Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-13 / 293. szám
erdélyi fejedelem és lengyel király 1586. december 13-án, 5 napos szenvedés után, Grodnóban meghalt Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király. Az ütőkor nem hálátlan emlékéhez: a lengyelek legnagyobb királyaik egyikeként tisztelik; a magyarok pedig úgy vélik, hogy Erdély zaklatott történelmi sorsának az erőgyűjtésre legalkalmasabb periódusát jelenti az ő fejedelemsége. Reményt mindenesetre — nemzedéke Közép-Európájában .— ő ' nyújtott legtöbbet. Ezen ítéletet erősíti az is, hogy a Báthory István uralma formálta másfél évtized valóságát mind Erdélyben, mind Lengyel- és Magyarországon olyan korszak követte, hogy méltán fontak köréje babér- koszorút. Királyi uralmát a lengyel nép visszasíró óhaja — „Vajha Báthory István vagy soha ne született, vagy soha meg ne halt volna!” — épp oly jogosnak tartja, mint Jan Leski történész summá- zata: „Halála mint a ménkű jött, zúzva, pusztítva, megszakítva élete fonalát abban a pillanatban, mikor tőle még annyit reméltünk, habár Báthory mindent beváltott, amit ígért__” Ha a svédek dúlta Lengyelország, ha a 15 éves háború borzalmaiba belerokkant Magyarország és Erdély felől nézzük Báthory István vajdaságát, fejedelemségét és királyságát; ha tudjuk, hogy a 16. század utolsó uralkodói egyénisége, aki maga is hitte, és akitől a kortársak is joggal remélték: megtisztítja a Kárpát-medencét a török uralomtól, akkor nem is csodálkozhatunk a kortársak és az utókor hódolatán. Legfeljebb azon bosszankodhatunk, hogy korszerű szemléletű életrajzát á magyar történetírás máig nem készítette el. 1533. szeptember 27-én született egy Somlyóhoz közeli faluban. Nevelését nagybátyja, Báthory András irányította, aki az ifjút Várday Pál esztergomi érsek nagy- szombati udvarába küldte. Várday érsek pedig beajánlotta Ferdinánd császár es király bécsi udvarába, mondván: „Felséges uram, íme egy gyermek, aki azt kívánja, hogy úgy bánjanak vele, mint valami férfival.” Az udvarban „erdélyi fiókának”, „erdélyi kölyöknek” becézett ifjút a császár megkedvelte, és állandó vadászpartnerül választotta. Amikor Gonzaga Ferenc mantuai herceg feleségül kapta Ferdinánd Katalin nevű lányát, a császár a 16 éves Báthory Istvánt is besorozta 1549- ben a főhercegnőt jövendőbeli férjéhez kísérő díszküldöttségbe. Mantuából visszatérőben Báthory István megállapodott Páduában, ahol néhány hónapot a. kor leghíresebb egyetemén töltött Révay Lő- rinccel, gyalui Torda Zsig- monddal, Dudich Andrással.4 A páduai tartózkodást azonban rövidre fogta Báthory István, mert 1550 húsvétján nagybátyja már Somlyóról ajánlja az ifjút Nádasdy Tamás nádornak, hogy szerezzen számára császári támogatást. Báthory István azon- . ban a császári udvar helyett a harcmezőt választja. Balassa János kapitányhoz megy, akivel együtt Losonczy István temesvári kapitányhoz szegődnek. 1551 őszén — Temesvár eleste után — Eger várába ment, ahol részese volt az Európára szóló diadalnak. Ezután újra Somlyón találjuk. A császári környezetnek és politikának hátat fordítva, 1566. október 22-én ő fogacf- ta a Lengyelországból megtérő Izabella királynét és fiát Kolozsvárott. A 23 éves ifjú karrierje ekkor ível fél, de korán megtapasztalja „a szerencse változó kedvét”. Izabella kinevezi váradi kapitánynak. A címmel elnyeri Bihar vármegye főispánsá- gát is. János Zsigmond is megbecsüli. 1563rban őt küldi Bécsbe teljhatalmú megbízottként tárgyalni. A sikertelen egyezkedés után 1565-ben újra megkísérlik a békülést, ezúttal a Schwendi Lázárral Szatmárban megkötött előzétes megállapodások alapján. Miksa császár azonban megneheztelt Bá- thoryra, és 1565. június 5-én börtönbe vetette. Kemény őrizetén, hamarosan enyhített, de szabadságát a lengyel király közbenjárására sem adta vissza. Csak a budai pasa üzenetére — „enni sem ad a császári követeknek, ha Báthoryt szabadon nem engedi” — bocsátotta vissza hazájába, 1567. július 2-án. Az Erdélybe visszatérő Bá- thoryra uralkodója „farral forgolódott”, és váradi kapitányságát is Berekszói Hagy- másy Kristófra ruházta. A végrendeletét felügyelő és végrehajtó „testámentumos urak” közé se sorozta be Báthoryt János Zsigmond. Somlyói Báthory István visszament háfc'családi birtokaira, várván türelemmel az idő fordulását, gyűjtvén maga köré a barátokat, híveket. Készülve találta hát 1571. március 14-én János Zsigmond halálának híre, amit a „testámentumos urak” napokig titkoltak. Báthory azonban nem tétovázott. Március 17-én, Bánfihunyadon kelt levelét már mint erdélyi vajda írta alá, és a május 24-re meghirdetett gyulafehérvári fejedelem választó ország- gyűlés idejere rokonsága 10 ezer katonát állított lábra. Hiába „lön” tehát „hagy zudulás” Erdélyben, hiába fondorkodott Csáky .Mihály kancellár, hiába „verte fogát . . . sok dologba, praktikába” Békés Gáspár őke- gyelme, és „futott, fáradt”, azért „fejedelmi kontyot. . . nem vágtak” egyikük fejére sem; az erdélyi rendek „további vita és szó nélkül kikiáltották Báthory István uramot, az somlyait, főúr öreg nemzetet vajdának”. Báthory István letette a rendek kezébe az esküt, majd magához rendelte Miksa császár követeit, felesküdött az ő hűségére is, titokban, hogy a török háborút ne zúdítson a nyakába. Megígérte, hogy „hűségben marad”, csak vajdának címezteti magát, de „ez mostani veszedelemben és az töröknek közelvoltában ez hazánkat vérbe, nyomorúságba, pusztulásba nem vethetjük”. Kéri ezért a császárt, hogy uralkodásának megkezdéséhez járuljon hozzá 25 ezer forinttal. Miksa megígérte a segítséget, de adatunk nincs róla, hogy a pénzt meg is küldte volna. Annál több levél, tervezet és irat tanúskodik arról, hogy a császári udvarból bujto- gatták a választással elégedetlen Békés Gáspárt, aki Fogaras várába vette be magát párthíveivel. Az erdélyi rendek és az új „vajda" azonban kitudták Fogarasból a meghódolni nem akaró Békést, sőt a császár tiltakozása ellenére elszámoltatták az erdélyi bevételekről és János Zsigmond adományairól „a testamen- tumos urakat”, Békés Gáspárt, Csáky Mihályt és Berekszói Hagymásy Kristófot. Az Erdély nyugalmát kereső, ezért a törökkeli háborút, a tatárok dúlását és a császárrali viszályt kerülni szándékozó „vajda” első dolga volt, hogy a fejedelmi kincstárt megtöltse, mert vallotta, hogy „nem ország az akinek Tárházában semmi nincsen”. A „testámentumos urak” elszámoltatása, a kincstári javak visszavétele mellett a kereskedelem fellendítésére fordította a legnagyobb gondot. Ügy vélekedett, hogy „az mely országban áros ember nem jár, ott a pénz szűk, de az hűl az áros ember kereskedik, ott bőül meg az pénz”. Pénzre pedig nagy szüksége volt, mert a szerencse és a jó sorsa nagy feladatokra szemelte ki Báthory Istvánt. 1572-ben Lengyelországban kihalt a Jagello-dinasztia, és a királyválasztás szabadságát visszaszerző rendek a francia Volois-házból választották urukká Henriket, aki azonban 1574. február 21-én történt koronázása után — -bátyja, IX. Károly halálhírét megtudván — 1574. június 18-án éjjel megszökött a lengyel trónról. Néhány főpap tiltakozása ellenére a lengyel és litván rendek detronizál- ták a „szökött királyt”, és új uralkodó után néztek. Jelöltek és önjelöltek voltak bőven: Habsburg Miksa császár, Habsburg Ferdinánd és Ernő főhercegek, Alfonz fer- rarai herceg, János svéd király, IV. vagy Rettegett Iván „minden oroszok cárja”, Rosenberg Vilmos cseh főúr, és a lengyel Piastok egyformán kinyújtották a kezüket a koronáért. Báthory István erdélyi vajda kezdetben gondolni sem igen mert a lengyel koronára. Öt először a török ajánlotta, mondván az Isztambulból érkezett követ: Henrik nem jön vissza Franciaországból, válasszanak hát maguknak új királyt. Legyen az például a sando- miri vajda, a svéd király, vagy Báthory István, aki „a szultán hű embere, becsületessége és okossága által páratlanul tündöklő férfiú, ki a békét és barátságot tiszteletben tudja tartani, s azonkívül bölcs és derék uralkodó.” A korteskedés, megvesztegetés, lepénzelés, ígérgetés és esküdözés közepette a Habsburgok voltak a legelőnyösebb helyzetben. A lengyel főpapság zöme, a vajdák sokasága rájuk adták voksukat. A rendek nemzeti királyt akartak. A Habsburg- ház ez utóbbitól nem, de a szultán ajánlotta Báthory Istvántól tartott. Ezért Erdélyre szabadították Békés Gáspárt, aki a kassai főkapitány segítségével hadsereget szervezett, és Erdélybe vonulva, maga mellé vonta a székelyeket és . szászokat. Báthory és Békés hadserege a Maros mentén találkozott. Báthory 1575. július 8-án Kerelőszentpálnál megsemmisítő vereséget mért Békés seregére. A győztes bosszúja rettenetes volt, de a hírnév szárnyára emelte a „vajdát”. Miksa császár kénytelen volt megtagadni Békést. Elfoga- tási paranccsal üldözte. Lengyelországi helyzetén ez már nem javított. A lengyel j rendek 1575. december 14-én , királyukká választották Báthory Istvánt. Igaz, a választás nem volt egyhangú. A szenátus Habsburg Miksát ; választotta és hívta meg á j trónra. Miksa egyezkedni próbált ! Báthoryval: a lengyel koronáért cserében megkínálta Szatmár és Nagybánya városával. Báthory visszaüzent: ő nem vágyott a lengyel trónra, a lengyel nemzet ki- > náltji meg vele. Választóit . nem hagyhatja cserben, és j szerencséjének az üstökét sem engedheti szélnek kószálni. „Hiszen nemcsak Lengyelországot — üzente önérzetesen —, de Erdélyt sem bírtam én azelőtt; megér- J demli, hogy ezekért Somlyót kockáztassam!” Nemcsak megérdemelte, : meg is érte. A lengyel ki- j rályságot 1576. január 14-én jelentette be az erdélyi ren- , deknek a medgyesi ország- s gyűlésen, és közölte: Len- ; gyelországba kell mennie. S Az erdélyiek azzal bocsátót- ták el: uralkodjon úgy, hogy „az mű szegény nemzetünk- ) nek is megmaradása” lé- ■ gyen; és közben hálát adtak a teremtőnek, amiért „az szegény magyar nemzetnek utolsó reménységében ezt engedte érni és látni, hogy az ő véréből királyt idegen nemzetek előtt is lásson”. Hogy* Báthory István méltó volt a bizalomra és a len- ; gyei trónra, bizonyítja a történettudomány. Hogy a ma- E gyarság ügyét sem feledte, azt pedig Mágóchy Gáspárnak maga írta meg: „Minden munka, fáradtság, sőt az halál is édesnek látszanék, hogy én az én hazámnak ilyen utolsó szüksigben segíthetnék.” Arról ábrándozott, hogy a Miksát felváltó Ru- S dolf halála után visszaszáll a !? magyar rendekre is a szabad | királyválasztás joga, „és minden zenebona nélkül..., ez világ sem rágalmazna sem tűtöket, sem azt, az ki oltalma alá venne.” Nagy álmát, hogy magyar—lengyel összefogással kiszorítsa Európából a törököt, nem érhette meg. Báthory István — két nemzet tanúsítja — nem élt hiába. .Takács Péter Turbói] Tallózáí „A magyar gyógyszeré munka (1930) I. kötetébe! János, a 'szerző: „A gye teljesen elkülönült hivat 300 éves ... Ha azonban gyógyszert, mint a gyógyí akkor be kell látnunk,.hog olyan öreg, mint maga az A gyógyszerekkel egyi ajánlása, dicsérete, vagyis kozása. A középkorban, i feltalálása után nem sokk: dicsérő írásokat nyomtat árusok portékáik népszerű iratok, napilapok, eltörje hirdetések is megszokottá ’ Nézzük meg mindenek' gyei lap, a „Nyírvidék” r Példáiul 1882-ből: „Höl[ Ajánlom szeplő elleni ki met. Eltávolít mindenfé májfoltokat stb. Az arczb< séget kölcsönöz, mentes alkatrésztől. Ára 1 üvegnél tással 1 frt. 26 kr. Nemk\ még a legjobb illatú női 40 krtól 1 frt. 20 krig. Ra, lis hóban Szalóczky Géza < A Nyíl-vidék 1886. évii 17 kő Alfréd gyógyszerész, a házi „Arany Sas” patika 12 féle árat reklámozott: féle hajkenöcsöt, Máriacel két, Hoff János-féle mai ízben kitüntetett gyógytáp K. gyógyszerész és vegyéi natot és cukorkákat (min imell-, és tüdőbajoknál), 1 idegerősítő gyógyitalát, Szí ásványvizeket (Jósa Andrá hígította a ínyíri vinkót), és cukorkákat, Szent Jakab mann karlsbadi pezsgő pori forrás savanyúvizét és vél ásványvizek” kapcsán még víz felsorolása következik. t Gadányi Jenő: Akt hegedűvel SZEPESI ATTILA: NAPIMÁDQK bőrünkön átizzanak a pitypang lámpái egyidősek vagyunk a folyókkal a fekete fákkal egyidősek a Nappal a koldusok királyával ki hatalmát eltékozoltia rég szertefénylik nyakláncokon bicikliküllőkön és pocsolyákon kifekszünk mégis a park füvében hentergő ^ kutyák közé szemétdomb rothadásában köszöntem a késő ragyogást háztetőkön táncolunk meztelen elnyúlunk málló sziklákon a szauruszok » nyomában szél zúgásából kihallgatjuk a rég-elizzott madarak énekét sárral kenjük bőrünket bár holdkórosok parancsára megállítottak minden órát ■a város tornyain KM HÉTVÉGI melléklet Négyszáz éve halt meg ... ^ % V B -iä f§. -- lb .v .-i ... JL
