Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-29 / 281. szám

Kelet-Magyarország 1986. november 29. Tévéjegyzet Rabszolgasors - nézősors Gyöngyházfényt! kandeláberek a Bazilika előtt. EGRI UTCÁK Ékszerei. Az ország városaiban mind több helyen alakul szépítő egyesület. Köztük a történelmi múltú Egerben, a Hazafias Népfront keretében működik az egyik legtevékenyebb. Városszépítők: muzeológusok, épí­tészek, különféle szakmák mesterei, szakemberei — so­kat tettek a barokk stílusban épült belváros építészeti ér­tékeinek megóvásáért, stílusjegyeinek megőrzéséért. A ké­pen: „Diadém” a homlokzaton — kapuvédő kősas az OTP- fiók bejárata felett. (MTI-fotó: Szabó Sándor felvételei.) A ház „fülönfüggője”, avagy a jó bornak is kell cégér. „Nem védjük a mundért... Kisiparosok - fegyelmivel A magántaxis fiatalember feldühödött valamin, s úgy elkapta az indulat, hogy verekedni kezdett kollé­gáival, s közben persze repkedtek a válogatott szitkok. A redőnyös kisiparos üzletkötőket dolgoztatott, azok hozták is a rendeléseket, csak éppen a „mester” feled­kezett meg sorra a lekötött munkákról, s a fölvett elő­legről. A fűtésszerelő iparos olyan csapnivalóan szak­szerűtlen munkát akart a megrendelő nyakába sózni, hogy az nyomban tiltakozott, és panaszt tett a kisipa­rosok szövetségénél. A felsorolt esetek csak pél­daként szolgálnak — van még belőlük jó néhány. Mindegyik azzal végződött, hogy a kis­iparost fegyelmi úton kizár­ták a KlOSZ-ból — s ez az­zal a következménnyel jár, hogy legkevesebb két eszten­deig nem gyakorolhatja ipa­rát. Ellentmondás? — Meglehetősen sok a fe­gyelmi ügyünk — mondja Nagyfő Gábor, a KIOSZ me­gyei titkára. — Ez természe­tesen nem ad okot az örven­dezésre, de mégis van benne némi pozitívum ... Kissé csodálkozva hallga­tom szavait, de amikor elém tesz egy országos kimutatást, melyben a megyék iparosai­nak helyzetét sorolják fel, meg is magyarázza az ellent­mondást. — Hat és fél ezer iparos dolgozik a megyénkben, s vé­leményünk szerint a szabá­lyokat sértők, a rosszul dol­gozók nincsenek többen, mint az ország más részein. Hogy mégis több a fegyelmi ügy Szabolcs-Szatmárban, mint a legtöbb helyen, az annak kö­szönhető: nem bánunk kesz­tyűs kézzel a renitensekkel. S ezzel azt -a véleményemet is megmondtam: sajnos, nem minden megye iparosszerve­zete tanúsít megfelelő szi­gort . . . A megyében 1982-ben 240 panasz érkezett a kisiparosok ellen, s 147 esetben megegye­zéssel zárult az ügy. Két év­vel ezelőtt már 345 panaszt nyújtottak be a megrendelők, s csak az esetek felében tud-, tak megegyezni viszonylag kis vitával. Tavaly csökkent a panaszok száma (259 érke­zett), s 152 esetben zárult, megegyezéssel a dolog. A fe­gyelmik száma is erősen in­gadozik: míg nyolcvankettő­ben húsz fegyelmi volt, s 11 tagot zártak ki, 1984-ben már egy híján nyolcvan fegyelmi eljárás indult, és negyvenegy iparost töröltek a névsorból. Az idei adatokat még nem összesítették, de annyi már biztosnak látszik: meglehető­sen sok panasz, fegyelmi ügy lesz december 31-ig most is. Az a bizonyos országos ösz- szesítés azt>mutatja: csak egy megye van (a fővárost nem számítva), ahol több fegyel­mit osztottak ki, mint Sza­bolcs-Szatmárban, ez Pest megye. Minden körülményt — Ha panasz érkezik vala­melyik iparosunk ellen, azt az erre kijelölt bizottság vizsgál­ja ki. Szakmai egyeztető bi­zottság a neve, mert az a cél: megvizsgálni minden körül­ményt, s ha arra mód van, akkor békés megegyezést el­érni. Ez persze nem mindig sikeres, s van eset, amikor annyira kirívó a szabályta­lanság, hogy nem is törek­szik rá a bizottság. Ilyenkor jön a fegyelmi eljárás. — Hányszor kell „megbuk­nia” az iparosnak, hogy ki­zárás legyen a sorsa? — Elég egyszer is, ha sú­lyos a vétke. Ha sorozatos panaszok érkeznek ellene, ak­kor is ez lehet az ügy vége. De hasonlóképpen büntet a fegyelmi bizottság, ha már előzőleg is voltak hasonló ügyei az iparosnak. Harmad­szor már semmiképp se úsz- sza meg kizárás nélkül. A ki­rívóan súlyos esetek közé so­rolható az említett verekedős taxis, a redőnyös ellen egy sereg panasz érkezett, a fű­tésszerelő pedig nem először állt fegyelmi eljárás alatt... — Mihez kezdenek a kizárt kisiparosok? — Elhelyezkednek másutt. Mégpedig — s ez érthetetlen — jószerivel tiszta lappal. Hiába van, mondjuk valami­lyen tartozása, ennek nincs nyoma a munkakönyvében. Sőt, még annak sincs nyoma, hogy kisiparos volt! A taná­cson őrzik a munkakönyvét, de nem írnak bele semmit. Olyan, hogy MIL-lap, nincs . . . Egyszóval: rendezet­len dolgok ezek. Mint aho­gyan az is: börtönbüntetésre ítélik az iparost, mert csalt, — de nem túl súlyos a bün­tetés, csak nyolc hónap fel­függesztett, így hát minden gond nélkül kap rövid időn belül — magánkereskedői en­gedélyt . . . Vaddisznópörkölt a falatozóban Bővítést terveznek a Vá- sárosniaményi Városi Tanács­osai szemközti falatozóban: át szeretnék alakítani, hogy kényelmesebb, jobb kiszol­gálással álljanak a betérő vendégek rendelkezésére. Egyelőre gátolja a munkák megkezdését, hogy a var- sánygyürei tsz húsfeldolgo­zó üzeme még az épület hát­só traktusában dolgozik. Az Ilki úton ugyan már műkö­dik az új vágóhíd, de a fel­dolgozórész még nem ké­szült el teljesen. Ha elköltözik a húsfeldol­gozó, akkor az átalakítás után reggeliző- és ebédlő­hellyé válik a jelenleg bi­zony igen kevés vendégre szabott falatozó. Tervezik, hogy tejet, péksüteményt árusítanak, és ülőhelyekét is elhelyeznek majd, most ugyanis csak állva tudnak étkezni a vendégek. Igaz, nem akármit ehetnek — igen színes és vonzó a falatozó kínálata már ma is. Nem­igen kaphat például vaddisz­nópörköltet a vendég másutt alig negyven forintért, de közkedvelt az olcsó hagymás vér, a tonoskáposzta és más ételek is. A változatos étel­kínálatot szeretnék megtarta­ni az átalakítás után is — immár jobb kiszolgálási kö­rülmények között. Nem lehet elnézően ÖTVENES A kisiparosok a jövő héten tartják -országos tanácskozá­sukat — a szabolcsi KIOSZ- | szervezet küldöttei sok ilyen és hasonló gondot visznek a tarsolyukban. Mert úgy vé- j lik: — Az, hogy védjük a mun­dért, simítsuk el a bajokat, a panaszokat, nem járható út — mondja Nagyfő Gábor. — Többet árt a szervezetnek, a tisztességes iparosoknak a rosszul dolgozó, goromba vagy csaló kisiparos, mint bármi más. Ma már nem le­het szó elnéző magatartásról — szigorúan felelősségre kell vonni a hibázókat. Csak így érhetjük el, hogy valóban a minőségi -munka, a becsüle­tes ár, az igazi szolgáltatói ma­gatartás legyen jellemző kis­iparosainkra. ' T ply A fekete fejkendős, fekete kabátos asz- szony Gyarmat fő­utcáján állt és kétségbe­esetten integetett. — Valami baj van? — Dehogy — huppant le a hátsó ülésre —, most már nincs semmi. Most már csak kijutok az állo­másra. Hogy nem szakad le az ég! Mintha busz nem menne, mintha gyalog oly messze lenne! — Jaj vajon elérjük? — gyűrögette nyugtalanul a táskáját. — Mikor indul? — Most a percen. S ha lekésem, csak valamikor este vergödök haza, mert elmegy előlem Szálkán az ágerdőmajori vonat is. Már a sorompó környé­kén jártunk, mikor elő­vette a pénztárcáját. — ötven forint elég lesz a fuvarért? , — Ugyan! Visz majd abból haza valamit az urának. Megmondja majd, hogy a lánya küldte. A vonat már bent állt az állomáson, de még idő­ben érkeztünk. — Nagyon szépen kö­szönöm! — kiáltott visz- sza futtából, s felkapasz­kodott a lépcsőkön. Már estére, itthon ve­szem a kabátom, s mit látok: egy gyűrött ötve­nest a hátsó ülésen. B. G. A megfulladt nyulak esete Amikor a vagont az egyik külkereskedelmi . vállalat megbízottai kinyitották, meg­döbbenve látták, hogy a hét sor 'magasságban és három sor szélesen elhelyezett 326 ládában, feladott élőnyulak- ból 141 darab elhullott, 334 darab pedig olyan állapotban volt, hogy le kellett őket bun­kózni. A nyulakat vadásztár­saságok export céljára küld­ték a vállalatnak. Az állatok nagymérvű pusztulását, illet­ve leromlását az okozta, hogy a szállító vállalat emberei a ládákat összezsúfoltan rakták be a vago-nba, amelyben 25— 30 fok hőség volt. Az elhullá­sok miatt a szállítási válla­lat 122 ezer forintot megtérí­tett, további -kártérítésre azonban nem volt hajlandó. Ezért a vállalat, amelynek részére a küldemény érkezett háromszázharmincnégy darab lebunkózott nyúl ellenértéké­nek: 250 ezer 500 forintnak megfizetéséért pert indított a szállító ellen. Az első fokon ítélkező me­gyei bíróság a szállítót a pe­resített összeg megfizetésére kötelezte. Az ítélet elleni fel­lebbezésében a szállítási vál­lalat arra hivatkozott, hogy a lebunkózott nyúlnak is van értéke, mégpedig egyrészt a bundája, másrészt a húsa, amely — vizsgálati ered­ménytől függően -— különbö­ző célra felhasználható. Te­hát ezt az értéket a vállalat követeléséből le kell vonni. A Legfelsőbb Bíróság a fel­lebbezést elutasította, és a megyei bíróság ítéletét jog­erőre emelte. A döntés in­dokolása szerint a vállalat bizonyította, hogy a szóban forgó időben az élőnyúl ára 850, a lebunkózotté pedig 100 forint volt. Ezt az értékcsök­kenést figyelembe véve igé­nyelte a darabonkénti 750 fo­rintot. Tehát a 334 darab le­bunkózott állat ellenértékéül a szállítási vállalatnak 250 ezer 500 forint kártérítést kell fizetnie. S ok vicc, mindennapos poén kísérte a tévé 15. részes filmsorozatát, amelynek, ha címét nem írjuk ide, akkor is kitalálja az olva­só. Népszerűségét éppen az is jelezte, hogy napi témává vált az óvodás gyermekektől a nyugdíjasokig Isaura sorsa, és Leoncio ármánykodása már-már személyes üggyé vált. Nincs ebben semmi kivet­nivaló, még akkor sem, ha a sorozat egy kicsit két tábor­ra is osztotta a közvéleményt. Az egyik tábor kritikátlanul, gondolkodás nélkül fogadta el, élte át az olykor érzel- gósre, mesterkéltre, naivra si­keredett epizódokat, mások tüntetőén elzárkóztak, gúnyos fölénnyel nézték a filmet, vagy épen nem nézték, mert úgymond az a tömegigény szintjén, a ponyvaregények eszközeivel, szirupos megol­dásokkal mondott el egy tör­ténetet, hosszan és unalma­san. Nem vállalkozhatunk az igazságtevésre, nincs is erre különösebb szükség. Ki-ki elvégezte azóta, egy kicsit talán a sorozat befejezése után „megcsendesülve”, mit nyújtott számára a Rabszol­gasors című filmsorozat. Any- nyit azonban bátorkodunk megjegyezni, hogy alighanem mindkét tábor eltúlozta a jót és a rosszat. A filmsorozat egy szerelem történetét bontotta ki, nem kívánt történelemkönyvet tartani a néző elé a rabszol­gatartás társadalmi, gazdasá­gi és egyéb okairól. Egy jól sikerült üzleti vállalkozás a filmsorozat, amely azonban nem nélkülözi egy-egy job­ban sikerült epizódjában a természetességet, az igénye­sen megkomponált szituáció­kat, jeleneteket, a jellemáb­rázolást a szereplők egy je­lentős részénél. A film mind­végig uralja a néző érzelme­it. És ez nem csekély, napja­inkban, amikor érzelmi vilá­gunk elszürküléséről oly so­kat szólunk. Egyfajta egész­séges romantika is áthatja a filmsorozatot, amely szintén igényünk, nem egyforma mértékben, természetesen. Sorolhatnánk persze a film gyöngéit is, jócskán akadtak jelzésszerű, kidolgozatlan, tú­lontúl mesterkélten bonyo­lított, a néző könnyeire ala­pozó epizódok is, de egy ilyen sorozatnál ez szinte elkerül­hetetlen. Nem kell hát res­tellni, ha vegyes érzelmekkel ugyan, de végignéztük a fil­met, de kinek-kinek az is igénye szerint joga volt, hogy átkapcsolja a kettes prog­ramra ... S ha mégsem dőlne el a per a film pártolói és ellenzői kö­zött, íme a legújabb hír: a tévé illetékesei arról tárgyal­nak: esetleg megismétlik a sorozatot. Akkor aztán kez­dődhet minden elölről... De ettől nagyobb bajunk sohase legyen ebben az országban. Páll Géza Ajándék a jó idő — bölcsődések sétája a fehérgyarmati városközpontban, (m. k.)

Next

/
Thumbnails
Contents