Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

A magyar államszervezet kiépítésekor I. (Szent) István a király az országot területi egységekre — megyékre — osztotta. Elükön a királyt képviselő ispán állott, aki az uralkodó ottani birtokait ke­zelte, gyakorolta az igazság­szolgáltatást, és parancsno­kolt a királyi fegyveresek fölött. Az ispán székhelye kőből rakott vagy palánkból rótt, esetleg földből épített vár volt, már lakott telepü­lés mellett, amely megyeköz­ponttá vált. Mivel az egész államigazgatási rendszer eze­ken a megyeközpontokká vá­ló várakon nyugodott, ezért a megyéket vármegyéknek, az ispánokat várispánoknak, a fegyvereseket várjobbá­gyoknak nevezték. Ha vala­mely megyében még nem ál­lott vár, oda sürgősen épí­tettek, mint például Arad várát. Ilyen István király alapí­totta vármegye volt Bács is. Nevét hasonló elnevezésű vá­ráról kapta, amely az állam- alapításikor már létező mo­csárvár volt. A honfoglalást követően emelte ennek a te­rületnek a gazdája — talán egy nemzetségfő —, akire a határőrzés feladata is hárult. A XI. századig ugyanis a dé­li országhatár az Újlak—Titel közötti Duna-szakasz volt, tehát közvetlenül Bács előtt húzódott, s így csakhamar fontos, megerősített hellyé vált. A puszta személynévből ala­kult helynevek típusa a ma­gyarság szomszédságában la­kó népeknél ismeretlen, de megvan a törököknél, s való­színűleg még a nomád élet emléke. Bács várát — illetőleg ma már csak romjait — a Duná­ba ömlő Mosztonga-patak öleli körül. Tövében a hajda­ni megyeszékhely, érseki vá­ros, amelynek falai között uralkodók laktak, fontos or­szággyűléseket tartottak, vé­res csatákat* vívtak... E di­cső múltra azonban ma már alig emlékeztet valami a Zombort Üjvidékkel összekö­tő út mentén fekvő bácskai községben. A vár és a települése 1. (Szent) László király idejé­ben indult virágzásnak, aki 1094-ben a kalocsai érsekség székhelyét Bácsra helyezte. Ettől az időtől hol Kalocsán, hol Bácsott lakott az érsek, s címében ettől függően hasz­nált bácsi, illetve a kalocsai érseki címet. Ettől kezdve Bács falai között gyakran tartózkodtak magyar kirá­lyok. II. Géza bizonyíthatóan 1157 március-áprilisában és a következő esztendő húsvét- ján volt a bácsi érsek vendé­ge, amikor a Mánuel görög császár elleni háborúk miatt kellett a déli végeken, sere­gei élén tartózkodnia. A for- gandó hadiszerencse nyomán, 1164-ben — ekkor már II. Ist­ván ült a trónon — Mánuel Bács várába is bevonult, mert az érsek megnyitotta A „Bács” szó régi magyar személynév, amelyből a tol­dalék nélküli helységnév ke­letkezett. Ez az Árpád-kor­ban nagyon gyakori ősi ma­gyar helynévadási eljárás ab­ban állt, hogy valamely te­lepülés alapítójának, első birtokosának a személyneve jelölhette magát a települést is, anélkül, hogy képzővel vagy összetételi utótaggal (-falva, -háza, -laka, -szállá­sa) kellett volna kiegészíteni. A bácsi vár alaprajza előtte a vár kapuit, lévén az ellenkirály, ÍV. István híve, akit a görög császár támoga­tott. Mindez arra vall, hogy Bács vára messze a környék legnagyobb és legszebben ki­épített erőssége és palotája lehetett. Bács megye ispán­jai is az ország előkelői kö­zül kerültek ki, mint az a Győré fia Péter, aki a Bőr nembéli Bánk bánnal részt vett a királyné megölé­sében, s akit Katona Józsej drámájából Petur bánként ismerünk. Az 1241/42. évi tatárjárás után az érsek erőd jellegűvé építtette át Bács várát, amely a következő évszázadban, Ká­roly Róbert uralkodása alatt válik fontos királyi bázissá: az oligarchák elleni harcában a délvidéki urakra támaszko­dó Anjou-uralkodó a bácsi érsek halála után nem tölti be ezt a főpapi állást, java­dalmait a királyi kincstár használta fel. Ekkor bővítet­te ki a bácsi várat, s a vá­rosban pénzverdét alapított. Ezután — két évszázadon ke­resztül —, nem csupán a vár­megye, de az ország életében is fontos eseményeknek volt tanúja Bács. Falai között többször időzött Mária ki­rálynő (Nagy Lajos leánya), aki például 1392-ben innen keltezte egyik oklevelét. 1398- ban férje, Zsigmond király és császár volt a bácsi-kalo- cshi érsek vendége, s ugyan­csak Bácsról keltezett okle­velet állított ki. Bács többször volt a török elleni hadjáratok kiinduló­pontja, gyülekezőhelye. S ez­zel elérkeztünk a Hunyadiak dicsőséges fél évszázadához. 1456 májusában, amikor Hu­nyadi János az Alföldön gyűjtött hadat, Kapisztrán János már Bács várában, Szekcsői Herczeg Rafael ér­sek vendégeként szervezte a török ellen a keresztes ha­dakat, amelyek segítségével megszületett július 22-én a nándorfehérvári világraszóló győzelem. A XV. század elején — Zsigmond uralkodása alatt — pompás palotával és kápolná­val kibővített várban két dél­vidéki hadjárata idején, 1463 májusában és 1464 november­/----------------------------------------------­decemberében, Mátyás ki­rály is megszállt. II. Ulászló királyunk három ízben la­kott a várban: 1494-ben, 1495-ben és 1500-ban. Ekko­riban — 1495-től 1497-ig — Váradi Péter érsek szabá­lyozhatta a Mosztonga-pata- kot úgy, hogy a dunai hajók Bácsig feljöhettek. 1514-ben Dózsa György egyik alvezére, Pogány Bene­dek veszi ostrom alá Bácsot. A környéket a keresztesek bevették, de Frangepán György érsek a várba mene­kült nemességgel — a fel­mentő sereg megérkeztéig — egy hónapon át ellenállt. A vár jelentőségét nem csu­pán az mutatja, hogy ilyen hosszú időn át ellent tudott álltai az ostromnak, hanem az is, hogy néhány évvel ké­sőbb — 1518-ban és 1519-ben — II. Lajos király Bácsra hívta össze a nemességet or­szággyűlésre. Különösen az 1518. évi volt fontos a magyar történelemben, mert azon a Werbőczy vezetése alatt álló köznemesi párt nagy erőfe­szítéseket tett, hogy tért nyer­jen a királyi tanácsban. Amikor II. Lajos a köz­óhajnak engedve Tömöri Pált ültette a kalocsai-bácsi érse­ki székbe, a főpap — vala­mikor vitéz katona — a fe­nyegető török veszély miatt a határhoz közelebb fekvő Bács várában rendezkedett ibe, és innen irányította a ha­tárvédelmet. Néhány esztendő múltán, 1526 őszén maga Szolimán szultán vette ostrom alá Bá­csot, amikor Buda alól visz- szavonult, hogy elhagyja az országot. A fallal körülvett város vitézül harcolt. A vé­dők végül a templomba me­nekültek, amit az ágyúk rommá lőttek, s egy szálig ott pusztult mindenki. A vá­rat akkor még nem tudták bevenni, csak 1529-ben, ami­kor árulás folytán jutott tö­rök kézre, s maradt fontos erősségük 1686-ig. Rommá mégsem a török harcokban, hanem 1704-ben vált, amikor labanc parancsnoka felgyúj­totta. Cimképünkön: a XV. század­ban épített torony. A | Szász Endre művés: világszerte ismerik. G teményes kiállítását i csodálhatták az USA- Brazíliában, Finnors BODNAR ISTVÁN Egy Petkes József-képre Tíz éve már? Száz éve már? Vesszőt se hajt, tavaszt se vár. Megcsonkítva. Görbedten ál Kivájt teknő a törzse már. Néma a föld. Torzó a táj. Csak ez a tél. Meddő a nyá Sarjad a levél sehova, kimarjult háncson fű, moha. Hiába szél a hírhozó; csak varjúszó, csak varjúszó. Hermelinvállú havasok, csak voltam tán, de nem vagyok, alattam kénkő bugyborog, gyökerem az, mi oly konok. Csak pernye hull, csak pernye száll. Torzó a fa. Csodára vár. Petkes József akvarellje KM HÉTVÉGI MELLÉKLET ; , ' f u ' Wéfá * "rSfl *- \ 4*> ÍéL " tó»**# ' ;' M Megcsonkult fa

Next

/
Thumbnails
Contents