Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-16 / 295. szám

Haayobb önállóság a kültstiyttési szerveknek Módr rendeletek A pénz’""' 1987. január else: ; ,-i mó­dosította a .'/etési szervek — in' . / ivata- ok, üzemek — gazdá. kodá­sáról, valamint az illami pénzügyekről szóló törvény végrehajtási rendeletét. Az intézkedések célja, hogy tovább bővüljön a népgazda­ság vállalati formában mű­ködő szektora, korszerűsöd­jenek a költségvetési intéz­mények gazdálkodási feltéte­lei. A módosított rendeletek lehetővé teszik, hogy a költ­ségvetési intézmények meg­felelő pénzügyi kedvezmé­nyek mellett vállalattá ala­kulhassanak, ésszerűbb mű­ködésükkel csökkentsék a költségvetés terheit. Az új gazdálkodási feltételek növe­lik az intézmények önállósá­gát, s a korábbinál fokozot­tabb mértékben ösztönöznek • az ésszerű takarékosságra és a teljesítménynövelésre. Egyszerűsödnek a gazdál­kodási szabályok, és átalakul az információs rend is. Így lehetőség van arra, hogy az állami költségvetés informá­ciós igényeinek kielégítése mellett tovább erősödjék az üzemgazdasági szemlélet. MA Mit intéz az elöljáró? (2. oldal) • Tízszer több munkás (3. oldal) Számítógépek áramellátására szolgál a kapcsolóüzemi tápegység, amelyet a BEAG nyír­egyházi gyárában készítenek, Szőke Csaba műszerész a próbaüzemelést ellenőrzi. (Elek Emil felvétele) Kétszáz éves a „fémmunkás77 Közös bolt révéit A Szatraár-bútor Becsben Hat magyar vállalat, köz­tük a Szatmár Bútorgyár a bécsi Cirobe-céggel közös bú­torboltot nyitott meg a múlt héten Bécsben, a Máriahilfer Kevesebb anyaggal, több tudással H nemzetközi össze­hasonlítások szerint legfontosabb hazai iparágaink átlagosan 30— 60 százalékkal több anya­got, energiát és még ennél is több élőmunkát fektetnek be termékeikbe, mint a fejlett országokban. Több- kevesebb eltéréssel nem­csak a magyar, hanem a hasonló profilú tőkés vál­lalatokra is jellemző ez a megállapítás. Bármilyen szomorú ránk nézve az, hogy nálunk a termelékenység általában 60—70 százalékkal alacso­nyabb, mint a fejlett orszá­gokban, ezen nem sirán­koznunk, hanem tennünk kell ellene. Mindaddig, amíg vállalataink csupán a saját korábbi mutatóikhoz, a bázishoz mérik magukat, s nem a nemzetközi élvo­nalhoz, addig ez a különb­ség inkább növekszik, mint fogy. Hiába látja be már sok száz gazdasági vezető, hogy az exportképesség fo­kozása a gyorsabb műszaki fejlesztéstől és radikális ön­költségcsökkentéstől függ, megvalósítani, elérni saját vállalatánál egymagában csak sziszifuszi küzdelem árán tudná. Elméletileg ugyanis igaz az, hogy aki kevesebb ráfordítással, ha­tékonyabban termel, az na­gyobb nyereséget realizál, de gyakorlatilag a gazda­ságirányítás és ösztönzés fe­lemás szabályozói sokszor éppen ez ellen a kívánatos irányzat ellen hatnak. Az akadozó anyagellátás, a megbízhatatlan kooperá­ció körülményei között, a kényszerűségből torzult és kapkodó munkaerő-gazdál­kodás, valamint kereskede­lempolitika amúgy is ha­lomra döntene minden ha­tékonyságra vezető, önkölt­ségcsökkentést célzó törek­vést. Akkor pedig nem te­hetünk semmit a ráfordí­tások nyomasztó növekedé­se ellen? De igen, s ennek má'r több helyen biztató ered­ményei is jelentkeznek. A példák azt bizonyítják, hogy nem pusztán az anyag, az energia és a létszám taka­rékosabb felhasználásával, hanem a műszaki feltéte­lek, a kereskedelmi piac­kutatás előkészítésével, a termelési folyamatok pon­tosabb megtervezésével kell kezdeni. Vagyis a termelés fejlettebb fokán törvény­szerűen megnövekszik a szellemi ráfordítás részará­nya, s olykor — gondol­junk csak a vegyipar, a szá­mítástechnika, a mezőgaz­daság világszínvonalú ered­ményeire — a dologi ténye­zőknél is nagyobb jelentő­ségre tesz szert. Gazdaság- politikai szóhasználattal élve: o tudomány termelő­erővé válik. E B z is nyilvánvaló, hogy H[ a nem indokolt, Pa­'S zarló anyagi ráfor­dításainkat a világpiac nem ismeri el. A nemzetközi árucsere-forgalomban az egyre növekvő cserearány­romlás ebből fakad. S ezt a folyamatot megállítani, sőt megfordítani csak akkor le­het, ha a jövőben keve­sebb anyaggal, energiával és több ésszel dolgozunk. Vagyis immár észrevehető­en növeljük a szellemi rá­fordítás részarányát. Az olyan szellemi ráfor­dításokét, amit a világpiac is elismer. straszén. A megnyitás alkal­mából tartott ünnepélyes igazgatótanács-ülésen meg­jelent a magyar kereskedel­mi kirendeltség tanácsosa, valamint könnyűipari titkára is. A közös bolt a közvetlen lakossági árusítás mellett közvetítéssel is foglalkozik. Az állandó kiállítással mű­ködő üzlet várhatóan az azt létrehozó vállalatok auszt­riai de a más tőkés országok­ba irányuló exportjának fo­kozását is elősegíti. A szabolcsi gyáraktól várják a fejlődés! Egy kezén megszámlálhat­ná az ember az ország 9.'i ezer négyzetkilométerén belül hány vállalat dicsekedhet 200 éves, vagy annál is régibb múlttal. A „fémmunkás" Vállalat kétszáz esztendős. 1786 decemberében a be­mutatott mestermunkája alapján Jungfer Andrást, a Krassó-Szörény megyei szüle­tésű lakatosmestert felvették a pesti lakatos céhbe. Ezt a dátumot tekintette a Jungfer cég az alapítási évének, illet­ve innen datálja magát, a jogutód, a „fémmunkás" Vál­lalat, azon belül is elsősorban a ferencvárosi gyár. Ha szép kovácsoltvas tár­gyakat. díszeket lát az em­ber Budapesten, majdnem biztos lehet benne, hogy en­nek a műlakatos dinasztiá­nak. illetve üzemünknek kö­ze van az alkotáshoz. Művé­szi munkáikkal nemzetközi hírnévre (tettek szert. Egye­bek mellett az 1899-ben elké­szített monumentális kapu­jukkal — amelyet a királyi palotához .készítettek — el­nyerték az 1900-ban rende­zett világkiállítás nagydíját. Az Országház díszkovács­munkái is a Jungferek és munkásaik ízlését, mester­ségbeli, tudását dicsérik. Al­kotásaikból egyébként kiállí­tást rendeztek a ferencvárosi üzemben. Ma a ferencvárosi gyár legfontosabb tevékenysége a budapesti lakásépítéseknél szükséges lakatosszerkezetek, korlátok, rácsok elkészítése. Ugyanakkor igényesebb meg­rendeléseket is elfogadnak. Például a nemrégiben fel­újított Szegedi Nemzeti Szín­ház díszítő fémmunkái is in­nen kerültek ki. A vállalat nyíregyházi, il­letve balkányi gyára elsősor­ban nyílászáró szerkezetek tömegtermelésével foglalko­zik. Habár itt a termékek művészi megformálásának igénye nem merül fel — amint azt a vállalat vezetői­től megtudtuk — a cég egé­szén belül mégis a szabolcsi üzemektől várják a legdina­mikusabb fejlődést. FEFAG MŰSZAKI ERDÉSZET: Ha erdőgazdaságról hal­lunk, akkor általában faül­tetés, -gondozás és -feldol­gozás jut az eszünkbe. A Felső-tiszai Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság nyíregy­házi műszaki erdészetének azonban más jellegű felada­tai is vannak. Elsősorban a FEFAG többi egységének az ellátását végzik itt, s javít­ják, karbantartják a gépei­ket, de a szabad kapacitást is kihasználják. Gépek a társgazdaságoknak Állandó együttműködés alapján több állami gazda­ság, téeszek és a kórház sze­mélyszállító járműveinek ja­vítását vállalták el, és me­zőgazdasági üzemek, társ­erdőgazdaságok speciális gé­peinek a szervizelését. A ja­vítás mellett azonban gyár­tanak is különféle gépeket, berendezéseket. A drága, ed­dig nyugati importból be­szerzett fűrészlap-befogó ken­gyeleket ugyanolyan minő­ségben, csak éppen olcsób­ban szállítják innen, de ké­szül még porelszívó, anyag- mozgató gépsor és többféle erdészeti munkagép is a FE­FAG nyíregyházi műszaki er­dészetében. Nem kis mérték­ben ezeknek a külső munka- vállalásoknak is köszönhető, hogy az önálló elszámolású egység 1986-ban — a becslé­sek szerint — 140 százalékra teljesíti a tervezett termelé­si értéket. (Képünkön: Kol- lárovics Lajos csiszolja azt a tuskókiemelőt, amelyet a kecskeméti erdészet rendelt meg a FEFAG-tól.) Új alkotótelep a láthatáron Nagybánya után Nagyaron? Országszerte is párját rit­kítja az a műemlékjellegű épületegyüttes, mellyel Na- gyar dicsekedhet. Egy bokor­ban három kastély illetve kú­ria - is található, mindegyik külön-külön is nagyszerű le­hetőségeket kínál a különféle célokra. Sajnos, eddig mind­hiába, hiszen nem volt pénz a felújításukra, rendbehoza­talukra. Pedig mindegyik épület történelmünk egy-egy kis darabkáját őrzi. A legöregebb kúriában szállt meg a múlt ■század negyvenes éveiben Petőfi is, innen ballagott ki gyakorta a Tiszához, s álldo­gált ott, ahol a kis Túr sie­tett a legmagyarabb folyó- nak. A kastélyok egyikében született a környék legismer­tebb néprajzkutatója, Luby Margit, s itt élt az a Kende család, melynek leszármazot­tai nemrég oly becses Köl- csey-relikviákkal ajándékoz­ták meg a nemzetet. Ügy tűnt, pénz híján a kastélyok sorsa megpecsétel- tetett. Am a napokban bízta­tó hírt kaptunk, a fővárosban megalakult Zichy-galéria al­kotóközössége meg akarja vásárolni a három épület leg­nagyobbikát, ahol alkotótá­bort kíván létrehozni. Ha a tervek megvalósulnak, és si­kerül megfelelő mecénásokra is szert tenniük, megveszik a másik két kúriát is, és kibő­vítik az alkotótábor kereteit. Ezzel a magyar piktúra egy új fejezete is elkezdődhet, hi­szen akár egy „új Nagybá­nyaivá is kinőheti majd magát idővel a tervezett na- gyari alkotóműhely. XLIII. évfolyam, 295. szám ÄRA: 1,80 FORINT 1986. december 16., kedd ,* ■

Next

/
Thumbnails
Contents