Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-29 / 281. szám
HM HÉTVÉGI melléklet 1986. november 29. « Az orvQSbiológus Ha Kovbojok, akkor Wadnyugat ? A szülő csak azt látja, hogy a gyereknek hanyag a testtartása, vagy éppen a növekedése mutat óriási szélsőséget a törpétől a gi- ganitiig és rendszerinit nem jut eszébe, hogy ezekkel a tünetekkel orvoshoz vigye. Alig pár éve, hogy a Jósa András megyei kórházban dr. Endreffy Ildikó foglalkozik a csontanyagcsere-betegségekkel. Sok, eddig érthetetlen tünetnek találták meg így a magyarázatait és mindenekelőtt a gyógyítás módját. Határfelület az orvosi biológus munkája az általános orvostudomány és a biológia között. Ma már azonban több százan köszönhetik egészségük visszanyerését vagy a gyógyulás jeléit az ohvosbiológusnak. Endreffy Ildikó a debreceni tudományegyetemen vegyésznek tanult és kutatóiLa- borlban helyezkedett el a Borsodi Vegyi Kombinátban. Nagy érdeklődéssel végezte munkáját. Eljárást dolgozott ki a savas eső ellen alkalmazható szűrési eljárás leírásával, amelyet a műtrágyagyártó salétromsav- üzemek hamarosan kipróbáltak. Közben beiratkozott a SZÖT munkavédelmi szakmérnöki tanfolyamára, majd a felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyamra. így lett szabadialmi ügyvivő, aki az iparban bevezetett új eljárások, anyagok, munkamódszerek jogi kérdéseivel foglalkozott. Mint vegyész jöftrt haza Nyíregyházára, a kórház gyermekosztályára. Közel került a gyógyításhoz, de változatlanul a kémia, a biológia kutatása érdekelte. Beiratkozott a szegedi egyetem újonnan szervezett fakultására orvosbiológiát tanulni. Rendszeresen bejárt, majd három hónapig dolgozott a biokémiai és az orvosi biológiai intézetekben. A genetikát választotta fő tantárgynak. Szegedi tartózkodása idején legalább az ikertestvérével, aki gyógyszerészdoktor, gyakrabban találkozhatott. 1985-ben vette át a legmagasabb tudományos minősítéssel megvédett diplomáját, immár a negyediket ... — A disszertációm témájául a csontanyagcsere-betegségek vizsgálatát választottam. Szabolcs megyében 1982 és 1984 között három éven ét vizsgáltam egy speciális változatát ennek a kórnak. Rendkívül ritka, ám annál makacsabb betegségről van szó. Tulajdonképpen olyan tünetek jellemzik, amelyekkel rendszerint nem megy orvoshoz az ember. Az iskoláskorra kialakulnak a jellemzőik, például tömeges a koponya, tehát az átlagostól nagyobb a gyermek feje, benyomott az orr gyök, a testmérete lehet törpe vagy igigant, szellemileg rendkívül fejlett vagy éppen visszamaradt az illető. Tehát az egymásnak homlokegyenest ellentmondó tünetek csak az orvosbiológusnak mutathatnak meg laboratóriumban is igazodható okokat. Háromezer gyermeket néztem meg, közülük hétnél találtam meg ezt a betegségitípust, ám (további 25-nél ugyanennek a betegségnek újabb válfajaira bukkantam. Ezt az úgynevezett iMPS szűrővizsgálatot, úgy tudom, az országban egyedül ón végzem. Rendszeres gondozásra hívjuk vissza az osztályra az így kiszűrt gyerekeket. Van a csontanyagcsere-betegségeknek egészen hétköznapi változata is. Dr. Eod- reffy Ildikó felfigyelt rá a laborvizsgálatok alapján, hogy a csontanyagcsere elváltozásai más szervben iis 'okozhatnak kóros folyamatokat. Például a gerincnél. Ki gondolná, hogy a gerlncferdülés, vagy akár a hanyag testtartás is okolható a csont anyagcseréjében végbemenő kóros folyamat miatt? Az elmúlt tanévben a nyíregyházi iskolaorvosok 17 ezer gyermeket néztek meg, közülük 120-an kerültek be további vizsgálatokra a gyermekosztályra. Valamennyinél kimutatta az orvosbiológus a korábban említett MPS jelenlétét. Igazolta, hogy a gerincferdeségnek vannak biokémiai okai. A hazai szakirodalomban még nem, a külföldiben már látott erről publikációt. Orvostestvéróvel, dr. Endreffy Helgáival adott is be pályázatot a témáról. A kóros folyamat felismerése után a gyógyítás a legelső, erre azonban gyógyszeresen igen kevés a lehetőség. Ezért úszni küldik a gyerekeket, hogy a csontrendszer megerősödjön és maga termelje ki. azokat a védekező anyagokat, amelyekre a szervezetnek szüksége van. A cukorbetegség már gyermekkorban jelentkezhet. Feltételezték, hogy a diabétesz a osontrendszerben is okoz elváltozást. Míg korábban csak röntgennel vizsgálták ezt, most Ildikó laboreredményekkel igazolja a feltevést. A kórházban ölvén cukorbeteg gyereket gondoznak így. Dr. Endreffy Ildikót bízták meg a kórház újítási bizottságának titkári teendőivel. Itt kamatoztathatja iparjogvédelmi ismereteit, bizonyára a megyében ő az egyetlen" szabadalmi ügyvivő. Közel egy éve Látja él ezt a posztot. Azóta hét újítást adtak be, tavaly egész évben mindössze kettőt. Az orvosbio- dógus is adott be újításit, ismét a környezet- védelemhez kapcsolódik, de mivel még nem értékelték a pályázatokat, ezért nem szabad nyilvánosságra hozni a javaslat lényegét. Saját elképzelései, kutatási területe mellett szívesen ad ötletet munkatársainak, örvendetes, hogy az újítók közt nemcsak orvosok, hanem egészségügyi szakdolgozók is vannak már. Szántén nagy sikernek könyveli el, hogy a megyei újítási kiállításon a korszerű mű vesekezelés kidolgozásával a kórház főorvosa és főgyógyszerésze nyerte el az első díjat. A kutató nem élhet a tábor falad közé zárkózva, különösen a nemzetközi szakirodalomban megjelenő újdonságokat kell figyelemmel kísérnie. Dr. Endreffy Ildikó fordítói szinten olvas angolul, németül, oroszul. Ö maga is publikál a Gyermekgyógyászat című folyóiratban. Hamarosan megjelenik egy cikke egy nyugatnémet orvosi száklapban-. Társszerzője dr. Bartha Attila reumatológus. A reuma- és á röntgenosztályokkal rendkívül szoros munkakapcsolatot alakítottak ki. Most a baleseti sebészettel szeretnének jobban együttműködni — a kutatás és a gyógyítás előbbreviteléért. Ildikó tagja az országos labordiagnosztikai társaságnak, a magyar iparjogvédelmi egyesületnek, a kémikusok egyesületének, a magyar orvostudományi szövetségek egyesületének. Előadást tart a labordiagnosztikai társaság évente sorra kerülő közgyűlésén, a gyermekgyógyász szakcsoport ülésein, szót kért a nyáron a magyar és a német reumatársaság együttes tanácskozásán. — Igen fontosnak tartom, hogy a gyógyítás napi feladatai mellett minden orvos és diplomás érezzen magában kedvet és erőt, hogy a szakmájának az elméletét megismerje és legalább valamilyen szinten kutassa. Sok kis tégla kell, amíg -egy hipotézisből megalapozott elmélet, és főként gyógyítás lesz... Tóth Kornélia r— --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------> Szépen magyarul — szépen emberül Mértékletes életünk Fújjuk le a port az 1874. évi törvénykönyvünkről, és lapozgassunk egy keveset benne. Amikor a VIII. törvénycikkhez érünk, ezt olvashatjuk: „A magyarkorona országaiban az eddig használt mértékek helyett új mértékrendszer hozatik be, melynek alapja a méter, tízes felosztással és többszörözéssel”. Ez annyit is jelentett, h,ogy egységes rendszerünk született. Tudniillik az ezt megelőző korokban különböző mértékeket használtak. Ezek nemcsak országonként, hanem még vidékenként is eltértek egymástól; így szükség volt az egységesítésre, illetve nekünk is alkalmazkodnunk kellett Európa többi országához. Az említett törvény sok mértékegységet adott át a múltnak (akár 1980-tól az Sí), azért a mindennapi beszédben felfelbukkannak — jórészt szóV ________________________ lásokban és történelmi regé- nyekbén. Vajon megérthetjük-e a száz évnél régebbi irodalmunkat, ha ezeket a mértékegységeket nem ismerjük? Csupán részben! Azt általában mindenki tudja, hogy mennyi egy arasz, egy láb vagy egy lépés. Ha azonban azt kérdeznénk, hogy pontosan mennyit nem enged az az ember, aki egy szemernyit sem enged, aligha kapnánk választ. Persze, ha utánanézünk, akkor megtudhatjuk, hogy a szemer 0,0042 gramm súlyt jelent. Mindenesetre azért a mérték nagyságát megközelítően megállapíthatjuk. A nehézséget az okozza, hogy a régi mértékek többnyire a gyermekeknek szánt művekben fordulnak elő. Lássunk azért példákat is! Vajon ki volt nagyobb: Babszem Jankó vagy Hüvelyk Matyi? Ha egy szakácskönyvet átnézünk, megtudhatjuk, hogy a babszem átlagos nagysága 1 cm, a hüvelyk (a nagyujj első perce) kb. 2,5 cm. így Hüvelyk Matyi bizonyul magasabbnak. Mutatja ezt az étvágya is, tudniillik „főzött neki az asszony fél véka lisztből gombócot”. A vékának a mértéke koronként változott, 25— 32 liter között mozgott. így az említett mennyiség elég lenne egy közepes iskola tanulóifjúságának. Matyi barátunk ifjú kora dacára iszákos lehetett, mert „először egy akó bort ivott, majd egy cseberrel”. Ennyit még egy idült alkoholista sem képes elfogyasztani, csaknem 70 liter (1 akó = 56,59 1, 1 cseber = 11,3 1)! Vagy megértjük-e a János vitézt a mértékek ismerete nélkül? Milyen súlyos volt az a kő, amellyel' János vitéz fejbe kólintotta az óriások királyát? Kiszámolva: csaknem 3 kg. Tündérország kapuját „a szilaj medvék” félrőfös körmökkel őrizték. Körömben elég tekintélyes méret, majdnem elérte a 40 cm-t. Mizser Lajos ________________________J . meg is jelent Rákosi a kíséretével. Egyenest Palkó ágyához, a többi gyerekre ügyet se vetett. Megállt az ágynál: — Na kis Schiffer, büszke lehetsz, mert a nagyapád lesz a köztársaság elnöke. — Ne haragudjon, Rákosi elvtárs — szólt közbe Ganzéi Irén —, de Palkó csak arra lehet büszke, amit maga ér el az életben. Csak a saját eredményeire lehet majd büszke.” Az idézet Schiffemé Sza- íkaisiits Klára a Tények és tanúk sorozatban megjelent könyvéből való, az a bizonyos nagyapa Szakasits Árpád, és Paílkó régóta Pál, azaz ifj. Schiffer Piál, aki ma már joggal lehet büszke saját eredményeire: dokumen- tumfilmjei bosszú sorára. (Köztük a Fekete vonatra ás a Kitka János sorsát feldolgozó A pártfogoltra, amelyek témájukat megyénk gondjaiból merítik.) Ahhoz, bogy valaki dokumentumfilmes legyen a mai körülmények között, megszállottság kell. Mert művelje a műfajt a legmagasabb szinten, akkor is számot kell vessen azzal, hogy mondandója csak nagyon szűk körhöz tud eljutni, nincs ugyanis kitalálva az a forgalmazási mód, amelynek segítségével ezek a munkák célba jutnának. A dokumentumfilm rendezőjének ténykedése ezért kótfrontois harc: az ielső menet kiűzdelemsoro- zata a megvalósítás érdekéiben zajlik, a második a széles körű, hatékony forgalmazásért. A gyakorlatban tudható, hogy ezeken a „mérkőzéseken” a rendező esélyei legfeljebb a „döntetlenre” jók. Ezt bizonyítja ifj. Schiffer Pál legújabb filmjének, a Kovbojoknak a sorsa is. Ez év februárjaiban, a budapesti filmszemlén a két fődíj egyikét éppen a Kovbojok, a másikat Sára Sándor Bábolna című filmje nyerte. Ismertetőt írni egy könyvről, csak elolvasása után illik, s nem olvasása közben. De ha érveimet meghallgatja, felmentést kérek az ítélkezőtől: kollégám Izgalmas, rengeteg új információt tartalmazó kötetét — sók-sok évig dolgoztam együtt Szenes Sándorral, a Népszabadság szerkesztőségében — meglepetten, és bevallom, megilletődötten tanulmányozom immár betek óta, s nem tudom letenni azzal az elhatározással. hogy kiolvasott könyveim között lesz ezentúl a helye. A négy évtized előtti múltat idézi, és a mának szolgál tanulságul minden sora. Újságíró alkotása: interfúk sorozata. A szerző a történelmi magyar keresztény egyházaknak a zsidókérdéshez való viszonyáról igyekszik minél több adatot megtudni és közreadni. Erről vallatja beszélgető partnereit, katolikus és református lelkészeket, sokat megélt, a tárgyalt Időszakban — 1938—1945 között — a személyében is közvetlenül érintett Író-publicistát, a teológust, egyházi történetírót, a drámai események egyik szem- és fültanúját, sorsdöntő tárgyalások tolmácsát, korabeli dokumentumok fordítóját. „Ha végiggondolom interjúkötetem születésének történetét — mondja Szenes Sándor —, akaratlanul is Pirandelló egyik híres színpadi műve jut eszembe. A darabban á játéktér homályából előlép hat árnyalak, aki szerzőt keres élettörténetének tolmácsolására”. A tárgyalt események és szereplők méltó krónikásra találtak a nagy tapasztalatokkal rendelkező. felkészült szerzőben: élet- történetük egy rövid, de drámai eseményekben kimeríthetetlen, véres és tragikus korszakáról az 6 közvetítésével beszélnek őszintén, hitelesen. Közép-Európában 1944-ben már csak Magyarország volt az egyetlen állam, ahol a zsidó lakosság lélekszáma meghaladta a 800 ezret. A hitlerista emberirtás, a Vasgárda, a Hlinka gárdisták, az usztasák, és más közreműködők támogatásival, akkorra már milliók életét oltotta ki lakhelyükön, a gettókban, a kényszer- munkatelepeken, a tömegsírok (Ez utóbbi is dokumentum- fűm, s a díjak, amelyeket a hivatalos és a társadalmi zsűri teljes egyetértésben adott ki, jelzi játékfilmgyértésünk mai helyzetét. Kétségtelen tény, hogy a dokumentumfilmesnek nincs nagy nézőtábora Magyarországon, egy-egy ilyen film talán 20 ezer látogatóra számíthat. (Akad persze ellenpélda is, többek között a már említett A pártfogolt, amelyet több, mint 80 ezren láttak.) Dokumentumf ilmjeink többségének a mondanivalója azonban sokkal több emberhez szól, kellene, hogy szóljon, s ma sem tudok jobbat javasolni, mint (korábban: ezeknek a társadalmilag oly fontos filmeknek a televízió műsorán lenne a helyük, hogy célba jussanak. Hovatovább úgyis a tévé tesz az egyetlen kulturális fórum, amelyet nem befolyásolhatnak úgy az üzleti szempontok, mint a könyvkiadást, a filmforgalmazást vagy a művelődési házi programokat. Ezért érthetetlen, miért nem vállalja fel ez az intézmény ennek a mostohán 'kezelt műfajnak az ügyét. A KovbojokaA az a Váci Mihály-i indulat szülte, amely a Te bolondban így fogalmazódik meg: „Nincs jogod, hogy hangot ne adj azoknak, kiknek motyogás a hangjuk, még káromkodás.” Szinte bámulatos, hogyan tudta a rendező megoldani, hogy a filmben feltárt ügy (egy tsz valahol az onszág délnyugati szélén maga nem tudja megoldani a tehénállománya tartását, ezért vállalkozóknak adja ki gondozásra az állatokat) minden lényeges eseményén jelen tudott lenni, merthogy rendezett jelenet nincs a filmben. És ezek a valóságos események, amelyeket a film jóvoltából megismerünk, visszafogott módon minősítve is indulatot keltőek. Aki nem a képsorokon ábrázolt világban ól, nem érti, hogy lehet az, hogy egy tsz képtelen ellátni a jószágáilomá- nyát. S ha nem tudja, hogyan adhatja olyan emberek kezére is, akiik a szakértelemnek a szikrájával sem rendelkeznek? S ha már adta, miért nem teljesíti azokat a szerződésben rögzített vállalásait, amelyek a takarmányozásra, az állatorvosi ellátásra és egyebekre vonatkoznak? S ha nem teljesíti, hogyan léphet fél még’s szinte feudális önkéhyúrként azokkal szemben, akiket partnerként kellene kezelnie? S hogyan lehet az, hogy ma akadnak olyan emberek nálunk, akik az ember alatti lét szintjén élnek? S miért van. az, hogy ezeknek az embereknek jószerivel a filmrendező' és a stáb az egyetlen érdekképviseleti szerve? Nyugtalanító kérdések! Nyugtalanító film! A Kovbojok nem vállalkozáséi lenes alkotás. Ellenkezőleg! De azt igenis mondja, hogy egyetlen vállalkozási forma sem lehet sikeres, amely tisztázatlan alapokon szerveződik, s ahol a törvény írott malaszt marad, mert az egyik fél csűri-csavarja, a másik pedig hovatovább nem hisz benne: Schiffemek még arra is volt ereje, hogy a dokumentumfilmes .lehetőségeik között másodlagos jelentéstartalmat adjon képeinek. Egy pél|da: amikor a jogtanácsos csorba névtábláját mutatja, egyúttal a személyt is jellemzi. S ha arra is lett volna ereje, hogy a több, mint négyórás anyagból legalább egy órányit kivágjon, akikor koncentráltabb, s még egyértelműbben dicsérhető filmmel járult volna hozzá a tisztultabb társadalmi viszonyok megteremtésére irányuló törekvésekhez. Hamar Péter Befejezetlen múlt Keresztények és zsidók, sorsok peremén, a koncentrációs táborok gázkamráiban. Nálunk a népgyilkos rémuralom végvonag- lása idején, negyvennégy nyarán 55 nap alatt az ország megyei és járási központjaitól a legapróbb falvakig, közigazgatási és csend- őri-karhatalmi segédlettel, csecsemőktől az aggastyánokig 437 ezer embert szállítottak Auswitz- ba, ahol hiteles német forrásból származó adatok szerint, minden százból 75—80 érkező már az első napokban hamuvá vált a krematóriumokban. Szenes Sándor ezúttal olyan embereket szólaltatott meg, akik az iszonyú kataklizma idején lelkiismeretűk parancsának engedelmeskedtek. Tekintet nélkül arra, hogy egyházi közösségük egyes vezetői mikor. mit és mennyit tettek vagy nem tettek, különböző meggondolások alapján tétlenek maradtak, közömbösek, taktikázók, gyávák vagy cinkosok voltak, — az országbitorlókkal nyíltan nem kívántak szembefordulni — ők, a megszó- Laltatottak. és kisebb csoportjaik, biztonságukat, szabadságukat kockáztatva mentették a kiszolgáltatott. minden védekezési lehetőségtől megfosztott ártatlanok életét, önfeláldozó bátorságuk, hősiességük saját soraikból is áldozatokat követelt, de nem maradt eredménytelen: kiérdemelték az utókor tiszteletét és elismerését. Magáról a korról, a beszélgetésiekben megelevenített események hátteréről a szerző azt mondja: — A tragédia drámai helyzetbe hozta a keresztény egyházak főpásztorait, elsősorban a többségi egyház, a katolikusok püspökeit és a bíboros prímást, közjogi méltóságban az országgyűlés felsőházának tagját, az ország első zászlósurát, Serédi Jusztiníiánt, aki már tizenhét éve állt egyháza élén. Az egyházak nem hallgathattak a zsidósorsról, mert a keresztény etikán és természetjogon alapuló tanításuk — elvileg — önmagában is eUentmondott a fasiszta faj elméletnek. A természetjog elismeri az egyén anatómiáját, polgári szabadságát, amit a fasizmus megsemmisített. Azért sem hallgathattak, mert — az interjúkból a kortárs tanúk közléseiből ez Is kiderül, — a főpásztorok már a deportálások elején megkapták azt a nevezetes okmányt, amelyet „Auschwitzi Jegyzőkönyv” néven ismer a világ, s tudták, hogy az elhurcolt emberek útjának végállomása a megsemmisítő tábor. Ez eLlen tiltakozni, szolidaritásukat kifejezni, a mentést szervezni, már nem is vallási, hanem emberi, erkölcsi kötelesség, lelki- ismereti kérdés volt. A beszélgetések során ismételten felvetődött — ezt a kérdést vizsgálja a kötet elé irt tanulmányában dr. Nyíri Tamás professzor, a Pázmány Péter Katolikus Hittudományi Akadémia tanszékvezető tanára is —, hogy felelős, magas rangú egyházi személyiségek miért késlekedtek időben felemelni szavukat, amikor hívő keresztények, köztük püspökök is, felsőbb segítség nélkül megkísérelték a lehetetlent, és bebizonyosodott, hogy meg tudták menteni sok halálraítélt életét . . . Helyenként lélegzetelállítók a könyvben olvasható visszaemlékezések. Napnál is világosabban kiderül belőlük, hogy minden, amiről szó esik ezekben az interjúkban, korántsem csupán zsidóügy. Ezek az események a felszabadulás előtti időszak magyar történelmének kihagyhatatlan részét képezik. Az ország akkori határai között élt lakosságból mintegy 1 millió 400 ezer, a népesség 10 százaléka vált a hadi események következtében a háború áldozatává. Ezek több mint egyharmada védekezési lehetőségeitől jóelőre megfosztva, kiszolgáltatottan a „holocaust” mártírja lett: a 825 ezer lelket számláló zsidó közösségből 563 ezren halták meg. A „Befejezetlen múlt” olyan könyv, hogy olvasásának befejeztével sem lehet félretenni. Jómagam is vissza-visszalapozok benne, hogy korábbi ismereteimet kiegészítsem a korról, eseményeiről, embereiről. Sok újat tudtam meg Apor Vilmos győri megyéspüspökről, Bereczky Albert református lelkészről, Komoly Ottó építészről, aki annak Idején a Magyar Cionista Szövetség elnöke volt, Sztehló Gábor evangélikus lelkészről, Kálló Ferenc esperesről, Salkaházi (Schalkház) Sára szociális nővérről, és a korszak sok más kiemelkedő személyiségéről. Szenes SándóT nagy körültekintéssel és felelősségérzettel megírt könyvét figyelmes tanulmányozásra ajánlom mindenkinek, mert jelenünk és jövendőnk megértéséhez a valóságnak, az igazságnak megfelelően kell ismernünk népünk és hazánk történelmének közelmúltját is. Vadász Ferenc
