Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-11 / 265. szám

1986. november 11. 3 Kelet-Magyarország Olaj a vízre Köszöntjük Pest megyét Ü zenet érkezik Sza- bolcs-Szatmárba. Pest megye üzene­te. A Pilis erdeinek szép­sége, a Tápió-mente gaz­dagsága, Szentendre vará­zsa, Gödöllő történelme, Vác barokk világa, a Du­nakanyar vízillata érke­zik vendégségbe Nyíregy­házára. Kép és dal, fest­mény és színjáték, nem­zetiségi kultúra és ipar- művészeti alkotás — meg­annyi villanás egy tájról, melyet ismerünk, szíve­sen látogatunk, de talán mégse tudunk róla annyit, amennyit illene. Ma délutántól a Váci Mihály Művelődési Köz­pontban és több helyütt Nyíregyházán a hónap utolsó napjáig kaphatunk ízelítőt arról a vidékről, melynek múltbéli históriá­ja, mai élete, művészete messzire hangzik. Az esz­tendő elején a mi me­gyénk kínálta megannyi szépségét Pest megyében. Szívesen fogadtak, s hi­szem, jobban ismernek, mint annak előtte. Fogad­juk legalább oly jó szív­vel az idelátogatókat, mint ahogy tették ők. Szeretni a hazát úgy lehet igazán, ha emberei, tájai, értékei kitárulnak előttünk. Ettől lesz igazi érték a bemu­tatkozás. Nemcsak egy­mást tudjuk jobban érte­ni, de általa még több szívvel kötődünk a hazá­hoz, melynek minden pontja csodákat ígér az érdeklődőnek. Ezért is kö­szöntjük tiszta szívvel Pest megye hírnökeit, (b) Amikor ilyen idők járnak, hogy egyre kisebb és kisebb a vízszint folyóinkban, s egyelőre kilátás sincs a több hónapos aszály megszűnésé­re, különösen fontos a meg­lévő vizek tisztaságának megőrzése, a víz minőségé­nek óvása. Éppen elég kárt okoz a szárazság, mondhat­juk, legalább arra a kevés vízre vigyázzunk, ami van... Védelem a felszín alatt A vízügyi igazgatóságon külön csoport foglalkozik a vízszennyezések ügyével — ők kapják a bejelentéseket, szakembereik végzik a vizs­gálódást. Idén meglehetősen sok dolguk akadt jelentősebb vízszennyezéseknél — húsz alkalommal tapasztaltak na­gyobb mértékű bajt. Az egyik legkomolyabb veszély az emlékezetes olajvezeték­törés volt a nyár végén. A Barátság kőolajvezetékből ki­folyt nyersolaj fenyegetése nem először késztette mun­kára a vízügyi dolgozókat: a vezeték megléte óta ez már a negyedik alkalom volt. Most a legnagyobb munkát a vezetéktörés környezetének megtisztítása jelentette — hatezer köbméternyi olajos földet kellett eltávolítani, s hasonlóan nagy munka a ta­lajvíz megtisztítása is. Ilyen esetekben elsősorban a felszín alatti vizek védelme a legfőbb feladat. Így volt ez a nyírbátori cipőgyárban is, ahol egy föld alatti tartály hibája miatt került olaj a földbe — veszélyeztetve a bátorligeti ősláp pótolhatat­lan természeti értékeit is. Itt hétszáz köbméter olajos föl­det távolítottak el, s szállí­tottak Debrecenbe, ahol ár­talmatlanításra vár a veszé­lyes hulladéknak számító földtömeg. Kivették a tartályt is — és mondani se kell: nem kevés pénzébe került ez a gyárnak. Régi és súlyos gond a me­gyeszékhelyen az Elekterfém szövetkezet galvanizáló üze­mének szennyezése. Itt rá­adásul nem is szokványos do­logról van szó: nehézfémek kerülnek a talajvízbe, a földbe — króm, nikkel, kad- mium. Ezek különösen ve­szélyesek az emberi egész­ségre. Olyannyira, hogy nem is tudnak mit kezdeni egye­lőre a mérgezett talajjal — kivették és dupla falú mű­anyag zsákokban tárolják, amíg mód nyílik az ártalmat­lanná tételére... Az üzem miatt egyébként a szövetke­zet több, mint egymilliós bírságot fizetett — és ha nem születik megoldás, akkor le is állítják a galvanizálót a közeljövőben. ■■■aMaaai Nem hiányzott az olaj? Különös eset színhelye volt a MÁV nyíregyházi vontatási telepe: háromszázötven ton­na olaj folyt el a lyukas tar­tályból, fenyegetve talajt, vi­zet, míg észre nem vették az olajszennyeződést. Ismétlem: a szennyezést észlelték — nem pedig a nagy mennyisé­gű olaj hiányát! A vízügyi igazgatóság ezért a rendőr­séghez is fordult a mentési­tisztítási munkák mellett: ugyan vizsgálják már ki, hogy vajon miért nem hiány­zott senkinek 350 tonna olaj ? ... HHMMSBMnHI Tisztító, 40 millióért A tyukodi konzervgyár ál­tal már többször szennyezett Holt-Számos újra napirenden van, hiszen a rendkívüli szá­razság miatt a kis víz még érzékenyebb. Már ott tart a Szamos-ág vize, hogy 16 százalékos az iszapjának szer- vesanyag-tartalma — ez any- nyit jelent, hogy haldoklik a víz ... Tanulmányterv készül a környezetvédelmi rekonst­rukcióra, hogy a 25 kilométe­res holtágat megmentsék. Most ősszel — az újabb és még súlyosabb szennyezés el­kerülésére — a konzervgyári szennyvizet elterelik, hogy a tél folyamán ne jusson az alacsony szintű vízbe. A gyárnál egyébként negyven- milliós költséggel készül a tisztító. A felsorolt esetek önma­gukban is tanulságosak lehet­nek — de így egy csokorba gyűjtve már-már fenyegető- ek. A helyzet persze távolról se katasztrofális — de az óvatosság, a fokozott figye­lem és körültekintés sok he­lyen hiányzik. A veszély pe­dig, ami vizeink, földünk ép- ségét-tisztaságát fenyegeti — nagyon is közeli. (tgy) Télre savanyítják a káposztát A Nyíregyházi Zöldért Vállalat Kallói úti telepén káposztasavanyító üzemet létesítettek. A tervek sze­rint ebben a szezonban 300 tonnát dolgoznak fel. Tizenkét ötezer literes kádban folyamatosan ér­lelik a téli vitaminpótló csemegét. A tervek sze­rint exportmegrendelést is kielégítenek, de elsősor­ban a Zöldért-boltokat látják el savanyított ká­posztával. (É. E. felv.) Ő ocsánat, uram, né­hány órára az ölé­be kell ülnöm. Nyolc férfit vetett a sors a Szabolcs expressz egyik fülkéjébe, nyolcán kapjuk most föl egyszerre a fejün­ket a megigézően lágy, bú­gó női hangra. Húsz és har­minc közötti csinos, szőke szépség intézi hozzánk a szavakat. Hogy melyikünk­höz, azt még nem tudni pon­tosan, mégis mindannyian izgatottak leszünk. Néhány perce gördült ki a Nyíregyházára induló vo­nat a Nyugatiból, jóformán el sem helyezkedtünk még. Unalmas útra volt kilátás, de hát ez a tünemény ... Nincs időm ábrándozni, mert a hölgy ezúttal egye­nesen a szemem közé nézve ismétli meg a különös óhajt: — Azt hiszem, az ölében kell utaznom ... Bambán bámulok rá: — Kell?! Hogy izé... az én ölemben? A többiek vigyorognak, láthatólag élvezik a helyze­tet. Nem úgy én: máris cso­rog rólam a víz. — Ne féljen — folytatja a búgó hang tulajdonosa —, nem vagyok nehéz. Fogyó­kúrázom. — Biztos abban, hogy rám gondolt? — kérdem. napra, viszonylatra, osztály­ra, kocsira és helyre vonat­kozó összehasonlításomat elvégeztem —, ámbár még­iscsak különös .:. — Mi van ebben külö­nös? — kottyant bele a párbeszédünkbe a 79-es — Hát persze. Az öné a 86-os hely, nemde? — De igen. Még tegnap megvettem a helyjegyet. Bu­dapesttől Debrecenig. — No látja. Én is. Teg­nap. Budapesttől Nyíregy­házáig. És nekem is ebbe a kocsiba szól, a 86-os hely­re. — Azzal elővette és át­nyújtotta a kis kartonla­pocskát, az utóbbi évszáza­dok legnagyobb találmá­nyát. — Semmi kétség — hüm- mögtem, miután napra, ülésről egy éltesebb fér­fiú. — Női egyenjogúság van, nemde? Osszák meg a helyet! Mindazonáltal fö­löttébb sajnálom, hogy a kisasszony jegye nem a 79- es helyre szól — és meg­igazította a nyakkendőjét. Nem akarom részletezni, hogy mi történt ezután. Le­gyen elég annyi: a különös társasutazás végezte•>'~1 el­kértem a holm- y Bár ne te*‘ kis 1 I­Ritka, mint a fehér holló Nincs titok, munka van * A japánokról hallani olyat, hogy sokan nem veszik ki cé­güknél az őket megillető sza­badságot. Szó ami szó, ná­lunk az efféle önkéntesség ritka, mint a fehér holló. Nem csoda, hogy megütötte a fülemet, amikor a Tiszán­túli Áramszolgáltató Vállalat mándoki kirendeltségének ve­zetője, Hójer Szeverián azt mondta a Petőfi Sándor szo­cialista brigád tagjairól: itt több embernek évről évre benn marad a szabadsága. Jószántukból nem mennek el pihenni. A csapatot a körzetükbe tartozó Eperjeskón találtam meg. Egy kis utcában cse­rélték a villanypóznákat. A megszokott, párhuzamosan futó drótok helyett egyetlen légkábelt feszítettek ki az oszlopok között. Ez az egyik legkorszerűbb eljárás. Találomra megszólítottam egy fiatalembert. Danes La­josnak hívják. — Én mind kivettem a sza­badságomat az idén. Kellett. Most nősültem. Az más. Albert László viszont eb­ben az esztendőben is le­mond a megérdemelt évi pi­henőjéről. — Az igazság az, itt folya­matosan kell menni minden­nek. Nem akarom, és nem is letlenül előkerült — épp a feleségem kezébe. — Kivel utaztál te együtt a Szabolcs expresszen? — szegezte nekem fagyos mo­sollyal a kérdést. Hűvös közönyöm nem volt mesterkélt. — Kivel, kivel... Hát nem látod, hogy mind a két helyjegy ugyanarra a hely­re szól? Vagyis magammal utaztam. _ ??? — A pénztárosnő azt mondta, olyan nagy darab vagyok, s ezért két jegyet adott ki ugyanarra az ülés­re. Ez már az ö éles elméjé­nek is sok volt. — Hát ami igaz, az igaz — enyhült meg egy csapás­ra —, tényleg leadhatnál valamit a súlyodból. Azóta diétázom, de se­baj — a lényeg az, hogy ennyivel megúsztam. Kö­"~<ot neked MÁV, te drá- pontos, csalha­J. N. J. Néhányan a brigádból háló­zatszerelés közben. lehet kihúzni magamat a munka alól. A fogyasztó jo­gosan várja el tőlünk, hogyha bármikor felkattintja a vil­lanykapcsolót, legyen fény, legyen áram. Ez igaz — kötözkodtem az emberekkel —, de alma, pap­rika maguknál is terem. Azt le kell szedni. Az ilyen sze­zonális munkákhoz egy-egy délután, hétvége nem elég. — A kollégák elmennék egymáshoz segíteni — jött a válasz. A brigád egyébként a sok — és nem a kikozmetikázá­sok miatt sok — társadalmi munkájáról híres. A tornyos- pálcái vágóhíd villanyszere­lésétől a záhonyi fedett úszó­medence kábelfektetéséig sok mindent vállaltak az idén. A 21 fős kollektíva társadalmi munkájának értéke 800 ezer forint körül van. Hét elfoga­dott újításuk volt tavaly. Eb­ben az évben eddig ötre ad­ta áldását az illetékes hiva­tal. Mi lehet a titka ezeknek a sikereknek, a szabadságot is feláldozó munkaszeretetnek, annak, hogy itt egy ilyen ütőképes társaság kovácsoló- dott össze? — faggattam a ki­rendeltség-vezetőt és Laba- nincs Imre brigádvezetőt. (Mellesleg a kirendeltség és a brigád majdnem egy és ugyanaz, hiszen a mánaoki tifászosok közül csak néhá­nyan nem tagjai a brigád­nak.) Nincs itt különösebb ti­tok — tűnt ki a válaszokból. Szerény, dolgos emberek jöt­tek össze, akik tudnak és aki­ket hagynak dolgozni. Ami­kor kell, megfogják a munka végét és kivetik maguk kö­zül azt, aki nem így cselek­szik. A csapat létszáma opti­mális, nem szükséges össze­hívni termelési értekezletet, ha vaLami gond van. A mun­kások ismerik egymást, bíz­nak egymásban. A május el­sején kapott Magyar Nép- köztársaság Kiváló Brigádja cím pedig külön lendületet adott mindenkinek. Szóval nincs titok, egysze­rűen munka van. Sztancs János

Next

/
Thumbnails
Contents