Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-22 / 300. szám
1986. december 22. Kelet-Magyarország 3 Az olyasó kérdésére Senkit sem semmiztek ki. Sőt! A leendő Fészek utcai lakók levelükben Petrocelii- házhoz hasonlítják beköltözés előtt álló OTP-Lakásukat, amely szerintük ugyanolyan lassan készül, mint a filmben. Azért is aggódnak, hogy a lakásokat nem fűtik, állaguk csak romlik. A takarék- pénztár tájékoztatója szerint a hiánypótlások miatt késik az átadás, de idén az összes szerződést megkötik, s a lakók beköltözhetnek. A másik gonduk az ott lakóknak az úthálózat és a buszközlekedés. A városi tanács keretéből az Ív és a Legyező utca között kijavították a föld- utat, amely kohósalak alapot kapott. Az útépítési munkák befejezéséihez, mlint megtudtam, a Lakóik pénzügyi hozzájárulása szükséges. Amíg nincs teljesen kiépítve az út, a buszok természetesen nem járhatnak. Sokan most az iránt érdeklődnek, hogy változiik-e a buszok menetrendje? A Volántól a következő választ kaptuk: most készítik a vonalhálózat bővítését, amelybe ibekapcsolódiik a Petőfi téri új autóbusz-állomás. A tervet részletesen fogjuk közölni. Az viszont már biztos, hogy a 12-es busz teljes körjáratát, amit egyik levélírónk javasolt, nem tervezik. Az Űjszőlő utca lakói az elkövetkezendő években sem reménykedhetnek abban, hogy esős időben, vagy télen ne nyakig sárosán kelljen hazamenniük. A tanács pénzügyi fedezet hiányában nem tervez útépítést. Hasonló a helyzet a Dózsa György utcán a gázvezetékkel. A megoldás társadalmi munka felajánlása lehet, viszont a költségek nagy részét a lakóknak kell fedezniük. Dr. Laczkó László Tisza- dobról felháborodottan kérdezi, hogy a Közúti Igazgatóság miiért nem takarítja évek óta a tiszalöki, a tiszar dobi és a tiszadadiai utakat? Télen a felsorolt utak síkosak, 10—15 cm hó borítja őket, s szinte járhatatlanak. A közúti igazgatóságnál elmondták, hogy a főútvonalakat sózzák, az alsóbbrendű- eknél a veszélyes kanyarokat, buszmegállókat, vasúti átjárókat homokikai szórják. Hótológépelk miután letakarították a főútvonalakat, megkezdik a többi útvonal tisztítását. Szerintük gépeik megyénknek abba a csücskébe is eljutattak. Reméljük eredménnyel jártak. Ellenőrzik-e, hogy elseprik a havat vagy nem? A közterület-felügyelőség előbb figyelmezteti azokat, akik nem seperték el portájuk elől a havat, majd ha ennek nincs foganatja, büntet. Eddig négyen fizettek helyszíni bírságot. Fiatalokat érintő kérdések. Lesz-e alkoholmentes pezsgő szilveszterre? A Lenin téri ABC-ben kapható, üveggel együtt 30 forint." A többi boltba már megrendelte az újabb szállítmányt a Fűszérttől az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat. Megszünteti-e az MVMK a művelődési központban a diszkót? Hat hónapig marad minden a régiben, azután változtatást terveznek. Hogy mit? Jövő tavaszra ígérik a konkrét választ. Istenes János kérdezi, mikor lesz sportcsarnoka a meMáthé Csaba újságíró válaszol gyeszékhelynek, s tervezik-e téglajegyek kiadását? A buj- itosi többcélú szabadidős központ első lépcsője a 2500 nézőt befogadó kulturális, politikai és sportrendezvényekre alkalmas csarnok építése megkezdődött. A megye sportvezetői tervezik, hogy jövő évben meghirdetik a téglajegy akciót, s ezáltal kérik a vállalatok, üzemek és a lakosság segítségét. Az NYVSSC-hez továbbí- tottúk a következő két kérdést: tervezik-e jövőre a szakosztályok számának csökkentését? Van-e Molnár-ügy? Mint a klub ügyvezető elnökétől megtudtuk, az egyesület anyagi helyzetétől függ, hogy csökkentik-e a szakosztályok számát. Ha erre sor kerül, ezeket a szakosztályokat más egyesületeknek adják át. Nincs Molnár-ügy. A sportoló visszavonta átigazolási szándékát. Az egyesület és a súlyemelő szakosztály vezetőségének segítségével enyhültek ,a feszültségek. Farkas Tibor hiányolja, hogy a hét végi sportműsorban nem közöljük a megyei serdülő labdarúgó-bajnokság mérkőzéseinek időpontját. A műsort csaik a megyei másodosztállyal bezárólag közöljük, ugyanis a többi sportág alsóbb osztályú mérkőzéseivel együtt az egész öldal csak sportműsorból állna. A másik kérdése: miért nem írjuk zárójelben a területi labdarúgó-bajnokság mérkőzéseinek tudósítása után az ifjúsági találkozóik eredményeit? Az eredmények többségét mi fis debreceni kollégánktól kapjuk, hiányosan. A bajnoki táblázat is csak jóval az idény befejezése után készül el, mert hiányos az eredménylista. Kik és mi alapján rangsorolják a megye labdarúgó játékvezetőit? A játékvezetői bizottság héttagú elnöksége, kb. 20 szempont alapján. Az értékelésbe nemcsak a bíráskodás, hanem a társadalmi munkavégzés, az edzőtáborokban, továbbképzéseken vialó részvétel is beletartozik. A legjobb játékvezetői cím odaítélésekor például kizáró ok a műhiba, illetve az, ha a játékvezető ellenőrzéskor 3,5-es osztályzatnál gyengébbet kap (a maximum 5). Egyébként idén Hekmann János lett a megye legjobb labdarúgó játékvezetője. „Érdekházasság“ milliókért A többség azonban tudta, ha a hírnek van is némi alapja, nem kell aggódniuk a háztájiban gazdálkodóknak. Mindössze az történt, hogy a Zöldért és a naményi áfész létrehozott egy gazdasági társaságot, mely egyebek mellett átvette a szövetkezettől az almaforgalmazást is. Vajon mi tette szükségessé e társaság megalakítását, egyáltalán milyen céllal indultak útnak? Hem szembenállás Veress András, a Vásáros- naményi Áfész főosztályvezetője így fogalmaz: — Közös gazdasági érdekeink és tevékenységünk összehangolása a zöldséggyümölcs felvásárlás, feldolgozás és értékesítés terén. Világos, szabatos megfogalmazás. Az erők, a lehetőségek egyesítése nyilván kifizetődő mind a Zöldértnek, mind az Áfésznak. De vajon jól járt-e ezzel a szövetkezeti tagság, a kistermelő? Nem kell-e attól tartania, hogy egy monopolhelyzetben lévő „mammutcéggel” áll majd ezentúl szemben? — Szó sincs szembenállásról — mondja a főosztály- vezető. — Területünkön még sohasem vettek, vettünk át annyi almát, mint az idén, gyakorlatilag zökkenőmentes volt a felvásárlás és a szállítás. Pedig tizenháromezer tonna almáról van szó, melyből kilencezer ment exportra. Gáláns gesztus A gazdasági társaság áprilisban alakult meg, a fogyasztási szövetkezet felvásárlóvonalának és a Zöldért naményi kirendeltségének egyesítésével. Nem titok, kezdetben jó néhányan összevont szemöldökkel figyelték a két szervezet házasságát. — Pedig nyilvánvalóak voltak a frigy előnyei — fejtegeti Fejes János, a társaság vezetője, korábban a Zöldért- kirendeltség irányítója. — Én a legfontosabbnak azt tartom. anélkül, hogy a kistermelők érdeke jottányit is csorbult volna, mindkét alapító szervezet megtalálta a maga számítását. Az alapításkor szerződésA tavaszon elterjedt a hír Vásárosnamény környékén, hogy a helyi fogyasztási szövetkezet leveszi válláról az almagondot: beszünteti felvásárló tevékenységét. Mi lesz akkor a mi almánkkal? — rémült meg a kistermelők egy része. ben rögzítették természetesen a társaság várható eredményének szétosztási módját is. Itt a Zöldért, mint az ötlet szülőatyja, s mint az erősebb, nagyobb fél kimondottan gáláns gesztust tett. Hozzájárult, hogy a .,0—4 millió forint” közötti nyereség elérése esetén annak hetvenöt százaléka az Áfészt illesse meg. Ö megelégszik a maradékkal. S erre mit hozott az év? — Néhány nap azért még hátravan, annyit azért elárulhatok, hogy a tervezett nyereséget elérjük — mondja sokat sejtetően a társaság vezetője. — Tízmillió forintot vártunk. A legtöbb zöldség- és gyümölcsféle felvásárlását egyébként a társaság vette át, s az idei esztendő azt bizonyítja, messzemenően igazolta az alapítók várakozásait. Az erők egyesítésével gyorsabb, szervezettebb, s ezáltal persze eredményesebb is lett a felvásárlás. A hírek szerint hamarosan csatlakozik hozzájuk a tiszaszalkai és a tarpai áfész is, így tevékenységük kiterjedhet majd a volt naményi járás egészére. Tevékenységük bővülését remélhetőleg párhuzamosan kíséri majd munkájuk eredményessége is. Balogh Géza Kazettagyártók A VIDEOTON WALTON Leányvállalat megrendelésére számítógépsornyomtatókhoz használt festékszalagkazetták gyártását kezdték meg az Információtechnikai Vállalat nyíregyházi szervizében, azzal a két új kazetta- töltő és ultrahangos hegesztővel, amit a közelmúltban helyeztek Szembe. Felső képünkön az amerikai gyártmányú Branson típusú ultrahangos hegesztővel Jávorszki Józsefné a festékszalagokat végteleníti. Alsó képűnkön: Harsányt An- talné számító- gép-sornyom- tatók kazettáit tölti, (császár) Elégett a babakelengye is... Segítő kezek A z emberi együttérzés, a segítőkészség szép példájának lehetünk tanúi Rakamazon. Szinte az egész nagyközség összefogott, hogy boldoguljanak Bán Jánosék, miután néhány perc alatt mindenük leégett. Csak a ruhájuk maradt meg, ami rajtuk volt. Szerencsére a szülés előtt álló fiatalasszonynak nem esett semmi baja, a tűz után jó pár nappal egészséges fiúgyermeknek adott életet. Már a baleset napján megnyíltak a? emberi szívek és a pénztárcák, s a pénzáramlás csatornája lapzártakor sem apadt el. Mire ezek a sorok megjelennek, ifjabb Bőn Jánost bizonyára „haza” viszik a szülőotthonból a nagymama házába, abba a gyermekágyba, amely szintén a jóakaraté emberek adománya. ★ A nagymama háza mellett egy melléképületben egy mosógép üszkös maradványa látható. Emlékeztetőnek, figyelmeztető jelnek van itt, magyarázza Bőn János, a Nyíregyházi Klíma Ipari Szövetkezet betanított munkása, aki szabadságon van. A bajuszos fiatalember a lesújtó látvány ellenére boldognak látszik, nem csoda, hiszen első gyermeke fiú, ahogy várta, s érzi, hogy szinte óráról órára nyúlnak feléje a segítő kezek. Mégis elkomorul, ahogy emlékezetében felvillantja a balesetet: — A feleségem a szobában gázpalackot cserélt. Levette a tetejét, illetve szinte az első érintésre lerepült a palack teteje és sistergés hallatszott, a közelben égett az olajkályha. Rögtön a szomszédba szaladt a szegény asszony segítségért, de mire jöttek a szomszédok, a robbanás levitte a tetőt és égett minden. Anyáméknak ebben a házában azelőtt két család lakott, most három lakik. ★ Talán csak pár hónapig lesz így, mert a helyi tanács és a Vöröskereszt a baleset után mindjárt mozgósított. Kísérőnk, Suskó Mihályné, a» öregek napközi otthonának vezetője, a Vörös- kereszt nagyközségi titkára így emlékszik: — Elsők közt az utcabeliek és a fiatalasszony munkahelyének, a helyi cipőipari szövetkezetnek a dolgozói fogtak össze. Ruhát, takarót gyűjtöttek, gyermekholmikat vásároltak. Sokan azért is izgultak, mi lesz a szülés előtt álló asszonnyal. Vigasztaltuk őt és tudtuk, hogy sok pénzre lesz szükségük. Mostanáig (péntekig) kis hiján száz- tízezer forint gyűlt össze. A vöröskeresztes titkártól azt is megtudjuk, hogy a fiatal munkás házaspár (a feleség a helyi cipőipari szövetkezetben betanított munkás) a tűz előtt új bútort, gyerekágyat vásárolt és már a szekrényben állt a kis jövevény kelengyéje. Mindent felemésztett a tűz. Az utcabeliek, a szövetkezetek dolgozód, a postások gyűjtötték a legtöbbet, de nem maradt tétlen az egyház sem, a hívek is adakoztak. A napköziben lévő nyugdíjasok is megmozdultak, párnát, takarót hoztak ... A nagyközségi tanács elnöke, Pirint Frigyes: — Közvetlenül a tűz után 10 ezer forint rendkívüli segélyt adtunk Bónéknak. Azóta eldöntöttük, hogy kedvezményesen közművesített, tanácsi értékesítésű telket adunk a bajba jutottaknak. Adunk még 120 ezer forint kölcsönt tíz évre, a törlesztést csak három év múlva kell megkezdeni. Tavasszal indulhat az építkezés. A fiatalember végül kéri: feltétlenül írjuk meg, hogy személyesen jött be hozzájuk pénzzel Eszenyi Istvánná, Tóth Péterné és Ná- dasdi Tibor, s azt is tegyük közzé, hogy az ő munkatársai, vagyis a nyíregyházi szövetkezet dolgozói szintén hozzájárulnak majd az új otthon megteremtéséhez. Nábrádi Lajos SZERKESZTŐI Másként E gy szakállas apuka jutott eszembe az Országgyűlésről hazafelé tartva a vonaton, ahol két huszonéves fiatalember komolyan beszélgetett. Sok minden szóba került közöttük, az is: vajon saját maguk mulasztásai mennyiben járultak hozzá, hogy most olyan költségvetést kellett a kormánynak készíteni, amelyben a hiány, a deficit elérte a felső határt? Ama szakállas apuka viszont egy röpgyűlésen úgy gondolta: neki joga van felháborodni, mert közbekiáltásai után sem változott egy veszteséges szervezetet megszüntető döntés. Okkal, hiszen a szolgáltatás, egy gyermekintézmény fenntartása — ha ötven méterrel arrébb is kell menni — változatlanul színvonalas marad. Szerencsére egyre többen gondolkodnak másként, úgyhogy nemcsak saját érdekeik lebegnek szemük előtt. Valami ilyesmit mondtam az Országgyűlés egyik szünetében Bánfalvi Andrásnak, aki nyomban megkontrázott: neki igenis saját érdekei lebegnek a szeme előtt, amikor jobbítani akar. Vajon — folytatta — nem saját érdeke mindenkinek, aki becsületesen él és dolgozik, hogy ne engedjenek másokat lógni, hogy ne kapjanak táppénzt, akik nem betegek, akik alkoholista életmódjuk miatt lettek munka- képtelenek? Vajon nem saját érdek volna, hogy ne az állami költségvetés terhére foglalnák el a betegágyakat munkájukban megsérült, megrokkant emberek elől? És folytatta más, a gazdálkodáshoz közelebb álló témában is kérdéseit. Saját érdeke a szorgalmasoknak, az eredményt felmutatóknak, hogy a béremelésre fizethető összeget ne kelljen megosztani a semmittevőkkel, hogy a közterhek viselése alól ne bújhassanak ki az ügyeskedők és ne azokon csattanjon az ostor, akik amúgy is húzó emberek. Aki figyelemmel kísérte az Országgyűlés téli ülésszakát, hallhatta: 1987 nehéz esztendő lesz. Most a pénzügyi előirányzatok arra épülnek, hogy fokozódik a belső gazdasági környezetnek a hatékonyság javítására ösztönző ereje. A vállalatok jövedelmi helyzete jobban tükrözi gazdálkodásunk valós hatékonysági különbségeit. Gyorsul a gyenge hatékonyságú tevékenységek visszafejlesztése, a központi eszközök azokat a vállalati fejlesztéseket segítik, amelyek a szerkezetváltozásokat, a technológiai korszerűsítést és az exportképesség javítását szolgálják. A bérek és a teljesítmények összhangja javul és mindenütt érvényesül az ésszerű takarékosság. C sak ilyen áron érhető el, hogy ne sodorjuk veszélybe, amit már elértünk, hogy ne maradjunk le a nemzetközi versenyben. Balogh József
