Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
16 Kc Ip t-M agyarország 1986. december 31 Nyírségiek címeres mezben , EGY SZTORI 1986-BÓL Búcsút intünk az óesatendőnek. fis nem is akárhogyan ... Egykori és mai nyírségi sportolók örömmé! gondolnak vissza az lHS-os esztendőre, de akad olyan is, aki aem szívesen emlékezik az óév napjaira. Fóriáia Éva sportlövő világbajnok, a Bp. Honvéd versenyzője: — A legnagyobb öröm az idén május 15-ébez fűződik. Akkor született 2750 grammal. fiam, Lacika. Négy hónappal később a mexikói VB-n a 60 lövéses standard puska fekvő számában 598 körös világcsúcsbeállítással aranyérmet szereztem. Fájó szívvel hagytam itthon fiamat, de a visszatérés a csillogó éremmel annál boldogabb volt. A siker után sincs azonban megállás. Készülünk a pozsonyi légfegyveres EB-re, amelyet februárban rendeznek. Addig azért szeretnénk, még ha rövid időre is, meglátogatni édesanyámat Nyíregyházán. Orosi János világbajnoki ezüstérmes, a nyíregyházi MHSZ sportolója: — Két héttel a VB előtt, a magyar bajnokságon, súlyos izomrostszakadást szenvedtem. Szerencsére az atlétáktól kaptam olyan tablettát, ami meggyorsította a gyógyulást, s indulhattam a világbajnokságon, ahol második lettem. Az eredményhirdetéskor az érmemet Krysztof Slomczynski, a Rádió- iránymérő Munkabizottság lengyel vezetője adta át, akit 1977 óta ismerek. Eddig mindig angolul beszélgettünk. Ezért lepődtem meg, amikor ékes magyarsággal gratulált, s további sikereket kívánt. O egyébként „besegíthet” abban, hogy 1988-ban Magyarország kapja a VB-rendezés jogát, s akkor Nyíregyháza lesz a helyszíne a sportág legrangosabb versenyének. Ákos István junior EB-bronz- érmes, a DMVSC öklözője: — Májusban a junior magyar bajnokság fináléjában túlzott maga- biztossággal léptem a kötelek közé. Ennek köszönhetően már az első menetben beleléptem egy ütésbe, és megnéztem közelről, milyen a padló. Ültem egy darabig, majd hallottam, hogy ordítanak: Kelj fel! Nyolc után felálltam, akkorra kitisztult a fejem. Elkezdtem rohamozni, mire megint eltalált ellenfelem, s újra vízszintesen bámultam a környezetemre. Mivel kétszer padlóra kerültem, kihirdették a döntő fölényt. Oláh Katalin, összetett magyar bajnok, a Nyíregyházi Mezőgaz- dasági Főiskola tájfutónője: — Svédországban az Oringen (ötnapos világverseny) előtti edzőtáborban a hazaiak az edzésen Kjell Larssont megbízták, hogy míg én teljesítem a pályát, ö mögöttem fut, s elemzi papíron a mozgásomat. A táv kétharmadáig „kocogtunk”, ő nyugodtan jegyzetelt. Azután belehúztam, olyannyira, hogy az utolsó harmadban egy betűt sem tudott leírni. Mire beértünk a célba, csak annyit mondott: milyen fiúsán fut ez a kislány. Két nap múlva pedig második lett a férfiak mezőnyében. Szűcs József 142-szeres válogatott, a ZTE kosárlabdázója: — Az idei év legkellemesebb meglepetése, hogy tavasszal meghívtak, mint egykori kosarast, a Mezőgazdasági Főiskola Sportklubjának ünnepi közgyűlésére. A legkellemetlenebb, hogy nem vittek a válogatott amerikai túrájára. Ezt az utat annak a csapatnak ígérték meg, amely Ránky Mátyás vezetésével egy rosszul értelmezett, szabály miatt nem jutott az Európa-bajnokság „B” csoportjába. Én nem azt fájlalom, hogy a fiatalokat vitték ki. akik egy-két éve válogatottak, hanem azt, hogy olyanok maradtak itthon, mint én is, akik majdnem tíz éven keresztül vidékről minden héten felutaztak a fővárosba a válogatott edzésére, s valamit letettek már a sportág asztalára. Bakosi Béla, az NYVSSC válogatott atlétája: — Két kellemes emlékem fűződik az évhez. A fedettpályás EB-n szerzett bronzérem, és az egyhónapos kanadai út. Végre úgy mentem külföldre, hogy nem kellett versenyezni, s pihenhettem. Az év többi részében óriási „pofonokat” kaptam. Az EB után leírtak, ráadásul öt hétig sérült voltam, a stuttgarti kontinensviadalon a selejtezőn még túljutottam, de a döntőben már „kipukkadtam”. Utána, mint egy nyeretlen kezdőtől megvonták a nemzetközi minősítésemet. Gyorsan el akarom felejteni az évet, s keményen tréningezve szeretnék 1—6. között végezni a fedettpályás EB-n. Ráca Mariann, a Vasas válogatott kézilabdázója: — Sikeres évet zártam, egy apró „bakival”. A moszkvai Jóakarat-versenyen a világválogatott tagja lettem, a nők között az idei évben a sportág legjobbjává választottak, sikeresen elvégeztem az egyete1987. január elsején, nulla óra nulla perckor sok minden történik majd. Egyebek között egy sportoló hivatalosan klubot cserél. Tizenegy esztendő piros-kékben, lehetne a mottó. Váradi János ökölvívót 1975 február 12-én igazolta le a Nyíregyházi VSSC és 1986. december 31-ig volt a klub igazolt versenyzője. így aztán az esztendő fordulója emlékezetes lesz Jancsinak, hiszen nyíregyházi sportolóként kezdi majd az óévbúcsúztatót és debreceni ökölvívóként köszönti az új esztendőt. A néhány napos szabadság alatt igen nehezen lehetett utolérni. Debreceni otthonában hiába kerestük, végül Nyíregyházán egy Hímes utcai lakásban találtunk rá. Fontos elfoglaltság közepette: disznóölésen. — Még ’73-ban volt, az 1-es iskolában — válaszolt, amikor az első edzéséről kérdeztem. — Emlékezetes marad, mert egy focival alaposan fejbe rúgtak. Utána egy évet elkibicelt, és aztán kezdte el komolyan a sportolást. Eredményeit felsorolni már nem kis idő, olimpiai, világ- és Európa-bajnokságokon szerzett érmeket magának és az NYVSSC-nek. Aztán jött a váltás és a furcsa helyzet. Debrecenben edzett, lakott és az Nyh- VSSC-nek szerezte a pontokat. Szorítóközeli életmódjában alig hozott változást a klubcsere. Ugyanúgy Szántó József a mestere, a srácok között is jó né- hányan régi ismerősök, ugyanúgy válogatott-edzőtáborok, versenyek, utazások. — A civil életben sem okozott problémát az átállás, hamar megszoktam — mondta. — Talán met, a válogatottal eljutottam Kínába és Japánba. Zárásként — sajnos — a világbajnokságon nyolcadikok lettünk. Ormos Edit, a Vasas válogatott úszója: — A legemlékezetesebb verseny számomra az idei országos bajnokság, ahol öt új csúcsot állítottam fel, s nem is akármilyen idővel. 100 gyorson az 56,88, 200-on a 2:02,1 már nemzetközi mércével mérve is jó eredmény. Ennek ellenére a madridi VB közel sem sikerült olyan jól, mint ahogy terveztem. Ezért is rátettem még egy lapáttal, hogy az 1987-es augusztusi Európa-bajnokságon 100 és -200 gyorsan már a saját elvárásomnak megfelelően szerepeljek. Máthé Csaba Klárikának meg a gyereknek volt egy kicsit nehezebb, hiszen ők jobban magukra voltak utalva, ha én nem voltam velük. A váltás fokozatos volt, előbb edzések után hazajött Nyíregyházára, majd néhányszor ott is maradt, végül a család is átköltözött. Azóta is gyakran ingáznak Debrecen és Nyíregyháza között, hiszen a szülők itt élnek. Aztán a kétlakiság'ból még furcsább helyzet lett. Az Nyh. VSSC versenyzője Debrecenben edzett, élt és a csapatbajnoki mérkőzéseken — mint vendég- játékos — a Kecskemét színeiben öklözött. — Tényleg furcsa volt egy kicsit, de nem zavart. A kecskeméti szurkolók egyébként úgy tekintettek, mint saját versenyzőjüket, nagy ovációval fogadtak, mikor szorítóba léptem. A karácsonyestét Debrecenben töltötte a Váradi család és másnap már jöttek Nyíregyházára. A szilveszteri mulatságot baráti társaságban itt töLti. Aztán mennek vissza Debrecenbe, hiszen másodikén már kezdődik a munka. — Mindig szívesen jövök haza, hiszen harag nélkül távoztam a klubtól. Szerződésem 1988- ig szól a DMVSC-vel, ha jól érzem magam, akkor maradok. A pezsgőspoharak koccanásakor szinte egyszerre gondolunk az elmúltakra és az elkövetkezendőkre. Jancsi meleg szívvel emlékezik a piros-kékben eltöltött esztendőikre, bár sportkönyvébe más egyesület bélyegzője kerül, a Nyíregyházához kötő szálak közül csak egy pattan el. Mán- László — Szeretsz játszani? — A játék az éltető erőm. — És a számokkal? — Igen. a 19-es a kedvencem . . . — Totó nagy tételben? — Csak rendszertelenül és kicsiben. — Lottó? — Néha . . . — Kártya? — Szakmai megfontolásból az ultimó, frissen tartja a gondolkodást. — Ha kerek és gömbölyű? — Álmomban is csak a labdarúgás. — Születési adataid? — VenicseDhö. 1949. november 27. — Családi állapot? — Nős vagyok, feleségem tanár. Két gyermekünk van, Ákos 7, Péter 5 éve*s. — Fizetésed? — Nem panaszkodhatom . . . — Legszebb hely, ahol megfordultál? — A Magas-Tátra, Velence ... — A legemlékezetesebb mérkőzésed? — Az őszi Bp. Volán el’en-i 3:4! Még mindig kíváncsiság íuindall, mi lett voLna, ha Észérvei 3:2-es vezetésünknél berúgja a ziccert. — Ki a legjobb barátod? — Sok jó barátom van . . . — Autód? — Dáoia-párti vagyok.* — Haragszol, ha Janikának szólítanak? — Pályafutásom egy kellemes időszakára emlékeztet ez a megszólítás. — Mikor lettél igazolt labdarúgó? — Vencsellőn, 14 esztendős koromban . . . — Kik gyakoroltak hatást pályafutásodra? — A tárnán pályán L. Nagy László és Fiedler Barna, a szakmában Bakos Béla és Kovacsics Gyula . . . — A kátyúba jutott szekér kirántásához hogyan láttál hozzá? — Leszállítortt/aim a sziekeren ütőket, azóta is együtt toljuk. — Tegezed vagy magázod a játékosokat? — Előfordul mindkét fonna, a tisztelet azonban kölcsönös. — Mit tartasz legrosszabb tulajdonságodnak? — Csak a lendületes tempót tudtom elfoigadni. — Kedvenc csapatod? — 1986. november 26-ig az Üj- pesti Dózsának szurkoltam! — Azt mondják önfejű vagy. — Inkább azit mondom: célratörő. — Kivel találkoznál, ha teltetnéd? — Akár az ördöggel is. ha segít a csapat felemelkedésében. — Ki lehet válogatott a jelenlegi Szpariból? — Egy-két éven belül többen is esélyesek lehetnek . . . — Ki a leggyorsabb labdarúgód? — Csehi, ha ő is úgy alkarja! — Ellenvéglet? — Ilyen játékosom nincs. — Ki keresett legtöbbet az ősz folyamán? — Akik rendszeresen jól játszottak. — Kellemetlen emlék? — Mexikó! Nem tett jót a magyar focinak. Persze ezen már kár rágódni. — Ki a legjobb magyar játékos? — Détári Lajos. — Sajnálsz valamit 1986-ból? — Amit li985-böl is sajnálok: minden saját nevelésű játékost — akikben sok évű munkánk fékszik — értölmetleniül elveszítünk. — Van visszajáró téma a labdarúgóid között? — Van. s remélem ez tavasz- szál is fennáll . . . — Ki a legjobb 11-es rugód? — Rabcsák János! öt Huszá Tóth E.. Boda követi. “ Gratulált-e Ubrankovics ; őszi idény végén? — Igen! — Megbántad-e, hogy az NYVSSC edzője lettél? — Nem bántam meg. tudtán- mibe kezdtem! — Akadnak „hivatalos’* súgók a csapat összeállítása előtt? — A döntő szó az enyém, tí ha kell, kikérem a kolliégák és csapatkapitány véleményét. — Hívtak más csapathoz is edzőnek? — Területi és megyei próbálkozások voltaik, de az ón kötődésem ide szól. — Feleséged jár a mérkőzésekre? — Nem! — Kaptál már köszönő szót munkádért? — Ha az elmúlt három hónapra gondolsz, igen. — Edzői ideálod? — Meziey Gyöingy. — A továbblépés érdekében mi lenne a legfontosabb teendő? — Az őszihez hasonló felfogású játék. — Barátod, Bicskey elsőként jutott el a kölni egyetemre. Szeretnél második lenni? — A világ edzőképzésének meohianizmusában Köln a csúcs. Szeretnék én is eljutni a labdarúgás elméleti Mekkájába, azt is tudom — számomra — csak utópia marad. — Melyik jár több veszödéssel, a pedagógiai pálya, vagy az ed- zősködés? — A pedagóguspályán egyéniségemmel talán jobban tudtam befolyásolni a körülöttem történteket. — Vesztes mérkőzés után milyen érzésekkel parolázol a bíróval? — Érzelmeimet nem viszem a kézfogásba, arra gondaloik. hog.y 2-3 hét múl via kiszolgáltatott helyzetbe kerülök. — Neveltjeid közül kik lettek NB I-es labdarúgók? — Bücs, Bús, Eszen.yi, Kelemen. Krizáén . . . Meggyőződésem, a közeljövőben bővülni fog a lista. — Mikor jelölsz kezdő csapatot? — A szombati edzésen. — Hallottad már magadról: siker edző? — Őszinte vagyok, nem szeretem az ..extra” jelzőiket. Igaz, a sportban még keveset veszítettem, a sikerért pedig — úgy érzem — megdolgoztam. — Találó kifejezés. — Az izztadtságszagú eredmé nyakat tartom sikernek. — Ha tanulmányútra külföldi” mehetnél, hova kérnél repülő jegyet? — A Bayern München csapat, hoz. — Hol köszöntőd az új éve: — Családi körben, barátai; között. — Lehet-e próféta Tóth Jánc saját hazájában? — Nem akarok próféta lennii; Azt viszont remélem, hogy sikerül bizonyítani: nem csak alma és krumpli terem ezen a vidékben. —■ Mit vársz 1987-től? — Sók szépet, sikerben reménykedem. — Búcsúzóul tied az utolsó kérdés. Kedved szerinti témáról beszélhetsz. — Ezúton szeretnék boldog új esztendőt kívánni minden ismerősnek, a csapatot biztató nézőknek. a Kelet-Magyarország valamennyi olvasójának! Kovács György a nyíregyházi vasutas-spartacus sportolói és vezetői köszönetüket fejezik ki szurkolóiknak, bázisszerveiknek az ez évi biztatásért, támogatásért. Egyúttal Klubcsere éjfélkor Váradival ringen kívül sikerekben, eredményekben gazdag, Békés Új Esztendőt kívánnak valamennyijüknek! (2560) Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács napilapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefonszámok: központ (42) 11-271. Főszerkesztő: 11-218. Sportrovat: 10-329. Esti ügyelet: 15-124. Telexszám: (73) 344. Postacím: Nyíregyháza, Pf. 47. 4401. Mátészalkai fiókszerkesztőség: Kölcsey u. 2. Telefon: 612. Telex: 73495. Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, Nyíregyháza. Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefon hirdetésügyben: (42) 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003. Postacím: Nyíregyháza, Pf. 25. 4401. Felelős kiadó: dr. Kárpáti Imre. Terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest, V., József nádor tér 1. — 1900 —, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215—96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hónapra 43,— Ft, negyedévre 129,— Ft, félévre 258,— Ft, egy évre 516,— Ft. Kérés nélkül küldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk .vissza. Készül a Nyírségi Nyomdában, Nyíregyháza, Árok u. 15. Felelős vez.: Jáger Zoltán. INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133—2058. Tóth János vezető edzőhöz
