Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-29 / 281. szám
regyházán ceti múltjából ttája ly Laci milyen szó- bánat és részvét n tört magának utat 51. Hogy a dal mél- hez, ezt nem vagyok illetékes elbírálni: de hiszem, hogy kiérezni belőle, mennyire szeretem én kedves jó Beöthy Lacimat és mennyire részt vettem nagy bánatában. Gráci” Kacsoh Pongrác Beöthy Lászlónak ajándékozta a dal kottáját, rajta az ajánlással: „Erdőben Dal zongorakísérettel Beöthy Zsolt utolsó versére 1922. április 22-én szereztem és nagyon szeretett kedves barátomnak, Beöthy Lászlónak meleg érzéssel ajánlom. Kacsoh Pongrácz dr. Egyetlen példány, a szerző saját kézirata. Nem másolható. Szerzői jogok fenntartva, kivéve az előadásét, amelyet kedves barátommal, Beöthy Lászlóval megosztok. Kacsoh” Hat évvel Beöthy Zsolt halála után fia, László látogatta meg Nyíregyháza városát. 1927. március 11-én Hubay Jenő hegedűművész adott hangversenyt a „Korona” nagytermében, melyne Beöthy László színigazgatót is meghívták. A neves személyiséget Bencs Kálmán polgármester, a Bessenyei Kör zeneművészeti szakosztályának; elnöke kérte meg a hangverseny megnyitására. Az akkori „Unió” Színházak vezérigazgatója eleget tett a meghívásnak, s ezenkívül felolvasást is tartott. Beöthy László a szíves vendéglátás után adózni akart a városnak, s nem sokkal látogatása után levelet küldött Bencs Kálmán polgármesternek. E levélben köszönetét mondott Nyíregyháza nemes városának, hogy annak idején édesapját, most pedig őt tisztelte meg szerető ragaszkodásával. Mellékelten elküldte a polgármesternek az Erdőben c. vers másolatát és Kacsoh Pongrác zeneszerző eredeti kottáját. Ezeket azután Bencs Kálmán átadta a városnak, most a vers is, a levél is és a kotta is a Jósa András Múzeumban található. Zámbó Ildikó Érzelmek kavalkádja Az atyai ház beiaatalója a Móricz Zsigmond Színházban A darab egyik exponált jelenete. A színen: Bárány Frigyes, Molnár Erika, Zubor Ágnes és az egyik gyermek- szereplő, Űjvári Zsanett. Nem egyedülálló, hogy a színre kerülő darab írója elsőként a nézőhöz szól, beavatja őt a következő percek színpadi történéseibe. Elmondja, mit várhat a darabtól, mire számíthat. Olykor nem titkolja... „megtörténhetik, hogy lesznek, akik csalódottan hagyják el a színházat, ha véget ér a játék. Mert ahelyett, hogy fordulatos mesét, izgalmakat, táncot és zenét, idillikus szerelmet vagy kedves bohóságot kapnának u következőkben — ez mindezektől nagyon távol esik... Remenyik Zsigmond Az atyai ház című dráma írója szól így a nézőhöz — Benkő Gyula kiváló művész hangján a Móricz Zsigmond Színházban. Az írói gondolatot, szándékot sugalló, egyben a darab alaptónusát is megadó narrátori szöveg azt mondja: „Az életnek egyszerű és múlhatatlan ábráit kíséreljük itt önöknek bemutatni. Az emlékezést, a hűséget, a feledést, a boldogságot, a nyugalmat és a nyugtalanságot, egyszóval azt a lassan gomolygó, majdnem állóvíznek tűnő életet, amely még az emlékezés távlatán is mozdulatlannak tűnik. Valahol áll egy ház, kedves barátaim, mindannyiunk emlékeze- j. tében él egy ház, amelyen nem fog az idő .. 1 / Ez az atyai ház elevenedik meg a színpadon, megtörve a több mint negyven esztendős csöndet, amely Remenyik Zsigmond drámai művét az 1943-ban a Vígszínházban sorra került bemutató után mindmáig kísérte. A Vígszínházban Benkő Gyula, Som- lay Artúr, Bulla Elma, Mihályi Ernő, Kiss Manyi játszotta a főbb szerepeket, a darabot Hegedűs Tibor rendezte, aki alkotó módon közreműködött a mű végleges megformálásában, színpadra vitelében. A korabeli kritika váltó- zóan ítélte meg a drámát. Voltak, akik unalmasnak, fárasztónak, lehangolónak találták, mások az idősíkok egybevetítésével nem tudtak megbarátkozni, míg voltak, akik a dráma érzelemgazdagságát, lírai töltését, remek színpadi technikáját emelték ki, gondolati erejét, lélektani ergnyeit dicsérték. Később a múló Idő — akárcsak a darabban szereplő atyai házat, — Remenyiik művét is befedte. A darab a nyíregyházi színházban poraiból újjáéledve, csaknem fél évszázados csipkerózsika álmából felébresztve jogot és helyet kér magának, mert időtlen, soha nem évülő gondolati, érzelmi értékeket hordoz. S ér-t zelemszegény világunkban bevilágít egy tenyérnyit a szívünkben. Érzelemvilágunk védendő értékeire, fehér foltjaira irányítja a figyelmet. Mindezt az író sajátos ábrázolási eszközeivel éri el, amely nem az egymásutáni, időbeli történések, hanem az emlékezés logikája szerint komponálja meg a „tékozló fiú” történetét. Filmszerűen, vissza-visszapergetve az emlékezés váltakozó síkján elevenedik meg András, a főhős lelkiismereti drámá- ja. Léner Péter Jászai-díjas rendező, a nyíregyházi színház igazgatója jó érzékkel újra felfedezte a színházműka Háté aulában vízpartokon tollász- irítkóztak. ín megváltozott a képe. A szórványfalvakat felváltotta árt falu, hófehér, tornyocskákkal dí- met is gyönyörköd- . A falvak közepén gondozott, restau- nakupolás, öttornyú yüttesek. rtünk Kijevbe, sza- •n. Aki magyar ará- van szokva, egyik a másikba esik. A r márvánnyal bürítés, a várócsarnokmázsás, több száz olt üvegbúrájú csilikocsit tologató cso- •ok tucatjai, ügyesek, '•.szék. Ukrán bará- iegyzik, hogy „beug- értünk autókkal,, obeljaki és Belikij, ekszünk még majd- ilométer.. Ahogy szá- yan távolság, mint {egyeshalom légvo- 4 Volgák hátulja, ne éhezzünk, min- j óval megrakva, kacsák, libák, son- irak és gránátalma an. A nagy ukrán t egy fedett autó- ozóban fogyasztot- ső vacsoránkat. A eklámpájának fénye •hér abroszokkal te- iz ülőpadokon. Itt őször azt a szeretet- mely delegációnkat körülvette, lár Kijevtől mintegy úlométerre jártunk, Ukrajnai utazás olyan területen, ahol magyar ember eddig nemigen járt. Hajnalra értünk Kobeljakiba, ez egy járási székhely, ahol a település főterén lévő emeletes nyilvános hotelben helyeztek el bennünket. Alighogy lehunytuk szemünket, máris várt bennünket a járási párt- bizottság első titkára, Slinko elvtárs. Miután bemutatta az apparátust (3 titkár, 5 osztály, 11 munkatárs) beszámolt a járás tevékenységéről. Az adatokat mellőzve csupán annyit, hogy hihetetlen mennyiségű cukorrépát termesztenek. Bizony a delegációnk vezetőjének — Forgács Andrásnak, a mátészalkai pártbizottság első titkárának — helyén kellett, hogy legyen az esze, miután vendéglátóink kérdésáradata megindult. Majd múzeumlátogatások következtek. Mellesleg jegyzem meg, hogy ebben a 6 ezer lelkes községben három múzeum működik. Vendéglátóink jóvoltából Poltavában megtekintettük a megyei múzeumot. Az épület a századfordulón épült, szecessziós stílusban, kifejezetten múzeumi célra. A múzeumok tömve fiatalokkal, akik kezükben tartott sapkával áhítattal szemlélik a kiállításokat. Alkalmunk volt a svéd—orosz háború poltavai csatáját idéző emlékmúzeum megtekintésére is. I. Péter ruhái és személyes tárgyar-mel- lett eredeti ágyúk, fegyverek, felszerelések, haditérképek, és más dokumentumok különösen felkeltették a figyelmünket. Általános benyomásom az volt, hogy a szovjet múzeumok kitűnő szellemi laboratóriumai a hazafias nevelésnek. Ezen a napon el kellett térnünk az előre kidolgozott programtól, ugyanis meghívást kaptunk a területi pártbizottság ideológiai titkárától egy baráti beszélgetésre. Kiderült, hogy részt vett a magyarországi felszabadító harcokban, a balatoni tankcsatában és a Vác környéki Duna-parti ütközetekben. Egymás után sorolta a kis magyar falvak nevét, ahol harcostársai elestek. A köny- nyeket fakasztó komor emlékképeket oldotta, amikor néhány magyar szóval fűszerezte gondolatait. „Juliska, Mariska, szép vagy, Pista bácsi van bor?” Különben az ideológiai titkár író ember. A magunkkal vitt itthoni kiadványokat saját dedikált könyvével „ellentételezte”. Aznap este a Zalka Máté Kolhoz vendégei voltunk. Delegációnk ottlétének legnehezebb pillanatai következtek. A kérdések tömkelegével bombázták a delegációt. A közgazdaságtani kérdésekre Forgács András, a mezőgazdasági kérdésekre Klapka György tsz- élnök válaszolt. A kérdések fővonala: kerülhet-e termelőeszköz magántulajdonba, van-e Magyarországon föld magántulajdonban, traktor lehet-e magántulajdonban, mennyi a magyarországi tsz-tag munkaideje, milyenek a szociális juttatások Magyarországon, ki állapítja meg, hogy mit kell termelnie a tsz-nek, van-e tervgazdálkodás a tsz-ekbén, mi az az ágazati önelszámolás, mi az az orientált gazdálkodás, hogyan viszonyul a tervgazdálkodás a piacgazdálkodáshoz. Az utolsó napon egy tejfel- dolgozó gyárat és egy szarvasmarha-hizlaló szovhozt látogattunk meg. Ez utóbbi a nagy tömegű cukorrépa-termelésre épül. A telepen 500 darabos középfolyosós, taposórácsos istállókban 15 ezer darab szarvasmarhát hizlalnak. A telepet egy középkorú igazgatónő vezeti. Itt nagyon komoly szakmai beszélgetés alakult ki az igazgatónő és Klapka György tsz-elnök között. Ugyanis a répaszeletet gabonaszalmával keverve etetik nyers állapotban. Klapka György javasolta, hogy ezt a ballasztanyagot silóban erjesz- szék, s így az állatok jobb étvággyal fogyasztják. Több kérdés hangzott el a napi súlygyarapodásról, az átadási súlyról, a minőségi követelményekről stb. Utolsó nap este a delegáció tiszteletére kultúrműsort adtak vendéglátóink. A festői parkban lévő eredetileg is kul- túrház céljára épült objektumban összegyűlt a környék ap- raja-nagyja. A több mint ezer személyes színházterem zsúfolásig megtelt. Delegációnk vezetője dr. Forgács András itt rövid beszédben kifejtette, hogy Natalia Zalka sokoldalú, gondoskodó szervezőmunkája révén lehetünk mi most itt, mint a magyar nép képviselői. Beszélt arról, hogy a NOSZF megvívásában több mint 100 ezer magyar hadifogoly vett részt, s köztük Zalka Máté is. Mi magyarok meghatódottan látjuk, hogy a belikiji táj, a ligetek, az erdőfoltok, a kisebb-nagyobb folyók partjai hasonlítanak a mi szatmári tájunkhoz, a Tisza—Szamos parthoz és az itteni ukrán parasztság karakterben hasonlít a szatmári-szabolcsi parasztsághoz. Valószínű, hogy ez a felismerés vezethette Zalka Mátét arra, hogy moszkvai lakása mellett ide települjön Belikijibe és itt írja folyamatosan A bolygók visszatérnek című regényét. Az esemény után vendéglátóink visszakísértek bennünket a szállodába, ahol forró fekete, magyar kávé mellett átbeszélgettük az egész éjszakát egészen addig, amíg gépkocsiba nem kellett szállnunk, hogy a gépkocsik „beszaladjanak” velünk az alig 500 kilométerre lévő Kijevbe. Kijevi utunkra elkísért bennünket a járási pártbizottság másodtitkára, egy kitűnő felkészültségű, udvarias, Magyarországról mindent tudó, 30 év körüli fiatalember. Mindaddig velünk volt, amíg a kijevi pályaudvarról a vonat ki nem gördült velünk. Köszönöm a sorsnak, s ezentúl mindazoknak, akik lehetővé tették számomra, hogy 55 éves koromban a Szovjetuniót „testközelből” is megismerhettem, illetve a Szovjetuniónak egy kis picinyke darabját, a poltavai terület egy falvát, Belikijt, mely Szat- már szülöttének, Zalka Máténak oly kedves helye volt. Remélem, hogy a mai pionírszerepünk nem fog megszakadni, és ennek a kapcsolatnak folytatása lesz és szovjet barátainkat, akik messzemenő gondoskodással fogadtak, Mátészalkán, Fehérgyarmaton és a megyénkben is köszönthetjük. Dr. Farkas József múzeumigazgató, a delegáció tagja vészét számára Remenyik sokat vitatott drámáját. A család összetartó erejét, semmi mással nem pótolható melegségét, egymás és önmagunk vállalását, a lelkiismeretfur- daláson való túllépést, meghaladást, önmagunk formálásának soha be nem fejezhető kötelezettségét állítja a dráma tengelyébe. Azt mondhatjuk, nem is kell túl sokat tennie, csak követni a dráma szerkezetét, mesterien megkomponált jeleneteit. Mindezekhez az alapszituációk kiváló lehetőséget kínálnak a rendezésnek. De a darab érzelmi skálájának, belső rezonanciájának gondos, finom kimunkálása, az intenzitás arányos és mégis hangsúlyos kezelése új értékekkel gazdagítja a művet. Különleges atmoszférát teremt a színpadon, magával ragadja, elkápráztatja a közönséget. Igazában csak apró szeplő- ket fedezhetünk fel az előadáson, amelyek nem. befolyásolják az összképet, a produkcióról alkotott pozitív véleményünket. Mégis szóba- hozunk két észrevételt, mégha jól tudjuk, a darab később is érik, csiszolódik a további előadásokon. Ügy véljük, sikerült a legnagyobb buktatót, az érzelgősséget elkerülni. Egy-egy epizódnál azonban óhatatlanul kísért, s olykor egy árnyalatnyi nép- színműves beütést is érzünk a két házbeli cseléd játékában. Ez természetesen nem von le egy csöppet sem a két szereplő játékának értékéből. A dráma sikerének egyik fő tényezője az apát alakító Bárány Frigyes Jászai-díjas színművészünk, aki élete egyik legjobb, legárnyaltabb, legszuggesztívebb alakítását nyújtotta. Másodpercenként itudott váltam, életkorban, hangulatban, gondolatiságban. Méltó társa volt a színpadon az anyát megszemélyesítő Zubor Ágnes, akii lírai finomsággal jelenítette m.eg az örök és mégis egyedi sorsolt hordozó anyát, asszonyt, feleséget, társat. András szerepében Csikós Sándor bizonyította újra sokoldalúságát, bár szerepe nem késztette ezút.ul nagy erőfeszítésekre. Hágen Miklóst Simor Ottó Jászai-díjas személyesíti meg, ő egyben a produkció egyik élő tartópillére, folyamatosságot, kiegyensúlyozottságot, melegséget sugárzik játéka. Juli néni — Máthé Eta, Józsi bácsi — Stettner Ottó — az előbbi megjegyzésünkkel együtt — az előadás hangulatának kiváló formálói. Villanásnyi szerepe van Szigeti András Jászai-díjas színművészünknek — de akárcsak az előző darabokban — itt is tapsot ért a játéka. A további szerepekben Molnár Erika, Földi László, Mártonffy Mária, Hetey Lász- \ ló, Horváth István, Vennes Emmy és Korompai Vali járultak hozzá „Az atyai ház” sikeréhez, melynek díszleteit Csányi Árpád kiváló művész, jelmezeit Mialkovszky Erzsébet érdemes művész tervezte. S ide kívánkozik a műsorfüzetben ugyan nem szereplő, de a produkció szereplőinek megjelenítésében kiváló teljesítményt nyújtó maszkmester, Léka László neve is. i Méltán aratta november 22-én esté az idei színházi évad legnagyobb közönség- sikerét Az atyai ház. Köszönet és elismerés érte a rendezőnek, a társulatnak. A színház bizonyította ezúttal is, hogy nem öncélú útkereséssel formálja műsorrendjét, arculatát. Jóllehet az évad első felében úgy látszik, folytatódnak a „szabálytalan” drámák bemutatói a Móricz Zsigmond Színházban, ez a dráma nem gondoljuk, hogy érdektelenségbe fullad. Még ha úgy véljük is, elsősorban az idősebb nemzedék érdeklődésére tarthat számot. Jó lenne hinni, hogy a fiatal korosztály is megtalálja a saját atyai házát. Szembesül önmagával. Páll Géza \ 1986. november 29. esztéta, irodalom-
