben, és ennek a morf''színház elnevezésében lehetőleg kik ésre kell jutnia. A név magyar les. vagy legalábbis magyarosan h 1 : . ne legyen sablonszerű, sem.el-' ke :ott. A pályázatok közt a vállalat sz on választ és az elfogadói ■> 100 k aval jutalmazza." Ily ázatnak aránylag nag\ vissz- h i volt, s a mozi vezetősége már á elsejéi nyilvánosságra hozta döntését az említett újságban, mely a meghirdetés hazafias (háborús) szellemét tükrözte; „Tisztelt szerkesztőség: A beérkezett 75 pályamunkában 131 névre kaptunk ajánlatot, melyek közül a március 28-án beérkezett 67. számú pályázatra esett választásunk, mely a DIADAL-MOZGÖ elnevezést ajánlotta. A pályázat feltételeinek a legjobban megfelel, mert magyar, nem sablonszerű, nem elkoptatott név. Kellően kifejezésre juttatja az új mozgó programját, mert elsőrendű műsorral, tökéletes vetítésben diadalt kell aratnia. Ezenfelül előnye az is, hogy az elnevezés a mozgószínház születésének kortörténelmi idejéhez méltó. A többi ajánlat közül csupán a két pályázó által beküldött „Délibáb érdemel figyelmet. mely jobb híján a pályadíjra érdemesek lettek volna. Ily körülmények között a 100 korona jutalmat a 67. számú pályázat beküldőjének. Csősz Juliska, óvónőjelöltnek Nyíregyháza, Árpád utca 43. sz. címre kérjük eljuttatni..." A mozinak neve már volt. s a megnyitás sem váratott sokáig magára. A tulajdonosok — egy miskolci részvény- társaság — 1917. szeptember 22-én nyitottak meg kapuit a Diadal-Mozgónak. Az első előadás slágere „A nap átka” című produkció volt, melynek főszerepét az a Maria Carmi alakította, *aki korának egyik legünnepeltebb olasz származású sztárja volt. A megnyitásról többek között így számol be a Mozi hét, amely a' Diadal saját újságja volt: „A berendezés, vetítés, a műsor és zene meglepetésszerűen hatott és a diadalok sorozatát nyi- totla meg a Diadal számára. Színre került Maria Carmi hatalmas alakítása: „A nap átka, mely minden színházat megelőzően pergett le a Diadal-Mozgóban, művészi felvételeinek és a színjátéknak tökéletességével ragadva el a közönséget. Egy bájos Nordisk vígjáték és egy pompás karikatúra szolgált keretéül a hatalmas műnek." Nyíregyháza mozitörténetének emlékezetes dátuma a Diadal megnyitása — ma a Béke mozi működik itt —, iiiszen bármennyire is hihetetlennek tűnik, már ekkor kialakult a város „mozi-arculata". Akkor is és most is három helyen tartottak állandó vetítéseket. még akkor is, ha az a színházban időnként szünetelt is. s végezetül valamit, hadd jegyezzek meg nagyon halkan és kicsit sarkítva: a mozi hosz- szú évtizedeken át igen jó üzletnek bizonyult . .. Sarkadi Gábor Sebestyén Sándor: Az első oldal. darázsfészek, köpülyözés. nyehézség (epilepszia) stb. S olyan gyógymódokkal, orvoslásokkal, mint a kösz- vényre csinár (csalán), vagy vízigyöngy (vízbe hullott galy- lyaikon képződik) főzete, szamárköhögésre szamártej, lótej, fülfájásokra anyatej vagy méhviaszba mártott, meggyújtott vászondarab, kelésekre és vérkelésekre útilapu- vagy fehérliliomlevél..: Sok, ma is ismert betegségnek más elnevezésük volt. A vérnyomást szédelgésnek, a benne szenvedőket rossz, sűrű vérűnek mondták. Az ilyeneknek nadályragasztást, érvágást, vagy több nő használatát javasolták a férfiak esetében. S ha bekövetkezett az agyvérzés, szél érte, szél ütötte meg, vagy gutaütést kapott, mondták. Aki nem bírta a nadályragasztást, poharat vetettek rá, köpülyöz- ték. Ez az orvoslás is igen hatásos és elismert volt. A gyógymód alkalmazójához a hetedik faluból is eljártak a betegek. Akit úgy szidtak, hogy a nyavalya vagy a nyehézség jöjjön rád, egyenlő volt azzal, hogy epilepsziát kívántak neki. Majd minden faluban élt egy-két — ahogy mondták, mondják tudákos asszony, akik a betegségeket gyógyítani tudták. Túrricsén egy majd 90 éves néni ma is minden ficamot, elcsúszott csontot helyére tud tenni. Kenő asszonyokkal már többel találkoztunk. Akik a farzsábát, ülözsábát (lumbá- gót) kenegetéssel, az izmokat, szöveteket felszedő csipkedéssel, markolással és gyúrással tudták, tudják gyógyítani. Mivel a férfiak körében ritka volt a népi orvoslás, meglepett bennünket a szat- márcsekei Csicseri Kiss Bálint tudákossága. Több tucat népi gyógyításra emlékezett. A legrégebbiekre is: vérszegénységre csukamájolaj, begyulladt fülbe kan róka monyából (ivarszervéből), felhó- lyagzásokra szentantaltüze virágfőzet, szemgyulladásra aludttejborogatás, lábba, kézbe tört tövisre fenyöfaszurok (gyanta). Penyigén, Túrricsén olyanokat is találtunk, akik a szembe került port, fűmagot ma is ki tudják venni, nemcsak a nyelvükkel, hanem „rákszemmel" is. Azzal a lencsenagyságú, gombafej alakú cso'ntocskával. amit a rák gerince mellől szednek ki. Több tucatra tehető a megismert, felhasznált gyógyfü- vek száma is. Elsősorban népi elnevezésük ismert. Van csontfű, vasfű, cicfark, orsósarok. kékhátú gaz, fülfű ke- fű... Változatos elnevezésük, azonosításuk gyűjteményünkben szerepelni fog. Azt is megtudtuk, hogy e tájék leghasznosabb növényei az orvosi székfű mellett a farkasalma, orsósarok (zsurló). cintória (kisezerjófű), apró bojtorján, a kilencerejű' fű (jglice), s az útilapu levele meg a széna levelének a keveréke, a szénamurva. Főzeteik vagy leveleik éhnyállal felragasztva többféle betegségre jók. Gyermekijedésre és -meg- verődésre több ráolvasást, szenesvízkészítést. és ólomöntést találtunk. Esküsznek rá. tanúkkal bizonyítják hatásosságukat Egyik-másik talán szuggesztivitáson alapszik. Ki tudja...!? Senki. Makay Béla KÖNYV FORMÁJÁBAN MÜLTVÍÁBÓI. Természeti csapások a XVIII—XIX. században KM hétvégi melléklet