Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-26 / 278. szám
1986. november 26. Kelet-Magyarország 7 Hangnem Négyen-öten állunk a sorban, vajra, kenyérre, miegyébre várva. A pult túlsó oldalán barátságos, fiatal eladó. Nemrég kerülhetett ki az iskolapadból, gyakorlatlanságát igyekezettel pótolja. Az előttem álló idős úr következik. — Egy liter tejet. — Tessék parancsolni. — Csomagolja be, biztosan csupa kosz! — Megtöröltem, amikor kiraktam a ládából — védekezik megszeppenve a kislány. — Ismerem én magukat, tiszta hülyének nézik az embert! Csomagolja be, mert különben beírok a könyvbe! A nyilvánvaló rosszindulat az eladó torkára forrasztja a szót — további ellenvetés nélkül selyempapírba csomagolja a zacskó tejet. De a mosoly lehervadt az arcáról. Tőlem már szó nélkül veszi el a blokkot, és nem kérdi meg, jó lesz-e a kenyér, amit levett nekem a polcról. A később érkezők, akik nem voltak tanúi a jelenetnek, már csak egy kelletlen, morcos bakfisra emlékeznek majd a pult mögött. Az idős úr pedig elmegy a hivatalba, ahol éppen egy őhozzá hasonlatos ügyfél távozott az ügyintézőtől — s az öregúr fel lesz háborodva, milyen barátságtalanul beszélnek az emberrel azok, akik pedig az ő ügyes-bajos dolgainak elintézéséért kapják a fizetésüket. Olvasóink is számtalanszor szóvá teszik — személyesen vagy levélben —, hogy elfogadhatatlan hangnemben beszéltek velük a szolgáltatásban, a kereskedelemben, a közlekedésben, a hivatalban stb. Sajnos, valóban gyakran csattan az ostor azokon, akik nem szolgáltak rá. Csakhogy magunk sem vagyunk mindig vétlenek — elfeledkezünk arról, hogy amilyen az adjonis- ten, olyan a fogadjisten, azaz a modortalanság általában modortalanságot szül. Legalábbis személyes tapasztalatom szerint ritkán fordul elő, hogy udvarias kérdésre, barátságos magatartásra mogorván, gorombán reagálnának. De ha szinte süt belőlünk a bizalmatlanság, ha kifejezésre juttatjuk azt, hogy itt most úgyis ki fognak tolni velünk (visz- szautasítanak, rosszul fogják megcsinálni, hibás árut adnak, nem intézkednek), akkor szinte kihívjuk magunk ellen a sorsot — és valóban megtörténik az, amire számítottunk. Jól tudom, tíz eset közül mondjuk háromban ez akkor is bekövetkezik, ha olyan jólneveltek, udvariasak vagyunk, mint egy angol lord vagy lady (hiszen az ügyeinket intézők némelyike valóban nemtörődöm, udvariatlan) — de a többi hét alkalom miatt, amikor rajtunk (is) múlik a dolog, érdemes megpróbálni. Gönczi Mária VESZÉLYES Halálos kimenetelű baleset volt nemrég Tiszavas- vámban, ahol a város központjában elütöttek egy kisfiút. Sajnos, szinte várható volt, hogy előbb-utóbb valami tragédia történik, mert az itt áthaladó főút a helyi közlekedés vérkeringésének is ütőere, ami túl van terhelve. Az ABC-áruházat és környékét érintő útszakaszon rendkívül nehéz a közlekedés 15—18 óra között. Kevés a teát forgalma sáv, a járdák mindkét oldalon túl közei vannak a főútvonalhoz, az előzés itt nem tanácsos. A bevásárlóközpontok autóparkolóit általában az épületek mögé szokták építeni, hogy elöl ne zavarja a forgalmat. Itt az épület előtt van parkoló — nincs viszont gyalogátkelőhely. Véleményem szerint az említett baleset arra inthetné az illetékeseket, hogy ha már nem lehet elterelni a forgalmát a többszörösen túlterhelt útszakaszról, akkor léptessenek életbe különböző korlátozásokat (pl. az előzés megtiltása, sebességkorlátozás). Szabó Attila Tiszavasvári, Élmunkás u. 11. sz. VÁRHATÖ-E VÁLTOZÁS? Nyíregyháza egyik reprezentatív utcája lenne a Bocskai utca, ezért is feltűnő a járda elhanyagoltsága. Több ízben bontották ugyanis, különféle kábeleket fektettek le, s mint tudjuk, szintben mi képtelenek vagyuhk utat, járdát helyreállítani. így van ez az említett utcában is. Emiatt a közlekedés sáros, csúszós időben balesetveszélyes. Itt említem meg, hogy a 19, 23. szám alatt kb. két hónapja a TITÁSZ szerelést végzett, a járdát felbontották, majd az aszfaltdarabokat visszadobálták ... Várható-e, hogy a város e szép utcájának járdájával a közeljövőben valami történik, s ha igen, mikor? Dr. Dobi Sándor Nyíregyháza (Idekívánkozik egy másik olvasónk észrevétele, újabb példa arra, hogy valóban ritkán tudjuk útjainkat jó minőségben helyreállítani — lásd Nyíregyházán a Vasgyár utca felújított szakaszát.) SAJNOS, NEM RITKASÁG Nem rég olvastam a Fórumban, milyen bánat érte az egyik olvasót a nyíregyházi temetőben. Nos, az én helyzetem is hasonló. November 17-én délelőtt hozzátartozóim sírját gondoztam ugyancsak az Északi temetőben. Mivel melegem volt, kabátomat letettem az egyik befedett sír sarkára, villám- zárás táskám mellé. A munka végeztével elvittem a szemetet a közvetlen közelben lévő szeméttárolóhoz, s egyúttal vizet is hoztam a szintén néhány méterre lévő medencéből. Miután meglocsoltam a virágokat, meg akartam a kezemet törölni, és ekkor észrevettem, hogy a kesztyűm, amely a táskában volt, a földön hever. Belenéztem a táskába, ahonnan nagy meglepetésemre hiányzott a pénztárcám és a levéltárcám. Számomra különösen az utóbbi nagy veszteség, mert benne volt a negyedévi buszbérletem, a nyugdíjas-igazolványom, mozibérletem, nyugdíjszelvények, fénykép, sőt kutyám oltási igazolványa is. Kisnyugdíjas özvegy vagyok, és nagyon érzékenyen érint a veszteség. Mindkét tárcában benne volt a nevem és címem, tehát módja lenne az illetőnek számomra visszajuttatni a neki úgy is értéktelen iratokat és a tárcákat. Soraimat olvasva — ebben bízom — talán megteszi. özv. Rafaez Ferencné Nyíregyháza, Öz köz 61. 1/1. JÓ ÜZLET Amikor annyi elmarasztalást kap a kereskedelem, én szeretnék egy ellenpéldát említeni : a községünkben lévő vegyesiparcikk-boltról van szó, ahol az ügyes boltvezetőnek köszönhetően minden szükséges megtalálható. A névnapok, ünnepek előtti ötletei — amellett, hogy az ő forgalmát növelik — nekünk, vevőknek is hasznosak. Még gyermekeink titkos kívánságát is számon tartják, alkalomadtán ennyivel is segítve a szülőket. Szerintem az, hogy milyen egy üzlet, nem azon múlik, városban van-e, vagy faluban, hanem az üzletvezető szakmaszeretetén, igyekezetén. Bálint Györgyné Kállósemjén, Petőfi u. 7. sz. KÖSZÖNET AZ ISMERETLEN AUTÓSNAK Rakamazon voltunk november 1-én. Délután 3 óra körül indultunk haza, de Virányos után elromlott a kocsink. Többszöri próbálkozás után végül egy piros Wartburg (ha jól jegyeztem meg a rendszámot: GN 24-38) tulajdonosa sietett segítségünkre. Az ismeretlen férfi elmondta, hogy ők ugyan Bak- talórántházára mennek, de megteszi, amit lehet. Így is történt. Én és férjem átültünk az ő kocsijába, amit a továbbiakban ismeretlen segítőnk leánya vezetett, míg édesapja a mi kocsinkat kormányozta. Bevontattak Nyíregyházára, unokaöcsém lakásáig. Köszönetünket elhárították azzal, hogy ez emberi kötelességük volt. Ezúton kérem, hogy köszö- netemet az Önök lapján keresztül is kifejezésre juttathassam, remélve, eljut a címzetthez, akiről annyit tudunk még, hogy leánya Debrecenben az Arany János Általános Iskolában tanít. Hercegfalvi Gyuláné Debrecen, Viola u. 4. sz. Szerkesztői üzenetek Danku Andrásné, Mátyus: A Lónyai Községi Tanács szerkesztőségünket is értesítette, hogy a belvíz elvezetését megoldották. Szívélyes sorait köszönjük. Nyitjákéi lakosok: A Szabolcs Volán Vállalat megállapítása szerint panaszuk nem megalapozott, mert a levelükben közöltekkel ellentétben az autóbuszok a kijelölt megállónál állnak meg — máshol nem is tudnának, hiszen mind a megálló előtt, mind pedig utána veszélyes kanyar Horváth Gyuláné, Méhtelek: Mint kiderült, olvasónknak nem a vízórája volt rossz, hanem a vezeték egyik szakasza hibá- sodott meg. Ennek kijavítása a tulajdonos feladata, de méltányosságból a SZA- VICSAV fehérgyarmati üzemmérnöksége elvégezte a munkát. Deli Miklósné, Tunyog- matolcs: Amennyiben a gyermekgondozási segély összege nagyobb lenne, mint a gyedé, akkor természetesen az előbbit, azaz a kedvezőbbet fogják folyósítani. Kovács Istvánná, Nyír- gyháza: A városi tanács igazgatási osztályán megerősítették az olvasónk levelében foglaltakat: pénzügyi keretük valóban kimerült, ezért több családnak nem tudták kifizetni a nevelési segélyt. A decemberi segély kifizetésére előreláthatóan sajnos már csak januárban kerülhet sor. Bessenyei Bertalan, Kán- torjánosi: A TITÁSZ kicserélte a hibás kapcsolóórát. Ugyanakkor arra is felhívta olvasónk figyelmét, hogy a boyler kis térfogatú, tehát nem tárolhat annyi vizet, hogy az a jószág etetéséhez is elegendő legyen. Nagy Lászlóné, Nyíregyháza: a terhességi, gyermekágyi segély és a gyermek- gondozási díj minden naptári napra jár. Áz illetékes válaszol FÉNY- HELYETT HANGJELZÉS FEKETE-FEHÉR KERESTETIK Régi fekete-fehér televíziónk elromlott, és sajnos hiába próbálunk helyette újat vásárolni, sehol sem kapunk ilyen készüléket. Nem futja mindenkinek színesre, azért érthetetlennek tartom, hogy a fekete-fehér tv is fel-felke- rül a hiánycikkek listájára. A kispénzű emberekre is gondolni kellene,, hiszen nagyon sokan vagyunk, akik nem tudunk áldozni egy tv-re 30— 40 ezer forintot. Papp Bálintné Fehérgyarmat, Kossuth tér 34. 11/16. Egyéb gondok mellett a közvetlen közelben elhaladó vonatok hangjelzései is zavarják Nyíregyházán a Szállás utca lakóit — írta levelében K. M., akinek sorait október 29-i számunkban közöltük. A Túl a sorompón címmel megjelent olvasólevélben foglaltakat megvizsgálta a MÁV Debreceni Igazgatósága, s ennek alapján tájékoztatta szerkesztőségünket Lazányi Sándor műszaki osztályvezető. A közút—vasút kereszteződését a levélíró által említett esetben fénysorompó biztosítja. A működtetéséhez szükséges villamos energiát a helyi, lakossági villamos hálózatról kapják. Ezen a hálózaton gyakori az áramkimaradás, aminek következtében a fénysorompó sem működik. Ilyenkor a MÁV előírásai szerint a közúton közlekedők védelmében a vonat személyzetének hangjelzést kell adnia, és a sebességet is csökkenteni kell 15 km órára. A környék lakóinak nyugalmát zavaró hangjelzésre gyakran azért is szükség van, mert a közúton közlekedők gyakran szabálytalanul akarnak áthaladni a vonat előtt, amelynek vezetője ily módon figyelmezteti őket a veszélyre. A hangjelzés megtiltása tehát a biztonság csökkentését eredményezné, azért a továbbiakban is a lakók megértését kérik. Pótlékok, szabadság, háztáji K. Gy. nyíregyházi levélírónk több műszakban dolgozik az egyik termelőszövetkezetben. Az este 6 órától reggel 6-ig tartó munkája után 40 százalékos pótlékot kap, holott véleménye szerint 50 százalékos éjszakai pótlékra lenne jogosult. Mindenekelőtt még kell különböztetni az éjszakai és a műszakpótlékot. Az éjszakai pótlék mértéke általában 10 százalék, de a munkaügyi szabályzatban ennél magasabb mérték is megállapítható. Mivel a levélíró több műszakban dolgozik, nem éjszakai pótlékra, hanem műszakpótlékra jogosult — a kettő együtt nem ifdzéthető. A 'műszakpótlékot a termelőszövetkezet ilyen irányú rendelkezése esetén kell fizetni, az ott megállapított mértékben, amely általában a törzsbér 40 százaléka. K. A. méhteleki olvasónk arra kér választ, hogyan jár a fizetett szabadság és a háztáji annak, aki az előző évben 1572 munkaórát teljesített. AZt a termelőszövetkezeti tagot, aki egész éven át folyamatosan dolgozott, a munkaviszonyban álló dolgozókéval azonos mértékű szabadság illeti meg. A termelőszövetkezet alapszabályának rendelkezése szerint ezenkívül más. tagok részére is adható fizetett szabadság, amit ilyen esetben a végzett munkával arányosan kell megállapítani. A termedőszövetkezet úgy is dönthet, hogy csak' a 2180 munkaórát teljesítő tagok részére jár fizetett szabadság. Olvasónk kérdésére tehát csak a termelőszövetkezet alapszabálya adhat egészen pontos választ. Ami a másik kérdést illeti: a termelőszövetkezet azoknak a tagoknak juttat háztáji földet vagy terményt, akik a termelőszövetkezet álltai meghatározott munkamennyiséget teljesítették. Ha a tag tenményjuttatásban részesül, annak értéke nem haladhatja meg a 2500 kg májusi morzsolt kukorica állami felvásárlási árát. Ezen belül, a közös gazdaságok lehetőségeik és adottságaik szerint dönthetnek. Levélírónknak tehát ez esetben is meg kell néznie az alapszabályt, mivel annak rendelkezése dönti el a jogosultságot. S. I.-né piricsei lakos férje termelőszövetkezeti tag volt, és háztáji juttatásban részesült. Levélírónk úgy tudja, hogy mint özvegyet, őt is megilletné csökkentett mértékű háztáji. A termelőszövetkezet ezt azzal 'az indokkal nem nyújtja részére, hogy 800 négyszögöl kart van a levélíró tulajdonában. Helyes-e a tsz állásfoglalása, kérdi levélírónk. Igen. Ugyanis az özvegy csak a jogszabályban meghatározott feltételek megléte esetén jogosult háztájira. Márpedig' az egyik kikötés az, hogy az özvegynek, ne legyen személyi tulajdonában vagy használatában ilyen mértékű (legfeljebb 3000 négyzetméter, szőlő és .gyümölcsös esetében pedig 1500 négyzetméter) föld. A termelőszövetkezet tehát helyesen járt el. R. M. ramocsaházi olvasónk úgy véli, hogy a háztáji föld kijelölésénél a termelőszövetkezet nem járt el szabályosan, emiatt őt és több tagtánsiát károsodás érte. Ugyanis a nyílhúzásről nem 'kaptak értesítést, és nem volt tudomásuk arról, hogy a biztosítást akkor meg kellett volna kötni a területre. A háztájiban termelt paprikát pedig elverte a jég és most nincs, aki vállalná a felelősséget. A háztáji föld kijelöléséről a helyben szokásos módon értesülnek a tsz-ltagok. Akik nem jelennek meg, azok helyett egy bizottság végzi el a feladatat. Levélírónk is néhány napon belül értesült a kijelölésről, s ezt követően intézkednie kellett volna a biztosítás megkötéséről, hiszen a kijelölést követően a tag feladata, hogy gondoskodjon háztáji földje további sorsáról. Ezért' a levélírónk esetében a termelőszövetkezetet, nem lehet elmarasztalni. Dr. Kondora Zsuzsanna
