Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-04 / 260. szám
1986. november 4. T Kelet-Magyarország / Jegyzet/ II termelő nem kereskedő HáxUeartok tarvazéae óm tóiasítéaa Ültessünk gyümölcsfát! Most van itt az ideje a gyümölcsfák ültetésének, felvételünk is igazolja, hogy a gyümölcsfalerakatokban nagy a A gyümölcsfaültetés legmegfelelőbb ideje az ősz, ezen belül is október végétől november közepéig terjedő idő. (Ettől függetlenül a téli fagyok beálltáig még ültethetünk fákat, azon túl már nem.) Az ideális időszakban ültetett csemeték gyökérse- bei beforrnak, megindulhat a gyökérképződés is. Tavasszal — amint a föld fagya kienged — az ősszel ültetett csemete képessé válik a víz és a tápanyagok felvételére, így időben fakad, ennek megfelelően már az első évben erőteljesen fejlődik. A házikerti gyümölcsösök létesítésének első lépése a fák helyének meghatározá-. sa. Ez a kitűzés. Ezt úgy végezzük, hogy a telek területére 6 méteres sor- és 4 méteres tőtávolság esetén úgynevezett 60X40-es hálózatot tűzzünk ki. Az alaphálózat négy sarkát messziről is jól látható, élénk színű csíkozással befestett, magas karóval jelöljük meg. Ezt követően a kijelölt pontok közé kétol- dalról pontosan beosztott ültetőhuzalt feszítünk ki. A huzalon a fák helyét egy-egy kis csomóval, vagy színes festékkel jelöljük. A jelzéshelyeken ezután kis jelzőkarókat szúrunk le, ezek jelölik a fák helyét. A kitűzést követi a talaj- előkészítés. A jó talajt gödörásással biztosítjuk a gyümölcsfák számára. Az ültető- gödör nagysága legalább 120X120X 60 centiméter legyen. Ennél áshatunk nagyobb gödröt, de kisebbet lehetőleg soha. A gödörásáshoz alkalmazhatunk ültetőlécet. Az ültetőléc olyan speciális eszköz, amely legalább két méter hosszúságú, tíz centiméter széles, és a két végén, valamint a közepén félkör alakú bemetszések vanforgalom. nak kialakítva. Az ültetőléc használata úgy célszerű, hogy a léc középső bemetszését a fa helyét jelölő karóhoz illesztjük, majd a két végét segédkaróval biztosítjuk. Ezután már nyugodtan elve- hetjük az ültetőlécet, és megkezdhetjük a gödörásást. A kiásott gödör felett a fa pontos helye meghatározható, ha a segédkarók közé visszahelyezzük az ültetőlécet. A gödörásás akkor szakszerű, ha külön kupacba rakjuk a feltalajt és külön kupacba az altalajt. A talaj külön kupacolása azért lényeges. mert a feltalaj kerül a gödör aljára, összekeverve komposzttal vagy szerves trágyával. A korábbi altalaj a fa elültetésekor felülre kerül, az lesz az új felszíni réteg. Fa ültetésekor munkánk alapelve legyen, hogy az oltványok gyökérzetéből csak a sérült részeket vágjuk le. Hogy a gyökérzetet védjük a pajorok ellen, célszerű és ajánlatos a fák gyökereit 0,2 százalékos Ditrifon 50 WP rovarölőszert tartalmazó agyagos pépbe mártani. Ügyeljünk arra, hogy az oltványt mindig olyan mélyre ültessük, mint amilyen mélyen a faiskola földjében volt. A gyökerek közeit por- hanyós feltalajjal úgy töltsük ki, hogy a gyökerek között hézag ne maradjon. Ezt segíti elő az is, ha a fát le-fel- mozgatva meg-megrázzuk, így a gyökerek közé egyenletesen tömörül a föld. A tömörítést azzal is segíthetjük, hogy a földet megtapossuk. Annak érdekében, hogy a fiatal fákat, a fák gyökereit az esetleges téli fagyoktól megóvjuk, a fák tövét fel- csirkézzük (felkupacoljuk). Dr. Széles Csaba (—< Ha nem erjed a must... Az erjedés bonyolult folyamat. Csak abban az esetben indul meg és zajlik le akadálytalanul, ha az élesztők életműködésének feltételei megvannak. Ha valami zavarja, akadályozza ezt, nem indul meg a folyamat, az erjedés megáll. A leggyakoribb, hogy nincs meg az elszaporodáshoz szükséges 15—18 Celsius-fo- kos musthőmérséklet. Ilyenkor nem tehetünk mást, felmelegítjük a mustot a kedvező hőfokra, vagy megpróbálunk a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézettől (Kecs- kemét-Kisfái) hidegtűrő fajélesztőt beszerezni és ezzel újra megindítani az erjedést. A felmelegítésre kályhát (lehetőleg fatüzelésűt) használhatunk. De még egyszerűbb, ha a mustot melegítjük fel. Lehetőleg ne a teljes mustmennyiséget melegítsük, mert elpusztítjuk benne az erjedéshez nélkülözhetetlen élesztőket. Csupán a must egy részét hevítsük 60 Celsius-fokra és ennek a hideg részbe való bekeverésével próbáljuk emelni a hőmérsékletet. A hidegtűrő fajélesztők általában 6—10 C-fokon erjesztenek. Száz liter musthoz 5 liter erjedő anyaélesztőt szükséges adagolni. Az erjedés megindulását gátolhatja, ha a mustot túl- kéneztük, vagyis mérés nélkül, nagy adag borként kevertünk bele. Ekkor kénes- savtűrő fajélesztő adagolásával segíthetünk. Gyakran a túl nagy cukortartalom (szabálytalan javításakor) is akadályozza az erjedést. Ebben az esetben nagy cukor- tartalmat (26—28 mustfokot) tűrő fajélesztővel szükséges erjeszteni. Gondot okozhat a magas alkoholtartalom is. Ennek előjele a must erjedésének leállása. Csak úgy segíthetünk, ha alkoholtűrő faj- élesztővel oltjuk be a félig erjedt tételt. Amikor a túlkénezett must hideg pincébe kerül, csak kénessav- és hidegtűrő fajélesztő adagolásával segíthetünk. Növényvédőszer-marad- vány is gátolhatja az erjedést. Legerősebb az erjedésgátló hatása a diklofluanid (Euparen) és a ftálimid hatóanyagú permetezőszereknek (Ortho-Phaltan) van. Ezeket eredményesen el tudjuk távolítani a mustból bentonitos kezeléssel. De ezt erjedés előtt kell elvégezni. Erre a célra a Neoder IBS vagy Derítőn készítményt használjuk. Előtte ajánlatos kikérni borszakértő tanácsát. (Például ilyet vállal a Vinokon, Budapest, Hungária krt. 196/b. Telefon: 415-799). A növényvédőszer-marad- vány úgy kerülhet a mustba, hogy nem tartottuk be az élelmezésegészségügyi várakozási időt. A fémionokat tartalmazó must sem szokott kierjedni. Ezek úgy kerülnek bele a mustba, ha nem megfelelő edénybe gyűjtjük, vagy tároljuk a szőlőt (vas, alumínium, cink és réz bevonatú edény). A must ugyanis ezekkel érintkezve egy idő múlva kioldja a fémeket, ezek pedig gátolják az élesztők működését. Az erjedő anyaélesztőt mindig a beoltásra szánt must tetejére öntsük, ne keverjük el. Az erjedés megindulásáig az erjesztőedényt tartsuk nyitva, hogy az élesztők kellően el tudjanak szaporodni. Az erjedés vége felé érdemes üvegkotyogót tenni a hordóra, mert ez megakadályozza, hogy az edénybe káros mikroorganizmusok jussanak. Abban az esetben, ha a must erjedése azért akad meg, mert az élesztők oxigénhiányban szenvednek, a mustot levegőztetve fejtsük át, szellőztessük, vagy önmagára fejtsük. Ha nem sikerülne megállapítani az elmondottak alapján a megakadt vagy meg sem indult erjedés okát, mindig sürgősen forduljunk szakemberhez, ne várjuk meg, amíg nagyobb baj lesz. A Túr partján Kis árnál Háziasított vadkacsák A Túr kisari folyásánál, a part menti bozót alján vad- kacsafészekre lelt Tóth Gyula fehérgyarmati lakos. A vad- kacsákat hazavitte, s „össze- harátkoztatta” a házi kacsával. Az eredmény nem maradt el, pár nap múlva házi vadkacsatojásokat talált az ólban. Időközben 15 tojásból kikeltek a kacsák. Közülük 6 házi kacsa, 9 vadkacsa. A háziasított vadkacsák előnyös tulajdonságokkal rendelkeznek: gyakrabban raknak tojásokat, igénytelenek. (Molnár Károly felvétele) E lmúlt a nyár, az ősz és szinte minden kisáru- termelő elkészítette már a maga mérlegét. Kialakultak az olyan vélemények, miszerint aki idén uborkát, dohányt termelt, az jól járt. Keresett cikknek számított a cseresznye, meggy, jól jövedelmezett a málna, de aki paprikatermesztéssel, paradicsommal foglalkozott, az mérget nyelt, ráfizetett a boltra. Mindez szóba került a kál- lósemjéni Üj Élet Termelő- szövetkezet telephelyén is, ahol Fodor György háztáji agronómus volt a legfőbb szóvivő, de véleményt mondtak azok is, akik idén dohányt, paprikát, paradicsomot avagy fekete szedert termesztettek. Igazi nagy gondot csak a paprika értékesítése jelentett. A háztáji 32 hektár paprika termesztésére szerződött. A szerződött termés 150 tonna alma alakú és 150 tonna tv. (tölteni való) paprika volt. Ezt a mennyiséget a tényleges termés jóval meghaladta. Amit a háztáji agronómus és a beszélgetőpartnerek mindenekelőtt szóvá tettek, az a felvásárlás szervezetlensége és vontatottsága volt. Kifogásolták a szerződéstől eltérő feldolgozást és nem utolsósorban a felvásárlási árakat. Mindezt térték annak ellenére, hogy az általánostól eltérően a kállósemjé- niek a megtermett paprikájukat aránylag jól eladták. Négy partnernek, a nyíregyházi konzervgyárnak, a megyei Zöldértnek, a pécsi Zöldértnek és a nagykőrösi konzervgyárnak szállítottak, ösz- szesen 380 tonna paprikát. Mi okozott hát csalódást, bosszúságot? Mindenekelőtt a már említett szervezetlenség. A háztáji agronómus és mások is kénytelen-kelletlen az országot járták, mindig úton voltak, hogy a termést időben és elfogadható áron elhelyezzék. Kereskedtek a termelők is, maszekoknak árulták a paprikát, mindegy, milyen áron, csak vigyék. Az erőfeszítés tehát nagy volt, eredménnyel is járt, mégis, ennek ellenére is tönkrement legalább 150— 200 tonna paprika. Ez volt. Jogos tehát a kívánság, ha a Konzervgyárak, feldolgozó- üzemek, forgalmazó szervek a jövőben is akarnak paprikát, legyenek rugalmasabbak, korrektebbek. Főként azt vegyék figyelembe, hogy a termelő az termelő és nem kereskedő. A paprikaharc utórezgései még nagyok, még nem ültek el és meglehet, beszédtéma marad esztendők múltán is. Ettől függetlenül (szintén szóba került) már gondolni kell a közeljövőre. Mert bajok voltak a megtermelt zöldség forgalmazásával, szó sincs arról, hogy a háztáji gazdaságokban tömegesen felhagynak vele. Kállósemjén- ben erről az volt a vélemény: jövőre is termelnek paprikát, de lehet, hogy kisebb területen. Több híve lesz a paradicsom- és a dohánytermesztésnek. Természetesen a területnagyság függ majd a szerződésektől. ■ termeltetői szerződéskötéseknek hamar itt lesz az ideje. Év végén, év elején már jelentkeznek a gyárak, a kereskedelmi szervek igényeikkel. Okulva az idei év problémáiból — ez is elhangzott Kál- lósemjénben — a termelők megalapozottabb szerződéseket kívánnak kötni. Szeretnék, ha a termeltetésre vonatkozó okmány végre főbb lenne a szükséges formalitásnál. A terület, a termés, a minőség, de az átvétel és az ár is kötelező érvényű legyen. Mindkét fél kötelezze magát arra, hogy eleget tesz annak, amit vállal. Így ha az érdekek egybeesnek, lesz áru és meglesz a termelői kedv, az igyekezet. Egy rossz év után főként az utóbbira lesz szükség. (s.) ' Csak szakértői vizsgálat után fogyasszuk Az avar a gombák melegágya A Illa pereszke. Szürke tölcsérgomba. Októberben, novemberben már gyakoriak az éjszakai fagyok. Az erdő talaja mégis lassan bűi le, a vastag avartakaró lehűlését a lebomláskor felszabaduló hő is mérsékeli. Ezért találunk sok gombát az erdőkben, köztük a pereszkefélék és tölcsérgombák egyes fajait. Szürke tölcsérgomba (Lepista nubelaris). A nyár végétől a tartós fagyokig terem. A vastag avartakarójú erdőkben tömegesen jelenik meg. A hegyvidéken és alföldön egyformán gyakori. Kalapja domború, begöngyölt szélű, majd laposan kiterülő, kissé tölcséresedhet. A kalap bőre finoman pettyes, szürke, szürkéskrém színű. Fehéres krémszínű lemezei alig lefutó- ak. Tönkje lefelé szélesedik, szürkésfehér, rostos, csíkos felületű. Húsa fehér, rugalmas, később elpuhul. Ehető, de csak ebből a fajtából készült étel — túl erős Illata és tömény íze miatt — egyes, túlérzékeny embereknek megárthat. Frissen vagy szárítva, legfeljebb csak fűszerező értékű. A szürke tölcsérgombát 15— 20 perces főzés után, főzővizét leöntve, ajánlatos felhasználni, erős,illata miatt. Lila pereszke (Lepista nuda) és néhány hozzá nagyon közelálló és ugyanolyan értékes faj élénk IbolyásllLa kalapjával már messziről magára vonja a figyelmet. Csiperkeméretű kalapja és tönkje egyformán lila. Gallérja viszont nincs, s Illa lemezein fehér színű spórák keletkeznek. Ezért minél idősebb példányt vizsgálunk, annál világosabbnak látjuk a lemezeket, melyeken barna szín soha nincs. Erre nagyon fontos figyelnünk, mert barna spórás, barnuló lemezű, hasonlóan Illa kalapú, tönkű fajok a mérgező pókhálós gombák és susulykák nemzetségében is vannak, melyek még Ilyen későn is teremhetnek. A lila pereszke kalapja Idősebb korban fakulni kezd, a kissé karcsúbb termetű szürkéslila pereszke (Lepista sordida) kalapja viszont barnás lesz. Ennek húsa Is lila, kitűnő illatú és ízű. Lombos erdőkben, fenyőfák alatt egyformán gyakori. Termesztésével Is kísérleteznek. Sárguló pereszke (Tricholoma scalpturatum) nyárasban, tölgyesben tavasztól és tartós nappali fagyokig terem. Kalapja nemezesen szálas, finoman pikkelyes, sötétebben vagy fakón szürke. Fehér lemezei sűrűn állók. Tönkje fehéres, selymes, szálas. Idősebb korban sárgásán foltosodtk, főleg a kalap szálán és a lemezeken. Fehér húsa jő Ízű. Hozzá nagyon hasonló még a novemberben Is előforduló fenyőpereszke (T. terreum), amely kizárólag a fenyvesekben él, sohasem sárgul. Ez is értékes, ehető faj.- A fenyőpereszkénél mindig nagyobb termetű, szürkésfehéren szálas kalapú szürke pereszkét (T. portentosum) néhol hópe- reszkének is nevezik, hiszen még a tél eleji havazásokat is bevárja, a hófoltokkal tarkított fenyőavaron Is gyűjthetik. Vigyázat! Az Ilyen szürkés, szálasán pikkelyes kalapú pereszkék között mérgező fajok is vannak. Bár ezek többnyire kesernyés vagy égetően csípős izükkel jelzik a veszélyt. Szerencsére igen ritkák, mégsem szabad a késő őszi pereszkéket gombaszakértői vizsgálat nélkül elfogyasztani. Mandula Tamásné egészségügyi gombaszakértő
