Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-26 / 278. szám

1986. november 26. Kelet-Magyarország 7 Hangnem Négyen-öten állunk a sorban, vajra, kenyérre, miegyébre várva. A pult túlsó oldalán barátságos, fiatal eladó. Nemrég ke­rülhetett ki az iskolapad­ból, gyakorlatlanságát igyekezettel pótolja. Az előttem álló idős úr követ­kezik. — Egy liter tejet. — Tessék parancsolni. — Csomagolja be, biz­tosan csupa kosz! — Megtöröltem, amikor kiraktam a ládából — vé­dekezik megszeppenve a kislány. — Ismerem én magukat, tiszta hülyének nézik az embert! Csomagolja be, mert különben beírok a könyvbe! A nyilvánvaló rosszin­dulat az eladó torkára for­rasztja a szót — további ellenvetés nélkül selyem­papírba csomagolja a zacskó tejet. De a mosoly lehervadt az arcáról. Tő­lem már szó nélkül veszi el a blokkot, és nem kérdi meg, jó lesz-e a kenyér, amit levett nekem a polc­ról. A később érkezők, akik nem voltak tanúi a jelenetnek, már csak egy kelletlen, morcos bakfisra emlékeznek majd a pult mögött. Az idős úr pedig elmegy a hivatalba, ahol éppen egy őhozzá hasonlatos ügyfél távozott az ügyinté­zőtől — s az öregúr fel lesz háborodva, milyen barátságtalanul beszélnek az emberrel azok, akik pe­dig az ő ügyes-bajos dol­gainak elintézéséért kap­ják a fizetésüket. Olvasóink is számtalan­szor szóvá teszik — sze­mélyesen vagy levélben —, hogy elfogadhatatlan hangnemben beszéltek ve­lük a szolgáltatásban, a kereskedelemben, a közle­kedésben, a hivatalban stb. Sajnos, valóban gyak­ran csattan az ostor azo­kon, akik nem szolgáltak rá. Csakhogy magunk sem vagyunk mindig vétlenek — elfeledkezünk arról, hogy amilyen az adjonis- ten, olyan a fogadjisten, azaz a modortalanság ál­talában modortalanságot szül. Legalábbis személyes tapasztalatom szerint rit­kán fordul elő, hogy ud­varias kérdésre, barátsá­gos magatartásra mogor­ván, gorombán reagálná­nak. De ha szinte süt be­lőlünk a bizalmatlanság, ha kifejezésre juttatjuk azt, hogy itt most úgyis ki fognak tolni velünk (visz- szautasítanak, rosszul fog­ják megcsinálni, hibás árut adnak, nem intézked­nek), akkor szinte kihív­juk magunk ellen a sor­sot — és valóban megtör­ténik az, amire számítot­tunk. Jól tudom, tíz eset kö­zül mondjuk háromban ez akkor is bekövetkezik, ha olyan jólneveltek, udvari­asak vagyunk, mint egy angol lord vagy lady (hi­szen az ügyeinket intézők némelyike valóban nem­törődöm, udvariatlan) — de a többi hét alkalom miatt, amikor rajtunk (is) múlik a dolog, érdemes megpróbálni. Gönczi Mária VESZÉLYES Halálos kimenetelű baleset volt nemrég Tiszavas- vámban, ahol a város központjában elütöttek egy kis­fiút. Sajnos, szinte várható volt, hogy előbb-utóbb va­lami tragédia történik, mert az itt áthaladó főút a he­lyi közlekedés vérkeringésének is ütőere, ami túl van terhelve. Az ABC-áruházat és környékét érintő útszakaszon rendkívül nehéz a közlekedés 15—18 óra között. Kevés a teát forgalma sáv, a járdák mindkét oldalon túl kö­zei vannak a főútvonalhoz, az előzés itt nem tanácsos. A bevásárlóközpontok autóparkolóit általában az épü­letek mögé szokták építeni, hogy elöl ne zavarja a for­galmat. Itt az épület előtt van parkoló — nincs vi­szont gyalogátkelőhely. Véleményem szerint az említett baleset arra inthet­né az illetékeseket, hogy ha már nem lehet elterelni a forgalmát a többszörösen túlterhelt útszakaszról, ak­kor léptessenek életbe különböző korlátozásokat (pl. az előzés megtiltása, sebességkorlátozás). Szabó Attila Tiszavasvári, Élmunkás u. 11. sz. VÁRHATÖ-E VÁLTOZÁS? Nyíregyháza egyik repre­zentatív utcája lenne a Bocs­kai utca, ezért is feltűnő a járda elhanyagoltsága. Több ízben bontották ugyanis, kü­lönféle kábeleket fektettek le, s mint tudjuk, szintben mi képtelenek vagyuhk utat, jár­dát helyreállítani. így van ez az említett utcában is. Emiatt a közlekedés sáros, csúszós időben balesetveszélyes. Itt említem meg, hogy a 19, 23. szám alatt kb. két hónapja a TITÁSZ szerelést végzett, a járdát felbontották, majd az aszfaltdarabokat visszadobál­ták ... Várható-e, hogy a város e szép utcájának járdájával a közeljövőben valami történik, s ha igen, mikor? Dr. Dobi Sándor Nyíregyháza (Idekívánkozik egy másik ol­vasónk észrevétele, újabb példa arra, hogy valóban rit­kán tudjuk útjainkat jó minő­ségben helyreállítani — lásd Nyíregyházán a Vasgyár ut­ca felújított szakaszát.) SAJNOS, NEM RITKASÁG Nem rég olvastam a Fó­rumban, milyen bánat érte az egyik olvasót a nyíregy­házi temetőben. Nos, az én helyzetem is hasonló. Novem­ber 17-én délelőtt hozzátar­tozóim sírját gondoztam ugyancsak az Északi temető­ben. Mivel melegem volt, ka­bátomat letettem az egyik befedett sír sarkára, villám- zárás táskám mellé. A mun­ka végeztével elvittem a sze­metet a közvetlen közelben lévő szeméttárolóhoz, s egy­úttal vizet is hoztam a szin­tén néhány méterre lévő me­dencéből. Miután meglocsol­tam a virágokat, meg akar­tam a kezemet törölni, és ek­kor észrevettem, hogy a kesz­tyűm, amely a táskában volt, a földön hever. Belenéztem a táskába, ahonnan nagy meg­lepetésemre hiányzott a pénz­tárcám és a levéltárcám. Szá­momra különösen az utóbbi nagy veszteség, mert benne volt a negyedévi buszbérle­tem, a nyugdíjas-igazolvá­nyom, mozibérletem, nyug­díjszelvények, fénykép, sőt kutyám oltási igazolványa is. Kisnyugdíjas özvegy va­gyok, és nagyon érzékenyen érint a veszteség. Mindkét tárcában benne volt a nevem és címem, tehát módja len­ne az illetőnek számomra visszajuttatni a neki úgy is értéktelen iratokat és a tár­cákat. Soraimat olvasva — ebben bízom — talán megte­szi. özv. Rafaez Ferencné Nyíregyháza, Öz köz 61. 1/1. JÓ ÜZLET Amikor annyi elmaraszta­lást kap a kereskedelem, én szeretnék egy ellenpéldát em­líteni : a községünkben lévő vegyesiparcikk-boltról van szó, ahol az ügyes boltvezető­nek köszönhetően minden szükséges megtalálható. A névnapok, ünnepek előtti öt­letei — amellett, hogy az ő forgalmát növelik — nekünk, vevőknek is hasznosak. Még gyermekeink titkos kívánsá­gát is számon tartják, alka­lomadtán ennyivel is segítve a szülőket. Szerintem az, hogy milyen egy üzlet, nem azon múlik, városban van-e, vagy falu­ban, hanem az üzletvezető szakmaszeretetén, igyekeze­tén. Bálint Györgyné Kállósemjén, Petőfi u. 7. sz. KÖSZÖNET AZ ISMERETLEN AUTÓSNAK Rakamazon voltunk no­vember 1-én. Délután 3 óra körül indultunk haza, de Vi­rányos után elromlott a ko­csink. Többszöri próbálkozás után végül egy piros Wart­burg (ha jól jegyeztem meg a rendszámot: GN 24-38) tu­lajdonosa sietett segítségünk­re. Az ismeretlen férfi el­mondta, hogy ők ugyan Bak- talórántházára mennek, de megteszi, amit lehet. Így is történt. Én és férjem átül­tünk az ő kocsijába, amit a továbbiakban ismeretlen se­gítőnk leánya vezetett, míg édesapja a mi kocsinkat kor­mányozta. Bevontattak Nyír­egyházára, unokaöcsém laká­sáig. Köszönetünket elhárí­tották azzal, hogy ez emberi kötelességük volt. Ezúton kérem, hogy köszö- netemet az Önök lapján ke­resztül is kifejezésre juttat­hassam, remélve, eljut a címzetthez, akiről annyit tu­dunk még, hogy leánya Deb­recenben az Arany János Ál­talános Iskolában tanít. Hercegfalvi Gyuláné Debrecen, Viola u. 4. sz. Szerkesztői üzenetek Danku Andrásné, Mátyus: A Lónyai Községi Tanács szerkesztőségünket is érte­sítette, hogy a belvíz elve­zetését megoldották. Szívé­lyes sorait köszönjük. Nyitjákéi lakosok: A Sza­bolcs Volán Vállalat meg­állapítása szerint panaszuk nem megalapozott, mert a levelükben közöltekkel ellentétben az autóbuszok a kijelölt megállónál áll­nak meg — máshol nem is tudnának, hiszen mind a megálló előtt, mind pedig utána veszélyes kanyar Horváth Gyuláné, Méhte­lek: Mint kiderült, olva­sónknak nem a vízórája volt rossz, hanem a veze­ték egyik szakasza hibá- sodott meg. Ennek kijaví­tása a tulajdonos feladata, de méltányosságból a SZA- VICSAV fehérgyarmati üzemmérnöksége elvégezte a munkát. Deli Miklósné, Tunyog- matolcs: Amennyiben a gyermekgondozási segély összege nagyobb lenne, mint a gyedé, akkor ter­mészetesen az előbbit, azaz a kedvezőbbet fogják fo­lyósítani. Kovács Istvánná, Nyír- gyháza: A városi tanács igazgatási osztályán meg­erősítették az olvasónk le­velében foglaltakat: pénz­ügyi keretük valóban ki­merült, ezért több család­nak nem tudták kifizetni a nevelési segélyt. A decem­beri segély kifizetésére elő­reláthatóan sajnos már csak januárban kerülhet sor. Bessenyei Bertalan, Kán- torjánosi: A TITÁSZ ki­cserélte a hibás kapcsoló­órát. Ugyanakkor arra is felhívta olvasónk figyel­mét, hogy a boyler kis térfogatú, tehát nem tárol­hat annyi vizet, hogy az a jószág etetéséhez is elegen­dő legyen. Nagy Lászlóné, Nyíregy­háza: a terhességi, gyermek­ágyi segély és a gyermek- gondozási díj minden nap­tári napra jár. Áz illetékes válaszol FÉNY- HELYETT HANGJELZÉS FEKETE-FEHÉR KERESTETIK Régi fekete-fehér televízi­ónk elromlott, és sajnos hiá­ba próbálunk helyette újat vásárolni, sehol sem kapunk ilyen készüléket. Nem futja mindenkinek színesre, azért érthetetlennek tartom, hogy a fekete-fehér tv is fel-felke- rül a hiánycikkek listájára. A kispénzű emberekre is gon­dolni kellene,, hiszen nagyon sokan vagyunk, akik nem tu­dunk áldozni egy tv-re 30— 40 ezer forintot. Papp Bálintné Fehérgyarmat, Kossuth tér 34. 11/16. Egyéb gondok mellett a közvetlen közelben elhaladó vonatok hangjelzései is za­varják Nyíregyházán a Szál­lás utca lakóit — írta leve­lében K. M., akinek sorait október 29-i számunkban közöltük. A Túl a sorompón címmel megjelent olvasóle­vélben foglaltakat megvizs­gálta a MÁV Debreceni Igaz­gatósága, s ennek alapján tá­jékoztatta szerkesztőségün­ket Lazányi Sándor műszaki osztályvezető. A közút—vasút kereszte­ződését a levélíró által em­lített esetben fénysorompó biztosítja. A működtetéséhez szükséges villamos energiát a helyi, lakossági villamos há­lózatról kapják. Ezen a há­lózaton gyakori az áramki­maradás, aminek következ­tében a fénysorompó sem működik. Ilyenkor a MÁV előírásai szerint a közúton közlekedők védelmében a vo­nat személyzetének hangjel­zést kell adnia, és a sebessé­get is csökkenteni kell 15 km órára. A környék lakóinak nyu­galmát zavaró hangjelzésre gyakran azért is szükség van, mert a közúton közle­kedők gyakran szabálytala­nul akarnak áthaladni a vo­nat előtt, amelynek vezetője ily módon figyelmezteti őket a veszélyre. A hangjelzés megtiltása tehát a biztonság csökkentését eredményezné, azért a továbbiakban is a la­kók megértését kérik. Pótlékok, szabadság, háztáji K. Gy. nyíregyházi levélírónk több műszakban dolgozik az egyik termelőszövetkezetben. Az este 6 órától reggel 6-ig tartó munkája után 40 százalékos pótlékot kap, holott véleménye szerint 50 százalékos éjszakai pótlékra lenne jo­gosult. Mindenekelőtt még kell különböztetni az éjszakai és a műszakpótlékot. Az éjszakai pótlék mértéke általában 10 százalék, de a munkaügyi szabályzatban ennél magasabb mérték is megállapítható. Mivel a levélíró több műszakban dolgozik, nem éjszakai pótlékra, hanem műszakpótlékra jogosult — a kettő együtt nem ifdzéthető. A 'műszakpótlékot a termelőszövetkezet ilyen irányú rendelkezése esetén kell fizetni, az ott meg­állapított mértékben, amely általában a törzsbér 40 szá­zaléka. K. A. méhteleki olvasónk arra kér választ, hogyan jár a fizetett szabadság és a háztáji annak, aki az előző év­ben 1572 munkaórát teljesített. AZt a termelőszövetkezeti tagot, aki egész éven át fo­lyamatosan dolgozott, a munkaviszonyban álló dolgozóké­val azonos mértékű szabadság illeti meg. A termelőszö­vetkezet alapszabályának rendelkezése szerint ezenkívül más. tagok részére is adható fizetett szabadság, amit ilyen esetben a végzett munkával arányosan kell megállapítani. A termedőszövetkezet úgy is dönthet, hogy csak' a 2180 munkaórát teljesítő tagok részére jár fizetett szabadság. Olvasónk kérdésére tehát csak a termelőszövetkezet alap­szabálya adhat egészen pontos választ. Ami a másik kérdést illeti: a termelőszövetkezet azok­nak a tagoknak juttat háztáji földet vagy terményt, akik a termelőszövetkezet álltai meghatározott munkamennyi­séget teljesítették. Ha a tag tenményjuttatásban részesül, annak értéke nem haladhatja meg a 2500 kg májusi mor­zsolt kukorica állami felvásárlási árát. Ezen belül, a kö­zös gazdaságok lehetőségeik és adottságaik szerint dönt­hetnek. Levélírónknak tehát ez esetben is meg kell néz­nie az alapszabályt, mivel annak rendelkezése dönti el a jogosultságot. S. I.-né piricsei lakos férje termelőszövetkezeti tag volt, és háztáji juttatásban részesült. Levélírónk úgy tudja, hogy mint özvegyet, őt is megilletné csökkentett mértékű háztáji. A termelőszövetkezet ezt azzal 'az indokkal nem nyújtja részére, hogy 800 négyszögöl kart van a levélíró tulajdonában. Helyes-e a tsz állásfoglalása, kérdi levél­írónk. Igen. Ugyanis az özvegy csak a jogszabályban megha­tározott feltételek megléte esetén jogosult háztájira. Már­pedig' az egyik kikötés az, hogy az özvegynek, ne legyen személyi tulajdonában vagy használatában ilyen mértékű (legfeljebb 3000 négyzetméter, szőlő és .gyümölcsös eseté­ben pedig 1500 négyzetméter) föld. A termelőszövetkezet tehát helyesen járt el. R. M. ramocsaházi olvasónk úgy véli, hogy a háztáji föld kijelölésénél a termelőszövetkezet nem járt el szabá­lyosan, emiatt őt és több tagtánsiát károsodás érte. Ugyanis a nyílhúzásről nem 'kaptak értesítést, és nem volt tudo­másuk arról, hogy a biztosítást akkor meg kellett volna kötni a területre. A háztájiban termelt paprikát pedig el­verte a jég és most nincs, aki vállalná a felelősséget. A háztáji föld kijelöléséről a helyben szokásos módon értesülnek a tsz-ltagok. Akik nem jelennek meg, azok he­lyett egy bizottság végzi el a feladatat. Levélírónk is néhány napon belül értesült a kijelölés­ről, s ezt követően intézkednie kellett volna a biztosítás megkötéséről, hiszen a kijelölést követően a tag feladata, hogy gondoskodjon háztáji földje további sorsáról. Ezért' a levélírónk esetében a termelőszövetkezetet, nem lehet el­marasztalni. Dr. Kondora Zsuzsanna

Next

/
Thumbnails
Contents