Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-07 / 263. szám
KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1986. november 7. © Kultúránk „nagykövetei" Élénkülő nemzetközi kapcsolatok Sikeremberek Az utóbbi időkben megélénkültek megyénk nemzetközi kulturális kapcsolatai. A legtöbb csoportot a Váci Mihály művelődési ház küldi és fogadja a hasonló feladatú intézmények közül. Erről kaptunk tájékoztatást az intézmény főmunkatársától, Bradács Mária népművelőtől. Ezt az esztendőt nyugodtan elkönyvelhetik a „cserekapcsolatok évének”. Ritka év az, amikor ilyen nagy a jövés-menés, oda és vissza. Jól jellemzi ezt két szám: 1986- ra hét kulturális cserét terveztek, utaztatást és külföldi csoport fogadását, ezzel szemben 15 lett belőle. Nem véletlen, hogy leginkább a zenével kapcsolatos műfaj képviselői kelnek útra. Ha az ének szövege nem is érthető idegen nyelven, azért gondolatokat közvetít a dallam, a hangszer — a muzsika nyelve nemzetközi. így főleg kórusok és a népi együttesek illetve a néptáncosok élhetnek a cserekapcsolatok lehetőségével. A művelődési ház dolgozói figyelemmel kísérik a megyében működő amatőr művészeti együttesek munkáját, rendszeresen tájékozódnak programjaikról, műsoruk színvonaláról, így döntenek arról, kit küldjenek ki a külföldi meghívásra. Nem ritkaság, hogy idős parasztemberek a népdalkörrel jutnak ki először más országba. Az ilyen csoportoknál, főként a falusi népdalköröknél valóságos szenzáció egy-egy ilyen út, annak minden izgalmával, látnivalójával. Szerepet kap maga az utazás, talán ugyanolyan fontos, mint a fellépés. És külföldön menynyire más az aggodalom a produkció minőségéért! Néhány profi színvonalú együttesben, mint például a szimfonikus zenekarban, a vegyeskarban, vagy az Ifjú Zenebarátoknál az ilyen utazás már másodlagos tényező, noha ők sem járnak gyakrabban külföldre, mint mások, mégis az indulás előtt és az út idején a legfontosabb a szakmai felkészülés. Ennek meg is van az eredménye, külföldről még helyezés nélkül nem jött vissza csoportjuk, de jellemző, hogy erős versenyeken is 1—3. helyet szereznek. — Erősen hat egy ilyen út a közösségre és az egyénre — mondja Bradács Mária. — Nő az összetartás, az egymásra figyelés, és nem túlzás: ; a nemzeti öntudat is. Mi | minden út előtt elmondjuk: i külföldön Magyarországot j képviselik, akként viselkedjenek! Eddig még nem volt ezzel semmi probléma ... A legrégibb és a legerősebb kapcsolat a Szovjetunióval alakult ki. Főleg a Kárpáton- túli területről érkeznek hozzánk művészeti együttesek és a mi csoportjainkat is ott fogadják. Az utóbbi időkben a zenés-táncos műsorok cseréje mellett előtérbe kerültek más műfajok is, például a képzőművészet, vagy az irodalom. Volt már itt kárpátukrán könyvkiállítás, festők hozták el képeiket. Fejlődő a kapcsolat a lengyel testvérvárossal, Rzeszów-val, ami átmeneti szünet után most feléled. A lengyelek jelentkeztek újra, meghívták a nyíregyháziakat az ottani művelődési ház jubileumi eseményeire. A többi szocialista országgal rendszeres kapcsolat nincs, bár volt egy- egy kölcsönös érdeklődés a csehekkel és az NDK-sakka! is. Űjabb keletű, de megbízható a barátság Belgiummal, • ott járt az Ifjú zenebarátok kórusa és a mátészalkai fúvós zenekar, tőlük is megérkezett a „viszonzás”, úgy látszik, tartós a kapcsolat. Felfedeztek bennünket a franciák, löbb csoport járt máv >tt különféle fesztiválokon, jövőre Bouin-nal cserélnek csoportokat. Megkezdődtek a tárgyalások a finn testvérvárossal Kajaani-val is a továbbiakról, egyelőre még nincs döntés, hogyan folytatódik ez a korábbi jó viszony. Alakul a kölcsönös közeledés az olaszokkal és az NSZK- val is, de ezek még nem cserék, inkább csak meghívás és részvétel egy-egy ottani fesztiválon, versenyen. Gyorsmérleg az idei utakról: hét alkalommal fogadott a művelődési ház külföldi előadókat, ebből hat a Szovjetunióból, egy Lengyelországból érkezett. A Kárpá- tontúlon járt a balkányi táncegyüttes, a tiszálök-kis- fástanyai női népdalkor és a tiszavasvári népzenei eavüt- tes, a KPVDSZ művelődési ház és a Kereskedelmi Szak- középisfcela leánykara. a nyfrbélteki népdalkor, az Ig- rice gyermek-tánccsoport és a városmajori citerazenekar. Lengyelországban lépett fel a nyíregyházi Nyírség tánc- együttes és a városmajori citerazenekar. Olaszországban nemzetközi kórusfesztiválon vett részt júniusban a Nyíregyházi Vegyeskar. Júliusban a vegyeskar Ausztriában járt, nemzetközi kórusversenyen. I lletlenség egy ünnepi lapszámban rossz vicceket leírni. Megteszem mégis: „Két veterán találkozik, az egyiknek fél lába, a másiknak fél keze van. És miután megölelge- ,íik egymást, az egyik megkérdezi a másikat, lett-e abból a fél lábát elveszejtő felfordulásból valami ?” Lett. Egy padlásról egykor volt katonaládából került elő a hagyaték, a katona naplója, Nem szabályos napló ez, az első oldalain az alakzati kiképzés szükséges tudnivalóit rajzolta egy parányi noteszben az akkor már negyven év körüli, népfelkelőként behívott szamos- szeg'i parasztember. Kitűnik: nem járt ez az ember ütközetekben, igazán nem is szenvedte végig a háború minden kínját. Nem is akart mást a naplóval, mint üzenni a feleségnek, aki akkor szülte meg fiúgyermekét, mint elmondani a sóvár hiányt, amit a családjától távol törvényszerűen érez az ember. Személyes titkok lennének ezek, ha élne még az öregember, ha nem lennének ezren és ezren Puskás Jenőhöz hasonlóak. „... Ezen naplót, amíg módomban áll, vezetni fogom. Belejegyzem háborús élményeimet... de ha talán, Isten akaratából meghalnék, ki tőlem elveszi, küldje el...” Vékonyka füzet, alig több, mint egy hónap története csak. Az indulatok viszont évszázadosak ebben a parányi füzetben, amit a szerző az utolsó oldalon kezdett el írni, mert az első lapokon a hatalom tudnivalói voltak. A katona fegyelme. Visszájáról fordítva a füzetet,, egyszercsak dideregni kezd az ember. Fa:.sorszánl.. :n szerepelt .-. 2 !: 1 ú zenebarátok kórusa, a Szabolcsi szimfonikus Zenekar pedig négy hangversenyt adott a Német Szövetségi Köztársaságban. Minden ilyen út előtt gondosan ügyelnek arra, hogy külföldre csak jó minőséget vigyenek, amint azt például a Szovjetunióból érkezők esetében kivétel nélkül tapasztalni lehet. Sajnos van tudomásunk arról, hogy nem minden külföldre utazó csoport esik át ezen a szigorú szemlén, mert kiutaztathatnak más ágazatok is, például a TOT, a szakmai szakszervezetek — és nincs mindig garancia a kitűnő-színvonalra. Vajon van-e a csereút lehetőségének olyan „dopping”- hatása, hogy gyakrabban utazó csoportok tagjai elkezdenek idegen nyelvet tanulni? Eddig még nem nagyon akadt rá példa, illetve akik beszélnek idegen nyelvet, nem ennek kedvéért tanultak. Egyetlen .kivétel van: a vásárosna- rn-ényi kórus tagjai, akik újabban élénken foglalkoznak a finn nyelvvel. A finn kórus tagiaival ugyanis olyan szoros barátságok alakultak ki, aminek kedvéért érdemes egymást jobban megérteni, megismerni. Az a negyvenéves, aki út közben tudja meg, hogy a született fiúgyermeke jól van, de aki az öröm mellé beleírja, hogy hait lövegűk volt, és ebből kettőt eltaláltak. Mit tudhatott a világról, akár csak a szemben állóról egy, a családjától elszakított szamosszegi paraszt- ember? Sokat nem. Istenes idézetek állnak a lapok fejlécein, pedig hát — ezt a fiától tudom — sosem volt biblikus ember Puskás Jenő. Ember volt az emberiségre szabott óriási összevisszaságban. „Bevonulásom, s búcsúzásom hazám és családom szeretete következtében nem volt nagyon nehéz, mert jobb, ha én megyek, mintha az ellenség rontana ránk.. Ha a nincstelen, vagy éppen kisbirtokos 1944-ben ellenségnek tudta látni a Nagy Október fiait, akkor — bármit tettek legjobbjaink ez ellen — tudomásul -kell vennünk, hogy egy kicsit, 1919 ellenére is, lekés„Aki gyors sikert akar, nem lehet alapos" — tanította a kínai bölcs, Konfuciusz. Bizonyára igaza lehet, mert valójában a megküzdőit siker szerez tartós örömöt es tölt! el az embert boldog pillanatokkal. Ebből fakadóan természetesnek tűnik az is, hogy a sikerhez vezető út sincs virágokkal teleszórva. Miként vélekednek a sikerről azok a fiatal értelmiségiek, akik kóstolták ízét? „Ezt örököltem“ — Most 27 éves vagyok. Két éve végeztem a Nehézipari Műszaki Egyetem Kazincbarcikai Főiskolai Kar mérési és automatizálási szakán. Ügy ítélem meg, ez számomra siker. Munka, család, s az utolsó évben építkezés mellett tettem le az államvizsgáimat. Bemérő műszerészként kéthetenként utaztam. Négy esztendeig! Kutya nehéz dolog volt. Hogy mi hajtott? Két dolog: a családom, s az, hogy olyan családból származom, amelyben szerették és becsülték a munkát. Ezt örököltem. — Hirdetésre jöttem a papírgyárba, ahol lehetőségeket kaptam. Folyamatos műszakba járok. Ezért műszak- pótlék jár. És kiélhetem magam a szakmában. Függetlenített csoportvezető diszpécser vagyok. Irányításom alá tartozik a gyárban most beszerelt holland gyártmátük ezt a forradalmat. Idő, az akkor felnőttek gyerekeinek sorsa kellett ahhoz, hogy többet megértsünk belőle. „... Éjjel 3/4 1 órakor légiriadó volt. Mindnyájan kifutottunk az erdőbe, a légóvóhelyre. Én kimentem a határra, jobban éreztem ottan magamat... 1/4 3-kor felvonultunk. Nagyon nyugtalan volt a további alvásom. Téged láttalak álmomban boldog állapotban. Az megvigasztalt ...” A munkás, akit géppuskagolyó talált el a Téli Palota ostromakor, éppen olyan tisztességes ember, apa és férj, egy holnap megszülető gyerek nemzője volt, mint a szamosszegi parasztember, aki a szabadnak hitt határt választotta a búvóhely helyett, és akit a születő fia nyugtatott, vígasztalt, éltetett. Aki ezeket a fakult sorokat írta, az csak egy magányos, hazavágyó riadt ember volt. Aki elesett a Téli Palota ostromakor, az ezekért az emberekért lett álnyú automatarendszer, amelyet világszínvonalon kell működtetni ahhoz, hogy kiváló termékeket gyártsunk. Ez lenne igazi siker! Voltak nehéz percek, napok, hetek, amikor alapos műszaki leírás és nem teljes kezelési, utasítás nélkül helyeztük üzembe, de termelni kellett. Igazán jó érzés volt, amikor sikerült. A siker ízét olykor apró bosszantó dolgok rontják el. Szinte fájó, hogy nem megfelelő az alappapírok és keményítők minősége. így lenne igazán teljes a siker. Addig nehezen. (Zatureczki József, a nyíregyházi papírgyár automatizálási üzemmérnöke.) „...buktatók keserűségét is...” — Pályát tévesztettnek is mondhatnám magam. Jelenleg a közgazdasági egyetemet végzem. Előírták, hogy munkaköröm ellátásához kötelező. Valójában belső indíttatás is. Harmincegy éves vagyok, három éve a gyár főkönyvelője. Viszonylag köny- nyen jutottam eh idáig. 1979- ben végeztem, utána kerültem a papírgyárba, s a gyakornoki idő után szervezőként dolgoztam, 1982-ben üzemgazdasági osztályvezető lettem, önmagában már ez is siker lenne. És alig telt el két év, főkönyvelőnek nevezdozat. Különös gondolat, de a forradalom mindig gyors, ám a forradalmak értómét az Idő érleli meg. A mártír és a riadt katona. A halott és a gyermeket nemző apa. A túlélés reménye. De a forradalom ennél több: a túlélés igénye is. Tudni azt, hogy másképpen lesz valami, hatalmat ér. A mi dolgunk ezekkel az indulatokkal gazdálkodni. ........közelről nagy rob- bánás hallatszott. Alig néhány perc múltával, áz előbb éleslövészetre elvonult üteg jött vissza. Egy lőszeres kocsin felrobbant a kézigránát. Étét embert megölt, hármat súlyosan megsebesített. A nap rám nézve szomorú volt. Irmus sógornőmtől megkaptam második levelét...” Az értelmes és az értelmetlen halál távoli testvér egymással. A naplóban nincs szó erről, de ez a hazatért katona a maga közegében a túlélés örömével lett gazdává, a szövetkezet1 ben alapító taggá, az akkor született gyermeke tanítójává. A felrobbant kézigránátok, az értelmetlen halál — bármilyen iszonyú leírni — valamiképpen kamatozott. „Kedves Zsuzsikám, hogy mit érzek, mikor e sorokat írom, arra tintát nem tudnának elég keserűt csinálni, mert az én lelkem ennél keserűbb volna...” Történelmi igazságszolgáltatás, hogy a szamosszegi katona, aki túlélte a háborút, valamennyi gyerekének diplomát, megélhetést adott. Ennyi a forradalom. Nem több, nem is kevesebb, mint az ember felemelése. Bartha Gábor tek ki. Sokszor éreztem a siker gyorsaságát tehernek is. Talán azért, mert nem volt idő, hogy kibontakozzon vezetői egyéniségem, nem volt gyakorlatom. így aztán nem csak az érvényesülés kellemes ízét, hanem a gondok, s a belőlük eredő buktatók keserűségét is éreztem. — Különösen, amikor öt osztályvezető is jött gondokkal, tanácsot kértek, s döntenem kellett. Szabad időmből áldoztam a továbbképzésre. Ezt a mai napig csinálom, noha a családom érzi a terhét. Kellemetlen érzés, amikor a lányaimat, a fiamat — három gyermekem van — csak este a fürdőkádban látom. Jó érzéssel töltenek el viszont az apró sikerek. Több újítást vezettem be, bár nem nyújtottam be egyet sem. Nincs időm kidolgozásukra. Míg elkészülnének, már régen alkalmazzuk őket. így a számítógépes készletfelelősi rendszert, a költségfe- telősi rendszert; korszerűsítettük a belső érdekeltséget, önálló gazdálkodást vezettünk be. Hasznuk kimutatható, mérhető. Élvezem, szeretem, amit csinálok. Ez más pálya, mint végzettségem. Az élet kényszerített rá. De szerencsés a múltam, mert híve vagyok a számítástechnikának és ezt fel is használom. (Vaszkun István, a papírgyár főkönyvelője, aki a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán számítógépes szervezőként végzett.) A team sikere — Az egyetemen tudományos diákkörben dolgoztam. Kutatással szerettem volna foglalkozni. A körülményeim hozták úgy. hogy gyárba kerültem, ahol egy magasabb számítógépes gondolkodat- irányítás és termelés van kialakulóban. önálló számítás- technikai csoportvezető vagyok. Alig fél eves gyakorlat után a megalakuló számítás- technikai team vezetője lettem. Ez a gárda dolgozta ki a számítástechnikai felhasználhatóságának a lehetőségét. Januárban megalakult az önálló csoport. Rengeteg buktatóval járt, hiszen az itt dolgozók egyben pályakezdők is. Kemény önképzést írtunk elő magunknak. Van közöttünk programozó matematikus, villamos üzemmérnök, vegyészmérnök, matematikafizika szakos tanár. — Legnagyobb sikerünk egy újfajta gondolkodás meghonosítása. Ebben vagyunk úttörők. A papír, a ceruza használatáról segítünk áttérni a képernyő előtti munkára. Nem könnyű, mert ütközni kell a régi felfogással, legyűrni a pongyolaságot. — A rátermettség és a hozzáértés a sikeres emberré válásnak csak az egyik tényezője. Legalább ilyen fontosak a külső körülmények, s az, hogy élni tudjon velük az ember. Ez nekünk sikerült. Akkor csöppentünk ide, amikor s gyári rekonstrukció kezdődött. És ebben részt vettünk. A sikerekért közösen izzadtunk meg. Ez most is tart. — A siker fogalma mögött én önelégültséget sejtek, ezért idegenkedem tőle. Bennem sok-sok gond feszül. Ezek megoldásra várnak. Ezekért újra és újra meg kell küzdeni. (Csorba László 26 éves okleveles villamosmérnök.) ★ Küzdelem nélkül nincs siker és sikeres emberek sincsenek. Baraksó Erzsébet Egy katona naplójából Farkas Kálmán
