Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-03 / 259. szám

Kelet-Magyar ország 1986. november 3. Rossz pénz nem vész el I - ...........■— ■■■ .................................. i ——— Elöl forint, hálni golden Milyen volt az első takarékbetét? Modern rabszolgasoré Virágzó embercsempészet Ezen a tájon ismert a mondás: ha kimarad ejgy legény, avagy a játékos fiúcska elkódorog) a „rossz pénz nem vész el”. Le­gény vagy fiú elutóbb elő­kerül, de az átvitt értelmű mon­dásnak más a valiásá# alap ja. A régi pénzt, a rossz pénzt tényleg nem Ml keresni, ke­zünkbe kerül, rátalálunk. Az is 'megtörténik, hogy kincsre Je­lűink. Nagy lelet volt a múlt szá­zad végén a Fejér megyéi Rí- chártd-.pusZitán, amikor is több mint 39 ezer darabból álló Kál­mán, II. István és Vak Béla 'koraíbeli dénár került eílő. Mind­ez arainak okán érdekes most, hogy a hét végén volt a takaré­kossági világnap, ás az alkalom­ra a megyei OTP nyíregyházi, Damjanich utcaá fiókjának „Nyírség” szocialista brigádja régi pénzekből kiállítást rende­zett. Egy igazán régi és rossz pénz, a „fehérpénz” ritka példányát nézve beszélgetünk Panyik Lász- lónéval, a l'S tagú szocialista bri­gád vezetőjével arról, hogy mi adta a kiállítási megnendezésé- nsk ötletét. „Sok olyan esemény volt az idén — mondta —, amely a pénzre irányította az emberek figyelmét. Kétszáz éve született Fáy András, aki 183*-ben létre­hozta a Pesti Hazai Első Taka­rékpénztár Egyesületet. Nemrég ünnepeltük a forint kibocsátá­sának negyvenedik évfordulóját is. És most világtakarékossági nap van. Gondoltuk, az alkalom­ra való te'kkufcett'el meglepjük ügyfeléiket ezzel a kis bemu­tatóval. A (kiállításnak a vártnál is ma- gy-oíbb a sikere. Akadt, aki már venni akart a régi pénzekből, más eladási szándékát közölte, sokan viszont csialk nézik, és ta­nulmány ózzák a pénztáralblakra kitett bankjegyeket. A pénzek színe és grafikája, de felirata iis megérdemli a rávetődő kíváncsi pillantást. Vegyük talán a már említett „ fehér-pénzt”. A Tanács- köztársaság bankój<a volt az a kétkoronás, amelynek hátlapja üres, fehéren maradt. A hátlap ürességével kívánták kifejezni, hogy ennek a koronáinak már öemimii köze az Osztrák—Magyar Monarchiához, de mert még nem valit új klisé és a forgalom­hoz szükség volt a pénzre, simia hátlappal nyomtak kettő és ket­tőszáz koronásokat. Vajon milyen pénznemmel ta- karékoskodihiarttiaik Fáy András korában az emberek? Milyen pénz volt forgalomban ? Az Osztrák—Magyar Monarchia pénzneme az 1770-es években a gulden volt. Takarékpénztári be­tét lehetett az az államjegy, amelynek .első oldalán forint felirat, a hátlapján gulden szere­pelt, elől magyar, hátul német szöveg. Még egy érdékes pénz, amit Panyik Lászlóné mutat. Az 1926- bain kibocsátott pengőt, öt cím­letben — 5—10—20—50 és 100 — nyomták papírra. Grafikáik­ban és színükben ezek a pénzek 1945-ig többször változtak. 1945- toen viszont már háromféle pen­gő „futott” -egymás mellett. Az eredeti pénzhez ott volt a Vö­rös hadsereg parancsnoksága ál­tal 'kibocsátott pengő, és nyom­ta ,az új pengőt a nem set i bank is. Van a Damjanich utcai kiál­lításban egy olyan 100 pengős, amely 1946. április 5-én, tehát egy nappal a felszabadulás után került ki a nyomdából. Erről a pénzről a korona mellől már le­maradtak az angyalok. De ha maradtak volna sem védiiik meg a pénzt az inflációtól, attól a kétes világrekordtól, amit a quadtrillió jelentett. (seres) Rabszolgasors — akaratlanul a televízióban sugárzott sorozat jut az ember eszébe, amikor az Egyesült Államokba illegálisan bevándoroltak hányattatásáról, kiszolgáltatottságáról olvas. (Leg­többjük a mexikói—amerikai ha­táron jut az „ígéret földjére”, általában valamelyik közép-ame­rikai államból.) A külföldiek azelőtt úgy csúsz- tak át a határon, hogy azon az úton haladtak, amelyet a határ közelében élők mutattak nekik. Amióta azonban- megnövelték a ha tárőr egységek létszámát és technikailag is megerősítették a határellenőrzést, ez a módszer egyre nehezebbé vált. Hatékony világító berendezéseket szereltek fel és egyes helyeken 12 láb magas kerítéseket, úgynevezett „tortillafüggönyöket” építettek a határ védelmére. Mindezen in­tézkedések ellenére évente mint­egy 50 ezer illegális „bevándor­ló” jut át Mexikón keresztül az Egyesült Államokba. „Beutazá­sukról” jól szervezett ember­csempészbandák gondoskodnak. A határ túlsó oldalán, El Fa­sóban, vagy egy másik határ­menti városban úgynevezett „biztonságos házak” várják az érkezőket, akiket ezután gépko­csin szállítanak valamelyik észak-amerikai városba. Ám itt kezdődik az embercsempészek virágzó üzlete és a bejutottak igazi megpróbáltatása. Az „élő árut” leggyakrabban hűtőkocsik­ban szállítják, s az út nemegy­szer több ezer kilométer. Az illegális bevándorlókat távoli idegen városokban, egyetlen cent nélkül teszik ki a kocsikból. A kiszolgáltatott embereknek min­den megtakarított pénzüket elő­re oda kell adniok, s ha a ha­tóságok netán felfedeznék őket, a csempészek magukra hagyják őket. Egy 26 éves mexikói ács az U. S. News and World Report szerkesztőjének így számolt be viszontagságairól: „Tizenketten voltunk, négy napot és négy éj­szakát töltöttünk a hidegben egy rázkódó pótkocsiban. Mondtuk a férfinak, aki szállított bennün­ket, hogy majd megfagyunk. Er­re azt válaszolta, hogy a fuva­rért fizettünk, nem a melegért. Amikor barátom, Ernesto vért köhögött, a sofőr egyszerűen ki­tette az útra. Az egész dolog 500 dolláromba került, ez volt minden vagyonom.” Az elmúlt években több em- bercsempészbandát sikerült fel­számolni. A „papa Joe”-nak be­cézett mexikói csoportja példá­ul El Fasóban és Los Angeles- ben több „biztonságos házzal” rendelkezett. A banda a hétvé­geken 3 teherautónyi külföldi szállítását bonyolította le Texas és Kalifornia között. El Pasóból mindig éjszaka indultak és nap­nyugtára már Los Angelesben voltak. Onnan újabb teherautók indultak Chicagóba és más vá­rosokba. Hetenként mintegy 500 embert csempésztek át a hatá- ron és Jósé de Jesus Robles- Robles — ez „papa Joe” igazi neve, — dollármilliókat keresett. Hoblest Mexikóban letartóztat­ták. Hasonló sors érte Salvador Pineda Vergarát is, akiről a bí­rósági tárgyaláson kiderült, hogy az „üzlet” több mint IS millió dollár hasznot hozott neki. 40 sofőrt foglalkoztatott és több „biztonságos háza” volt. Az amerikai határőrök, erőfe­szítéseik ellenére nem bíznak benne, hogy végleg fel tudják számolni az embercsempészetet. Üjabb vállalkozók mindig akad­nak, hiszen az idegenek átcsem- pészésére lényegében elég egy gépkocsi. De talán még többet jelent, hogy egyes amerikai vál­lalkozók szívesen támogatják őket, ugyanis ily mödon olcsó és szófogadó munkaerőket kap­nak. Nem kell tartaniok a szak- szervezetektől vagy a dolgozók elégedetlenségétől. Sok munka­helyet egyenesen az illegális be­vándorlók számára létesítettek, olyan munkahelyeket, amelyeken az amerikaiak többsége ilyen fel- tételek mellett nem lenne haj­landó dolgozni. Mint már hírül adtuk, Nyíregyháza felszabadulásának 42. évfor­dulója alkalmából négy új utcatáblát helyeztek el a megye- székhely központjában. Felső képeinken: Balogh Géza: Széchenyi utcatáblája, Sebestyén Sándor: Lenin tér, Nagy Lajos: Dózsa György utcatáblája. Alul az örmény Georgij Franguljan: Tanács­köztársaság tér táblája, (császár) 1986. november 3., hétfő KOSSUTH BÁDIO 8,20: Hogy tetszik lenni? — 9,00: Prokofjev: VIH. zongora- szonáta. — 9.30: Tandori De­zső versei. — 9,40: Ki kopog? — 10,05: Nyitnikék. — 10,35: Nóták. — 11,00: „Az anyag legnagyobb magyar mestere.” — 11,20: Színészek énekelnek. — 11,34 : Kun Béla visszaemlé­kezéseiből. — 12,45: Jogi arc- képcsarnok. — 13,05: Előadó­művészek albuma. — 14,10: Nyelvrokonaink zenéjéből. — 14,34: János. Novella. — 14,55: Édes anyanyelvűnk., f— 15,00: Szétvágott filmkockák. — 15,27: Kóruspódium. — 16,05: Ringa­tó. — 16,30: Nyelvemlékező. — 17,00: Eco-mix. — 17,30: Tánc­ház Pesten. — 18,00: Filmze­ne. — 19,15: Egy reggel előest­jén. — 19,25: Zenekari muzsika. — 19;45: Húsz perc az angyal­lal. — 20,28: Beszélgetés Vörös Sárival. — 21,00: A Stúdió 11 játszik. — 21,30: Családfény­kép. — 22,20: Bécs: az utóta­lálkozó előtt. — 22,30: Székely István zongorázik. — 23,30: Operaáriák. PETŐFI RÁDIÓ 8,05: Népdalok, néptáncok. — 12,10: Fúvósindulók. — 12,25: Kis magyar néprajz. — 12,30: Népzene, — 13,05: Slágermúze­um. — 14,00: Kettőtől ötig. — 17,08: Újdonságainkból. — 17,30: ötödik sebesség. — 18,30: Tip­top parádé. — 19,05: Népdalok. — 19)30: Sportvilág. — 20,05: Rockújság. — 21,05: „A démont várták és megjött Mezei Má­ria...” — 21,50: Ugyanaz többször. — 22,04: Népszerű melódiák. — 22,30: Zeller: A madarász. — 23,20: A mai dzsessz. — 24,00: Régi fúvós­zene. 3. MŰSOR 9,08: Táncmuzsika a XVI— XVII. századból. — 9,30: Ope­raáriák. — 10,00: Komoly zene. — 10,30: Berlioz: Faust elkár­hozása. — 12,30: Kamarazene- verseny. — 13,05: Vonzódások. — 14,05: Puccini: Bohémélet. — 15,04: Kamarazenekari hangver­seny. — 16,30: Van Morrison felvételeiből. — 17,00: Iskola­rádió. — 17,30: Zenekari mu­zsika. — 18,30: Prokofjev: VIII. zongoraszonáta. — 19,05: Fiata­loknak — zenétől. — 19,35: Kül­földi tudósoké a szó. — 19,50: Bizet: Carmen. — 22,30: Gon­dolatjel. NYÍREGYHÁZI RÁDIÓ 17,00: Hírek. — 17,05: Hétnyi­tó. Hétfői információs maga­zin. A tartalomból: Program­ajánlat. — Sportösszefoglaló. — Fészekrakás ’86. Becslés (Pálfi Balázs) — Hallgatóink levelei­re dr. Orosz Gyula válaszol, — 18,00—18,30: Észak-tiszántúli krónika. Lapszemle. Műsorelő­zetes. (A nap szerkesztője: Kolláth Adrienne) SZOVJET TV 12,30: Hírek. — 12,50: Doku­mentumfilm. — 13,40: Ifjúsági zenekar. — 14,05: Hírek. — 14,10: Anyák Iskolája. — 14,40: Tanulni Lenintől. — 15,05: Do- kumentumfllm az UNESCO- ról. — 15,40: Rajzfilm. — 16,00: Gyorsítás; — 16,45: Világhír­adó. — 17,00: Hangverseny. — 17,15: Hírek. — 17,20: Klim Szamgln élete — tévéjáték. — Közben, 19,00: Híradó. — 21,15: Világhiradő. — 21,45: A bajnok fia — film. — 22,52: Hírek. — 22,57: Műsorainkat ajánljuk — filmszemle.' — 23,57: Sz. Zaha­rov énekel. SZLOVÁK TV 15,30: Hírek. — 15,35: Iskola­tévé. — 15,55: A haladó ta­pasztalatok Iskolája. 1. —16,25: Pionírok műsora. — 16,55: Iránytű. — 17,45: A rendőrség nyomoz. — 17,50: A vandaliz­mus és a társadalom. — 18,20: Esti mese. — 18,30: Tv-fórum. — 19,10: Gazdasági jegyzetek. — 19,20: Időjárás-jelentés. — 19,30: Tv-hlradó. — 20,00: Az utolsó megálló Tv-játék. — 21,10: Születésnap. Dokumen­tumfilm. — 21,35: Segélykiáltás. Bolgár tv-fllm. — 23,10: Hírek. MOZIMŰSOR Krúdy mozi: LENNI. VAGY NEM LENNI. Béke mozi: de. A ZSARU NEM TAGIT. Móricz mozi: TÖRVÉNYES ESKÜVŐ. 3., hétfő. 10,00 PINOKKIÖ. Bérletszűnet. — 15,00 PINOK­KIÖ. Bérletszünet. Ionian gesztenyéi Tonton mind a két világháborúban részt vett, de egyik sem tartott számára sokáig. Az első világháborúban, ahogy beöltöztették, kapott egy rövidke kiképzést — me­lyik a puska agya és a csöve —, s máris az első vonalba küldték a németek ellen. Még körülnézni sem érkezett igazán, máris hasba lőtték. Egy dél-franciaországi faluba került egy kórháznak kinevezett épületbe. Megoperálták, s számára vége volt a háborúnak. A két világháború közötti időt békésen végigdolgoz­gatta a néhány házból álló falujában, Palinban. Az apja mesterségét folytatta: cselédkedett a falu földbirtokosá­nál. Mikor váratlanul meghalt a földbirtokos felesége, megkérdezték, vállalna e dadaságot a földbirtokos ár­ván maradt pici gyermekei mellett. Tonton minden mun­kát, ezt is elvállalta. Az ő dajkasága alatt nőttek fel a gyerekek, akiknek becsületére legyen mondva, felnőtt ko­rukban is visszajártak az ország másik végéről is Tonton- hoz. Mikor Tonton szülei elhaltak, maga gazdálkodott né­hány hektár földjén. A sok munkától még megnősülni sem volt ideje — igaz, hogy sok szeretőm volt, súgta ka­ján mosollyal, s int a kezével, hogy annak a szép időnek már régen vége és görnyedt háta egy kicsit kiegyenese­dett a szép emlékektől. A második világháborúban ismét mundérba rázták, s akkoris az első vonalba küldték a németek ellen. Az élet­ben kevés dolog ismétlődik meg pontosan, de vele meg­történt, hogy újra hasba lőtték. A golyó szinte pontosan ott fúródott bele, ahol negyven évvel, az első világháború idején. Pedig nem is tartottam oda — mondta nevetve. Kórházba került, megoperálták, s aztán folytatta földmű­velő munkáját mindaddig, míg a nyugdíjba vonult bará­tom — André és Leone — meg nem vette a palini házat — Tontonnal együtt. Ez már a 70-es években történt. Tonton eladta föld­jét és csak a házhoz tartozó zöldségest művelte a konyha választékának gazdagítására. Ezt kiegészítendő és hogy az elfoglaltsága állandó legyen, többfajta háziállatot nevelt, köztük az általa szeretett nyulakat. Boldogan élt kis szobájában, amit az új tulajdonosok neki rendeztek be. Együtt étkezett Andréval és Leoné­nál. Akkor is az asztalnál volt a helye, ha vendégek ér­keztek. Szóval Tonton családtaggá vált. André tréfás ked­vűén megemlítette étkezés után: ráérünk beszélgetni, a mosogatógép már dolgozik. Akár hiszitek, akár nem, an­nak ellenére, hogy közel jár a 90 évéhez, jó munkát vé­gez. — Nyolcvan éven túli mosógép? — kérdeztük cso­dálkozva. Aztán kimentünk megnézni a csodamasinát a konyhában. Persze Tonton, aki észrevétlenül távozott a társaságból, már mosogatott. Ő volt André és Leone régi és megbízható „mosogatógépe”. Szórakozás kevés akadt, sétált a falu másfél utcáján vagy a boulozókat (golyójáték) nézte a templom előtti téren a-házuk és a polgármesteri hivatal szomszédságában. Az italt csak megkóstolgatta étkezéskor, amit viszont so­ha nem hagyott ki. Szerette a jó levegőt, nem dohányzott. Orvos kezébe, a két operációt kivéve nem került. Egészsé­ges ember volt, mint szülei. Gyakran dicsekedett vele, hogy az apja 92 évig, a nagyanyja, aki még Napóleon ide­jén született, 96 évig élt. „Én is sokáig élek és egészsége­sen halok meg” — mondogatta derűs, optimista hangu­latban. Nem mulasztotta el közölni senkivel, hogy az egész­ségét a gesztenyéknek köszönheti, s (Megmutatta a nadrág­ja bal zsebének mélyén őrzött három gesztenyét. Csak éj­jelre vette ki a zsebéből a szürkésbarnás szövetdarabba varrt gesztenyét, hogy a'párnája alá tegye. — Mindig ve­lem vannak — mondta. — Mit csinál velük, ha zuhanyo­zik? — kérdeztem tőle kissé gonoszkodva, mire közölte: soha nem zuhanyozik, most is mint gyerekkorában, dé­zsában mosakszik. Tonton nemcsak egészséges, de jól ápolt és frissen bo­rotvált volt mindig. Mivel orvoshoz nem járt, nem hitt a kuruzslóknak. Ha fájt valami valahol, sétálva elszavalta magának a még a század elején tanult versikét: Beteg­ség, betegség, gonosz betegség. Ha a csontvelőben vagy, ugorj át a csontba. Ha a csontban vagy, ugorj át a húsba, ha a húsban vagy ugorj át a bőrbe, ha a bőrben vagy, ugorj át a szőrbe, ha a szőrben vagy, ugorj le a földre. — És akkor el kell taposni a betegséget, beletaposni fapa­puccsal a földbe — mondta és mutatta, hogyan kell el­bánni a gonosszal. 1983 őszétől a régit új, magyar gesztenyék váltották fel. Hévízről vittem neki, úgy örült, mint ahogy szokás örülni a legnagyobb, legszebb ajándéknak. Percek múlva szövetbe varrva a nadrág bal zsebének mélyén lapultak, vigyázták a francia Tonton egészségét. Néhány napja telefoncsengetés vert fel. Leone hívott Palinból. Vagy fél órája még az utcán láttam sétálni — mint mindennap — Tontont. Mikor később kereste, az erkélyen elterülve holtan találta. Szenvedés nélkül, — mint ő mondta — „egészségesen halt meg”. A „gonosz be­tegségtől és a szenvedéstől” megóvtak a gesztenyék. Kilencvenhárom évet élt. Kovács István PEST MEGYEI VOLÁN VÁLLALAT Zay utcai üzemigazgatóságának csomagolási és raktározási üzletága vállalkozik : (azonnal és távlatokban is) — export csomagolási, — bérraktározási, — szállítmányozási szolgáltatások ellátására, korszerű csomagolóeszközökkel, csomagoló­anyagokkal, jól képzett szakemberekkel áll az üzletág a tisztelt vállalatok rendelkezésére Telex: 22-7618. Telefon: 573-190, 208-862 4

Next

/
Thumbnails
Contents