Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-25 / 277. szám
1986. november 25. Kelet-Magyarország 3 Óriás présgép az almaié- üzemben A szabolcsbákai tér- } melőszövetkezet gesztor- í ságában működő almalé- Qzemben a tervezett 25 ezer tonnánál több aknát dolgoznak fel. A háztáji kisgazdaságokból Is 30 tonnát vettek át a tsz-ek és AFÉSZ-ek almáin ki- vül. Képünkön az óriás í présgép mellett Zsigó Mi- j hály ellenőrzi a műszere- f két. (Elek Emil felvétele) ■ örömszerzés Valamennyi vezető poszton, kulcsfontosságú beosztásban, a termelés parancsnokai túlnyomó részben nők. — Könnyebb összeszámolni, hány férfi vezető van. Ha nem tévedek, velem együtt hat, míg 22 női csoport- és művezetőnk van — fűzi az iméntiekhez kiegészítésképpen az igazgató. Százezrek képzésre A főmérnök Tibor Károly- né. A napokban érkezett vissza gyermekgondozási szabadságról. A szabászat! üzem vezetője Fodor Ferencné, a gazdasági osztály vezetője pedig Németh Lászióné. Mégis túlzás lenne azt állítani, hogy nőuralom van a 3. Ziszkind Rövid emlékezőtehetség TTárom hónapja ünnepel- f! ték Fjodor Nyikolá- jevics Andrejev nyugdíjba vonulását. Micsoda ünneplés volt! A faliújságon mezei virágokból font keretbe foglalták 13X,18-as fényképét és olyan szavakat írtak róla, amilyeneket életének hatvan éve alatt most olvasott először Andrejev. A búcsúztatás napján munkatársainak egész serege gyűlt össze a klubban. Fjodor Nyikolájevicset leültették a színpadon egy fotelbe, kartársai pedig ékesszólási versenyt rendeztek. Elsőként az igazgató, Tyi- mofej Pavlovics lépett az emelvényre. Ezúttal papír nélkül beszélt, s a következőket mondta: — Kedves Fjodor Nyikolá- jevics! Végtelenül fájlaljuk, hogy meg kell válnunk öntől a kiváló munkástól és derék elvtárstól. Kedves Fjodor Nyikolájevics, szívből kívánunk jó egészséget, jó pihenési és sok boldogságot a magánéletben. Megvárta, míg elül a tapsvihar, s így folytatta: — Kedves Fjodor Nyikolájevics! Ne feledd — tért át a tegezésre —, ne feledd, hogy a trösztünk szülőházad marad mindörökre. Itt mindenki a barátod, beleértve jómagámat is ... Tudd meg. Fjodor Nyikolájevics, bármi érjen, öröm, vagy ne adj isten, bánat — mi egy emberként sietünk a segítségedre! E szívhez szóló szavak után az igazgató átölelte és háromszor megcsókolta Fjodor Nyikolájevicset és átadta neki a munkatársaktól összegyűjtött pénzen vásárolt — sast. Igen, egy fából faragott sast! Egy fül nélküli teafőzőhöz hasonló sziklán ülő tyúk nagyságú sast. A sas kiterjesztette a szárnyát, kissé kinyitotta lecsapni kész görbe csőrét, gonoszsággal teli szemei pedig agresszív gyanakvással néztek a környező világra. A sas és a szikla barna lakkal volt bemázolva, s úgy ragyogott, mint egy kifényesített parkett. Fjodor Nyikolájevics átvette az értékes (pontosabban a sokba került) ajándékot, megköszönte Tyimofej Pavlovics- nak és büszkén tekintett abba a2 irányba, ahol a felesége és a lánya ült.. . Andrejev három hónapon át ennek az igen emlékezetes esetnek az emlékeiből élt. Szeme a nap minden órájában rátévedt a tálalón elhelyezett félelmetes sasra. Eleinte élvezte a pihenést, aztán nyomasztani kezdte a kényszerű tétlenség. Nem éreti meg még sem a dominózásra, sem a folyamatos tv-nézésre, viszont mindent elolvasott, amit el akart olvasni. S ekkor Andrejev elhatározta, hogy elmegy a tröszthöz, az ö „szülőházához” és felajánlja szolgálatait, ha egész napra nem is, de egy ■jelre mindenképpen. — Tessék — hallatszott a kagylóban Tyimofej Pavlovics hűvös hangja. — Jó napot kívánok, kedves Tyimofej Pavlovics — rebegte izgatottan Fjodor Nyikolájevics. — Andrejev zavarja önt. — Kicsoda? — Andrejev. — Miféle Andrejev? — Fjodor Nyikolájevics! Akinek ön sast ajándékozott. — Miféle sast? — Egy fából faragottat. A nyugdíjba vonulásom alkalmából — kezdte sietősen magyarázni Fjodor Nyikolájevics. Még mondta is: „... bármi érjen is, öröm, vagy ne adj isten, bánat...” — A, Andrejev — emlékezett végre az igazgató. — Fjodor? ... Nyikolájevics — súgta Andrejev. — Persze, persze, csakugyan. Fjodor Nyikolájevics. De hát mi történt magával? — Semmi! — mondta halkan _Andrejev és letette a kagylót. Ford.: Antal Miklós Sokszor kettős teher nehezedik, a vezető beosztásban dolgozó nők vállára. Fő részeseik a családi gondok megoldásának, a gyerek nevelésének. Közülük sokan a vezetést emiatt nem vállalják. Ha igen, előbb-utóbb a gyárban, vagy a családban kerülnek „kutyaszorítóba”. — Gond a továbbtanulásuk. Néhány napos tanfolyamot még csak elvállalnak, hosz- szabbat alig. A család miatt lemondják. így több értékes nődolgozónk kényszerül „helybenjárásra” — sorolja a dilemmákat Jenei Sándor. Az élet válaszút elé állítja a vezetésre alkalmas nőket : továbbképzés, vezetői beosztás, hivatás, vagy család. És legtöbb esetben az utóbbi mellett döntenek. A sok nőt foglalkoztató gyárban a nő vezetők megértőbbek a dolgozó nők gondjai iránt. — Kilenc esztendeje kímló- dok azzal a körforgással, ami az új munkásnők betanításával, szakképzésükkel, a szüléssel, az egy és a több műKét megye, Szabolcs-Szatmár ér, Hajdú-Bihar közül «telné! üzemelő több mint száz Infotee típusú gyorsmásolódén szer vizmunkáit látják el az Információtechnikai Vállalat nyíregyházi szervizében. Képünkön: Nagy Béla egy gyorsmásolót javít. (Császár Csaba felvétele) Valamit valamiért A z egyik nyíregyházi gimnázium lelkes és fölöttébb tisztességes tanárnője minden év végén, így karácsony felé akciót hirdet. Beszerez több száz UNICEF képeslapot, s azt a diákoknak kínálja. A dolognak kettős haszna van. A nebulók segítenek azokon a szerencsétlen gyermekeken, akik a világ különböző részén rászorulnak mások adakozására, ugyanakkor az ünnepi jókívánságokra az ENSZ gyermekszervezetének művészi lapjait használhatják fel. Van egy harmadik, nem azonnal látható haszon is: a diákok, ha csak egy percre is, de kénytelenek gondolni arra, hogy élnek a földön olyanok is, akiknek minden nap ajándék. A szolidaritás érzése tehát megmozdítja valahol, ott benn, a szíveket is. Nem tagadom, kicsit elszoruló szívvel és végtelen örömmel hallom, hogy az idén több mint hatezer forint értékű lap talált gazdára. Lehet, hogy ez a világ nyomorával egybevetbe csepp a tengerben, de a sok ilyen csepp állhat össze tengerré. De tudom azt is, hogy az egyértelműen nemes, önzetlen, emberséges tett nem mindenkiből váltotta ki a helyeslést, az öröm érzetét. Volt, aki kicsit sajnálkozva nézte a tanárnő erőfeszítését, a gyerkőcök között is akad, aki mérsékelt lelkesedéssel kapcsolódott a vállalkozáshoz. Igaz az is, nem ez volt a jellemző. Még azt is feltételezem, hogy nem a mérsékelt anyagi hozzájárulás késztette őket fanyalgásra. Sokkal valószínűbb, hogy ez is póz. Mert manapság nem sikkes dolog jónak látszani. Mostanság úgy tűnik szégyelljük kifejezni azt, hogy vannak érzelmeink, hogy van szívünk, hogy jólesik tenni valakiért. Okát kutatom, értelmes válaszig nem jutottam. Pedig nem szégyen az, ha valakinek vannak érzelmei. Nem kell tagadni, hogy az önzetlen tett olyan benső örömöt szerez, amihez hasonló nincsen. Kár tehát a világ felé a spleenes, blazirt, kétkedő, fanyalgó arcunkat mutatni. Nem leszünk tőle se szebbek, se különbek, mint más. így aligha marad más tisztem, minthogy megköszönjem az önzetlenségüket titokban tartani akaró tisztességeseknek, hogy vállalták mások segítését. Hogy tudtak örömmel lemondani pár forintról — másokért. Lehet, hogy a lapokon másoknak kívánnak boldogságot, békét. De az is biztos, minden megvásárolt lap önmaguk karácsonyát is szebbé teszi. (bürget) Olvasónk írja Hz alkoholista gyermeke Pár gondolatot szeretnék írni a Léptek című cikkükkel kapcsolatban, ami a november 4-i számban jelent meg. Sokaknak — talán — elgondolkodtató lesz. Végre határozott lépést tett a miskolci tanács, ami reméljük sikerrel is fog járni. De nekünk, szabolcsiaknak is rendkívül fontos érdekünk, hogy kevesebb alkoholista legyen. Nézzük meg a családokat! A hátrányos helyzetű és veszélyeztetett tanulók tömege kerül ki az ilyen családokból. Magukon hordják alkoholista szüleik bélyegét — ezt én is naponta tapasztalom. E tanulóknak durvább a magatartásuk, nem érdeklődnek a szép és jó iránt. Az alkoholista családokból kikerült gyerekek legnagyobb százaléka az előttük járó rossz példát követi, s csak kevés gyerek az, aki elveti ezt az életformát, és felnőttként küzd ellene. Célunk tehát, hogy minden lehető eszközzel küzd- jünk az alkoholizmus ellen! Ha megszüntetni még nem is sikerül, de legalább csökkent.- sük. Mi pedagógusok, szülők formáljuk a holnap felnőttéit, tehát tőlünk függ a jövő. Szűcs Mária Kékese Hivatás és család Kök válaszút előtt a ruhagyárban — Nők nélkül bezárhatnánk a gyárat — summázza véleményét Jenei Sándor, a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi gyárának igazgatója, amikor szóba kerül, milyen szerepe van a női vezetésnek az üzemben. VOR-ban, hiszen a gyári munkáslétszám 546, közülük csak minden ötödik férfi. Főleg a nőkön, minőségi munkájukon múlik, milyen elégedettek az amerikai, a holland, a francia piacon, de a szovjet, a magyar és más partnereik is. Kölcsönös áldozatvállalás nélkül ez alig volna elérhető. Sőt, mint az igazgató mondta: a jövőben még nagyobb amerikai és más nyugati megrendeléssel számolnak. Kiváló minőséget csak jól képzett szakmunkásokkal lehet produkálni. A munkaerő jelentős része szakképzettség nélkül kerül a gyárba. Egy-egy évben 20—22 szakmunkás taníttatásának teremtik meg a feltételeket. Lehetőséget adnak a szakközépiskolai képzésükhöz is. Évente közel 600 ezer forintot fordítanak a szakmunkások és a szakközépiskolások képzésére. — Két vezető beosztású nő kivételével valamennyi nő vezetőnk saját nevelésünk — mondja az igazgató, de panaszként hozzáfűzi, hogy a rengeteg befektetés nem mindig térül meg. Jelentős részük elmegy a gyárból, máshol keres munkát. Elsősorban otthonukhoz közelebb és ahol egy műszakba járhatnak. Kéttűs teher szakkal van kapcsolatban — mondja Nagy Jánosné a zakószalag művezetője. Hatvannyolcán dolgoznak felügyelete alatt. Ebből ötvennyolc a nő. Évente a létszám fele cserélődik. — Elképzelhető, milyen nehéz az igényes tőkés exportkövetelményeket így teljesíteni. Hiszen az elmenők és a gyesen lévők helyett újak jönnek. Egy hónap a betanítás, s utána exportra varrnak! — magyarázza. — Ez a körforgás az aggasztó. Nem tudom, meddig bírjuk, hogy ne romoljon a minőség. Visszaadta kinevezését Kovács Lászióné háromhónapi megbízatás után visszaadta a művezetői kinevezést. — Nem bírta. Azért nem marasztaltuk el,' most. is értékes dolgozónk és megbecsüljük — jellemzi az igazgató. — Egyszerre egy időben több negatív hatás ért. Egyik napról a másikra beteg lett az a művezető társam, akitől tanulhattam volna a vezetést. Nem kaptam a kellő támogatást a vezetés részéről. És akkor változtatott munkahelyet a férjem is. így nem volt lehetőségem a két műszakot sem vállalni. Összeesküdött ellenem minden. Ráadásul tartottam is, mert úgy éreztem, hogy segítség nélkül nem fogadtak el a munkások sem — magyarázza kinevezése „kudarcának” körülményeit a szimpatikus fiatalasszony. Ügy döntöttem: visz- szalépek, maradok az egy műszaknál. Igaz a pénzem jóval kevesebb lett, de így a két gyerekemmel többéi tudok foglalkozni. Azt hiszem családoentrikus vagyok. Elsősorban miattuk mondtam le a művezetésről. Azért nincs elveszve minden, hiszen fiatal vagyok még. Kárpa Józsefné hetedik hónapja ízlelgeti a művezetői beosztással járó gondokat, teendőket. — Bízunk benne, saját nevelésünk — vélekedik róla az igazgató. — Hogy miért vállaltam el ezt a beosztást? Talán azért, mert lát bennem valamit a gyár vezetése. Büszke vagyok arra, hogy megbecsülnek. A művezetés előtt me- ósként dolgoztam. Ez nehezebb. Két gyermek mellett vállaltam. Az igazsághoz tartozik, hogy hét hónap óta nem tudok velük annyit foglalkozni, mint korábban, amikor egyműszakos voltam. Csak hétvégén van együtt a család. Olykor még akkor sem. Első az export, a munka. A férjem látja el a gyerekeket. Áldozatokkal jár a nők részéről a vezetői poszt ellátása, bármilyen legyen is az. Valamiről minden női vezető kénytelen lemondani. Pénzem több van, de időm kevesebb — mond látleletet a női vezetők gondjairól Kárpa Józsefnél. Szókimoadó asszony Agilis „jószemű”, szókimondó fiatalasszony, akinek van elképzelése a jövőjéről. — Mindenképpen szeretnék továbbtanulni, elvégezni a szakközépet. Erre szükségem van, ha ezen a poszton jól helyt akarok állni. Ez újabb áldozatokat követel, tőlem is, férjemtől is, a családomtól is. Valamit valamiért. Áldozatok nélkül nem lehet előbbre jutni. Farkas Káimái
