Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-31 / 307. szám

1986. december 31. Kelet-Magyarország 3 Programok a kibontakozáshoz Ipar nélkül a nemzet félkarú óriás — állította más­fél száz éve a legnagyobb magyar, Széchenyi. Napja­inkban is látni kell: előrehaladásunk záloga, a gazda­sági kibontakozás letéteményese az ipar. A mának ke­vés a tegnapi eredmény, a holnap attól függ, miként cselekszünk itt és most. hogyan bontakoztatják ki le­hetőségeiket a vállalatok. Igazgatókat kérdeztünk a vál­toztatásról. Fejlesztéssel megmaradni Szatmár Bútorgyár, Kun István: — Okos az a vállalat, ame­lyik a jelenlegi gazdasági helyzetet kihasználja. Mert most is van lehetőség külön­böző pályázatok útján a ter­melés korszerűsítésére, az export bővítésére. Kihasznál­tuk a bútoripari rekonstruk­ciót, aztán a területfejlesztés lehetőségeit, ma pedig jól ér­zékelte a vállalat, hogy a népgazdaság egyik célja a tőkés export fokozása. Ez adta a most folyó fejleszté­sünk ötletét, olyan pályáza­tot készítettünk, amelyik ré­vén komoly technikai, tech­nológiai megújulást hajtunk végre. — Egy év elteltével már sikeresnek nevezhetők a tö­rekvéseink. Igaz, azt a száz­milliót, amit állami alapjut­tatás, hitel és más pénzügyi formában kaptunk, vissza kell fizetni, de körvonalazó­dik vállalaton belül a mun­kaigényesebb, precízebb gyártás, a fejlettebb szintű termelés. Vállalásunk szerint hét év alatt 20 millió dollá­ros exportot bonyolítunk le, ebből 12 millió a többlet, amit a beruházás alapján va­lósítunk meg. Az eddigi eredmények biztatóak, hi­szen az idén is a tőkés ex­port tervezett 57 millió fo­rintos értékével szemben 80 milliót érünk el, jövőre a korábban tervezett 92 millió­val szemben már 140 millió forint értékű termelésre van megrendelésünk. — A bútoriparra jellemző a január—februári és a nyá­ri pangás, amikor keveset vásárolnak, eladási gondok vannak. Nálunk — éppen az export bővítésével — ez nem zavart különösebben. Mi több, az export fokozását, a hét végi túlórákat elismerték azzal is, hogy ezek ellenérté­két adómentesen lehetett ki­fizetni. — A bútoriparban csak a fejlesztéssel, a piaci mun­kán keresztül lehet megma­radni. A versenyhelyzet meg­kívánja a gyors reagálást, a gyártmányfejlesztés változ­tatását. Így időben léptünk az elemes bútorok gyártásá­ban, amelyek egyre kereset­tebbek. Azonban nem szabad lemondani a régebbi gyárt­mányokról sem, ha azoknak keletjük van. A mai lakos­sági jövedelmi színvonalak mellett egy jelentős rétegnél roppant számít, hogy vi­szonylag olcsó kategóriában is lehet bútort vásárolni. A húszezer forint alatti szek­rénysorok ezért fogynak el. — Alkalmazkodásunk má­sik formája a külföldi koope­ráció. A Rebeka ülőgarnitú­rából az állványt egy cseh­szlovák partner gyártja, a párnázott részt mi adjuk. Egy szovjet vállalattal pedig szekrénysor közös gyártásá­ban veszünk részt, ők adják az állványt, mi gyártjuk az ajtókat. További tervünk, hogy az ungvári bútorgyár­ral közös vállalatot hozzunk létre, amelynél ők adják az épületet, mi a gépi berende­zést. Igazgatók véleménye a szükséges változtatásokról Vasszerkezeti és Gépipari Szolgáltató Vállalat, Tisza István: — Egy jól működő válla­latnál, mint a VAGÉP, aho­vá pályázat útján jöttem, majd a vállalati tanács is megerősített tisztségemben, nem a talpon maradás a kér­dés, hanem az, hogyan biz­tosítsuk azt a gazdaságossá­got, aminél a teljesítmények és az ösztönzés összhangba kerül. Különösen sokat szá­mít, hogy a szolgáltatás — a gépkocsijavítás, szervizelés, óra- és ékszerjavítás — va­lamint az árutermelő munka között megtaláljuk az össz­hangot. Ezt érzik dolgozóink is, nem véletlen, hogy ezért javasolták a tervkészítéskor: nagyobb arányban bővítsük az exportot, az árutermelé­sünk is bővüljön. így 1987- ben is tíz százalékon felüli árbevétel-növekedést terve­zünk. — A szolgáltatásban nem félünk a konkurenciától, mert minőségi munkával, az­zal, hogy az igények elébe megyünk, javul versenyké­pességünk. Csak megemlí­tem, hogy a megyében egye­dül nálunk lehet olyan ka­rosszériajavítást, fényezést végezni, ami egyenértékű a gyárival. Sokat számít, hogy az ügyfelek közelebb kerül­tek a szerelőkhöz, azzal, hogy névjegykártyájukat ad­ják, vállalják munkájukat. Az Autótechnika Vállalat ki­helyezett alkatrészbázisával pedig jobban tudjuk garan­tálni a gyors javításokat. — Az nem elég, hogy egy vállalat él és működik, ha­nem rugalmas belső szerve­zet is kell, amely alkalmaz­kodik a változó viszonyok­hoz. így január elsejétől a szerviz leányvállalati for­mában működik. Bízunk benne, hogy a nagyobb ön­állóság kihozza a még megle­vő tartalékokat. Ugyancsak a jövőt szolgálja a termékszer­kezet korszerűsítése, ami so­ha nem lehet kampányfel­adat. Tartós profilunk a vá­kuumszivattyúk gyártása, a kisesztergák és tartozékai, újabban pedig exportra laka­tostermékek. A piaci igé­Meggyőző tényekkel Újpesti Gyapjúszövőgyár újfehértói gyára, Temesfal- vi Miklós: — A textilipar sajátos heilyzete az, ami elgondol­kodtatja az embert. Hiába a modern technika, ha a fővá­rosban folyamatosan csök­ken a létszám, a mi közpon­tunkban is lengyel és kubai munkások dolgoznak. Ezért mind nagyobb feladat előtt áll a gyár. Már csak azért is, mert nálunk stabilizálódott a létszám, folyamatosan emelkedik a termelékenység, ami a nagyobb szakértelem, a megfelelő termelésirányí­tás következménye is. — A gyáregységi lét ma nem ugyanolyan — de nem is lehet — mint korábban. A vállalati tanács is azt szabta meg a vezérigazgatónak, hogy a VII. ötéves terv ide­jén kidolgozásra és beveze­tésre kerüljön az önelszá­molási rendszer. Ha látjuk saját eredményünket, ismer­jük az eszközök és a bérek hatását a termelésre, akkor tudunk jobban hozzájárulni a vállalati eredményekhez. Nekünk tényekkel, adatokkal kell meggyőzni Újpestet, hogy ez közös érdek. Nem különválásról van szó — ez mindkettőnk létét veszélyez­tetné — hanem a helyi kez­deményezőkészség javításá­ról. — Látjuk azokat a terüle­teket, ahol változtatni kell. Az új esztendőben már érez­teti hatását, hogy a szövet- előkészítésnél vállalatunk re­konstrukciót hajtott végre. Ez biztonságosabbá teszi a termelést. Mennyiségi növe­kedéssel is számolunk, gyá­runknál a fonodában mint­egy 5 százalékkal, a szövő­dében két százalékkal na­gyobb termelést szeretnénk elérni, mert termékeinknek jó piaca van. Olyan intézke­déseink vannak, amelyek ré­vén energiatakarékos megol­dással javul a fonal minősége. Szeretnénk elérni, hogy ke­vesebb legyen a szállítás Új- fehértó és Újpest között. Az a javaslatunk, hogy az itt készült fonalból helyben le­hessen szövetet gyártani, eh­hez elegendő gép álljon ren­delkezésre. Ahhoz pedig, hogy megtartsuk a nálunk dolgozókat, szükséges a ter­vezett 4 százalékos béreme­lés. nyéknek megfelelően ezt egé­szíti ki a pótalkatrészgyártás. — Azzal, hogy a VAGÉP- nél egyszerre van jelen a szolgáltatás, a teherautó-ja­vítás, az árutermelés, vala­mint a kereskedelem, rugal­masan tudunk alkalmazkod­ni. Végül is annak az elkép­zelésnek felelünk meg, ami­ért a tanácsi vállalatokat ala­pították, hogy vegyünk részt a szolgáltatásban, háttéripa­ri tevékenységet végezzünk. Kisvárdai Szeszipari Vál­lalat, Hete Szabolcs: — Ha rólunk hall valaki, rögtön az alkoholra gondol, biztos termelést és nyeresé­get tételez fel. Pedig a mi vállalatunknál legalább olyan súlya van az üdítőital- és a búzakeményítő-gyártásnak, az utóbbiból származó tőkés expontnak. — Tény, hogy az idén két megrázkódtatás is érte a vál­lalatot. Az egyik az ismert Együtt sírni, együtt nevetni Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyára, László Géza: — Az a jó, hogy nálunk egy gyárban is ugyanolyan követelmények érvényesül­nek, mint akármelyik önálló vállalatnál. A nagyvállalat ugyanis termelő gyárainak az érdekeltségi rendszeren keresztül adja tovább az or­szágos elvárásokat. Bérfej­lesztésünk, részesedésünk alapja az, miként alakul a saját jogú nyereségünk, mennyi a tőkés export, mi­ként tudjuk azt növelni. — Gyáron belül is tovább­adjuk az érdekeltséget. So­kakat meglepett, hogy úgy­nevezett nyereségcentrumo­kat hoztunk létre, amiből 11 került kialakításra. Erre a posztra pályázni lehetett, megesett, hogy nem ugyanaz lett a vezető, mint aki ko­rábban volt. Egy-egy ilyen nyereségcentrumnál a veze­tőn és a kollektíván múlik, hogy többlettermeléssel ér el jobb eredményt — de eh­hez piacot is kell szerezni — vagy gazdálkodik a költsé­geivel, csökkenti a selejtet, a hulladékot, takarékoskodik anyaggal és energiával. A harmadik út a műszaki fej­lesztés. — Lényeges eleme a belső érdekeltségi rendszerünknek, hogy a vezető és beosztott együtt sír és nevet, mindany- nyiójuk keresete a végzett munkától függ. Jellemzőek a mostani tapasztalatok, mert volt olyan egység, ahol 4,8 százalékos bérfejlesztést le­hetett megvalósítani a fizi­kai dolgozók között, míg a legjobbnál 12,6 százalékkal emelkedtek a keresetek. — Az új évben nálunk is még komolyabban vesszük a hatékony gazdálkodásra való ösztönzést, a takarékosságot a munkaerővel. Meglehet, hogy erősen népszerűtlen in­tézkedés lesz, hogy az iro­dában dolgozók számát kí­vánjuk csökkenteni öt szá­zalékkal, ami 60—70 ember mozgatását jelenti. Elbocsá­tásról nincs szó, azonban lesznek olyanok, akiknek az íróasztal helyett a három műszakos — és jobban fizető — termelést ajánljuk fel. — Vállalaton belül a gyá­raknak pályázniuk kell a különböző fejlesztésekre, aki a legjobb ajánlattal áll elő, az nyer. Mi a Taurus világ­banki fejlesztéséből egy 800 millió forintos beruházást céloztunk meg, ahol nem mennyiségi bővítésre törek­szünk, hanem a minőség ja­vítására, a költségek csök­kentésére, például az ab­roncsokhoz való szövet hely- beni előállítására. Fejlesztési elképzeléseink között szere­pel a targoncaabroncs-gyár- tás, a poliuretán felhasználá­sa, a mezőgazdasági abron­csoknál a méretválaszték bővítése. Mindenütt a piaci lehetőségek, a tőkés export fokozása határozza meg ter­veink realitását. szovjet rendelkezések hatása, a korábban tervezett italex­portunk elmaradt. A másik érvágás a miskolci likőrgyár kiválása volt. A kettő együtt százmilliós kiesést jelentett a vállalatnak. A megoldást a kereskedelmi szervezet bőví­tésében találtuk meg, céltu­datos gyártmányfejlesztést indítottunk. Igazodva a vál­tozó lehetőségekhez alacsony alkoholtartalmú, különleges gyártmányokkal jelentkez­tünk. így nálunk is készül sherry brandy, kávélikőr, több fajta vermut. Léptünk a csomagolásban is, tetszetős lapos üvegeket, különleges címkéket találni új italaink­nál. — A kisvárdai központban a legújabb változás az a be­ruházás. amelyik révén a li­teres üdítők palackozását oldjuk meg, ugyanis ez ko­rábban Miskolcon történt. Ezzel a palackozásnál talál­ható csúcsokat is ellensúlyoz­zuk, a helyi foglalkoztatás válik biztosabbá. A jövőre gondolva pedig felkészülünk az ananász-, alma-, vegyes gyümölcs- és málnaszörpök gyártására. Elébe kell men­ni a piacnak, a hazai kínálat­ból hiányzanak az úgyneve­zett csendes levek — szénsav nélküli gyümölcslevek, dzsú­szok —, ezek gyártására is felkészülünk. — Külön kell szólnom de- mecseri gyárunkról, ahol a búzakeményítő-gyártás egyik eleme, a vitális glutin jó áron exportálható. Azt hiszem, az élelmiszeripar egyik feladata a mezőgazdasági termékek csökkenő világpiaci ára mel­lett, hogy olyan feldolgozott termékeket kínáljon, amelye­ket jól lehet eladni. A vitá­lis glutin tulajdonképpen a búzában található sikér (fe­hérje), amit a liszt feljavítá­sára használnak. S ha már ilyen nagy az érdeklődés, ter­mészetes, hogy az új évben növelni szeretnénk a gyár­tást. A szükséges szárítóhoz pályázat útján, lízingben ju­tunk hozzá. Így terveink sze­rint a mostani 17 ezer tonnás feldolgozás helyett 30 ezer tonnára leszünk képesek egy évben. Szeretnénk a kemé­nyítőből élelmiszeripari fel- használásra — elsősorban sa­ját célra — folyékony cukrot gyártani. — A vállalat gazdálkodá­sában a tröszt megszűnése után újabb lökést adott a vállalati tanács létrehozása. Ez a forma nekem, mint vá­lasztott igazgatónak nagyobb önállóságot adott a döntések­ben. S ezzel együtt sokat ja­vultak a minisztériumi kap­csolataink is, ahol inkább segítökészséggel találkozunk. Például volt lehetőség az ex­port növelése kapcsán bér­preferenciát elnyerni, amit azok kaptak meg, akik részt vettek ebben a munkában. — Nagy dolognak tartom, hogy vállalatunk megtartotta helyét 1986-ban, aminél szá­mottevő, hogy a tőkés expor­tot másfélszeresére növeltük, a keresetszint is emelkedett öt százalékkal. Az új évben ilyen kiindulási alappal kell újabb eredményeket elérni. Lehetett volna jó határozatokat idézni, a gazdálkodás színvonalának javítását, az intenzív termelés szüksé­gességét emlegetni — általában. Helyette arról beszél­tek a megkérdezett vállalatoknál, milyen programjuk van, milyen lehetőségeik vannak az adott viszonyok között. Ezzel a szemlélettel — amely jellemző kell hogy legyen a munkásra és a vezetőre — várható, hogy 1987-ben eredmények születnek az iparban. Lányi Botond Jó áron exportra Adják a nevüket

Next

/
Thumbnails
Contents