Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-04 / 285. szám
86. december 4. Kelet-Magyarország 3 Késés, kilépő, szabadság A bizalmi három pillanata Megfogni a perceket — Nálunk napközben üres a város. Ilyenkor dolgozni szoktak az emberek — jegyezte meg nem minden él nélkül külföldi ismerősöm, látva Nyíregyháza tömegtől nyüzsgő belvárosát. Tény, hogy hét közben, íunkaidőben rengetegen jár- ak a megyeszékhelyen. Sok :öztük a nő. Igaz, hazai szórás szerint többnyire őkvá- árolnak, intézik a család ipró-cseprő ügyeit, viszik >rvoshoz a gyermeket. Ránézésre nehéz lenne meg- nondani, ki az, aki szabadiágon van, kilépővel jött el -nunkahelyéről, vagy csak átszaladt az irodából az ABC- be. Nincs blokkolóóra A Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi gyáregységében — ahol főleg lányokat, asszonyokat foglalkoztatnak — elgondolkodtató adatot említ Jenei Sándor igazgató: — Az 560 dolgozónk közül naponta átlagosan 80-an maradnak távol különböző okok miatt. A többség igazoltan hiányzik — beteg, szabadságát tölti, esetleg kilépővel ment el. Viszont előfordulnak igazolatlan távollétek, késések is. — Itt nincs blokkolóóra ki-ki a saját munkalapján jegyzi, hogy mikor kezdte, s fejezte be a munkát. A művezetők vezetik a létszámfüzetet, de a portán is írják a késéseket. Mivel sok a bejáró, ez előfordul — tájékoztat Szilágyi József főművezető. — Aki nem dolgozza végig a nyolc órát, saját magát bünteti, mert kevesebbet visz haza a borítékban a teljesítménybérezés miatt. Arra odafigyelünk, hogy a késésből ne legyen rendszer! Persze, nagyobb baj, ha igazolatlanul marad távol a dolgozó. — Velem ez egyszer fordult elő, tavaly, a karácsony előtti szombaton — sóhajt Batári Béláné varrónő. — Előtte úgy fél évig egy szabadszombat sem volt. Ilyenkor dolgoztuk le a két ünnep közötti szabadnapokat, sokat túlóráztunk és két kommunista műszakot is szerveztek. Gondoltam, nyugodtan otthon maradhatok, mert pénteken befejeztem a munkám. Hiába magyaráztam ezt a főnöknek, megbüntettek. A 750 forintos ruhapénznek csak egy részét fizették ki. Az embereket itt, a VOR- ban is a zsebük révén lehet „megfogni”. Sok asszony néha mégis arra kényszerül, hogy fizetés nélküli szabadságot kérjen: többnyire a gyermek vagy a szülő betegsége miatt. — Idős, beteg anyósom gondozása miatt vettem ki az októbert — folytatja Batári- né. — Végül csak három hétig maradtam otthon. Nem állunk úgy anyagilag, hogy lemondhatnánk egyhavi keresetemről. Ha lehet, ledolgozzák... Talán nincs is olyan nap, mikor ne kérnének kilépőket a gyárban a művezetőktől. — Néhány esetben — például ha értekezletre, munkásőrségbe, MHSZ-kiképzés- re hívnak valakit, vagy tanúnak idézik a, bíróságra — a távollétet fizeti a vállalat. Aki magánügyben megy el — mondjuk, ügyeit intézni a hivatalokba — azért nem jár fizetés. Ha mód van rá, ledolgozzák ezt az időt — sorolja Rácz Zsigmondné személyzeti és oktatási előadó. — Az év első háromnegyedében kilépővel 202 (!) munkanapot voltak távol dolgozóink. — Nekem sajnos elég sok elintéznivalóm akadt — szól Orgovánné Bucsák Mária varrónő. — Két gyermekem van, ha betegek, nekem kell orvoshoz vinnem őket. Kilépővel voltam szülői értekezleten, a tanácson lakásügyünket intézni, de el kellett kérezkednem azért is, mert apám kórházba került. Ha lehet, igyekszem ledolgozni a kiesett időt, mert kell a kereset. „így szoktam meg..." A fiatalok között van, aki 2700—2800 forinttal is beéri. Pedig aki ráhajt — és érti, bírja is a munkát — 6 ezret is megkereshet. Akik hosszú éveket töltöttek el a ruhagyárban, azokra jobban lehet számítani. Hollósi Istvánná betanított munkás mégis a kivételek közé tartozik, hiszen hét év alatt még csak kilépőt sem kért soha. — Én minden hivatalos ügyet el tudok intézni akkor, ha délutános vagyok. Nekem ez fontos, így szoktam meg. Különben sem szeretem, ha belenyúlnak a munkámba. Keresni is csak akkor lehet, ha rendesen dolgozik az ember. A rengeteg távoliét sok bosszúságot okoz a gyárnak. Mivel szalagban dolgoznak az asszonyok, még egy hosszabb cigarettaszünet is hatással van a termelés folyamatára, felboríthatja a munka ritmusát. — Súlyos gondjaink vannak a munkaerővel — panaszolja Jenei Sándor. — Az iparág — mivel alacsonyak a bérek — nem túl vonzó. A dolgozók majdnem fele húsz éven aluli. Nem stabil a létszám: 40 százalékos a fluktuáció. Ebben nagy szerepe van annak, hogy sok a családalapítás előtt álló, illetve fiatal házas dolgozó. A bejárók igyekeznek a lakóhelyükhöz közelebb munkát keresni — akár kevesebb fizetésért is. Gyakran persze a magasabb kereset reményében változtatnak állást. Határidőre Ilyen körülmények között nagyon nehéz tervszerűen dolgozni. A VOR-t szerződések kötik, a határidőket pedig tartani kell. Még akkor is, ha túlórával tudják csak teljesíteni a vállalásokat. Novembertől olyan változások léptek életbe a Munka Törvénykönyvében, melyek szigorúbban bírálják el a munkahelyi távolléteket. Így például: már háromnapos igazolatlan hiányzás esetén elbocsátják a dolgozót — méghozzá kilépett bejegyzéssel — feltéve, hogy utólag nem tud elfogadható magyarázatot adni a hiányzásra. A VOR vezetői megnyugvással fogadták a változtatásokat, mert rendnek kell lenni! Házi Zsuzsa Lipták Tamás, a MEZŐGÉP Vállalat szakszervezeti bizottságának elnöke. Tizennégy éve bizalmi. Nős, két gyermek apja. Marós szakmát 1972-ben szerzett. A Hajtóművek és Festőberendezések Gyárában volt tanuló. Ma is marógépen dolgozik — váltott műszakban. Felesége könyvelő. Nyíregyházén laknak. Fotómontázsunkon: három, az üzemben ellesett pillanat a fiatalember mindennapjaiból. A gép mellett, ebéd közben,'szakszervezeti megbeszélésen. Olvasónk írja: Rend, fegyelem óh... Sok bosszúság, kellemetlenség ér minket Nyíregyházán, <a Szamuely lakótelep Toldi utcai részén. A Toldi utca 58. szám alatt lakom. A házban sok a probléma, főleg a tisztaságolt és a rendet illetően. Felháborító, hogy sokszor vagy 30 fiatal — főleg fiúk — gyülekeznek a ház előtt, és hangoskodással, mo- torzúgatással zavarják a munkából hazatérő, pihenni vágyó lakókat. Az is elszomorító, hogy a nyáron elkészült, a lakótelep szépítésére szolgáló szökőku- tat nyáron fürdőmedencének, újabban pedig futballipályá- nak használják a környékbeli gyerekek, arról nem is beszélve, hogy tele van sze- móttel. Felvetődik bennem: a szülők miért nem figyelnek arra: mit művel a gyerekük? Baráth Istvánná Nyíregyháza, Toldi u. 58. A MÁV Záhonyi Üzemigazgatósága nyomtatványait a helyi nyomdában készítik, ahol új gépeket állítottak munkába. Legeza Sándor a Grafopress gépen dolgozik. (Császár Csaba felvétele) Georgij Marcsik A nagy felfedezés 4 hangyabolyban egy hangyát ünnepeltek — egy nagy feltalálót. S nem. hiába. Roppant hasznos és fontos felfedezést tett a hangyácska. „Hatalmas vívmány!”, „Fordulat a tudomány világában!”, „Űj korszak virradt ránk!”, „Ez a felfedezés kifordítja sarkaiból a világot!” — zengték a lelkes szónokok. Érdeklődve figyelte az ünneplést egy felhőn üldögélve az Űr. Sok mindent hallott már, de ez a dicsőítés túl ment minden határon. Marokra fogta szakál- lát, és eltűnődött: „Az ördög tudja, hátha csakugyan valami világméretű fordulatról van szó. A tudományos technikai forradalom századában minden lehetséges, s mindenről én sem tudhatok”. Elkapta a lábánál fogva a feltaláló hangyát, magához emelte és megkérdezte: — Ide hallgass csak, mit lármáznak azok ott? Ez a te felfedezésed csakugyan kifordítja sarkaiból a világot? j^emegett a félelemtől a Mw kis hangya, de nem ^ jött zavarba. — A, dehogy — válaszolta —, az egész világot nem, de a mi hangyabolyunkat valószínűleg. Attól függ, milyen szemszögből nézzük a dolgot. — Ááá, akkor nyugodt lehetek — mondta ásítva az Űr. — Ha a ti szemszögetekből kell nézni, az ugyebár, más dolog. Na, siess, kedves. Hallod, megint tapsolnak... Antal Miklós fordítása ILLYÉS GYULÁRA EMLÉKEZNEK Irodalmi verseny Megyénkben is széles olvasótábora van Illyés Gyulának, aki idén lenine 85 éves. Ebből az alkalomból országos Illyés Gyula vers- és prózamondó versenyt hirdetett több társadalmi, kulturális intézmény. Olyan 14 éven felüli pályázók jelentkezését várják ez év december 30-ig, akiknek nincs hivatásos előadóművészi — működési — engedélyük, nem tagjai színháznak, vagy színházi stúdiónak, s nem nyertek felvételt a Színművészeti Főiskolára. Jelentkezni lehet a megyei és városi művelődési központban, személyesen vagy írásban. Igény a rendre KÖSZÖNÖM SZABÓ JANOS NYUGDÍJAS MÉRNÖK LEVELÉT, aki tus- kóügyben szólt hozzá egyik írásomhoz. Többek között leír egy jelenetet, amely pár évvel ezelőtt, a Tisza töltése mellett zajlott. Holland vendég járt itt, aki a tuskótömeget látva megkérdezte: „Mi történik ezzel a nagy értékkel? Miért hagyják korhadni?” A válasz egyszerű volt és rövid: semmit, alig várjuk, hogy elkorhadjon. Mire a hollandus: „Nem is tudtam, hogy önök olyan gazdagok, hogy ekkora értéket veszni hagynak!” A levél elgondolkodtatott, főleg azért, mert jó néhány adattal támasztja alá, mit is jelent a fa és részeinek hasznosítása. Kiderül, hogy négy, négy és fél tonna faanyagból egy tonna nyersolajnak megfelelő fűtőérték nyerhető, illetve az olaj kiváltható. Finnországban nem véletlenül telepítik az úgynevezett energiaerdőket, Svédországban is megkezdték ezt a munkát, mi több, ezzel a svédek az ösz- szes import energiát ki akarják váltani. Természetesen mindezzel nem azt akarom mondani, hogy holnaptól mindenki rajta, aprítsunk tüsköt. Azt viszont igen, hogy az élet minden területén keresni és kutatni kell azt, ami pa-' zarlásaink mértékét és körét csökkenti. Legyen szó használt gumiabroncsról vagy tengeriszárról, újságpapírról vagy fanyesedékről — minden megérdemli a fokozott figyelmet. A gazdag ismérve éppen az, hogy tud gazdálkodni a javakkal, s azzal is, ami látszólag haszontalan. Talán éppen attól gazdag. A holland vendég megrökönyödése alapos volt, s ugyancsak kár, hogy mi nem lepődünk meg hasonlóképpen dolgaink láttán. Kétségtelen, a takarékosság, az okos gazdálkodás nevelés kérdése is. Hosszú évekig meglehetősen lezseren kezeltük ezt, kicsit szégyenkezve azon, hogy nálunk rangot kellene adni nyesedéknek, kórónak, gallynak, tuskónak, szárnak. Mi több, látszólag gazdagságunk idején azt is nyugodtan tűrtük, hogy nemzedékek nőjenek fel úgy, hogy számukra még az étel se jelentsen értéket, s gond nélkül dobáljanak el kenyeret, húst, majd játékot, ruhát, s hogy a kép teljes legyen, a kukákban tornyosuló kenyérhegy, kiöntött étel is szemléletet tükröz és tükrözött. ALIGHA KÉPZELHETŐ EL AZ, hogy a takarékos, ésszerű gazdálkodás megvalósuljon akkor, amikor az egyéni szférában nincsen rend. Látszólag messze kerültünk a tüskétől, a gondolat azonban visszakanya- rít oda, ahol korhad a fa. Tény — s ebben egyetértek Szabó Jánossal —, gyorsítani kell a hulladékok okos hasznosítását. De nem ártana hasonló intenzitással az agyakban is rendet tenni. Bürget Lajos
