Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-09 / 289. szám
2 Kelet-Magyarország 1986. december 9. BÚTORÁRUHÁZ - GONDOKKAL Az előjegyzés szünetel... Újdonság az ínyenceknek Töltik a szilveszteri pezsgőt Bénit a raktárban keresem az igazgatót. Nem könnyű szót váltani vele: vásárlók veszik körül. Az egyik házaspár néhány üveglapot mutat: a minap vásárolt szekrénysorhoz kapták, s az üveg nem megfelelő .méretű, lötyög, csúszkál a helyén. Egy néni erőteljesen csapkodja egy műanyag borítású ülőgarnitúra oldalát: „Mióta keresem már — ezt kérem! Mi az, hogy el van adva?!” A legforgalmasabb hónapok Ádám Zoltán igazgató megtöri! a homlokát, és szinte menekülve kell az irodájába sietnünk, hogy pár percre leülhessünk beszélgetni. — Ezek az év végi hónapok a legforgalmasabbak, nincs megállás. Ráadásul kevesen is vagyunk: most ösz- szesem 15 ember dolgozik az áruházban, beleértve a takarítókat és az adminisztrációt végzőket is... Amikor sorolni kezdem kritikus megjegyzéseimet az áruházban látottakról, kényszeredetten bólogat: — Higgye el, mi sajnáljuk a legjobban, hogy nem tudunk szebb-vonzóbb bemutatót rendezni bútorainkból. De ha tényleg elegánsain, szellő- sen akarnánk kitenni az árut, akkor háromszor ennyi helyre lenne szükségünk. Bizonyára tudja: ez az áruház fé- lig-meddig kényszer szülötte. Depó, tehát raktáráruház jelleggel működik, nincs is a legjobb helyen, hiszen távol esik a városközponttól. Majd talán az új, az igazi Domus- ban ... De hát arra még várni kell. Nem könnyű a társalgás az irodában sem. Cseng a telefon — egy bútorgyár jelentkezik. Ádám Zoltán megbeszél egys.mást, majd kicsit mérgesen mondja szemrehányásait: mostanában minden szállítmányukba betesznek egy tucatnyi kis „teázóasztal- kát’,’ ebben a bizonyos gyárban, kérés nélkül. Exportból maradt (nem vette át a megrendelő), s el kell adni valahogyan. Csakhogy nem kell a vevőknek... Ragaszkodik... Aztán egyik munkatársa jön: még mindig a nénivel Az elemekből összerakott polcrendszer úgy áll, mintha részeg lenne — dűlede- ző, roggyant. Mellette más bútorelemek ide-oda támasztva. Amott szép és kevésbé szép garnitúrák, de úgy, hogy szinte nem is lenne baj, de kérdés, kell-e az magában valakinek? Mert ugyanolyan színű-árnyalatú szövettel még egyet nem kapunk, ez szinte biztos. Bútorgyáraink erre képtelenek. — Láttam az árválkodó és nem túl vonzó küllemű elemes bútoraikat. Többre kiírták: az előjegyzés keret hiányában szünetel... A kulcsszó: keret — Itt a kulcsszó: a keret. Nem annyit kapunk ugyanis, amennyit kénünk, hanem amennyi ránk jut. A népszerű Garzon bútorokkal például úgy állunk, hogy amire most előjegyzést fölvettünk, azt még meg se rendeltük a gyártól, e napokban küldjük el a papírokat. S a jövő év első felére összesen 480 ezer forint értékűt ígérnek, két szállítmányban. Ez jó esetben is legfeljebb húsz vevőnek elég. A többi elemesnél se sokkal jobb a helyzet. — A sok gond ellenére azt mondta: nagy a forgalmuk. — Ez tény, hiszen csak novemberben 24 millió forint értékű bútort adtunk el, s az éves tervünket is túlteljesítjük, ha minden jól megy. Vitudja a nézelődő, hogy melyik darab hová tartozik. Kopott tapéta, zsúfoltság mindenhol — alaposabb szemlélődés után bizony nem kelt túlzottan vonzó benyomást a Nyírdomus Áruház eladótere. szont azt is tudni kell: legalább harminc százalékkal növekedne a forgalmunk, ha a város közepén lennénk! Ide jóformán csak az jön ki, aki már elszánta magát a bútor- vásárlásra — ha viszont csak betérhetne nézelődni a leendő vevő, mert útbaesik neki az áruház, akkor biztosan sokkal többen kapnának kedvet a vásárlásra. „Úgyis fogy..." Ha összefoglalom a látottakat és hallottakat, bizony a feketébb oldal kerül előtérbe. Sok a bútor, álig férnek tőle — mégse igazi a választék. A kisebb pénzűek, a fiatal csia- ládok nem tudnak egyköny- nyen vásárolni, hiába mutogatják nekik a 40—60 ezer forintos bútorokat. Nagy a forgalma a bútoráruháznak, de ez azzal is jár, hogy kevés gondot fordítanak az áru szép, vonzó bemutatására — „úgyis fogy ...” jelszóval. (Másrészt — ezt is el kell ismerni! — a raktáráruház nem igazi áruház...) Sokan várják hát a Domus igazi megszületését a megyeszékhelyen — s azt hiszem, nemcsak a vevők, hanem az eladók is ... T. GY. Jó pezsgőellátást ígér termékeiből szilveszterre a Hungarovin Borgazdasági Kombinát, amely újfajta pezsgőt is forgalomba hoz. A kombinát Törley pezsgőgyárában hetek óta nyújtott műszakokban palackoznak. Nyolcféle pezsgőből naponta 200 ezer üveget töltenek meg, s szállítanak az üzletekbe és exportra. Az elmúlt napokban a mintegy félszáz gépkocsiból álló járműparkjukat Volántól bérelt tehergépkocsikkal egészítették ki, hogy iá megnövekedett szállítási feladatoknak eleget tehessenek. A Törley pezsgőgyár újdonsággal jelentkezett. A „Francois jubileum” elnevezésű, félédes pezsgőt a Francois pezsgőüzem százéves alapításának jubileumára novemberben palacKözel tízmillió forintot „tett félre” a megye tanácsa az 1986-os költségvetésből, hogy a megyei tanács tagjai választókörzetükben különféle közösségi célokra azt felhasználhassák. Az úgynevezett tanácstagi alapot igen változatos módon használják föl megyeszerte. Tavaly júniusig, a választásokig a megyében 118 megyei tanácstagi körzet volt, ez a szám ma kilencvenkilenc. 1985-ben nyolcvanezer forint volt a tanácstagi alap összege, most 100 ezer — de persze, ez se túl nagy summa egy-egy településen. Pontosabban — nem is egy településen, hiszen a tanácstagi körzetekbe több helység is tartozik. Az se mindig könnyen eldönthető tehát, hogy hol használják fel a pénzt. Talán az itt-ott fellobbanó vitáknak, talán másnak köszönhető, hogy az év első háromnegyedében alig a harmadát használták fel a 100— 100 ezer forintoknak, s októbertől indult meg a kérelmek sora igazán. Még így is csak hatvanegynéhány tanácstag kérte választókörzete valamelyik településére átutalni a pénzt — a többiek várnak. (Még az a sanda gyanú is fölmerülhet — több forrásból tudom; nem alap nélkül —, hogy közelednek a megyei tanácstagi beszámolók, amikor rákérdezhetnek a választók az alap felhasználására ...) A lényeg: a legtöbb helyen út-, járdaépítésre használták fel a pénzt — de úgy, hogy tetemes értékű társadalmi kozták először; az üzletekbe decemberben több mint 10 ezer palackkal küldenek. A Hungarovin 1986-ban várhatóan összesen mintegy 28 millió palack pezsgőt gyárt. Tizenegymilliót belföldre szállítanak, a többit exportálják. Az elmúlt hetekben növekvő érdeklődés mutatkozott a pezsgőik iránt a nyugat-európai piacon és Kanadában. A közelmúltban újabb mintákat kértek tőlük francdia és NSZK-beli kereskedelmi cégek is. Az idén a közepesnél valamivel jobb termés volt a kombinát etyeki szőlőtermesztő gazdaságában, és több mint félszáz partnerüzemükben, így lesz elég alapanyag jövőre a pezsgő- gyártáshoz. munkát is mellé tettek a lakosok. Ez egyébként irányelv is: mivel nem nagy összegről van szó, ezt lehetőleg anyagvásárlásra fordítsák, s a munka elvégzésére kérjék föl a település lakóit, az ottani vállalatokat, szövetkezeteket. Vannak azonban más példák is. Nyíregyházán öt megyei tanácstagi körzet van, s a tanácstagok összeadva a pénzt, félmilliójukat a Búza téri közvilágítás rekonstrukciójára szánják. Másutt — például Mátészalkán, Záhonyban, Nyírpazonyban meg még négy körzetben — a szurdokpüspöki úttörőtábor kialakítására fordították a pénzt, jobb nyaralási lehetőségeket teremtve a gyerekek nyári pihenéséhez. Vannak falvak, ahol nem költötték el tavaly a tanácstagi alapot, hanem, mint erre a rendelkezések módot adnak, gyűjtötték. Nagyszekeresen például a tavalyi nyolcvanezret az idei 100 mellé téve, az óvodai konyhát korszerűsítették. De akad helység, ahol fűtést javítottak az iskolában, orvosi rendelőben, másutt ravatalozót építettek, a művelődési ház berendezését egészítették ki. Valószínűleg az idén se használják fel mindenhol a pénzt, hanem elteszik, hogy jövőre vagy később nagyobb összeggel gazdálkodhassanak. Útszéli fejfák Az autóval járót gyakran meghökkenti, elvonja a figyelmét — s legfeljebb utána készteti figyelmesebb vezetésre — az utaik mentén sorakozó fejfák, keresztek, koszorúik látványa. Megengedett dolog-e egy-egy tragikus baleset emlékének így áldozni — kérdeztük Hegedűs Csabát, a Nyíregyházi Közúti Igazgatóság üzemeltetési főmérnökét. — Egyértelműen szabálytalan. Elég, ha arra utalok, hogy ezek a fejfák, koszorúk zavarják a közlekedés biztonságát, akadályozzák az utak mentén folyó fennitartási munkákat, mint az árkok karbantartása, a padkán a fű nyírása. — Mégis szaporodnak ennek az újmódi divatnak a jelei. — Amikor ki teszn ek egy kis kiereszitet, virágcsokrot valamelyik fa tövébe, akkor munkásaink kegyeletből nem nyúlnak hozzájuk. Ám az, hogy valaki szabályos halott nélküli temetőként jelölje meg az utat, már itiltott dolog. — Tesznek ellene? — Kénytelenek vagyunk, bár jobb lenne, ha ennek az értelmetlen megemlékezésnek a szokásával hagynának fel a hozzátartozók. Egyébként ha valaki a közlekedést zavaró, akadályozó tárgyat rak ki az út mentén (lehet az reklám is), szabálysértést követ el. Előbb mi hívjuk fel a megszüntetésre, de ha ez nem használ, akkor a megyei tanács vb közlekedési osztálya kötelezheti a kihelyezett tárgy eltüntetésére. L. B. Világrekorder gimszarvastrófea Páratlanul értékesnek ígérkező szarvaisaigamcs bírálatára körűit sor a Gemenci Alliaimi Erdő- és Vadgiazdaság karapanicsai vadász- kerületében,. Az agancs viselője a szeptembert bőgés idején megsérült, a beteg állatot Bleier József kerületvezető főviadász ejtette el. A koponya lefűzésekor, macid a mérliegeléskor kiderült, hogy olyan ritka értékű agancsról van szó, ami a nemzetközi mezőnyben is előkelő helyre pályázhat. A hivatalos nemzet kozd bíráló bizottságban amgo.1, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, NSZK-beli, olasz, osztrák és magyar szakemberek vettek részt. A karapan- csiai bik/a agancsa 271 nemzetközi pontot érdemelt ki a bíráló bizottságtól és ezzel viliágrekorderré lépett elő. Az agiancs súlya 15,13 kilogramm, 26-os, a két agancsszár hossza 127, illetve 133 cm. Leütötték, kifosztották Nézelődők, vásárlók, (j. 1.) A tanácstagi alap: százezer lénia, koiyka, fűtés — összefogással vitáznak, aki ragaszkodik az ülőgarnitúrához. Az egyik eladó szerint előjegyezték már valakinek. Az igazgató dönt: ha írásos nyoma van az előjegyzésnek, akkor nem adhatják most el, de ha nincs, akkor a nénié! — Egyszóval — folytatja sóhajtva — sok gonddal küszködünk. De hát persze, a vevőket nem ez érdekli. — Inkább az, hogy van-e a keresett bútorból... — S bizony nem mindig van. Ha már az előbb ülőgarnitúráról esett szó, hadd beszéljek ezekről. Rendelet írja elő ugyan, hogy a garnitúrát meg kell bontani: de sajnos, ez sok bonyodalmat okoz. Ha eladom a rekamiét belőle, maradnak a fotelok vagy fordítva. Ez nem is Nyíregyházi képeslap (jl) Berki Ernő 20 éves alkalmi munkás baktalórántházi lakos két fiatalkorú cimborájával, J. Vilmos és B. József ugyancsak baktalórántházi lakosokkal italozott ta Kossuth utcai italboltban az esti órákban. Itt találkoztak a szintén ittas állapotban lévő B. Lászlóval, aki csatlakozott Berkiékhez, sőt ezután ő rendelte az italokat és fizette a számlát. Záróm után a már erősen ittas állapotban lévő B. László elindult hazafelé. Berki és társai azonban utánamentek és felszólították, hogy adjon ötven forintot. B. László a kért pénzt átadta, de ráadásként egy pofont is adott Berkinek. Berki a pénzátadás ilyen formáját azonban zokon vette, és válaszul ököllel leütötte kocsmabeli vendéglátóját. B. László az ütéstől összeesett, ekkor mindhárman rugdosni kezdték a földön fekvő védtelen embert. Berki javasolta, hogy át kell kutatni a zsebeit. J. Vilmos villámgyorsan nekilátott a kutatásnak és ennek eredményeként 700 forintot kaparintott meg. Ezután Berki és társai a súlyosan sérült embert magára hagyva elégedetten eltávoztak. A társaság tagjai előzetes letartóztatás mellett kerültek a bíróságra, ahol csoportos kifosztás és súlyos testi sértés bűntettének elkövetése miatt kellett felelniük. A bíróság Berki Ernőt 2 év 6 hónap börtönben letöltendő szabadságvesztésre, J. Vilmost 1 év 6 hónap a fiatalkorúak fogházában letöltendő szabadságvesztésre ítélte, valamint megfelelő időre mindkettőt a közügyektől eltiltotta. B. Józsefet a társaság legfiatalabb tagját a bíróság javító-nevelő intézetbe utalta. Az ítélet jogerős. (m. f.)
