Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-10 / 264. szám

1986. november 10. Kelet-Magyarország 7 Ma tojj ka f élidő. A csapatok az öltözőbe mennek. Az oldalvonalnál egy ci­vil ruhás, svájcisapkás ember melegít. A lelátón üdvrivalgás. Matejkát mindenki ismeri. Meglett férfi. Többször leguggol, majd feláll, utána csinál néhány fekvőtámaszt. Ké­sőbb a közönség közelébe megy, az egyik kezét a szájához emeli és tötötö . . tőd — eképpen trombitál. A nézők dőlnek a nevetés­től. Már oda a meccs okoz­ta feszültség, izgalom. Ma- tejka a labdával ahhoz a kapuhoz „sprintéi”, ame­lyik a térfélcsere után az ellenfélé lesz. Mögötte labdaszedő srácok szalad- 1; nak. Matejka a futballt szertartásosan a 11-es pontra teszi és ráhelyezi a sapkáját. Ezután 8—10 métert hátra megy, majd nekiszalad és bumm, a labdát az üres kapura lö­vi. Legtöbbször szép gólt rúg. (A léc alá, a bal, vagy jobb felső sarokba.) Tap­sot is kap érte. Matejka az ellenfél kapuját ekép­pen babonázza. Nem tu­dom, hogy Matejka mi- att-e, de ebben az időben több mérkőzés dőlt el a nyíregyházi csapat javára. Matejka rúgja-rúgja a 11- eseket, ha ugyan a labda­szedők nem lövik el előle a focit. Ha igen, akkor „no de ilyen szemtelen­séget" — mottóval geszti­kulál. A főszereplő, igaz a derekáig érő srácokkal, de szép cseleket is bemu­tat. A Matejka műsorszá­mát a kezdődő második félidő szakítja félbe. A folytatás a legközelebbi hazai meccs alkalmával. A több ezer főnyi közön­ség szinte sajnálja, hogy vége a sziporkázóan szel- - lemes (azt látni kellett) Matejka-számnak. Hogy ez a IS—20 eszten­dős történet miért jutott eszembe? Azért, mert a nyíregyházi stadionból a legutóbbi NYVSSC-meccs után a mellettem hazafelé tartó két szurkoló Matej­kát emlegette. Vajon ma miért nincs Matejkánk? (cselényi) Tollaslabda A hét végén Nyíregyházán rendezték a töllaslabdázók ha­gyományos november 7-i em­lékversenyét.' amely egyben fő­próba volt a napokban sorra ke­rülő varsói nemzetközi bajnok­ság előtt. A Bánki szakközépis­kola csarnokában nyolc egyesü­let versenyzői, köztük a váloga­tott tagjai vettek részt a küzde­lemben. A férfi egyesben Petro- vlts, a nőknél Dovalovszky vég­zett az élen.­A találkozó végeredménye, fér­fi egyes (24 induló): 1. Petrovits Gábor (BEAC), 2. Andita Supar- madi (NYVSSG). Döntő: 15:5, 15:8. 3. Klein (HOSE) és Nagy A. (Papp SE). Női egyes (18): 1. Dovalovszky Márta (HOSE), 2. Fórián (D. Ki­Á balkányi sikerkovács Sorolhatnánk a megszólítá­sait: volt labdarúgó-játékos, asztaliteniszező, a sportban szinte minden tisztséget elért már: egyesületi elnökségi tag. sportvezető. A „tanár úr”-tól az „elnök”-ig széles a skála. Szántó János csak ennyit mond magáról: — Bár sportköri elnök va­gyok, a főállásom iskolaigazga­tó-helyettes. Szeretem a spor­tot, de egymagám kevésre vin­ném, amit elértünk, az kol­lektiv munka eredményé. Szimpatikus, egyszerű em­ber. Munkahelyén, a Balkányi Általános Iskolában beszélget­tünk. ö azt mondja, az ered­mény a falu összefogása nyo­mán született és születik a Balkányi Medosz SE-ben, a hét és, fél ezres községben. — öt esztendeje vagyok a helyi sportegyesület elnöke. Az úttörőktől az üzemekig, a szervezéstől a vensenyek lebo­nyolításáig, minden a mi fel­adataink közé tartozik. A 48 éves Szántó János igy mutatja be a kék-fehér színt viselő sportegyesület szakosz­tályait. A labdarúgók a me­gyei másodosztály élmezőnyé­ben vannak, talán előbbre is léphetnek. A birkózók eredmé­nyei minden várakozást felül­múlnak, a megyei úttörő-olim­pián például a tíz súlycsoport­ból kilencben, balkányi fiú állhatott a dobogó legtetején. A korábbi évek felfedezettje Pailkas Laci, ma már első osztályú klubban versenyez. Aztán ott vannak a kézilab­dázók-, részükre bitumenes pá­A közel kilencszáz tanulót számláló iskola — ahol Szántó János az igazgatóhelyettes — jelentős szerepet tölt be a nagyközség sportéletében. A helyi vezetés mindenkor szív­ügyének tekinti Balkány sport­ját, segíti, sokat tesz érte. A környező tanyavilágból — Ci- bakpusztáról, Tormásról, Nagy- mogyorósról, Perkedről... — i<je járó gyerekek a betűvetés mellett, a sport szebbik olda­lát, az egészséges mozgást, a játékot is megkapják, verse­nyeznek egymással, hogy ké­sőbb az egyesület sportolói le­gyenek. — Szeretik a sportot a kör­nyéken — mondja az igazgató- helyettes. — Innen indult pél­dául Dupai, Kovács II., ma NB I-es labdarúgók. A Vasas­birkózók rendszeresen elláto­gatnak hozzánk, komplett sző­nyeget ígértek. Szántó János társadalmi mun­kás, tevékenységét nem lehet forintokban mérni. A sport ön­kéntese. Nem maradhat el a kérdés: vajon miért csinálja? Szenve­délyből, hivatásérzetből? Hi­szen nem saját eredményei­nek, mások sikereinek ková­csa. Hiúság sem fűtheti, hi­szen nincs a sport „kirakatá­ban”, világcsúcsok, nagy baj­noki eredmények nem fémjel­zik nevét, pályafutását. — Miért? ... — gondolkozik el. — Talán mert jólesik látni, hogy munkám másoknak örö­met szerez, s hogy olykor a kevésből többet tudok gyúr­ni . . . (k. gy.) A vb utón Nyíregyházán: Súlyemelő OB — 1986. Az idén keresve sem lehetett volna mél­tóbb helyet találni a magyar súlyemelő-bajnokság színhelyé­ül, mint Szabolcs-Szatmár me­gyét. Az ország eme legkeletibb részén, kedvelik ezt a sportágat, sokat tesznek érte. Ezért sem véletlen a választás, hogy Nyír­egyháza rendezi a nehéz súly­zók képviselőinek idei nagy via­dalát. A Szabolcs-Szatmár megyei Ta­nács testnevelési és sportosztá­lya valóságos főhadiszállása az előkészületeknek. Vass Géza a sportosztály főelőadója adatok­kal szolgál: — Úgy érezzük, hogy megyénk súlyemelősportjának eddigi ered­ményei, a példásan lebonyolí­tott országos versenyek, garan­ciát biztosítanak a bajnokság jó rendezéséhez. Igaz, ilyen nagy­szabású súlyemelő-esemény még nem volt Szabolcs-Szatmárban. Szeretnénk színvonalasan ren­dezni a viadalt, valamennyi résztvevő számára felejthetet­lenné tenni. Tudjuk, ez nem kis feladatot jelent. Tavaly Szom­bathelyen rendezték a magyar bajnokságot, az ott szerzett ta­pasztalatokat igyekszünk jól hasznosítani. A rendezők már túl vannak az úgynevezett „főpróba” nehézsé­gein. A közelmúltban Nyíregy­házán zajlott súlyemelőverse- nyek, bizonyos támpontul szol­gálnak a szakembereknek. A szervezők véleménye szerint „sinen” mennek a dolgok. Va­jon milyen lesz a folytatás? — Az előkészítő munkát már tavasszal megkezdtük — tájé­koztatott Bige Lászlóné a sport­osztály csoportvezetője. — Me­gyénk párt- és tanácsi vezetése minden segítséget megad a baj­nokság rendezéséhez. E nagyfo­kú gondoskodás bizonyítéka az is, hogy március hónapban meg­alakult a szervező bizottság, s a tisztségviselők a megye vezetői nizsi). Döntő: 11:1, 11:7. 3. Csi­kós (HOSE) és Papp A. (SZO- TE). Férfi páros (16): 1. Vörös, Pet­rovits (H. Zrínyi SE, BEAC), 2. Rolek, Herling (H. Zrínyi SE). Döntő: 14:18, 17:13, 15:11. 3. Nagy A., Jankovits (Papp SE. Zrínyi SE) és Klein, Borka (HOSE, NYVSSC). Női páros (10): 1. Dovalovszky, Csikós (HOSE), 2. Kovács Zs. Papp A. (SZOTE). Döntő: 15:5, 15:7. 3. Gönczi, Keul (NYVSSC) és Fejes, Dubicz (Zrínyi SE, III. kér. TTVE). Vegyes páros (18): 1. Vörös, Dovalovszky (Zrínyi SE, HOSE), 2. Petrovits, Csikós (BEAC, HO­SE). Döntő: 15:8, 15:13. 3. Nagy A., Losonczki (Papp SE, Nyh. VSSC) és Klein, Papp A. (HO­SE, SZOTE). Még egy pillanat — Jacsó László koncentrál. (Farkas József felvé­tele) köréből kerültek ki. Rövid időn belül munkabizottságok alakul­tak. A sportosztály asztalán számos grafikon és kimutatás a ver- senyprogram-előkészítés előreha­ladásáról árulkodik. Az egyik­ről leolvasható: a versenyzőket a város különböző helyein szál­lásolják el. — Hogyan fest a versenyprog­ram — kérdeztük Vass Gézától. — A bajnokság résztvevői de­cember 3-án érkeznek Nyíregy­házára. December 4. és 6. között zajlanak a versenyek, naponta több súlycsoportban hirdetnek bajnokot. A programot úgy ál­lítottuk össze, hogy megfelelő szabad idővel is rendelkezzenek a sportolók. — Hány résztvevőre számíta­nak? — Valamennyi súlycsoportban tíz versenyző indul, a résztve­vők száma száz fő. — Milyen lesz a nyitóünne­pély? — A bajnokság ünnepélyes megnyitója december 4-én 17,45 órakor lesz a városi stadionban, ahol a versenyek is zajlanak. A szervezők, a rendezők tehát készülnek. De vajon a sporto­lók, ők hogyan programozzák a versenyig hátralévő időt? Erről Rácz Andrással az NYVSSC súlyemelők vezető edzőjével be­szélgettünk. — November hónapban Szófiá­ban világbajnokság lesz, ezen a teljes magyar válogatott elindul. Innen hazaérkezvén már csak a nyíregyházi bajnokságra kon­centrálnak a súlyemelők. — Kiket láthat a nyíregyházi közönség? — Itt lesz a leninvárosi Sza- nyi Andor, a diósgyőri Barsi László és Jacsó László, a kecs­keméti Messzi István, a tatabá­nyai Oláh Béla, Balázsfi Zoltán az Oroszlányi Bányász ver­senyzője és rajtuk kívül számos neves súlyemelő. — És a nyíregyháziak? — Klubunk négy versenyzőt indít a sportág nagy viadalán. Ondi László, Mészáros Miklós, Krakomperger László és a plusz 110 kg-os Molnár Miklós képvi­seli a piros-kék színeket, igyek­szik jól helytállni. A jó formá­ban lévő Molnártól dobogós he­lyezést vár a szabolcsi közvéle­mény. — Női bajnokságot is rendez­nek? — Igen, erre is sor kerül de­cember 6-án a nyíregyházi sta­dion csarnokában. A verseny nyílt, bárki részt vehet rajta. A jelentkezőknek a Magyar Súly­emelő Szövetségbe kell elkülde­niük írásos kérelmüket. Az in­dulók két kategóriában verse­nyeznek, az ifjúságiak (15—20 év) és a felnőttek (20 év fölött) próbálhatják erejüket, ügyessé­güket. Az előbbi kategóriában 44 kiló az alsó súlyhatár, míg az utóbbiban 48 kiló. A nyíregyhá­zi verseny alapján jelölik ki a következő évi válogatott kerete­ket, ami annál is érdekesebb, mert Jövőre világ- és Európa- bajnokságot is rendeznek már női súlyemelésben. Büszkék len­nénk, ha szabolcsi lányok, asz- szonyok is lennének az indulók között a decemberi versenyen. Kovács György lyát építettek a községben. De hallatnak magukról az atléták, az asztaliteniszezők. A tömeg­sport terén is tevékenykednek a balkányiak, évente rendsze­resen tartanak bajnokságokat, versenyeket. Legutóbb községi futónapot rendeztek. A sportköri elnök büszkén sorolj a azok, nevét, akik sokat segítenek, kovácsolói a balká­nyi sportélet jobbításának. Ilyen például Néző Ferenc, Tóth József, Nyeste István. Horváthné Illés Klára, Kámi László és a többiek munkája eredményezte, hogy példaként emlegetik a balkányiakat, ez­zel elismerve az elnök munká­ját is. öt nappal ezelőtt — éppen születésnapján — Nyírbátor­ban vehette át a „Kiváló Tár­sadalmi Munkáért” kitüntetést. Nem titkolja, jólesett a hiva­talos elismerés, érzi, hogy meg­becsülik munkáját. Súlyemelők randevúja A vakáció, a nyári szabadsá­gok után ismerősök körében gyakori a kérdés: merre jár- tál? Ma már nem lepődik na­gyot senki, ha ismerőse Pá­rizsban, Bécsben, esetleg Skan­dináviában vagy a Földközi- tenger partján töltött rövidebb- hosszabb időt. Am az öreg kon­tinensen kívüli utazás még min­dig csak keveseknek adatik meg, és egy Ilyen út bizony irigylésre méltó lehetőség. Mi­ként egy szabolcsi fiatalembe- ré, aki kora ősszel a titokzatos Távol-Keleten, Japánban járt. Mester István, a tiszadobi gyer- mekvárofs nevelője egyetemi évei alatt Debreceniben kezdett el ka- ratézni. A shotokán szakág egyik megyebeli megszállottja. Egy Ja­pánból érkezett meghívást kőve­tően került az Antal János négy- dlanos mester vezette kiutazó cso­port tagijai közé. — Szeptember derekán indul­tunk a hosszú útnak — kezdte élménybeszámolón át. M AX.ÉV ­géppel repültünk Moszkváig, on­nan belföldi járattal Haba­rovszkig. Ott vonatra szálltunk, Náhodkán pedig vízre. Két és fél napos tengeri haj óutat köve­tően érkeztünk meg Yokohamá­ba. összesen öt napot utaztunk. — Hároan hetet töltöttünk Ja­pánban, néhány nap kivételével Tokióban. Tulajdonképpen az út egy edzőtáborozás volt, hiszen naponta kétszer gyakoroltunk vendéglátónk, a hétdamos lidia mester edzőteremében, a Hazaji Do y óban, illetve a Taisho egye­tem klubjában.. Iida mester már járt hazánkban, és az ő házának vendégszeretetét élveztük. — Látogatásunk alatt rendezték a 29. japán bajnokságot, ame­lyekhez hasonló .színvonalú ver­seny nincs még a világon. A két­napos találkozót ennek ímegifeü-e- 1*5 módon és külsőségek mellett rendezték a tokiói Budokanbian, természetesen telt ház előtt. Ami különösen tetszett: katátoan — formagyakorlat — a legjobb nyolc között már minden csapat más-más gyakorlatsort adott elő. A bajnokság nagy sztárja a hét- dános Tanaka volt, az „élő le­genda”, ahogyan a japánok ne­vezik. A selejtezők alatt a leg­többen /az ő oktatófilmjeit néz­ték videón, mikor pedig tatami­ra lépett, mindenki rohant a né­zőtérre élőben figyelni. Rajongói nagy bánatára végül eltaktikázta a versenyt, és nem nyert. Csa­patban a Taisho egyetem klub­ja, egyéniben pedig az ő ver­senyzőjük, a mégy dános Ogura lett a bajnok. —- Amennyire három hét alatt és az edzések mellett lehetséges, próbálójuk megismerni Tokiót. Hogy milyen a világ egyik leg­nagyobb városa, nehéz röviden elmondani. Hatalmas, • tíz metró és három gyorsvasútvomat há­lózza be. Az utcákon millió em­ber és kocsi, meglepő a tiszta­ság és a nyugodtság. Udvariasak és segítőkészek a japánok. Töb­bek között voltunk az Akihabara ruevű, belvárostnyi elektronikus üzletközpontban, ahol — mint máshol is — az eladók az utcá­ról, sűrű hajlongások közepette invitálják üzletükbe a járókelő­ket. A korábbam Belgiumiban, inst ruktoroskodó Sawada mester meghívott bennünket egy, a Fuji lábainál fekvő kiisvá roskába, ahol a polgármester is fogadott bennünket, és ott jártunkat a vá­ros vendég könyvében örökítet­tük meg. — Három napoí töltöttünk a fővárostól mintegy négyszáz ki­lométernyire fekvő Sendai ban. A távolságot két óra alatt tetté meg a r.zaiperexpressz, amely fő­ként a varosokban a född alatt, egyébiként pedig több emeletnyi magas pályán száguldott. Cso­dálkozva álltunk meg a peronra .felfestett kocsis zárnunk előtt, és még jobbam meglepődtünk, mi­kor a menetrendben szereplő másodpercben, a peronon megje­lölt helyién állt meg a vagon. Nagy élményt jelentett Sendai- úam egy tengeri hont ás mattal egy- bekötött jachtkiránduliás, de ter­mészetesen ez alatt-a három, nap alatt is edzettünk. — Mint karatékák, az átlag- idiegenihez képest valamelyest kö­zelebb voltunk a japánok külön­leges világához. Amelybe hamar és könnyen beilleszkedtünk, az alkalmazkodásban sokat segített, hogy közöttük voltunk, és há­rom hétig úgy éltünk, mint ők. A dojoibeli élertibol edzések szel­leme, az edzések módszere fo­gott meg leginkább, ezeket sze­detném majd itthon hasznosíta­ná. Amit pedig az edzőtermeken kívül láttunk, szintén felejthe­tetlen élményként marad meg. Szeretnénk viszonozni majd venr dégliáitóiinkniak mindazt, amit ad­tak. — A három hét hatmar eflszállt, visszafelé is ugyanazon az útvo­nalon utazitunk. Érdekes, hogy viszontláttunk néhány korábbi magyar útitá rs unkát, köztük egy nyugdíjas nénit, aki egyedül vá­gott neki a távoli útnak. * Három hét élményeit, egy tá­voli világ varázsát néhány sor­ban., egy rövid beszélgetésben visszaadni lehetetlen. Sztorikat, különleges és „japános” történe­teket vártam Mester Istvántól, ő pedig mondta egyre-másra. Min­den kinti óra tartogatott vala­mit, ami csak akkor, és csak Japánban történhet meg. (Ké­pünkön : tokiói utcán . . .) Mán László Tiszadobról — Tokióba Három hét a karate Mekkájában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents