Kelet-Magyarország, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-21 / 274. szám
1986. november 21. Kelet-Magyarország 3 Tuskóerdő A KOROSABBAK EMLÉKEZNEK ARRA, hogy az erdőben lehetett tuskózni. Mesélik az erdészek, hogy még 15—20 évvel ezelőtt az fizetett, aki kiszedte a földből, s elvitte a tüsköt. A fizetség mindig csökkent, s. ma ott tartanak, hogy már- már az erdészet-fizet azért, ha valaki vállalkozik arra, hogy megszabadítja őket a tehertől. Nem kis mennyiségről van szó, csupán a baktai erdészeti igazgatóság területén évi 2000 (kettőezer!) köbméter a tuskó mennyisége. Próbálkoznak sokmindefy- nel. A puha fa-esetében, mé? szóba jöhet, hogy vegyszerrel vagy laskagombával puhítsák,,semmisítsék meg. Ez se olcsó, hosszú ideig is tart, miközben a volt erdő helyén megdrágítja a talajmunkát. A kis területek miatt a tüsköt szétfúró gépet se lehet alkalmazni. Marad á drága kiemelés, majd a 2000 köbméter tárolása. Erdőszéleken, olyan területeken, ahová fákat kellene ültetni. Itt aztán, ahogy múlnak az évek, a tuskó szépen, lassan, kényelmesen elkorhad. AZ EMBER ALIG HISZI, hogy ilyen érték így megy veszendőbe. A gazdasági érvek viszont meggyőzőek:, a hatalmas ráfordítás miatt más megoldás nincs. Lényegében örülni kell annak, hogy nem kell a tuskó, mert ez valahol azt jelzi: az emberek nincsenek rászorulva a mérhetetlen energiát követelő tuskóaprózásra, jobb a telepeken kapható tüzelő. Hogy mégis morfondírozok ezen, annak az az oka: az országban mindenütt a kitermelt erdő 10 százaléka tuskó. Az erdészek szerint se a gallyat, se a tüsköt hasznosítani nem lehet. Nem lehet? EZ AZ A KLASSZIKUS ESET, amikor érdemes talán nemzetközi tapasztalatok után nézni, netán itthoni ötletet, újítást, találmányt keresni. Még a pályázatban is lehet fantázia. Az biztos, hogy Kanadában egyszerűbb, a nagy erdőséggel rendelkező finneknél is. De talán csak kipattan valakiből a szikra? Amitől ha nem is gyullad fel a tuskó, de talán hasznossá válik. (bürget) Szerződjünk, ne szerződjünk? ÉRINTÉSVÉDELMI VÉDŐHÁLÓT gyártanak az NDK-ban épülő nagyfeszültségű létesítményekhez 800 ezer forint értékben az Ibrányi Vasipari és Szolgáltató Kisszövetkezetben. Képünkön: Kulcsár Simon, Márkus József és Lippai Benedek szállításhoz készíti elő a kész terméket. (Cs. Cs. felv.) jjfeflSl: * . \ t — -■ .••• A megrendelő diktál Egyeisúlyozás borotvaélei Erőfeszítések a KEMÉV-nél a talpon maradásra Annak idején lapunk is beszámolt már arról, hogy válságba került megyénk egyik nagymúltú építőipari vállalata, a KEMÉV, s vezetőcserére került sor az élen. A gyors sikerben senki sem bízott. A józanul gondolkodók tudták, hogy a korábbi hibákért egy jó darabig még nyelniük keli, s azzal is tisztában voltak, hogy az építőipar egészét sújtó recesszió nem változik meg máról holnapra. Hiába várták volna hát a megváltó sült galambot, lépniük kellett a maguk erejéből. A különböző fórumokon hétszázmillió forintos termelési tervet hagytak jóvá az idei esztendőre; megvalósításához jelentős segítséget vártak a párttagoktól. A maga eszközeivel a vállalati pártszervezet végrehajtó bizottsága is igyekezett és igyekszik hozzájárulni a bűvös hétszázmilliós bevétel teljesítéséhez; rendszeresen értékelik a vállalat különböző egységeinek munkáját, s a közös elemzések során napvilágra kerülő tennivalók megoldásában is szerepet vállalnak. A TIGÄZ nyíregyházi pébégáztöltő ben naponta 8—9 ezer 11,5 és 2^300 darab 23 kilogram, s palackot töltenek fel propán-bután gázzal. Smidt - a 23 kilogrammos palackokat tölti. (Császár Csab; í 1 'tele) E tudatos koncepció végrehajtása során a terítéken szerepelt már a kollektíva vállalkozási tevékenysége, a termelés évközi alakulása, nemrég pedig elkezdődött a termelőegységek beszámoltatása. Az 1. számú építésvezetőséggel kezdték, legutóbb pedig a szerelőipari főüzem munkáját tűzték a napirendre. Hétszázmilliós küszöb Hogyan esett rájuk a választás? — kérdeztük egyebek mellett Barabás Lászlót. az üzemi pártbizottság titkárát. — Az említett hétszázmillió forintot küszöbnek tartjuk — mondta. — Ha a vállalat az esztendő végére nem tudja teljesíteni, elesünk attól a nyereségtömegtől is, mely feltétlenül szükséges a talpon maradásunkhoz. Az 1. számú fő-építésvezetőséget, valamint a szerelőipart azért kértük fel a beszámolásra, mert a harmadik negyedévben elmaradtak a tervezett, programtól. Azt viszont náluk sem engedhetjük meg. hogy lazítsanak a gyeplőn, hiszen a legkisebb mulasztás is veszélybe sodorhatja az egész éves programot. Bezárják a kört? Ha úgy tetszik, borotvaélen táncol ma is a KEMÉV, és sovány vigasz, hogy elmondható ez a legtöbb építőipari vállalatunkról. Mint a vállalati párt-vb ülésén kiderült, szó sincs súlyos mulasztásokról, behozhatatlan lemaradásról, az viszont tény, hogy a szóban forgó szerelőipar a rendben teljesített első fél év után a harmadik negyedévben szemmel láthatóan megtorpant, akadozott a munka. Gondok voltak az anyagellátással, az anyagköltségek alakulásával és a tervezett bevételek sem akkor futottak be, mint amikorra számolták. — A mi számításaink szerint az esztendő végére bezárjuk a kört, nem hagyunk magunk mögött rést, ha nagt un igyekszünk — fejteget- 1' ,.)-főüzem vezetője. Nagy Lajos. — Ám egy seregnyi í’ ,1 sajnos, a következő évmegmarad. Az évek óta szidott anyag- ellátás javulására például jövőre sem lehet nagyon számítani. A takarékosabb anyagfelhasználással ugyan Valóban csökkenteni lehetett volna a főüzem költségeit, ám a tervezéskor arra senki sem számíthatott, hogy évközben seregnyi félkész terméknek megemelkedik az ára. A versenytárgyalások megnyerése után a vállalat természetesen rögzített árakon kötött szerződést a megbízóval, az pedig teljesen érthetően hallani sem akart a menetközbeni ármódosításról. A veszteséget a KEMÉV- nek kell, s kellett lenyelnie. — Ahogy mi látjuk, hosz- • szú időre befellegzett az építőipar „aranykorszakának” — volt a véleménye az üzem pártalapszervezeti titkárának, Krutilla Mihálynak. — Amikor válogathattunk a jövedelmezőbbnél jövedelmezőbb megbízások között. Mára kiderült — bár hamarabb vettük volna észre —, hogy a megrendelő az úr. ő szabja a feltételeket, s ha mi talpon akarunk maradni, alkalmazkodnunk kell. Az érem másik oldala A racionálisabb gondolkodás és cselekvés fontosságáról, a szigorúbb munkafegyelem szükségességéről esett az említett ülésen a legtöbb szó, ám voltak, akik kíváncsiak voltak az érem másik oldalára is. Főképp arra, hogyan szorítsák jobb munkára azokat, akiket a vállalat jelenleg nem képes megfizetni. — Sajnos, a korábbi évek gyengébb eredményeiért még most is törlesztenünk kell, éppen ezért roppant nehéz megtartanunk a jó dolgozóinkat. Bérfejlesztési lehetőségünk minimális, ugyanakkor az új vállalkozási formák — nem azokat kárhoztatjuk persze — elcsábítják a legjobbjainkat. A szakszervezeti bizottság titkárának, Tompa Istvánnak iménti szavaival szinte kivétel nélkül mindenki egyetértett. De abban sem volt vita, hogy a jelzett gondok megoldásához számottevő külső segítségre nemigen számíthatnak, azok túlnyomó többségét magának a vállalatnak kell megoldania. Tagadhatatlan, a kevésbé kifizetődő, a korábban alig becsült megbízatásoknak is eleget kell tenniük. Szerencsére mindinkább többen fogadják ezt el. S mind többen a „hogyan ?' -t keresik. Balogh Géza Kettőn éli a vásár — NEM JÓ EZ A MÁZSA — mondta a kistermelő a felvásárlónak. — Bátyám! Ennél a patikában sem talál különbet. A rendőr ezen méri a pisztolyát — jött a válasz. Ilyen, vagy ehhez hasonló szóváltás bármelyik felvásárló telepen elhangozhatott volna. Ami igaz, igaz, a kistermelőik az idén se nyeltek kevesebb mérget a tavalyinál, de elmondhatjuk ugyanezt a felvásárlókról is. Elég csak azt megemlíteni, micsoda húzódz- kodás volt az alma alakú paprikától, micsoda idegbajjal járt ez mindkét oldalon. De hagyjuk a múltat! Most annak van ideje, hogy a kistermelők eldöntsék, megfontolják, mit termeljenek jövőre, illetve beszerezzék a vetőmagot. Ne várja senki, hogy az újság megmondja, milyen zöldséget, gyümölcsöt, állatfajtát érdemes előnyben részesíteni jövőre, hiszen' a piac gyakran a profi termelőket, kereskedőket is megtréfálja. Tény, hogy az eladásra szánt termékek legtöbbjénél rendre úgynevezett kínálati piac alakul ki. Magyarán több káposzta, alma, paprika vár értékesítésre, mint amennyit a kereskedők, illetve a feldolgozó ipar egy adott időszakban fogadni tud. Ugyanakkor minden esztendőben kis hiánylista is összeállítható. — Annyit kérnénk az emberektől, hogy ne vakon, csak úgy beleugorva fogjanak a termeléshez, hanem előtte érdeklődjenek, informálódjanak a várható igényekről — fogalmazott a nyíregyházi áfész egyik illetékese és hozzátette: — A szerződések biztonságot adnak az eladónak, felvásárlónak egyaránt. AMI A SZERZŐDÉSEKET ILLETI a kistermelő dilemmája: megéri-e vagy sem papíron előre elkötelezni magát egy cégnél — legyen az áfész, tsz, vagy közvetlenül valamelyik feldolgozó üzem? Vajon nem jár-e sokkal jobban, ha mondjuk a paradicsomját, paprikáját ö maga viszi el Budapestre, sertéseit pedig vásárokon értékesíti? Ez esetben ugyanis a zsebében maradhat az a pénz is, ami j a forgalmazó haszna volna, ; sőt, ha szerencséje van, esetleg épp konjunktúrát fog ki, és akkor nagy pénzekért veszik meg tőle az áruját. Persze mindez kockázatos, ebben bukni is nagyot lehet. Ráadásul sok embernek módja sincs rá, hogy a fővárosba, vagy más nagyvárosokba furikázzék, illetve, hogy ott kapcsolatokat építsen ki magának. Sokan úgy tartják, az efféle üzletek már a kevés számú, de tetemes árumennyiségekkel rendelkező kistermelők nagy bulija. Ugyanakkor kár volna tagadni: némelyeknek utazni sem kell, protekciójuk révén, kiváló minősítéssel szép hasznokra tesznek szert itt a megyében is. A szerződésekről általánosan elterjedt vélemény, hogy azok a forgalmazók érdekeit védik. így van-e vagy sem, nem tisztem eldönteni. Megeshet, hogy ez a vélemény csak az elégedetlen eladók hangulatát tükrözi. Mellesleg nem haszontalan megjegyezni, hogy a termékekről, piaci viszonyokról kialakult hangulatot, érzelmeket a modern gazdasági elméletek legtöbbje kifejezetten gazdasági tényezőként tárgyal, amelyek oyan hatást gyakorolhatnak például a forgalmazásra, mint nálunk egy-egy szabályozóváltoztatás. PERSZE, HA VAN VALAMIRE, akkor egy szabad akaratból kötött szerződésre igazán elmondható, hogy kettőn áll a vásár. Olvasni, számolni mindenki tud. A felvásárló és a termelő közötti vitát egyébként jobb szervezéssel, több figyelemmel lehet ugyan mérsékelni, de teljesen megszüntetni sohasem lehet, hiszen a két fél érdeke alapvetően nem egyezik. Igaz, a fogyasztót mindez nem érdekli. Neki csak az a fontos, hogy jó minőségű, elfogadható árakon kínált termékekkel legyen tömve a piac. Sztancs János A z ebédszünetig még jó tizenöt perc volt hátra, de a brigádvezető a tekintetével már kitartóan figyelte Garszevant, az egyik kőművest. Garszevan megrántotta a vállát, és idegesen bólintott a fejével, amikor a brigádvezető egy gondosan összehajtogatott, parányi papírcsomagot dobott oda a lába elé. A kőműves lehajolt, mintha a szintmérőt igazítaná a padlón, óvatosan körülnézett, nem figyeli-e valaki, aztán zsebrevágta a kis csomagot, ö tudta csak, meg a brigádvezetö, hogy a parányi csomagban rubelek vannak. Hősünk azonnal munkához látott. Néhány pillanat múlva az épület bejáratához sietett. A lépcsöház előterében a brigádvezető valami kis apróság miatt az építésvezetővel vitatkozott. Amikor Garszevan elment mellettük, a brigádvezetö tüzet kért tőle, rágyújtott, de valamilyen fondorlatos trükkel egy másik gyufásdobqzt adott vissza. Garszevan fölszaladt az első emeletre, a gyufásdoboz- ból kulcsot vett elő, és kinyitotta a szerelésre váró áramelosztó ajtaját. A huzalok és porcelántestek összevisszaságából begyakorlott mozdulatokkal kiráncigált egy rozoga bőröndöt, és gondosan kulcsra zárta az elosztót. Garszevan maga elé tette a bőröndöt, majd egy elegáns öltönyt húzott elő, aztán fehér inget nyakkendővel és egy pár cipőt. A fekete napszemüveg csak fokozta a hatást: felis- merhetetlenül más emberí lett a hirtelen átöltözött kőművesből. Néhány pillanat múlva a szokásos útvonalon Garszevan elhagyta az építkezés területét, majd gyors lépésekkel átvágott a főút, túlsó oldalára. 0 ** t perc múlva már jött is visszafelé, gúnyos, lekicsinylő pillantást vetve az üzlet kirakatában lévő figyelmeztető szövegre. A kirakatban ugyanis nagy táblára ez volt felírva: „Munkaruhában megjelenő vásárlóinknak szeszes italt líe.m, szolgálunk ki!” Eduard Gevorkjan: Átöltözés
