Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-13 / 267. szám
1986. november 13. Kelet-Magyarország 3 Talpon maradni ÉRTÉKELNI SZÁZFÉLEKÉPPEN IS LEHET, de ha a végeredmény mindig pozitív, akkor nincs különösebben baj. Ez a megállapítás természetesen nem azt jeleníti, hogy nem voltak bajok, embert próbáló nehéz idők a mezőgazdaság szövetkezeteinek gazdálkodásában. Takács József, az MSZMP KB alosztályvezetője mondta a termelőszövetkezetek megyei küldöttértekezletén: „Szabolcs-Szatmárban a termelő- szövetkezetek az elmúlt öt évben nehéz esztendőket éltek át, elismerésre méltó viszont, hogy talpon maradtak.” Talpon maradni egyet jelent az állóképességgel, küzdeni tudással és küzdeni akarással. Ezekben nem volt hiány, annál is inkább, mert g 89 ezer termelőszövetkezeti tag egy percig sem kételkedett abban, hogy nem a földművelésből fog megélni. És mert ezt a megélhetést alapvetően a tsz biztosítja, a bizalom sohasem rendült meg. Más kérdés az, hogy miközben már 12 milliárdos a mezőgazdasági szövetkezetek évi termelési értéke, a termelési költségnövekedés miatt a nyereség egyre zsugorodik. Tágul az agrárolló és a korábbi szabályozók nem szolgálták a termelésfejlesztési törekvéseket. Szükség volt tehát nemcsak a tsz-ek iránti bizalomra, de arra a hitre is, hogy a gazdálkodást segítőén kedvezőbbre fordul a mezőgazdálkodás központi megítélése. Most ez van soron. A változó idők jellemzője a felgyorsulás. A cselekvés középpontjába kerül a rugalmasság, a megújulási készség, és ennek tanújelét adták a már említett küldöttközgyűlésen a felszólalások is. Mezei Lászlóné, a csengeri Lenin Termelőszövetkezet tagja miközben a szolgáltatások elégtelenségét kifogásolta, arról is szólt, hogy jobban meg kell becsülni a falusi emberek munkáját. A háztáji termelést például úgy ítélte meg, hogy megvan a készség a többtermelésre, de ha nem megfelelő a piac, ha a felvásárlás akadozik, elmegy az emberek kedve és sok minden „lekerülhet a népgazdaság asztaláról”. Magyarán, a falusi ember akar termelni, kész feláldozni erejét és szabad idejét, de látni és élvezni kívánja munkája gyümölcsét. ELHANGZOTT, HOGY MÁRA a mezőgazdaságban jelentősek a szellemi erők. A tsz-ekben 1557 az egyetemet és főiskolát végzettelt száma, 12 781 a szak- és betanított munkás. Sok a fiatal. Vajon a szellemi erőkkel való gazdálkodós megfelel-e a kívánalmaknak és egyáltalán tükröződik-e az eredményekben a szakértelem, a fiatalokra jellemző lendület, alkotókészség? Ebben bizony még nagy a tartalék. De a valamit valamiért elv alapján Berki József Milotáról azt sem felejtette elmondani, hogy bár javult a fiatalok élet- és munkakörülménye, nem megoldott mindenütt a lakáshelyzet, a fiatalok anyagi támogatása. A pályakezdők keresete kevés. Ezek után feltétlenül meg kell említeni, nem panasznap volt a tanácskozás, inkább útkeresés. A gondok felemlítése, még inkább számbavétele feladatokat jelölt. A termelőszövetkezeti parasztság jövőjét* a gazdálkodás hol- napját.mondták a felszólalók. Mert igaz, hogy Szabolcs- Szatmárban, különösen az elmaradott térségekben, a szövetkezetek jó részére olyan terhek rakódtak, amelyek megakadályozták a jövedea’// lök egy barátommal BJ kedvenc parkunk- ban a pádon, és nagyokat hallgatunk. Általában délután szoktunk így együtt hallgatni, végezvén a fárasztó napi teendőkkel, s megmártózva még egyszer a délutáni őszi napsütésben. Barátom tűnődve eregeti a cigarettafüstöt, én pedig jobb híján belelapozok az aznapi újságba. Így hallgatunk csöndben, hosszasan. — Te — bököm oldalba a cimborát —, így sose fogunk rekordot dönteni. Értetlen tekintetek a füstkarikák mögött: — Miféle rekordról fecsegsz? — Éppen arról: a fecsegés rekordjáról. Merthogy már a szószátyárkodásnak is van világbajnoka. — Hülyeség — legyint, és tüntetőén elfordulna. Űj terményszárítót építenek a vásárosnaményi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. A Bábolna B—15 típusú szárító gázüzemeltetésű. A szárító és a hozzá tartozó ötezer tonna termény befogadására szolgáló tároló, utak és egyéb kiszolgáló létesítményekkel együtt 30 millió forintból épül. Próbaüzem november közepén. (E. E. felv.) Drága öröm A közelgő karácsony előtt úgy tűnik, a kereskedelem a nagyhalakat célozza meg. A reklámok, melyek a tévében is napvilágot látnak, hirdetik a hat-, nyolcszáz,- ezerforintos játékokat, az 1400 forintos táwezérlésű kocsit, a 6—8 ezer forintos dzsekit, az 1400 forintos villamos fogkeféi, hogy csak néhány dolgot válasszak ki, találomra. Tegyük ehhez, hogy az ajánlatot tevő időnként hozzáteszi a bűvös „csupán” szót, ami után legalább 2— 3 ezer forintos árú áru következik. Értem én, hogyne érteném, a nagy jövedelmeket le kell fölözni. Tudom, nagyon is jól, hogy a kivételes igényeket ki kell elégíteni. De azt is tudom, hogy Szabolcs-Szatmár megyében is több tízezer olyan ember é3 nyugdíjból, akinek egyhavi járandósága egy Puma cipőre se lenne elég. Országszerte milliók élnek az úgynevezett átlagfizetésből, ami havi hatezer forint, nálunk alig öt. Nos, nekik nincs reklám. Mert aligha hiszem, hogy a fenti ajánlatok — s ez csak egy szelet volt! — elsősorban nekik j szólnak. Elv, sokat hangoztattuk: jj legyen kivételes áru, kivéte- | les áron, de mellette legyen olyan, ami mindenkinek el- ! érhető. Vajon azoknak, akiknek nem futja, a előreláthatóan nem is fogja futni exkluzívra, miért nincs ajánlat? Vagy azt úgyis megveszik? Miért nem érdemlik meg, hogy tippet kapjrnak, hogy anyagi erejükhöz mért dolgok közül tudjanak örömet szerezni? Nagyon nem kedvelem az olyan hírverést, mely inkább ingerel, semmint okosan orientál, gazdagot és szegényt egyaránt. Szeretném hinni, hogy az ünnepig mindez még változik. S vele a szemlélet is, ami szerint csak a drágával lehet örömet szerezni. Jó lenne, ha valaki ezzel szembeállítaná azt, hogy az ajándék nem ártól függően boldogít, hanem a szeretettől, amivel adják. Hogy ez antireklám? Lehet. De becsületes! (bürget) Gazdálkodni csak okosan, szépen * Foga van a napnak. Durinszki Mihály és 13 fős csapata mégis megizzad. A gyulajt szélen a nyáras kitermelése kemény munka. Próbára tesz embert és gépet. De az erdész már új erdőt lát a régi helyén. Örök a körforgás. — Kemény munka volt — mondja Durinszki —, de megbirkóztunk az 1700 köbméterrel. Nagyon jó állomány volt, érdemes megnézni, milyenek a rönkök. Nézegetjük a fát. Ez a papíriparnak, ez a fűrészüzemnek, amaz a ládagyárnak. Gondosan válogatva sorakoznak a stószok.' A földben még ott a tuskó, ezt valószínű, hogy vegyszerrel semmisítik meg. Mert itt még a tél előtt megkezdődik az újratelepítés. I fi r rr Jeleni es jcvo A baktai erdészeti igazgatóságon mondta László Sándor erdőnevelő: — Az egyik szemem sír, a másik nevet. Amikor valahol kitermelik az erdőt, azt mondom mindig: siessetek, hadd jöjjünk az újjal. A telepítés gyönyörű dolog. Optimizmus kell hozzá. A fakitermelés az mindig csak jelen. Az ültetés: jövő. A főkönyvelő, Vida Károly egyszerre találkozik jelennel és jövővel. Neki a gazdálkodás nem mellékes, hiszen a mintegy 8000 hektáros erdőAz semmi... Nem hagyom annyiban: — A Guiness-féle rekordok könyve szerint egy Srí Lanka-i férfi tartotta a fecsegés világcsúcsát: 159 órán át papolt egyfolytában. — Még hogy papolt... több mint hat napig ... — Szó szerint: a buddhista filozófia tanaiba igyekezett bevezetni a hallgatóságot.' — Ezt meg honnan szedted? Meglengetem orra előtt az újságot. — Innen, ni. Üj-Delhiből jelenti valamelyik hírügynökség, hogy egy dél-indiai város parkjában egy Dzsa- jaraman nevű férfi, aki egyébként dohánygyári munkás, alighanem bekerül gazdaság nagy vagyonnal rendelkezik. A Székelytől Ópályiig, a Baktától Mándo- kig terjedő területen évente 210—220 hektár erdő kerül véghasználatra, ugyanennyit telepítenek vissza. El kell látniuk fával a bányászatot, a lakosságot, az ipart. Emellett természetesen ott a természetvédelmi feladat is, hiszen tisztes terület olyan értéket képvisel, hogy az külön gondosságot kíván. — Az igazgatóság termelési értéke évi 150—160 millió. Nyereségünk 20 millió fölött van. Az is igaz — mondja Vida Károly — ezt növelni kell. És ez már nem is olyan egyszerű. A beszélgetésbe itt már bekapcsolódik Deák Ferenc, a fahasználat műszaki vezetője, Pócsi Lajos, aki a kitermelésért felel. Kiderül: a baktai erdészet területe nem növelhető. A 8000 hektár állandó, és az is marad. Mi tehát a teendő? — A fajták gondos megválasztása, a legjobbak köa furcsaságok világrekord- jj jának könyvébe, mert éjt 1 nappallá téve 165 órán át beszélt megállás nélkül. Barátom közönyös afcán némi érdeklődés: — És miről? — A nap és a csillagok állásától kezdve a politikán át a közgazdasági kérdésekig minden elképzelhető témát szóba hozott, sőt még különböző filmek tartalmát is elmesélte. — Mi a fenének? — Hogy ébren tartsa a hallgatóságát. — És meddig bírta? — Az újság szerint 165 órán át, vagyis hat órával felülmúlta rekorder elődjét. — Az semmi — és a barátom elnyom egy lapos | ásitást. — Bagatell. Hallaná ■! csak a feleségemet! És némán, az édes csöndet élvezve hallgatunk tovább. (J.) ________________________ zül is a legjobb tulajdonsággal rendelkezők telepítése. Ez ad jobb, értékesebb fát — összegez László Sándor. — Gyakorta megfordulnak nálunk kutatók, tudományos szakemberek — így Deák Ferenc —, akik sok segítséget nyújtanak. Ma már például az ő segítségükkel jutottunk el oda, hogy magról a legsu- dárabb, leghasznosabb akácot ültetjük. A a V J BO 19 a * JOKGlUfl 18 ei legjobba? — Nem mindig egyszerű egyeztetni az érdekeket — folytatja Pócsi Lajos —, hiszen a felmerülő szükséglet mellett ügyelni kell arra, hogy csak a tájnak megfelelő fajok kerüljenek az erdőbe, ezek feleljenek meg a talajviszonyoknak, szolgálják az új erdők a táj szépítését, s ezáltal feleljenek meg a környezetvédelem követelményeinek is. — És ami még fontos: mindezt gazdaságosan — teszi hozzá a főkönyvelő. — Meg is indokolom: egy hektár új erdő telepítése drága dolog. Csak a földmunka 30 ezer forintba kerül. Hadd tegyem hozzá: még a gyorsan növő fajták esetén is évtizedek kellenek ahhoz, hogy ebből erdő legyen. Figyelni kell tehát arra a hosszú távú, de rövid szakaszokra bontott tervre, mely ügyel arra, hogy megfelelő legyen a rotáció. Érdekek egyeztetése Elég talán felsorolni, hányféle érdek is találkozik: pénzügyi, természetvédelmi, erdőgazdálkodási, telepítési, gazdasági, közjóléti... Es mindez úgy, hogy a b®l- és külkereskedelmi cövvieimé- nyek se sikkadjalak el. Lukács Lóránt, az ófehértói rakodótelep kezelő erdésze így beszél: — Ide évente 30 ezer köbméter fa érkezik. Egy részük az iparnak, a másik a TÜZÉP-nek megy, de van export is, igaz, nem nagy mennyiség. Az idén talán a legfontosabb a bányafa volt, amiből többet értékesítettünk, mint amennyi várható volt. Mindez így egyszerűen hangzik. De amiről eddig nem volt szó, az a szállítás. Hiába működik minden úgy, mint a karika- csapás, ha vagonhiány miatt itt áll a fa. Nincs szomorúbb látvány, mint az, ha ezen a telepen gyűl a készlet. A baktai erdőigazgatóság területén 520 ember dolgozik. Szinte csupa olyan ember, aki szereti az erdőt. Ügy fogalmaznak: a fakitermelés szükséges rossz, ebből élnek, kell a fa másnak is. De a legszebb az örök körforgás, az a látvány, hogy kezük munkája nyomán új erdők is születnek. — Az emberek többsége nem is sejti, milyen csodálatos munka folyik itt — magyarázza jogos lelkesedéssel Deák Ferenc. — Minden erdész szereti az erdőt. Az is, akinek az a dolga, hogy letermelje a fát. Igaz, a főkönyv szerint az eredményeiket forintban mérik. De úgy hiszem, mindennél beszédesebb az embereknek az az erdő, amely gyönyörködtet, egészségessé teszi a környezetet. Vagyis ami pénzben nem mérhető. Durinszkiék már befejezték a gyulaji szélen az erdő kitermelését. Űj helyen zúg a fűrész, csattog a fejsze. De már felzúgtak a traktorok, melyek készítik az ágyat az új magnak, a csemetének. A jövőnek ültetik a fát. Bürget La’os lemtermelést, a fejlesztést, de ezt nem elkönyvelni, hanem megszüntetni kell. Ezért mondta Mészáros Gábor Nagyecsedről, hogy gyorsan megtérülő fejlesztésekre van szükség. Ehhez a gondolathaj társítható Paszternák Jó- \ zsef véleménye Márlapócsról, hogy ahol szükséges, ott a kettős elnökség is segíthet kilábalni a bajból. Nem kell nagy dolgokra törekedni, csalt mindennap dolgozni. A MINDENNAPI MUNKA nem nélkülözheti az előrelátást. a nagyobb távlatokban történő gondolkodást. Ilyen a termőtalajok termőképességének növelése mesaezéssel, műtrágyázással, avagy a gyümölcsösök felújítása, korszerűsítése fajtaváltással. Hiszen igaz, hogy csökkent a téli- alma-termesztési kedv és kihúztak rengeteg gyümölcsfát, de az almára szükség van, éppen ezért nem elég valamit lerombolni, de építkezni is kell. Korszerűbben, igényesebben, a céloknál: és követelményeknek megfelelőbben kell építkezni. Létesítsünk új J kerteket és hasznunkra lehet, I ha nemcsak almafákat ültetnek, de diófát is. P. Szabó Gyula kimondottan a diósok i létesítését javasolta. Tájba illő, hagyományőrző Szatmár- j ban, Beregben a djó, és most j ott tartunk, hogy ebből a j kedvelt és keresett gyümölcsből olyan kevés terem, hogy egy lakosra egy kilogramm- nyi sem jut. Van itt munka, feladat elég. Volt, aki 20 ezer hektár olyan ! föld hasznosításának lehetőségét taglalta, amely csak erdőtelepítéssel szolgálná az embert előnyösen. Nem maradt ki a környezetvédelem sem, kapcsolódva az állattenyésztés fejlesztésével együtt járó dolgokhoz. Meglepő lett j volna, ha nem kerül szóba a hús- és tejtermelés, ha senki sem kardoskodik amellett, hogy az állattenyésztés el nem hanyagolható ága itt a mezőgazdasági termelésnek. A VÉGTELENSÉGIG LEHETNE RAGOZNI az eredményekről, gondokról, feladatokról elhangzottakat. Semmi sem maradit ki ott a közgyűlésen. Fegyelmezett figyelemmel minden témára, növénytermesztésre, állattenyésztésre, melléküzemekre, szociális és más kérdésekre annyi időt szenteltek, ameny- nyíre szükség volt. így történt jó nyitányaként egy új szakasznak azzal a reménynyel, amit Szabó Ferenc MÉM miniszterhelyettes szavaikkal is kifejezett: „Bízom benne, hogy a megyében ezután is a föld fogja eltartani a földművelőt. Ez a bizakodás a földművesekben is erős.” Seres Ernő
