Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-30 / 306. szám

1986. december 30. Kelet-Mag jrarország 3 Vezetői feszion Magasabb követelmények BONYOLULTABB, MA­GASABB KÖVETELMÉ­NYEK teljesítéséért dolgo­zunk, sajátos körülmények és feltételek közepette Vásá- rosnamény és vonzáskörzeté­ben. Kétségtelen, utóbb ja­vult a vezetők összetétele, a pártszervek ezirányú tevé­kenysége, gyarapodott a ve­zetők műveltsége. A fő kö­vetelmények több esetben mégsem harmonizálnak meg­felelően a vezetők tevékeny­ségében. Maradt a politikai követelmény primátusa, de szakmai, vezetői készség, er­kölcsi megfelelés nélkül ma már teljesen erőtlenné válik a másokat irányító. Közbevetőleg: területün­kön talán legszembetűnőbb a mezőgazdasági üzemek fej­lődése. Nem kell szégyenkez­nünk a város építésében, vagy a faipar fejlesztésében elért eredmények láttán sem. Persze sok a gondunk és né­ha lassú üteműnek tartjuk haladásunkat. Ám az is két­ségtelen, hogy jó lenne ma­gunk mögött tudni a vonzás- körzet néhány problémáját, mint például a-beregi falvak közművesítése, vagy a térség meliorációja. Napjainkban különösen fontos, hogy a pártszerveze­tek érvényesítsék kettős funkciójukat. Határozottab­ban lépjenek fel az alkalmat­lanok ellen és bátran támo­gassák a megújulásra kész, akár a népszerűtlen intézke­déseket is vállaló vezetőket.. Mi is érzékeljük a vezetői utánpótlás nehezebbé válá­sát. Alkalmas középvezetők nem vállalják a továbbtanu­lást, a továbbképzést. (Az igaz, hogy különösen messze vannak térségünktől a mű­szaki és számviteli főiskolák.) A vezetői tevékenység szín­vonalában az indokoltnál na­gyobbak az eltérések. Ügy tűnik legnehezebb a vezetői készség követelményeinek megfelelni. Pedig meggyőzni csak az tud, akinek sok érve van és személyes példája. A meggyőzés nem egyszerűen pedagógiai kérdés, hanem politikai feladat. AZ ELÉRT ÉLETSZÍNVO­NAL megtartásáért a veze­tőnek is pluszfeladatokat kell vállalni. Ám jó tudni a mértéket, ehhez igazítva fel­használni a nagyobb lehető­séget. Jó volna, ha egy-egy jogos egzisztenciális kérdés megoldása után nem kezde­nének többen újabb, végnél­küli „gyűjtőmunkába”. A ve­zetői megterheléshez mégis­csak szabad időben gyűjthe­tünk anyagi és szellemi erőt. Tehát a túlzások ellen va­gyunk és minden vezetőtől a példamutatás gyakoriságát igényeljük. A pártalapszerve- zeteknek' nagyobb figyelmet kell fordítani annak bizonyí­tására, hogy valaki tisztessé­ges munkával jutott előbbre, felkészült és jobban helytáll az új helyzetben, avagy más módon érvényesült. A pártbizottsági titkárok két éven belül kerültek funkciójukba, tevékenységük révén pozitív változások kez­dődtek. A pártvezetőségi tit­károk utánpótlását biztosítani tudjuk. A kongresszus óta 9 alapszervezeti párttitkár cseréjére került sor. (Egy esetben alkalmatlanság mi­att.) Néhány alapszerveze­tünkben, sajnos, nem tudunk minőségi cserét kezdemé­nyezni, ahhoz a tagépítésben kell előbbre lépni. A községi tanácsok káderállománya a tanácsi önállóság növekedé­sével nem került mindenütt szinkronba. Hiányoznak a műszaki szakemberek, ne­héz a vb-titkárok utánpótlá­sának megoldása. Az ipari üzemekben kevés a szervezéssel foglalkozó szakember, a diplomás mű­szaki vezető, közgazdász, mérnök. A termelőszövetke­zeti elnökök 50 százalékának van politikai végzettsége, a főkönyvelők 40 százalékának állami felsőfokú végzettsége. Az ÁFÉSZ-ekben igen ala­csony a szakiránynak meg­felelő felsőfokú szakemberek száma. Az utánpótlásért, a fiata­lok iránti bizalom erősítésé­ért általában többet kell ten­ni. A munkahelyek többségé­ben lehet találni olyan fiata­lokat, akik még nem tudják azt, mint elődjük, de képes­ségeikkel meg is haladhatják őket. Az egészségügy területén 1986 elején kritikus helyzet alakult ki. (Hiányzott a vá­rosi főorvos, 3 osztályvezető főorvos.) Megyei, helyi párt-, tanácsi, munkahelyi összefo­gás révén biztató változások kezdődtek. Azonban a gyer­mekosztályon még a miskol­ci megyei kórházból érkezett főorvos és felesége felváltva folyamatosan dolgozik, mert hiányoznak az alorvosok. Hasonlóan nehézzé válhat a helyzet az oktatásban, s folyamatosan gondokkal küzd a közművelődés terüle­te. A 20 általános iskolából a ciklus végéig nyugdíjba megy 8 igazgató. Emellett készü­lünk az önálló szakmunkás- képző iskola megteremtésé­re, tantestületének, vezetésé­nek kialakítására. Kevés amit elértünk a művelődési házak igazgatói összetételé­nek javításában. A MINŐSÍTÉSEK TÖBB­SÉGE szolgálta a vezetők ne­velését, személyiségének for­málását. Ugyanakkor tervez­zük, hogy egy-egy nagyobb feladat megoldását követően minősíteni fogjuk a vezetők munkáját, nemcsak a kine­vezések, áthelyezések, válasz­tások alkalmával. Fazekas Tibor, városi pb-titkár Vásár osnamény MÉRNÖKÖK DILEMMÁJA KISVÁRDÁN Miért csikorog a megújhodás motorja? Meghatározó a gyáregysé­gi lét. A kutatás-fejlesztés mindenekelőtt a budapesti központ feladata — ott kü­lön apparátust szerveztek er­re. — Hogy milyen a viszo­nyuk az alkotó, kreatív mun­kához* az itteni műszakiak­nak? — tette fel a kérdést önmagának egy magát meg­nevezni nem akaró szakem­ber. — Nem túl jó. Ezen nincs is mit csodálkozni. Nem a gyárat akarom bántani, azt is a szűkebb-tágabb környe­zete határozza meg. De, saj­nos, az egész megyére jel­lemző alacsony technikai színvonal eleve lefokozott minőségű munkát állít köve­telményül. Állítom: bizonyos fokú kontraszelekció érvé­nyesül a pályán, azaz a ke­vésbé jók, a lusták ellébe- colnak a vállalatoknál, a nyughatatlanok, tenniakarók pedig keresnek maguknak az életben olyan helyeket, ahol mód van rá, hogy ott­hagyják a névjegyüket, de legalábbis nagy pénzekhez juthatnak. így aztán több mérnök is libát hizlal, buti­kot nyit, pincérkedik, önálló gmk-t szervez. Felállnak a rajzasztaltól Mindeddig főként a klasz- szikus, vagyis a tervező-fej­lesztő mérnöki munkáról esett szó. Dankó István üzemmérnök, meo-művezető. — Nem lehet mondani, hogy a műszakiak közül mindenkinek rossz a jövedel­mi helyzete. Aki például ott­hagyja az irodát és lemegy a termelésbe közvetlen irányí­M it is mondjon egy apa, egy ötéves gyermek­nek? Ily énkor kará­csony. táján nyilván kitalál­ják: a fenyő eredeztetéséről van szó? Annái már okosabb, hogy ne fogjon gyanút. Csak nem terem az ott a szobában este készen és feldíszítve, alátta az ajándékokkal. Va­lamit már az óvodában is hallhatott kevesebbet kom­bináló szülők apróságaitól, így aztán ia kérdést maga a gyermek oldotta meg meg­kérdezvén: apa mikor vesz- sziik már meg a karácsony­fát, a végén még elfogy. Hm... Milyen praktikus gondolkodású emberpalán­ta. .. Lehet, hogy éppen ide­jében szólt. Mi az hogy? Mentünk a piacra, a kicsire, a nagyra, onnan végig jártuk valamennyi zöldségboltot. Se­hol semmi, már a helyét is felseperték sok helyen. A gyerek szálja sírásra pityere- di'k, az atya tanácstalansága nőttön nő. Node azt írja az újság ... Azt írjia, hogy előtte egy nappal még hoznak egy szállítmányt. A hírt megerő­síti egy összefagyott illetékes a piaci ketrecben. Igen a ketrecben. El nem tudtam képzelni mi okból, de a száz és száz ember, aki még két­ségbeesetten fára várt, mind behúzódott a drótból készült karácsonyfa-tárolóba. Pedig bent is garantáltan megvolt a mínusz tizenöt. Ám fa se­hol egy árva darab se ... Illetve lehetett valamikor néhány percig, de azt a nyúl­farknyi időt nekünk „sike­rült” elmulasztani. így esett, hogy mi az utolsó pillanatban fa nélkül maradtunk — vol­na. De aztán ... ... de aztán mesébe illőn fordulatot vett a hőn óhaj­tott fa beszerzése A hó illen­dően szállingózni kezdett, de ez semmi hatást nem tett a család letargiájára. Ám ha­zafelé tartva, ha hiszik, ha nem, éppen ottaniunk mel­lett egy öreg nénit pillantot­tunk meg. Nem kevesebb, mint három gyönyörű szál fenyővel állt ki az egyébként zánvia tartó zöldségbolt elé. Hánoim... Meseszám! Nem hittünk a szemünknek. A fiam arca ki virágzott, mi pe­dig rohantunk. Mint ahogy különböző irányokból még tucatnyian rohantak. Mi ér­tünk oda legelőször. Jóságos tekintetű kortalanná örege­dett nénike adta kezünkbe a fát, amely gyönyörű volt. Nem kérdeztük, magától me­sélt. „Tudják, a fiam szolgá­latban vól/t az éjjel a nagy hótoló autójával. És kihúzta a karácsonyfásokat, akik el­akadtak idefelé jövet. Ezt a három fát adták neki fá­radságáért. Nekünk már volt, hát kihoztam ide, hátha másnak szüksége lehet rá ” Esik Sándor Hiába ötlik ki valamit a fejlesztőmérnök, ha a mű­hely képtelen anyagi formát adni a szellemi termék­nek. És végképp hiába a legjobb gondolat is, ba a megvalósításhoz sok-sok pénz, jelentős beruházás, uram bocsa’!. kudarcokkal tarkított kísérletsorozat kellene. Mindez általánosan elterjedt vélemény. De mi a hely­zet Szabolcsban, egy sok tekintetben jellemzőnek mondható üzemben, a Tungsram Rt. kisvárdai fényfor­rásgyárában? tónak, az elszakad ugyan a klasszikus mérnöki munká­tól, de kárpótlásul viszony­lag jól kereshet. A minden-, napi operatív feladatok ellá­tásához azonban alig kell felhasználnia valamit abból .a tudásból, amit a főiskolán, egyetemen megszerzett. Ami engem illet: körülbelül 20 százalékát hasznosítom a fő­iskolán tanultaknak — mun­kaköröm ellátásához sem feltétlenül szükséges a dip­loma. Egyébként sokan azért nem végzik el a szakmérnö­kit, mérnökit, mert a befek­tetéssel nem áll arányban a remélt haszon. Magyarul a holt tudás növekszik, de lé­nyegében minden egyéb ma­rad a régiiben. Márpedig az emberi cselekvéseket az ér­dekek motiválják, ezen belül pedig legnagyobb szerepe az anyagi érdeknek, érdekelt­ségnek van. Ezt támasztja alá, hogy itt a Tungsramhan hosszabb időre visszatekint­ve majdcsak minden mér­nök felállt a rajzasztaltól és a jobban fizető termelésben helyezkedett el, vagy a több sikerrel kecsegtető vezetői ál­lásokba pályázott. Az anyagi megbecsülés kérdése nem kerülhető meg. Bár egyes vélemények sze­rint attól nem sokat változ­na a helyzet, ha a műszaki­ak rosszul fizetett sokadal­mát egyik pillanatról a má­sikra elfogadható szintre emelt bérekkel örvendeztetné ■meg a kormány. Mert szük­séges, de nem elégséges fel­tétéi az anyagi rendezés ah­hoz, hogy a fejekben lévő ér­tékes tudást kihasználhassa az ország. Különös korlát — A műszaki munkakörök legtöbbjét, illetve azokat, akik ezeket betöltik, az úgy­nevezett műszaki ügyintézők kategóriájába muszáj sorol­ni — közli Forgách Béla, személyzeti osztályvezető. — így például megeshet, hogy egy fiatal mérnök már har­madik éve dolgozik valame­lyik cégnél, mellesleg brili­áns elme, párját ritkító ko­ponya, de a fizetése akkor sem haladhatja meg az 5900 forintot. Továbbá ugyanez az ember akár nyolcadik éve állhat munkaviszonyban, amikor a fizetése még min­dig nem emelkedhet 6800 fo­rint fölé. Jelenleg ugyanis így szabja ezt meg az álta­lános és hivatalos bértáblá­zat. Egyedi esetekben és kor­látozott számban azért lehet kivételt tenni. De ha a dol­goknak csak ezt az oldalát nézzük, csoda-e, hogy nem, illetve, hogy nem olyan fel­készültségű diákok jelent­keznek a műszaki felsőokta­tási intézményekbe, mint amilyeneket a tanárok sze­retnének. A hírek szerint — beruhá­zásai miatt — csupán a Vul­kán Öntödei Vállalat kínált, illetve kínál nagyobb hord­erejű, az önálló alkotás iz­galmait sejtető munkát Kis­várdán, a megye egyik leg- iparosodottabb városában. Van azért egy terület, ahol szinte kivétel nélkül minden gyárban „kiélhetik” magukat a műszakiak. Ez a terület pedig a számítástechnika, a komputerek adta lehetőségek világa. — Nekem van feladatom bőven — mondja Kocsis Fe- rencné programozó matema­tikus. — Több, a nyilvántar­tást, adminisztrációt meg­könnyítő programot írtam már. Hamarosan a számító­gépparkunk is nőni fog. Min­den bizonnyal a jövőben sem maradok munka nélkül és ráadásul szeretem ezt csinál­ni. Vegyan teljes fordulatot Több, egymástól független forrásból hallani, hogy ma­gyar szakemberek ösztöndí­jasként, meghívottként, vagy vállalati kiküldöttként kivá­lóan megállják helyüket nyu­gati, magas technikai kultú­rával rendelkező országok kutatóintézeteiben, üzemei­ben. Ugyanakkor az is biztos, gazdaságunk megújhodásá­nak motorjává leginkább és minden egyéb társadalmi csoportot megelőzve a mű­szaki értelmiség válhat. Ám, hogy ez a motor beinduljon, és teljes fordulatot vegyen fel, annak feltételei vannak. Mindenekelőtt egy követke­zetes reformpolitika, amely a gazdaság új növekedési pá­lyára állításához, a moderni­záláshoz megfelelő összegű tőkét bocsát rendelkezésre, amelyből finanszírozhatók a hatékonyságnövelő beruhá­zások, a kutatások, fejleszté­sek és természetesen az ar­ra érdemes műszakiak jobb személyes javadalmazása. Ezért is érdemel megkü­lönböztetett figyelmet alköz­ponti Bizottság december 28-i mérlegkészítése, feladat- rögzítése — minden szinten. Sztancs János Az Oxigén- és Dissous Gázgyár Vállalat nyíregyházi átfej­tőállomásán naponta 500 palackot töltenek meg oxigénnel. A cseppfolyós oxigént tartályokban tárolják. Képünkön: Marx János töltő ellenőrzi a tartály folyadékszintjét, és nyomását. (Farkas Zoltán felv.) Téli folújítós Á jakon A téli gépfelájitás kere­tében több száz gumi­köpenyt én belsőt fiata­lítanak meg az ajaki Hé-1 sakaiisz Tenaelőszővet­Képünkön; Kovács Mik­lós és Rnboczkl Dezső szereli és javítja a trafc- torgnmikat. (Farkas hol­tán ?elv.) . „A , f *' %'*'■' ' í s ' ■ i i§§f Nem mese ez...

Next

/
Thumbnails
Contents