Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-11 / 265. szám
1986. november 11. 3 Kelet-Magyarország Olaj a vízre Köszöntjük Pest megyét Ü zenet érkezik Sza- bolcs-Szatmárba. Pest megye üzenete. A Pilis erdeinek szépsége, a Tápió-mente gazdagsága, Szentendre varázsa, Gödöllő történelme, Vác barokk világa, a Dunakanyar vízillata érkezik vendégségbe Nyíregyházára. Kép és dal, festmény és színjáték, nemzetiségi kultúra és ipar- művészeti alkotás — megannyi villanás egy tájról, melyet ismerünk, szívesen látogatunk, de talán mégse tudunk róla annyit, amennyit illene. Ma délutántól a Váci Mihály Művelődési Központban és több helyütt Nyíregyházán a hónap utolsó napjáig kaphatunk ízelítőt arról a vidékről, melynek múltbéli históriája, mai élete, művészete messzire hangzik. Az esztendő elején a mi megyénk kínálta megannyi szépségét Pest megyében. Szívesen fogadtak, s hiszem, jobban ismernek, mint annak előtte. Fogadjuk legalább oly jó szívvel az idelátogatókat, mint ahogy tették ők. Szeretni a hazát úgy lehet igazán, ha emberei, tájai, értékei kitárulnak előttünk. Ettől lesz igazi érték a bemutatkozás. Nemcsak egymást tudjuk jobban érteni, de általa még több szívvel kötődünk a hazához, melynek minden pontja csodákat ígér az érdeklődőnek. Ezért is köszöntjük tiszta szívvel Pest megye hírnökeit, (b) Amikor ilyen idők járnak, hogy egyre kisebb és kisebb a vízszint folyóinkban, s egyelőre kilátás sincs a több hónapos aszály megszűnésére, különösen fontos a meglévő vizek tisztaságának megőrzése, a víz minőségének óvása. Éppen elég kárt okoz a szárazság, mondhatjuk, legalább arra a kevés vízre vigyázzunk, ami van... Védelem a felszín alatt A vízügyi igazgatóságon külön csoport foglalkozik a vízszennyezések ügyével — ők kapják a bejelentéseket, szakembereik végzik a vizsgálódást. Idén meglehetősen sok dolguk akadt jelentősebb vízszennyezéseknél — húsz alkalommal tapasztaltak nagyobb mértékű bajt. Az egyik legkomolyabb veszély az emlékezetes olajvezetéktörés volt a nyár végén. A Barátság kőolajvezetékből kifolyt nyersolaj fenyegetése nem először késztette munkára a vízügyi dolgozókat: a vezeték megléte óta ez már a negyedik alkalom volt. Most a legnagyobb munkát a vezetéktörés környezetének megtisztítása jelentette — hatezer köbméternyi olajos földet kellett eltávolítani, s hasonlóan nagy munka a talajvíz megtisztítása is. Ilyen esetekben elsősorban a felszín alatti vizek védelme a legfőbb feladat. Így volt ez a nyírbátori cipőgyárban is, ahol egy föld alatti tartály hibája miatt került olaj a földbe — veszélyeztetve a bátorligeti ősláp pótolhatatlan természeti értékeit is. Itt hétszáz köbméter olajos földet távolítottak el, s szállítottak Debrecenbe, ahol ártalmatlanításra vár a veszélyes hulladéknak számító földtömeg. Kivették a tartályt is — és mondani se kell: nem kevés pénzébe került ez a gyárnak. Régi és súlyos gond a megyeszékhelyen az Elekterfém szövetkezet galvanizáló üzemének szennyezése. Itt ráadásul nem is szokványos dologról van szó: nehézfémek kerülnek a talajvízbe, a földbe — króm, nikkel, kad- mium. Ezek különösen veszélyesek az emberi egészségre. Olyannyira, hogy nem is tudnak mit kezdeni egyelőre a mérgezett talajjal — kivették és dupla falú műanyag zsákokban tárolják, amíg mód nyílik az ártalmatlanná tételére... Az üzem miatt egyébként a szövetkezet több, mint egymilliós bírságot fizetett — és ha nem születik megoldás, akkor le is állítják a galvanizálót a közeljövőben. ■■■aMaaai Nem hiányzott az olaj? Különös eset színhelye volt a MÁV nyíregyházi vontatási telepe: háromszázötven tonna olaj folyt el a lyukas tartályból, fenyegetve talajt, vizet, míg észre nem vették az olajszennyeződést. Ismétlem: a szennyezést észlelték — nem pedig a nagy mennyiségű olaj hiányát! A vízügyi igazgatóság ezért a rendőrséghez is fordult a mentésitisztítási munkák mellett: ugyan vizsgálják már ki, hogy vajon miért nem hiányzott senkinek 350 tonna olaj ? ... HHMMSBMnHI Tisztító, 40 millióért A tyukodi konzervgyár által már többször szennyezett Holt-Számos újra napirenden van, hiszen a rendkívüli szárazság miatt a kis víz még érzékenyebb. Már ott tart a Szamos-ág vize, hogy 16 százalékos az iszapjának szer- vesanyag-tartalma — ez any- nyit jelent, hogy haldoklik a víz ... Tanulmányterv készül a környezetvédelmi rekonstrukcióra, hogy a 25 kilométeres holtágat megmentsék. Most ősszel — az újabb és még súlyosabb szennyezés elkerülésére — a konzervgyári szennyvizet elterelik, hogy a tél folyamán ne jusson az alacsony szintű vízbe. A gyárnál egyébként negyven- milliós költséggel készül a tisztító. A felsorolt esetek önmagukban is tanulságosak lehetnek — de így egy csokorba gyűjtve már-már fenyegető- ek. A helyzet persze távolról se katasztrofális — de az óvatosság, a fokozott figyelem és körültekintés sok helyen hiányzik. A veszély pedig, ami vizeink, földünk ép- ségét-tisztaságát fenyegeti — nagyon is közeli. (tgy) Télre savanyítják a káposztát A Nyíregyházi Zöldért Vállalat Kallói úti telepén káposztasavanyító üzemet létesítettek. A tervek szerint ebben a szezonban 300 tonnát dolgoznak fel. Tizenkét ötezer literes kádban folyamatosan érlelik a téli vitaminpótló csemegét. A tervek szerint exportmegrendelést is kielégítenek, de elsősorban a Zöldért-boltokat látják el savanyított káposztával. (É. E. felv.) Ő ocsánat, uram, néhány órára az ölébe kell ülnöm. Nyolc férfit vetett a sors a Szabolcs expressz egyik fülkéjébe, nyolcán kapjuk most föl egyszerre a fejünket a megigézően lágy, búgó női hangra. Húsz és harminc közötti csinos, szőke szépség intézi hozzánk a szavakat. Hogy melyikünkhöz, azt még nem tudni pontosan, mégis mindannyian izgatottak leszünk. Néhány perce gördült ki a Nyíregyházára induló vonat a Nyugatiból, jóformán el sem helyezkedtünk még. Unalmas útra volt kilátás, de hát ez a tünemény ... Nincs időm ábrándozni, mert a hölgy ezúttal egyenesen a szemem közé nézve ismétli meg a különös óhajt: — Azt hiszem, az ölében kell utaznom ... Bambán bámulok rá: — Kell?! Hogy izé... az én ölemben? A többiek vigyorognak, láthatólag élvezik a helyzetet. Nem úgy én: máris csorog rólam a víz. — Ne féljen — folytatja a búgó hang tulajdonosa —, nem vagyok nehéz. Fogyókúrázom. — Biztos abban, hogy rám gondolt? — kérdem. napra, viszonylatra, osztályra, kocsira és helyre vonatkozó összehasonlításomat elvégeztem —, ámbár mégiscsak különös .:. — Mi van ebben különös? — kottyant bele a párbeszédünkbe a 79-es — Hát persze. Az öné a 86-os hely, nemde? — De igen. Még tegnap megvettem a helyjegyet. Budapesttől Debrecenig. — No látja. Én is. Tegnap. Budapesttől Nyíregyházáig. És nekem is ebbe a kocsiba szól, a 86-os helyre. — Azzal elővette és átnyújtotta a kis kartonlapocskát, az utóbbi évszázadok legnagyobb találmányát. — Semmi kétség — hüm- mögtem, miután napra, ülésről egy éltesebb férfiú. — Női egyenjogúság van, nemde? Osszák meg a helyet! Mindazonáltal fölöttébb sajnálom, hogy a kisasszony jegye nem a 79- es helyre szól — és megigazította a nyakkendőjét. Nem akarom részletezni, hogy mi történt ezután. Legyen elég annyi: a különös társasutazás végezte•>'~1 elkértem a holm- y Bár ne te*‘ kis 1 IRitka, mint a fehér holló Nincs titok, munka van * A japánokról hallani olyat, hogy sokan nem veszik ki cégüknél az őket megillető szabadságot. Szó ami szó, nálunk az efféle önkéntesség ritka, mint a fehér holló. Nem csoda, hogy megütötte a fülemet, amikor a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat mándoki kirendeltségének vezetője, Hójer Szeverián azt mondta a Petőfi Sándor szocialista brigád tagjairól: itt több embernek évről évre benn marad a szabadsága. Jószántukból nem mennek el pihenni. A csapatot a körzetükbe tartozó Eperjeskón találtam meg. Egy kis utcában cserélték a villanypóznákat. A megszokott, párhuzamosan futó drótok helyett egyetlen légkábelt feszítettek ki az oszlopok között. Ez az egyik legkorszerűbb eljárás. Találomra megszólítottam egy fiatalembert. Danes Lajosnak hívják. — Én mind kivettem a szabadságomat az idén. Kellett. Most nősültem. Az más. Albert László viszont ebben az esztendőben is lemond a megérdemelt évi pihenőjéről. — Az igazság az, itt folyamatosan kell menni mindennek. Nem akarom, és nem is letlenül előkerült — épp a feleségem kezébe. — Kivel utaztál te együtt a Szabolcs expresszen? — szegezte nekem fagyos mosollyal a kérdést. Hűvös közönyöm nem volt mesterkélt. — Kivel, kivel... Hát nem látod, hogy mind a két helyjegy ugyanarra a helyre szól? Vagyis magammal utaztam. _ ??? — A pénztárosnő azt mondta, olyan nagy darab vagyok, s ezért két jegyet adott ki ugyanarra az ülésre. Ez már az ö éles elméjének is sok volt. — Hát ami igaz, az igaz — enyhült meg egy csapásra —, tényleg leadhatnál valamit a súlyodból. Azóta diétázom, de sebaj — a lényeg az, hogy ennyivel megúsztam. Kö"~<ot neked MÁV, te drá- pontos, csalhaJ. N. J. Néhányan a brigádból hálózatszerelés közben. lehet kihúzni magamat a munka alól. A fogyasztó jogosan várja el tőlünk, hogyha bármikor felkattintja a villanykapcsolót, legyen fény, legyen áram. Ez igaz — kötözkodtem az emberekkel —, de alma, paprika maguknál is terem. Azt le kell szedni. Az ilyen szezonális munkákhoz egy-egy délután, hétvége nem elég. — A kollégák elmennék egymáshoz segíteni — jött a válasz. A brigád egyébként a sok — és nem a kikozmetikázások miatt sok — társadalmi munkájáról híres. A tornyos- pálcái vágóhíd villanyszerelésétől a záhonyi fedett úszómedence kábelfektetéséig sok mindent vállaltak az idén. A 21 fős kollektíva társadalmi munkájának értéke 800 ezer forint körül van. Hét elfogadott újításuk volt tavaly. Ebben az évben eddig ötre adta áldását az illetékes hivatal. Mi lehet a titka ezeknek a sikereknek, a szabadságot is feláldozó munkaszeretetnek, annak, hogy itt egy ilyen ütőképes társaság kovácsoló- dott össze? — faggattam a kirendeltség-vezetőt és Laba- nincs Imre brigádvezetőt. (Mellesleg a kirendeltség és a brigád majdnem egy és ugyanaz, hiszen a mánaoki tifászosok közül csak néhányan nem tagjai a brigádnak.) Nincs itt különösebb titok — tűnt ki a válaszokból. Szerény, dolgos emberek jöttek össze, akik tudnak és akiket hagynak dolgozni. Amikor kell, megfogják a munka végét és kivetik maguk közül azt, aki nem így cselekszik. A csapat létszáma optimális, nem szükséges összehívni termelési értekezletet, ha vaLami gond van. A munkások ismerik egymást, bíznak egymásban. A május elsején kapott Magyar Nép- köztársaság Kiváló Brigádja cím pedig külön lendületet adott mindenkinek. Szóval nincs titok, egyszerűen munka van. Sztancs János
