Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-17 / 14. szám
1987. január 17. Kelet-Magyarország 3 Párbeszédek K ülönös jelentőséget ad a hétfőn kezdődő pártnapoknak az MSZMP KB 1936 novemberi és decemberi határozata, mert kritikus önvizsgálattal, őszintén tárta ország, világ, a közvélemény elé égető gondjainkat, s adott átfogó programot azok megoldásához. Ezt kéri, ezt várja, ezt igényli a párt. — az állami, a gazdasági és minden társadalmi szervtől és szervezettől. Ószintén kell szembenézni a valós helyzettel, s nem a tömegektől külön, hanem a munkásokkal, a tsz-parasztsággal. az értelmiségiekkel együtt, észrevételeikre, javaslataikra számítva megjelölni a tennivalókat. Helyben, az üzemben, a vállalatnál, a munkapadoknál, a szövetkezetekben, minden munkahelyen. Gyorsítást és intenzívebb, a fellelhető minden lehetőséget kamatoztató gondolkozásra, reális kockázatvállalásra, a munka- és mindenfajta fegyelem minőségi megjavítására van szükség. hogy lépéshátrányunkat a gazdaságban, s a társadalmi élet számos területén pótoljuk, szocialista értékeinket megóvjuk. Valljuk, hogy a közvélemény a leghűségesebb szövetségesünk. Történelmi fejlődésünk, s annak legkritikusabb lapjai bizonyították: ha őszintén, a hibákat kendőzetlenül tártuk az emberek elé. számíthattunk bizalmukra, s e forrásból eredő cselekvő támogatásukra. Szót váltani és érteni a munkásokkal, a parasztokkal — mindenkivel — a közmegegyezés nemzeti programja szerint a nagy horderejű és a helyi kérdésekben egyaránt fontos. Erre a közös elmélkedésre, az emberek óhajtotta helyi munkaprogramok kidolgozására, az együtt gondolkozásra nyílik most e napokban újabb alkalom és lehetőség megyénkben több mint 300 üzemben, vállalatnál, intézményben, tsz-ben. iskolában. Ezek a pártnapok akkor érik el céljukat, ha valós, érdemi párbeszéd alakul ki a vezetők és vezetettek, s a dolgozók között. Ha párttagok és párton kívüliek, mérnökök és orvosok, tervezők és technikusok, termelésirányítók, s a munkások hada önvizsgálattal, felelősségtudattal méri fel azokat az erőforrásokat, amelyek megvalósulásával lehetőség nyílik az exportterrek teljesítésére, az ember szellemi képességeinek, okosságának hasznosítására, arra. hogy olyan termékek kerüljenek ki Szabolcs-Szatmár üzemeiből, amelyek állják a versenyt, piacot teremtenek. Minden lehetőség kihasználását kutatni kell! Ennek gyümölcsöző fórumai lehetnek ezek a pártnapok. Tölünk függ, hogy ilyenekké váljanak. Fontos, hogy ne csak általában essék szó a XIII. kongresszusról, az MSZMP 1986 novemberi és decemberi határozatairól, hanem konkrétan is. Ügy. hogy ezek szellemében mi a tennivaló. Várják, igénylik az emberek, a gyárak munkáskollekli- vái, a szocialista brigádok, a vgmk-k, a szövet- Kpzeti tagság, a technikusi és mérnöki gárda, a termelésirányítók, a kétkezi dolgozók és a szellem emberei: legyen világos munkaprogram, rangsorolt feladat. Cselekvésre van szükség. Erre var, ettől függ ezernyi gondunk megoldása, főleg elmaradásunk megállítása és a lépésváltás a termelés szerkezetében, gyártmányaiban közerkölcsben, fegyelemben, az emberi megújulásban. K ulturált okos vita: ez lehet a sava-borsa e pártnapoknak. Remélhetően valamennyiünk hasznát látja, s elősegíti azoknak a céloknak a megvalósulását, amelyet a novemberi és a decemberi párthatározatok sugallnak. Farkas Kálmán M ost még finom vagyok. Intelligenciahány adósom csúcspontján kijelentem, hogy semmi közöm a körmönfont megfogalmazásokhoz. Nálam a pincér vagy becsületes, vagy gazember. Ha nekem a natúrt és rósejb- nit harminchárom helyett hatvanhatért számolja, nem azt mondom: — Nézze barátocskám. magának egy kissé vastagon fogott a ceruzája. Nem. Az ilyen virágnyelveknek sohasem voltam híve. Én a pincérnek azt mondom kerek perec és áperté... Mit is mondok? ... Szóval azt mondom: itt egy hetvenes, a többit tartsa meg magának. Mert mint mondtam volt, most még finom vagyok. Nálam a bolti eladó vagy jó kereskedő, vagy tolvaj. Súlycsonkítással én nem hagyom magam becsapni. Ha az a húsz deka parizer csak tizennyolc deka. akkor én az egészet odavágom a pultra és nem azt mondom: — Figyeljen ide asszonyom, maga egy súlycsonkító. Nem. így én nem beszélek. Aki engem a dekáival megrövidít, az ne bízzék a szalonképes csevegésben. Az ilyenre én ránézek és a szemébe vágom ... Mit is vágok? Hát persze, jó képet. Mi több jó- váhagyóan elrebegem: már hogyne lehetne két dekával több. így aztán a 18 deka parizer helyett huszonkét dekát fizetek. Mert hisz most még finom vagyok. Ámbár nálam nincs pardon. Aki nekem selejtes árut szállít, vagy hogy azt ne mondjam, ha a festő ferdén huzza a csíkot, mázgálja a falat és ferdén ragasztja fel a tapétát, azzal én nem azt közlöm: FINOMAN — Mester úr. magánál a minőség kissé kifogásolható. Nem. Nálam az ilyen árnyalt és burkolt célozgatásoknak nincs helye. Én a mester urat leteremtem, kontárnak nevezem és önérzetes hanghordozással fenyegetem. Mivel is fenyegetem? Ja igen. Kifejezem abbéli óhajom, hogy legyen szerencsénk egymáshoz máskor is. Hiszen nem győzöm ismételni, hogy most még finom vagyok. De miért vagyok finom a mindenit? Mert gyáva és megalkuvó vagyok! Mert így hallom, így olvasom. i oman és diplomatikusan A ceruza vastagon fog, a súly inkított, a minőség kifogás ható és a többi. Sehol ege tolvaj, egy csaló, nincs Á atár, hanyag ember. Eközbi a Minőségellenőrző A KIHÍVÁS RENDKÍVÜLI. A JUGOSZLÁV, A TÖRÖK, A PORTUGÁL GYÁRTÖK OSTROMOLNI KEZDTÉK AZOKAT A GYÁRTÓKAT, AMELYEK EDDIG MAGYARORSZÁGON DOLGOZTATTAK. A DIVAT RUHÁZATI VÁLLALAT IS SZEMBEKERÜLT A KÍMÉLETLEN VERSENYNYEL. HOGYAN SIKERÜL MEGKAPASZKODNI, MIBEN REJLIK SIKERÜK TITKA? Claude Havrey figyelmessége és kíméletlensége Software a szabóasztalon A blézerekhez szállított anyagok végbeosztását számítógép dolgozta ki Bor- deaux-ban. Ezen minden millimétert meghatároztak, mindennek kódja, száma van, az anyagot nem lehet keverni, megszabott az öltésszám, a visszahajtás, a varrások egymástól való távolsága. És mindez a kész blézer ujján lógó címkén pontosan megjelenik, ami azt jelenti: pontosan visszakereshető hiba esetén az ok, az elkövető. — Nézze, egy centire .3.5— 4 öltés eshet. Meg is számolják. A gyártásközi MEO is, az itteni végellenőrzés is, a francia is. Itt szúrópróba szerint, otthon tételenként. Tény, a munkát megfizetik. Érzem azt is, hogy a jó munka nemcsak a mostani keresetet biztosítja, ami nem is rossz, hanem ettől függ, hogy a későbbiekben lesz-e munkánk. A vállalat vezetői jól tájékoztattak. Tudjuk, mi a tét. — Ha jól körülnéz — magyarázza Gönczi Borbála — láthatja: portalan a levegő, itt nem száll szöszmösz, itt kezet mosunk, és mindig az optimálisra törekszünk. De hogyan is lehetne másként, amikor minden ide elküldött végből a francia cégnek is van otthon egy darabja. A Egy centi anyagon 3,5—4 öltés lehet. Tokár Katalin kínospontossággal tartja be az utasítást. (Farkas Zoltán felvételei) A kézmosást, mégpedig a többszörit említi Tokár Katalin varrónő is. — Nézze, itt minden anyag világos. Elég egy pici folt, és selejt a termék. Gönczi Borbála a szabászat vezetője és Szanicza A normablézer, amihez minden mást mérni kell. Plomba jelzi: a francia cég nem enged a 48-ból. Pál csoportvezető is megerősíti ezt. A kézmosás: része a technológiának! Mégpedig egy nem mindennapi tudást, figyelmet és pontosságot kívánó technológiának. kész blézert összehasonlítja a mintával, s egv pillanat alatt tudja: abból készült-e amit előírt, úgy használtuk-e az anyagot, ahogy azt a számítógép előírta. — Hadd tegyem ehhez — így Pásztorné Szendrei Mária —, hogy még azt is megnézik, hogy a kis, a cég címkéjével ellátott zacskóban a pótgomb a bal zsebben van-e, vagy sem. Tetszik a fegyelem Akárkivel beszélek az üzemben, mindenki kitér a fegyelem, a pontos munka jelentőségére. A kezdetekben volt szorongás, tartottak ettől. De kiderült: a munkásasszonyok végül is örülnek ennek. Mert a jó szervezés, a pontos feladatmeghatározás, a csodálatos termékben testet öltő siker hatalmas ösztönzőerő. Kétségtelen, mozgatja őket, s nem is utolsósorban, a pénz, a prémium is. Viszont az is világos, ahogy azt Tóbiásné megfogalmazta: — Kereshetünk, nőhet a bér, elérheti akár havonta az ezrest is a prémium, de ez már csak rajtunk múlik. A vállalat két vezetője, Holp János igazgató és Varga József főmérnök ezzel kapcsolatban ezt mondja: — Ez a fegyelem, ez a tudás, amit az asszonyok és a férPorszem sem lehet a levegőben. A francia kézi vasalást kér, még a vállfa is saját. fiák mutatnak, azt bizonyítják. hogy a munkás mindenre képes, ha világos feladatot, pontos célt lát maga előtt. Ezért is tájékoztattuk őket minden részletről, a jelen feladatáról, a jövőről. Ami nagymértékben az ő jó munkájuktól függ. Ezért is tudja mindenki: a jelen gazdasági helyzetben a számunkra kivezető út, a biztonság a minőségben, a minőségben és megint csak a minőségben rejlik. Hadd tegyem ehhez: a vállalatnál a munkások éppúgy mint a vezetők .úgy vélik: mindenképpen cél, hogy ne csak a külföldi áruk. hanem a hazaiak is hasonló módon készüljenek. Sajnos, ehhez a háttéripar ma még nem tudja a feltételt biztosítani. Pedig ez a jövő, a ruhaipar nemcsak fegyelmet, de a vevő iránti- tiszteletet is megtanulhatja Havrey úrtól. (Záradékként hadd mondjam el: nekem jelkép értékű a dolgozók napi többszöri kézmosása. Amit nem a technológia, hanem saját jóérzésük diktált, s avatott munkaműveletté. Mutatja azt, hogy a munkás minden jóra kész, ha az érdekek láncolatában saját fontosságát is ismeri.) Bürget Lajos Claude Havrey (Párizs) ugyancsak figyelmes gyártató cég. Ügy véli, s milyen igaza van, ' a hölgyek pénzükért csak jót, a legjobbat kaphatják. Bordeaux, Párizs, Marseille, Tonnerre asszonyai és lányai, akik egyébként is csinosak, a konfekcióban is meg kell hogy találják a legmodernebbet, a legszebbet, a legdivatosabbat, a legminőségibbet, a hibátlant, a minden méretben kaphatót, a világszintűt. Ebből indulnak ki akkor, amikor partnert választanak. Aki képes megfelelni a kívánalmaknak, az marad, aki nem, nos. attól elbúcsúznak. Érzelem nélkül. A megnyert piac A DIRUVÁLL erre az évre. mégpedig két szezonra bontva állapodott meg Havreyék- kal. Pásztorné Szendrei Mária, a vasalórészleg vezetője ezzel kapcsolatban a következőket mondja: — Az első széria, amit próbára adtak, hófehér anyagból készült blézer volt. Olyan hófehér, hogy vakított. A sok más követelmény mellett árgus szemmel nézték, van-e egyetlen pötty, folt, a bélés alatt más színű cérna és így tovább. Kíméletlen minőségi átvétel volt. Az ember ösz- szeszorult torokkal figyelt. És milyen jó volt fellélegezni! Sikerült! Kiálltuk a próbát! Kiálltuk a próbát. Ez a mondat van az eszemben, miközben járom az üzemcsarnokokat. A gépek fölé hajló asszonyok kezét nézem, arcukon a figyelmet, és közben csodálom a biztonságot, amint- dolgoznak. Tóbiás Jó- zsefné, aki a blézer alkotóelemeit adja a gépekhez mondja: — Nem tagadom, először tartottam ettől a roppant fegyelmet követelő munkától. De aztán rájöttem, de mások is, ez így jó. Hasznot hoz nekünk, hiszen a minőséget premizálják, jó a vállalatnak, s azt is tudom, az államnak is jó pénz jön munkánk nyomán. De tudja, ezen a munkán úgy vagyunk, hogy naponta sokszor kell kezet mosni. Intézetnél 38 ezer 420-an reklamálnak és százezrek tesznek bejelentést a különböző helyeken. Egyszóval gyáva lennék és megalkuvó? Ugyan már. Csak finom vagyok. Különben is nekem, mint vásárlónak jogaim vannak, engem véd a Fogyasztók Országos Tanácsa is. Akkor hát mit ugráljak? Mert kérdem én, van-e joga a vastag ceruzásoknak, a súlycsonkítóknak, a minőségrontóknak. a szélhámosoknak, a zavarosban halászoknak? □ ztán védi-e őket- valaki? Nagy ritkán egy ügyvéd, de nincs országos jogvédő szervük és tanácsuk. Bizony isten mindjárt elsírom magam. Százezer számra léteznek emberek, akiknek nincs joga és védelme. Mi ehhez képest az én gyávaságom és megalkuvásom? Hát lehetek én durva és szókimondó? Vágjam oda nekik, hogy csalók, tolvajok, kontárok? Nem és nem. Inkább finom vagyok. És most már az sem érdekel, hogy villában élnek. Mercédeszen furikáznak és Napóleon konyakot vedelnek vigasztalásul. Viszont a napi sajtóban megjelenő intő szavakat helyeslem és bátran én is kimondom; Ejnye, ejnye! Térjetek meg báránykáim! Seres Ernő
