Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-27 / 279. szám
1986. november 27. Kelet-Magyarország 3 Megél-e az Élő Újság? Szavazásnál 30:32 ÖtletKis pénzért nagy garázst Mibe kerül egy garázs? Az attól függ... A nyíregy házi Örökösföldön például 81 ezer 450 forintért adnak egyet manapság. Nem kevés pénz. Az ember azt gondolná, kétszeresen örülhetnek azok, akiknek nem áll szabad ég alatt a kocsijuk: egyrészt, mert nem tartoznak az aszfaltkoptató gyalogpolgárok közé; másrészt, mert háza is van a járművüknek. NEHÉZ LENNE ELDÖNTENI, hogy végül is sikeresnek könyvelhető-e el az a rendezvény, melyet a Jósavá- r os ban tartottak hétfőn este. Ha ugyanis azt vesszük, hogy félszáz ember hallhatott a lakótelep mindennapi gondjá- ról-bajáról, kérdezhetett és választ kapott, akkor siker. Ha viszont hozzátesszük, hogy ez az ötven résztvevő egy húszezer lakosú városrészből gyűlt össze olyan témák megvitatására, melyek minden itt élőt érintenek, akkor bizony nem ilyen eredményes a számvetés. „Élő Üjságot” szerveztek a tanárképző főiskola népművelés szakos hallgatói a jósa- városiaknak — azzal a szándékkal, hogy fórumot adjanak nekik véleményük elmondására, kérdéseik feltételére. Meghívták nyíregyházi illetékeseket is — a városi pártbizottság titkára éppúgy válaszolt, mint a tanács, a rendőrség és az ingatlankezelő vállalat szakemberei. Több „rovatot” is nyitottak az élő újságban: szó volt a közbiztonságról, a közművelődésről, az utcák, terek, lépcsőházak, liftek helyzetéről egyaránt. Ám szinte mindenhol jelen volt a legfontosabb: hogyan érzik magukat a jó savárosiak? Ott munkált ez kimondva a különféle zavaró tények felsorolásánál, s ott bujkált kimondatlanul a száraz tények felsorolásánál is. Akadt, aki indulattal emlegette a szerinte igen rossz közbiztonságot, más a raj- csúrozó gyerekekre panaszkodott, volt, aki szerint tulajdonképpen minden rendben van... NEM FELADATOM most részletesen leírni a Jósaváros minden búját-baját, inkább visszakanyarodnék ahhoz: ötvenen vsttak részt a kitűnő ötlettel és nagy lelkesedéssel szervezett rendezvényen. S azt még nem is mondtam: a résztvevők nagy többsége nyugdíjas volt... Vajon mi az oka az érdektelenségnek? Miért nem érdekli az itt élőket a saját sorsuk? Sok tényező közrejátszik ebben. Az egyik: sokan, nagyon sokan úgy tartják, hogy hiába minden szócséplés, összejövetel, fórum, és vitatkozás — úgyis marad minden a régiben. Ez, sajnos, egyfajta társadalmi közérzet, amit lehet tagadni, lehet elkendőzni — mégis létezik. A másik ok: a mégoly kiváló ötletek és rendezvények is megbuknak azon, hogy minden lakásnak van ajtaja. Amit be lehet zárni — és be is zárnak. Sok a munka, sok a gond, elég nekem a magam baja, oldják meg mások a közös problémákat — olyan alapállás ez, olyan mértékű közömbösség, ami ellen rét- ! tentő nehéz felvenni a har- j cot. Mégis: mondjuk-e azt, hogy hiábavalók az efféle összejövetelek? Hagyjunk fel a próbálkozással, ne is szervezzünk többé ilyeneket? Jelentsük ki, hogy nem érdekli az embereket, és hagyjuk az egészet az ördögbe? A válasz csak az lehet: nem. Nem szabad abbahagyni a próbálkozást, nem szabad félretenni a jobbító szándékot, mondván: majd talán egyszer ennek is eljő az ideje. Szükség van a friss ötletekre, mint az „Élő Űjság”, szükség van a hamarosan munkába álló fiatal népművelők lelkesedésére és a szó legjobb értelmében vett ügybuzgalmára. Segíteni és támogatni kell őket. E TÁMOGATÁST most megkapták a város vezetésétől, az illetékes hivatalos szervektől — de várat még magára azok támogatása, akikért ez az egész létrejött. A következő lépés az övék ... A minap mégis összeakadtam iegy közülük való elégedetlennel. Lássuk, miért dohog? fl más pínzén — 28 „kisgarázsos” nevében beszélek — bocsátja előre Gajdátsy Nándor. — Ügy néz ki ugyanis, hogy mi leszünk a kárvallottjai a nyíregyházi lakásszövetkezet közelmúltban befejezett garázsépítési akciójának. — Ezek szerint vannak „nagy garázsosok” is? — Az elején kezdem: nyolcvanharmad magammal 1985 végén szálltam be a mostanában sok bosszúság okává lett garázsépítésbe. Akkor arról volt szó, hogy két típusú, de közel azonos garázsokat épít a Lakszöv, amelyeket abban a sorrendben vehetnek át a vevők, ahogy a vételárat kifizetik. Az első ütemben elkészült 28 garázst annak rendje-módja szerint át is adták. — Ezek gazdái lettek a kis garázsosok ... — Pontosan. De ez nem jelenti azt, hogy a később elkészülök mind nagyok voltak. A második fázisban felépítettek között volt ugyanis húsz, a mienkhez hasonló. — Voltaképpen miben különböznek a kis és nagy garázsok? — A minőségükben, nagyságukban, előállítási költségükben. A harminchat nagy garázst igényesebben, más technológiával készítették el, s alapterületre is nagyobbak, mint a többi. Az ára 89 ezer forint volt, míg az első 28 kicsié hetvenkettő, a második húszé pedig hetvenötezer forint. És most jön a meglepetés: valamennnyi garázs egységesen 81 500 forintba kerül. Ez — ha belegondolunk — azt jelenti, mi huszonnyolcán, akik a rövidebbet húztuk, közel 10 ezer forinttal járulunk hozzá ahhoz, hogy egyesek áron alul jussanak garázshoz. Mi ez, ha nem jogtalan gazdagodás? Bz illetékesek véleménye Mit mondanak a Lakszöv illetékesei? Lehet pénzkérdést szavazásra bocsátani? — A hatályos jogszabályok szerint lehet — adja meg a választ Diczkó József, a nyíregyházi lakásszövetkezet elnöke —, olyannyira, hogy a közgyűlés határozata minket is köt. — De miért döntött a közgyűlés ilyen méltánytalanul? — Mikor elkezdődött az építkezés, a 84 leendő tulajdonos úgy határozott, hogy a garázsok árát egységesen állapítsuk meg. Az első 28 elkészülte után a tanács városesztétikai javaslatait figyelembe véve, eredeti terveinktől eltértünk, és más típusú, igényesebb kivitelű garázsokat kezdtünk építeni. Kis garázsok — nagy garázsok. A különbség szembeötlő. (Farkas Zoltán felvétele) — Ezek között is vannak értékesebbek, és kevésbé értékesebbek ... — Igen, húsz 75 ezer forintos, és harminchat 89 ezer forintos. Mi éreztük, hogy igazságtalanság lenne 81 450 forintban meghatározni a különböző értékű épületek árát. Összehívtuk hát ezt az ötvenhat embert és javasoltuk nekik, állapítsuk meg alapterület szerint, hogy ki mennyit fizessen. Így ugyanis nem lettek volna nagy aránytalanságok. — És mi történt? — Egységesen amellett foglaltak állást, maradjon minden úgy, ahogy volt — igaz, akkor még nem tudták, ki kap 75 és ki 89 ezer forintos garázst! Ezután összehívtunk még egy közgyűlést, annak eredményéről azonban már volt szó: 30:32 arányban megint az „egy garázs, egy ár” elv mellett döntöttek. Mai helyzetkép — Hogy áll jelenleg az ügy? — A városi tanács műszaki osztálya és a MÉSZÖV bejelentés alapján tanulmányozza ezt a furcsa históriát. Nekik sincs joguk azonban megváltoztatni a közgyűlés határozatát, mert azt csupán a bíróság teheti meg. Ami a Lakszöv-öt illeti, nekünk is érdekünk, hogy a befizetések arányosak legyenek a ráfordításokkal, ezért nem zárkózunk el egy újabb közgyűlés tartásától. Talán eredményes volna... Talán. Mindenesetre visszatérünk még az ügyre. Czine Gáspár Tarnavölgyi György A Tempó Ipari Szövetkezet nyomdaüzemében a Dominoszt 715 géppel színes termékeket készítenek. Ormay Sándor gépmester a nyomást ellenőrzi, (elek) ,r..a falu széléről jövök" M essziről indulni napjainkban is lehet, ha olyan környezetben születik az ember, amely nagy távolságok bejárására készteti, hogy megvalósítsa önmagát, túllépjen önmagán ... Ez a régi igazság jutott az eszembe, amikor kezembe került egy ötgyermekes, harminchét éves vasúti munkás levele, aki versben igyekszik kifejezni érzéseit, gondolatait, így közvetve önmagáról is bensőséges vallomást ad közre ... „Harminchét éves vagyok, nős, öt gyermek apja. Tizenkilenc éve a MÁV-nál dolgozom, tizenkét éve segédtisztként Eperjeske átrakón. A nyíregyházi tanárképző főiskolán tanulok, levelezés, tanító—népművelés szakon, ahol ősszel leszek másodéves. Mint említettem cigány vagyok, de — sajnos — cigányul nem értek semmit. Nagyon szeretek rajzolni — (négyéves koromtól), nem hosszú ideje festek is, realista ábrázolási móddal. Szeretek olvasni, hat éve, hogy versírással is foglalkozom, persze nem szapora tempóval, idő hiányában. Tervem és célom, hogy példámmal és munkámmal hozzásegítsem a cigányságot az igényesebb életmódhoz, amire nagyon szüksége van a cigányságnak, de az országnak is. Ezért is akarok pedagógus lenni és ha lehetőségem lesz versben is szólnék a cigánysághoz ...” Őszinte, emberi sorok, melyek arról tanúskodnak, aki mindezek nyilvános megváltására képes, az már megtett valamennyit a maga elé szabott útból. Leskó Ferenc Mándokon a Mező utca 84. szám alatt lakik, saját családi házban, tisztességesen, egyszerűen berendezett otthonban. — Az apám híres muzsikust szeretett volna nevelni belőlem. Az ő kedvéért tanultam zenélni, de engem nem ez érdekelt igazán. A nyolcadik általánost négyes eredménnyel végeztem. Vasipari szakmát tanultam a szakmunkásképzőben. Pestre kerültem, aztán három hónap után hazajöttem. Elég korán szerelmes lettem, tizennyolc éves koromban megnősültem. Huszadik éve dolgozom a vasútnál, a feleségem a mándoki ipari szövetkezetnél gépkezelő munkás. Az érettségizett nagylányom Pesten kórházi asz- szisztens... Dátumot nem említ Leskó Ferenc, mikor érlelte meg magában, hogy a munka, a család mellett más értelmet is ad az életének. A MÁV- nál vágányos raktárnok, a széles vágányokról a normálra átrakott sokféle áru fuvarlevelét kezeli, miből mennyit raknak át, ezt számolja el, nagy felelősséggel. Munkahelye a szabad ég alatt van, ami megedzette, s egy kicsit azért ki is kezdte az egészségét, ősz táján a mell- hártyagyulladás, tüdőgyulladás nem éppen ritka vendég. Havi keresete körülbelül ötezer forint. Még a feleség keresetével együtt sem túl sok öt gyermek eltartásához, de egyetlen szóval sem említi a pénzt, a megélhetés napi gondjait. A munka melletti tanulásról beszél, levelezőn érettségizett, jelesen. — Nem a könnyebb munka végett tanultam — folytatta. — Azóta is megmaradtam vasutasnak, igaz évek óta segédtisztként dolgozom. S addig biztattam, erősítgettem magam, hogy beadtam a jelentkezésem a főiskolára. Hetvenkilencben érettségiztem, először Egerben próbálkoztam, sajnos, nem sikerült a felvételim, azaz haza kellett utaznom a vizsga közben. Aztán Nyíregyházán folytattam és nyolcvanháromban sikerült, felvettek, elkezdhettem a tanulást. Beszélgetés közben kérésünkre előkerülnek a rajzai, amivel az átrakó munkás barátait annyiszor ámulatba ejtette. Percek alatt megrajzol egy-egy portrét. Újabban fest is, maga készítette festőállványt hoz ki és a felvételünk kedvéért odaáll és imitálja, mintha festene. A naiv festészet jegyeit hordozó festményei tehetségről árulkodnak. T itokban, saját maga számára írt versei is egy mélyen gondolkodó, az irodalmat szerető emberre vallanak, mégha azok többnyire nem is érik el a közlés szintjét. Megkapó Névnapom címmel írt verse, amely úgy született, mivel egy napra esik a névnapja és József Attila tragikus halálának napja. „Mindig ünnepiek és gyászolok is ezen a napon." Érdemes és szükséges, hogy életének legfontosabb állomásához egyszer megérkezzen. „ ... bár a társadalom és a falu széléről jövök — írja — a tudatlanság sötét jármától én. már nem nyögök ...” Való igaz, de megnyugvást nem találhat, amíg nem tesz azokért, akik még a sötétség jármával járnak- kelnek és még csak felvillanni látják a fényeket, melyek nekik is üzennek .. . Páll Géza börze Í % Éj an-e becsülete a Y jó ötletnek? Erre voltak kíváncsiak a minap, az ÉRDÉRT Vállalat vásárosna- ményi faforgácslapgyárá- han. Először hirdették ötletbörzét. Várakozáson felülinek mutatkozott az érdeklődés. A fizikai munkástól az alkalmazottig, a műszaki szakembertől az ! adminisztrátorig igen szé- j les réteget képviseltek az | alkotni kész emberek. Vé- j gül is 24 dolgozó jelentke- j zett 62 vadonatúj ötlet- ( tel. A szervezők lelemé- j nyeser. megoldották a jutalmazást, nem húzták felesleges adminisztrációval az időt, hanem az arra érdemest azonnal elfogadták és rögtön fizettek is érte. Összesen tízezer forintot osztottak szét. Az ötletbörze minden szempontból hasznosnak bizonyult. A gyár vezetői í láthatták, nincsenek híján i a kezdeményezőkészség- ! nek a beosztottak. Nem kell hozzá íróasztal, hogy jó ötlet szülessen. Az alkotó kedvű munkás is elégedetten távozott, hisz láthatta, szükség van a jobbító gondolatokra. Számtalan érdekes megoldást javasoltak az energiatakarékosságra, ;az autógumik karbantartására, a fuvarkedvezmény visszatérítésére, ha közben leszámolna a dolgozó, a munkavédelmi eljárásokra, (tk) Számítógép „Amióta az ügyvitelben, vagy másutt számítógépeket alkalmaztok, hány emberrel kell kevesebb?” — kérdezik gyakran Kostyánszki Jánostól, a Nyíregyházi Dohány- fermentáló Vállalat szervezési osztályvezetőjétől. Amikor megtudják, hogy nem túl sokkal többen, így reagálnak: akkor minek a számítógép? Ez elég sablonos megközelítés, mert ugyan lényeges, hogy a vállalatok a feladataiknak minél kevesebb dolgozóval tudjanak eleget tenni, de mint sok minden mást, ezt sem szabad egyoldalúan megközelíteni. Mert lehet, hogy az adott cégnél a számítógépek munkába állítása nyomán egyelőre nem válik feleslegessé sok adminisztratív dolgozó, de az tény, a komputerekkel a meglevő kollektíva a korábbiaknál sokkal nagyobb, bonyolultabb feladatok gyorsabb, pontosabb elvégzésére válik képessé. És ez jelentős, mindenütt kihasználandó előny. Például egy nagyvállalatnál a helyes döntések meghozatalához ma már több ezer adatot kell nyilvántartani, rendszerezni, előkészíteni. Ezt manuális módon már elég nehézkes, körülményes elvégezni. Sok helyütt a fejlődés következő lépcsője a termelés számítógépes folyamatirányításának megvalósítása. A Számítógépekkel való munka mindenképpen pontosabb, magasabb szintű „naprakészebb” felkészültséget igényel, vagyis a komputerek a technikai kultúra emelkedésének kulcstényezői is. Mindenkinek fel kell ismernie: technikailag, műszakilag csak a számítógépek ésszerű és sokrétű felhasználásával zárkózhatunk fel a nálunk ebben előbbre tartókhoz. (cselényi) BÉBIPÜRÉHAJRÁ. Az elképzelések szerint 25 millió darab (12 ezer 500 tonna) gyümölcs alapú bébipürét gyártanak az idén a Nyírség Konzervgyárban. Ha az üve' minőségével nem lesz ba várhatóan december 10- teljesítik az idei „pürf tervet. Jelenleg naponta ezer darab ilyen bébiétel rül le a szalagokról.
