Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-02 / 283. szám
1986. december 2. Kelet-Magyarország 3 Jobb teljesítményekkel Nyereséget hozó leányok Új vállalatok, eredményes termelés Másfél évvel ezelőtt, anyák napján virágcsokorral állítottak be Tóth Pálhoz, az ÉPSZER igazgatójához. „Leányai” köszöntötték az „anyát” az ünnep alkalmából. Az újszülöttek csúnyácska nevet kaptak — NYlRGÉPFU és NYÍRSZAKSZER —, de szépen fejlődtek, öröm volt az anyának látni gyarapodásukat, mi több, növekedésükkel több terhet is levettek szülőjük válláról. — A két leányvállalat rugalmasabban alkalmazkodik, a vállalati feladatokon túl lakossági szolgáltatást is végez eredménynyel — összegzi az alapító Szabolcs-Szatmár megyei Építő- és Szerelő Vállalat igazgatója, Tóth Pál. Belső tartalékok A leányvállalatok alapításának ötlete akkor született meg, amikor a legnagyobb bajban volt a vállalat. Ugyanis 1982—84 között nagyon lecsökkent a termelés eredményessége, a külső, az építőiparra nehezedő feltételek mellett a belső tartalékokat sem használták ki eléggé. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy olyan tevékenységeknél mertek leányvállalatot létrehozni, amelyek vállalati kereteken belül veszteségesek voltak, míg az önállósággal élve nyereségessé váltak. A szállítással, az építőipari gépek üzemeltetésével és karbantartásával foglalkozó részlegből alakult az ÉPSZER Gépkölcsönző, Fuvarozó és Szolgáltató Leányvállalat (NYlRGÉPFU), míg a szakipari, befejező munkálatokat végzők alkották a Lakás-, Kommunális Kivitelezést Befejező és Szolgáltató Leányvállalatot (NYÍRSZ AKSZER). Húsz—negyvenmillió forintos vagyonuk, 3—400 fős létszámuk szintén az anyavállalatból vált ki. A szervezeti változás eredményeit már az első hónapok mutatták: — A technológiai fegyelem óriási mértékben változott. Lerövidültek a kivitelezési idők, minden építkezést határidőre vagy előtte átadtunk, minőségi kifogás csak anyaghiba miatt érkezett — sorolja Szokolay Sándor, a NYÍRSZ AKSZER igazgatója. Precízebb tervezés Az építőipari gépek, a fuvareszközök kihasználása szintén változást hozott: — Nem eszközigényt próbálunk elfogadni, hanem munkát, s ennek alapján szervezzük a gépeket. Fuvarozni pedig sok mindenkinek lehet, mégpedig gazdaságosan — összegzi Hajdú Lajos, a NYlRGÉPFU igazgatója. A leányvállalatok kétéves működésének gazdasági számai mutatják legjobban a fentieket. A szakipariak tavaly 117 millió forint értékű munkát végeztek, ebből 22 milliót tett ki a más vállalatoknak végzett munka, az idén — változatlan létszámmal — már 60—65 milliós az „idegen” vállalás, miközben az anyavállalat igényeinek is eleget tesznek. A nyereség pedig a tavalyi négy és fél millióról várhatóan 11—12 millióra emelkedik. A fuvarozóknál hasonló tendencia érvényesült, a tavalyi 86 milliós termelésből 35 milliót végeztek külső megrendelőknek, az idén ezt már 46 millióra emelték, miközben a nyereség nyolcmillióról kilenc fölé emelkedik az idén. Megbízható munka Am korántsem szabad azt hinni, hogy mindenféle zökkenők nélkül folyik a termelés, alakul a kapcsolat az anya- és leányvállalatok között. Bár együttműködési szerződés alapján dolgoznak, azonban különösen a középvezetők szintjén nehéz volt megértetni, hogy szigorúbbak lettek a feltételek. A fuvarozók például kíméletlenül felszámították az állásidőket is, nem hagyták, hogy kihasználatlanok legyenek a gépek. A szakiparosok pedig megkövetelték, hogy már teljesen kész munkaterületet vegyenek át, ne kelljen mondjuk a kőművesre várni, ha a határidő szerint már tapétázni kellett volna. A munka szervezése, a tervezés sok esetben nem egy-két hónapra, hanem egy-két napra történik, s a munkás igencsak morgolódna, ha nem teremtenék meg neki a feltételeket. Ahhoz, hogy a leányvállalatok másutt megrendelést kapjanak megbízható munka kell, nem ártanak a kapcsolatok sem. A minőség pedig egyenesen meghatározó. Ezt elfogadtatni a gépkezelővel vagy a festő szakmunkással leginkább azzal lehet, hogy tudja: a jó munkáért magasabb fizetéshez jut. Már a leányvállalati forma is lehetővé tett mzonyos béremelést, azonban később az eredményekkel lehetett megalapozni a növelést. S így érthető, hogy a fő munkaidőben keresik meg a szükséges pénzt, nem kellett vállalati gazdasági munkaközösséget szervezni náluk. A nagyobb önállósággal élve új feladatokat is keresnek. A NYlRGÉPFU a postával kötött egyezséget, a kábelfektetéshez szükséges aknák, csövek lerakását vállalják. A NYÍRSZAKSZER átvette a TI- GÁZ-tól a kivitelező részleget, a lakossági bekötéseket vállalja. Az alapító és a leányvállalatok közötti kapcsolat korrektségén múlik, hogyan működnek együtt. (Érdekesség, hogy a vállalati tanácsban nem lehet képviselőjük, a két igazgató csak tanácskozási joggal vehet részt az őket is érintő ügyek tárgyalásánál.) A versenytárgyalásoknál, árajánlatoknál nagyon szükséges az egységes fellépés. A pénzügyi lehetőségeket is közösen tudják jobban kihasználni. Újabb tervek Miközben a leányvállalatok eredményeket értek el az anyavállalat is stabilizálta helyzetét. Ugyancsak a termelési ad.atok támasztják alá a döntés helyességét. Ugyanis az 1984- es, tulajdonképpen nyereség nélküli esztendő után tavaly a 280 milliós termelés mellett 8,4 milliós eredményt produkáltak, az idén pedig 15 millió nyereséget várnak. Ez teremtette meg az alapot a tízszázalékos béremelésnek, a korábbi lemaradás csökkentésének. — Az első tiszta évben már jelentkezett a gazdaságtalan tevékenységek megszüntetésének haszna. Most pedig a sokkal nagyobb szervezettség eredményeit élvezzük — ösz- szegzi Tóth Pál. Mindez indokolja, hogy fontolgassák újabb leány- vállalat létrehozásának a lehetőségét is, kihasználják azokat a gazdasági előnyöket, amelyeket a vállalkozó építőipar hozhat. Lányi Botond Munkában a szabászgép. A Nyíregyházi Konzervgyár vajai dobozgyártó üzemében a különböző méretű konzervdobozok anyagát lemezből méretre szabják a nagy teljesítményű gép segítségével. (Elek Emil felvétele) Teheremelő tányérmágnes felújítása ÉVENTE »0—100 TEHEREMELŐ TÁNYÉRMÁGNEST újítanak fel 10 millió forint értékben a Nyíregyházi Villamosgép Javító Kisszövetkezetben. A főleg kohászati üzemek részére készülő mágnesek közel 90 százalékát készítik Nyíregyházán. Képünkön: a leszigetelt tekercseket emelik be a vasmagba, melynek a végleges súlya 3,5—4 tonna. (Farkas Zoltán felvétele) Emberibb kapcsolatok E gy kedves olvasó egy minap írott cikkem egyik kitételéről érdeklődött. Feltette a kérdést: vajon miit értek az alatt, hogy földszintes emberség. Egy pillanatra meglepett a dolog, aztán rájöttem, valóban magyarázatra szorulhat e szókapcsolat, még akkor is, ha nekem világos. Hadd induljak ki abból, hogy az elmúlt esztendők során nem egy esetben voltam tanúja annak, hogy kis településeken, falvakban milyen őszinte tud lenni a szó, milyen más az emberi kapcsolat, mint a városokban. Lett légyen szó emberek megsegítéséről, bajba jutott utazó gondjának megoldásáról, gyors emberi tettről, kapcsolatról — a falusi példák mindig jobban kínálták magukat, mint a városiak. Ez — gondolom — fa'kad abból, hogy a kis helyeken még él az egymás iránti érdeklődés, még elevenek ,a kapcsolatok, a földszintes világokban könnyebb átszólni a kerítésen, egyszerűbb szót váltani a nadrágszíjnyi járdákon. Ezzel korántsem valamiféle mesterséges megkülönböztetést akarok a világra hozni. Félnék a városi embert egyszerűen rosz- szabbnak minősíteni, mint a falusit. Csupán a valós helyzet szülte differencia az, ami erre a kifejezésre ösztönzött. Ha valaki végiggondolja, mennyivel ri- degebb-hidegebb a bérházban, a toronyházban élő emberek viszonya, úgy vélem, igazat is ad nekem. Még a faluról a városba költöző is hamar eljut oda, hogy leszokjék a beszélgetés jóízű perceiről, maga is sietővé válik, s alig mutat érdeklődést a másik iránt. Persze, kapcsolatzavarok a kertes házak környékén is előfordulnak, — de nem ez a jellemző. Mindebből természetesen nem az következik, hogy bontsuk le az emeletes házakat. De az talán igen, hogy bontsuk le az emeletes házak okozta ridegség falait. Mert nem szükségszerű, hogy a városi emberek között kihűljön az emberség, hogy valamiféle sietésnek álcázott közönnyel mondjunk búcsút a szép, igaz, emberséges szónak. A földszintes emberség ugyanis nem valami csodadolog. Figyelem, szeretet, gondosság, törődés, pár percnyi beszélgetés, érdeklődés és közös felelősség. A földszintes világban átlátni egymáshoz. A földszintes világban könnyebben ismerjük egymást. Ezt szeretném, ha megtanulná a városi is. Ha megismerjük az egymásnak szerzett öröm ízét, úgy gondolom, nem teszi föl senki többé, milyen is a földszintes emberség. Magas. A csillagokig éf! (bürget) A megyei kórház könyvtárában a szolgáltatások színvonalának emelése érdekében egy nagy teljesítményű gyorsmásolót helyeztek üzembe, mely lehetővé teszi a dokumentumok azonnali másolását, ill etve sokszorosítását, (jl) Manfred Schrehl; A vásárlók oldják meg maguk! S ajnálattal kell megállapítanunk, hogy még nem mindenki becsüli megfelelően a mások munkáját. Többen csak akkor büszkék az elért eredményekre, ha nekik is részük van benne. S minél nagyobb a sikerben való részük, annál nagyobb a büszkeségük! Azonban még nagyon sok olyan vállalat és szolgáltató egység van, amely nem használja ki teljes mélységében ezt az emberi tulajdonságot. Pedig hát ezzel csak a vásárlók önbizalmát növelnék, és lehetővé tennék számukra, hogy még hatékonyabban támogassák az említett intézményeket feladataik megoldásában. A vásárlók bevonása a termelési és kereskedelmi folyamatba még sok kívánnivalót hagy maga után. De azért már vannak előremutató példák is! Csak így tovább! Nézzük Ramonat úr esetét. Szenvedélyes vitorlás, bár az elmúlt időszakban inkább több bosszúsága, mint öröme volt hajójávi 'j Már régóta hiába kereset, biztonsági szegecseket, hiába kereste fel az illetékes szaküzleteket, sehol nem kapott. Erre támadt egy remek ötlete, s levelet írt a gyártó cégnek, abbán bízva, hogy nekik biztosan vannak szegecseik. Az üzem válasza meg is érkezett postafordultával: „Sajnálattal közöljük, üzemünk nem állít elő ilyen szegecseket, s így nem is tudjuk a kereskedelmi pótalkatrész-ellátást befolyásolni. Megoldásként azonban a következő lehetőséget ajánljuk önnek: 1. Keresse fel az illetékes szaküzleteket! 2. Érdeklődjön más gyáraknál, hogy egyáltalán lé- tezik-e ilyen pótalkatrész! 3. Készítse el saját maga!” A levél elolvasása után Ramonat úr, mint öntudatos vásárló természetesen a 3. megoldást választotta, hiszen az tűnik a legtökéletesebbnek és leg biztosabbnak. (Az 1. pontban leírt lehetőségen ugyanis már túljutott, a 2. pontban leírtakhoz pedig egyáltalán nem volt se kedve, se energiája.) Egy másik nagyon szemléletes példa Kronberg úr esete. Ö három éve hiába keres az üzletekben A—5- ös iratrendezőt. Végső kétségbeesésében elkövette azt a hibát, hogy írt az illetékes gyártónak. A válasz itt is nagyon gyorsan megérkezett: „Sajnálattal közöljük. hogy üzemünk már nem gyárt A—5-ös iratrendezőt. Nem is tudjuk, hogy ki gyárt, és egyáltalán hol kaphat ön ilyet.” E bből a néhány sorból egy valamirevaló vásárló tudja, hogy mi a dolga. Kronberg úr azonban így morfondírozott magában: Hát az mégsem szolgálhatja a népgazdasági érdekeket, ha veszek A—4- es iratrendezőket, s azokat méretre vágatom!? De kedves Kronberg úr! Miért kell ezen annyit gondolkodni? Mint vásárló igazán lehetne egy kicsit rugalmas. Mindannyiunk érdeke ez. Vagy talán nem?! Fordította: Szabó Béla
